2013. márc. 24.

Átadó és afterparty

9. fejezet

 Miközben a partneremmel egyeztettem, hogy ki mit csinál, végig futottam a fellépők listáját. A srácok voltak a negyedikek és rögtön utánuk jött Taylor Swift is. Megegyeztünk, hogy ő fog foglalkozni azokkal, akik nem a fellépésre mennek, én pedig minden fellépővel.
 Így kísértem a színpadhoz időben a Muse-t, Robbie Williamst és Justin Timberlake-et. Először mindenkinek bemutatkoztam, megmondta, hogy mi fog történni, mi a feladatom, majd egy 10 perces "együttlét" után valószínűleg soha nem is látom őket újra. Miután JT-t a színpad alá kísértem, visszamentem az öltözőkhöz, ahol a One Direction öltözőjének az ajtaja tárva nyitva volt. Eddig csukva volt, így betessékeltem saját magam.
 - Sziasztok, srácok! - Magamra vontam a figyelmüket, és szerencsére már mind készen voltak felöltözve, belőtt séróval meg minden.
 - Úúú! - Hangzott a srácok részéről. - Nagyon csinos vagy! - Öntötte mondatba Liam.
 - Köszönöm - pirultam el egy kissé és lehajtottam a fejemet, hogy az iPadra nézzek helyettük. - 10 percetek van még, utána showtime! - Felnéztem és ekkor vettem észre, hogy valaki hiányzik. - Hol van Harold? - Kérdeztem és az arcomról lefagyott a mosoly.
 - Az előbb még itt volt - vakarták a fejüket mind. Senki sem látta, hogy merre ment, vagy hogy kivel volt. Felszívódott és ezt nagyon utáltam. Végig mentem a folyosón és minden ajtón benéztem, de nem találtam mást, mint a lelkesen készülődő következő fellépőket. A folyosó végül elkanyarodott és ott folytatódott tovább, ahol már nem minden ajtó volt nyitva. Itt voltak a gyors raktárak, ha valami véletlenül elfogyna, takarító szertár és egyéb ilyen dolgok. Az egyik ajtón benyitva egy csókolózó párt találtam, mire egy "Bocsi!" kíséretében azonnal vissza is csuktam az ajtót. Csak miután tettem néhány lépést, jutott el az agyamig is, hogy mit láttam. Az agyvizem ismét felforrt és visszaléptem az ajtóhoz. Hatalmas lendülettel benyitottam.
 - Mégsem bocsi - megragadtam Harry blézerének a nyakát és kirángattam a helyiségből. A dühtől fel sem fogtam, hogy mit hadovál nekem vagy mit próbál magyarázni. Csak húztam magam után és mikor az öltözőjükhöz értünk szembe fordultam vele. Az ajtó csukva volt, így csak Harry hallotta a szavaimat.
 Ha mesefigura lettem volna, a fejem lángolt volna, a szemem pedig vérben forgott volna.
 - Mégis mi a szart képzelsz? - Kiáltottam rá. - Nati a szart is kiveri belőled meg abból a kurvából, ha megtudja mivel mulatod az időd.
 - Félreérted! - Vágott a szavamba. - Ő csókolt meg engem és pont rosszkor nyitottál be!
 - Ezt majd Natinak magyarázd!
 - Minek magyarázzam, hiszen nem is járunk!
 - Undorodom tőled, Styles! - Belöktem az öltöző ajtaján. - Töröljétek le a rúzst a képedről és 5 perc múlva mindenki itt legyen! - Hűvös hangon közöltem velük majd egy lenéző pillantás után becsuktam az ajtót. Szóltam a partnernek, hogy Taylort ő kísérgesse majd. Mély levegőt vettem és szidtam magam, hogy engedtem magamat ennyire kiborulni. Lecsillapítottam a szívverésemet, amit a düh pumpált fel, majd végig sétáltam a folyosón a színpad végéhez és vissza. Ezalatt lejárt az 5 perc, én pedig mintha az előző jelenet meg sem történt volna kopogtam és finoman benyitottam az öltözőbe.
 - One Direction kérem kövessen a színpad alá. - A srácok szó nélkül tették, amit mondtam és végig mentünk a zsúfoltnak nem mondható folyosón. Néhány ember lézengett itt-ott mikrofonnal a kezében és interjút készítettek. A partnerem is elsétált mellettem kérdő tekintettel nézett a szemembe, de én mentem tovább. Az arcomon kedves mosollyal és hűvös eleganciával fordultam a banda felé. Sok szerencsét kívántam nekik, mint ahogy az eddigi fellépőknek is, majd elköszöntem és vissza se nézve indultam a következő emberhez.
 Mivel nem Taylort kísértem a színpadhoz, így láttam, ahogy a srácok odatették magukat és a rajongók fülsüketítő hangzavarral tombolták végig a legújabb számukat. Úgy tűnt, hogy Harry egy kicsit mindig lemaradt volna, de az előadásban semmi hiba nem volt. A többiek normálisan viselkedtek, ami azt jelenti, hogy Harry vagy még nem mondta el, hogy mi történt, vagy nem is szándékozik.
 Fellépésük után vissza lettek kísérve az asztalukhoz, de én már nem találkoztam velük a műsor végéig. Miután az utolsó 3 fellépő is végzett James Corden lezárta a gálát és a színpad elsötétült. A vendégek kifelé szállingóztak, az öltözőkben pedig összepakoltak. Leadtam az iPadot és a fülest egy szervezőnek és felkerestem Natit.
 Az iPadba merülve végezte a lezárás és közben fel se nézett. Megálltam mellette, hogy megvárjam a végét, közben pedig az aréna belseje felé néztem. Mögöttünk hallatszódott, ahogy a pincérek a poharakkal és tányérokkal csörömpölnek. Nekik még maradniuk kell, míg mindenki elhagyja az asztalokat, hogy elkezdhessék leszedni a terítékeket.
 Leültem az egyik székre, amit bárpultokhoz terveztek, így a levegőben lógott a lábam. A tömeget néztem, ahogy a kijáratnál feltorlódnak, a hírességek egymással beszélgetnek, jókat nevetnek, a nyertesek viccelődve emelgetik a trófeájukat, majd ígéreteket tesznek egy-egy régen látott ismerősnek, hogy több időt fognak egymásra szánni. Lényegében hasonlított egy osztálytalálkozóra. Egy puccos, néha kellemetlen, publikus osztálytalálkozóra...
 A tömegből aztán kivált egy fekete nadrágos, fekete bőrdzsekit viselő magas, férfias alak és a terem másik vége felé vette az irányt. Nekem nincsenek sas szemeim, így csak akkor tudtam megállapítani, hogy Liam közeledik, mikor már jó pár asztal között elszlalomozott és az aréna felééig ért. Nem zavartattam magamat és végig rajta tartottam a szememet, míg sétált. Nem sietett, nem is volt lassú, kihasználta az idejét. Szerintem egy kicsit élvezte is, hogy nincs rohanás, nem kattognak a fényképezőgépek és nem forognak a kamerák. Kicsit lazábbra engedhette magát. Arcán egy huncut mosollyal és zsebre tett kézzel állt meg a bárszék előtt, amin ültem.
 - Mr. Payne - szólítottam meg az egyik szemöldökömet felhúzva, hogy kifejezzem az értetlenségemet a jelenléte miatt.
 - Áll még az after party? - Kérdezte kicsit begörnyedve, hogy ugyan azon a szinten legyen az arca, mint az enyém.
 - Hogy a fenébe ne! - Válaszolt Nati és becsukta az iPad tokját. Rám emelte a pillantását, majd vissza Liamre, aki kiegyenesedett Nati mondatára. - 10 perc múlva mi is indulunk.
 A popsztár bólintott és még billegett egy kicsit a sarkán, majd fújt egyet és elköszönt. A távolodó alakját is szemügyre vettem és nem tudtam nem észrevenni, hogy mennyire szépen mutat a feneke ebben a fekete anyagban.
 Megráztam a fejemet és meglepődve bámultam magam elé. Eddig még nem hagytam figyelmen kívül azt az erősen ajánlott irányelvet, hogy apa ügyfeleire nem vetek szemet. Pedig volt már nem egy pár helyes pofi...
 - Minden rendben? - Kérdezte Nati kizökkentve az elmélkedésemből.
 - Persze... - felvillant előttem Harry és Taylor csókja. - Szeretnél összejönni Harryvel? - Kérdeztem félre döntve a fejemet. Nati végig nézett rajtam és kiült az arcára az értetlenség.
 - Persze hogy igen - válaszolta.
 - De még nem is ismered. - Nem emeltem fel a hangomat, nem tettem bele hangsúlyt, csak tényt közöltem.
 - Ez igaz, de vágyat keltett bennem. - Nati tett egy nőies mozdulatot, amivel felkeltette pár pincér pillantását. - Tudod, hogy hogy van ez - bizalmasan rám mosolygott.
 - Persze - elfordítottam a fejemet és a semmibe meredtem. - Talán az lenne a legjobb, ha megkeresnénk Phi.. - A bátyám a semmiből ugrott elénk és ezzel feleslegessé vált befejeznem a mondatom.
 - A limó kint vár minket és még fel kell szedni pár havert, úgyhogy húzzunk! - Phil átnyújtotta a kabátjainkat és sietősen magára kapta a sajátját.
 A limóban szórakozottan játszottam a nyakláncommal, míg megtettük az utat a klubbig, ahol a parti volt. A kis kitérővel háromnegyed órába telt. A paparazzi tömeg nagyobb volt, mint amikor a Funky Buddhába mentünk. A limó megállt és kinyitották nekünk az ajtót. Phil két haverjába karoltam, akikkel már buliztam együtt és együtt, mosolyogva vonultunk be a bejáraton. Kattogtak a gépek és villantak a vakuk, annak ellenére, hogy egyikünkről se tudták, hogy kik vagyunk. Talán Nati vagy az én arcom lehetett volna ismerős, de mivel nem Liam vagy Harry oldalán voltunk, nem tulajdoníthattak nekünk túl sok figyelmet.
 Odabent minden nagyon puccosnak nézett ki. Lehet, hogy csak a légkör miatt, és a hétköznapokban nem ilyen a benyomása, de még soha nem voltam ebben az épületben. A ruhatárban kedves, fiatal lányok vették el a kabátjainkat, és nem ült az arcukon az az elfolytott megvetés, mint a többi klubban az ilyen beosztottaknak. A kis csoportunk tovább haladt a zene irányába és megkerestük először a bárpultot.
 A mai este után kellett egy ital, hogy eldöntsem, elmondjam Natinak amit láttam, vagy nem rám tartozik. Engedtem magamat rábeszélni egy tequilára, amit az egész társaság kezdő körnek ivott, majd kaptam egy pohár pezsgőt.
 - Igyunk Phil és Adi apukájára, amiért ilyen piszok jó munkája van! - Mondta a pohár köszöntőt Phil egyik haverja, és nem tudtam elfolytani a vigyoromat. Koccintottunk, majd ugyan az, aki a köszöntőt mondta "Szerezzünk egy nőt Philnek!" felkiáltással ketté vált a csoportunk. Nati és én a pultnál maradtunk, a fiúk pedig belevetették magunkat a tömegbe.
 Natival megittunk még két pohár pezsgőt, mire elmeséltük egymásnak az egész este történéseit. Utólag megtudtam, hogy miféle vicceket mesélt a házigazda, hogy lemaradtam egy Nick Grimshaw csókról, és hogy a srácok csak egy díjat nyertek, de az is a legnagyobb díj volt.
 Irónikusan a végszóra Niall és Zayn páros vált ki a tömegből és a bárpultnak dőlve leadták a rendelésüket. Zayn körbe nézett, miközben várakoztak és észrevett minket. Niallt megbökte a könyökével, majd átfurakodott pár emberen, hogy eljusson hozzánk.
 - Sziasztok szép lányok! - Köszönt jó kedvvel Zayn és Niall egyszerre.
 - Sziasztok! - köszöntünk vissza Natival és engem elkapott a nevetés a helyzet bénaságán.
 - Gratulálunk a díjhoz! - Hagyta figyelmen kívül Nati a spicces nevetésemet.
 - Köszönjük - bólintott büszkén Niall.
 - Egyedül jöttetek? - Kérdezte Zayn.
 - Nem. Igazából a bátyám is itt van valamerre a haverjaival, de külön váltunk - magyaráztam mosolyogva, de nem akadt össze a nyelvem.
 A pultos egy tálcát tolt Zayn felé rajta rengeteg itallal.
 - Hű de jól akarjátok magatokat érezni! - Mondta Nati megeresztve egy vigyort.
 - Egy egész hadsereg van a boxunkban, akiknek visszük ezeket - húzta közelebb magához Zayn a tálcát. Közben Niall is kapott egy teli tálcát.
 - Hadsereg, mi? - Kérdeztem a piákra nézve, ami között volt feles és koktél is, valamint sima üdítő is.
 - Ha van kedvetek oda jöhettek ti is - hajolt közelebb Niall, hogy értsük amit mond a zenén keresztül is.
 - Nagyon kedves, de először táncolunk egyet! - Lehúztam a maradék pezsgőmet, majd miután Nati is a pultra rakta az üres poharát, kézen fogva bele vetettük magunkat a tömegbe.
 Különösebben nem kívántam az italt, de néha legurítottam pár pohárral. Nem szoktam magamat segg-részegre inni, mert szerintem annak semmi értelme. Mindig csak annyit iszom, hogy felszabaduljanak a gátlásaim, hogy ne legyek félénk vagy visszafogott, hanem teljesen nyugodtan tudjak táncolni a zene lüktető ritmusára. Ilyenkor nem furakszik olyan gondolat a fejembe, hogy mit csinálok, ki néz, kinek mi a véleménye.

***Liam szemszöge***
 Zayn és Niall miután hoztak innivalót beszámoltak róla, hogy látták Natit és Adit a pultnál. Még mielőtt megmozdulhattam volna, Zayn a vállamnál fogva lent tartott a kanapén és közölte, hogy a lányok a tömegbe vetették magukat egy kis táncért.
 Fogalmam sincs, hogy mi vonzott engem Adihoz, de valami nagyon megfogott benne. Nem tagadtam, hogy valami van, mert ahhoz bolondnak kéne lennem, és a fiúk már amúgy is jól ismernek. Felesleges lett volna bármit is mondanom. Viszont Adi összezavart. Egyszer úgy viselkedik, mint akit érdeklek, egyszer pedig olyan hűvös és közönyös tud maradni, hogy elbizonytalanít.
 Zayn mondatát figyelmen kívül hagyva indultam a bárpulthoz, de nem tudtam igazán, hogy minek örülnék. Ha ott találnám Adit vagy sem. Meg akartam ismerni jobban, mert valahol sejtettem, hogy azért szokott elzárkózni, mert még nem ismerjük egymást, de az ég szerelmére, kevesebb, mint 5ször találkoztunk...
 Út közben fogadtam a gratulációkat, váltottam pár kedves szót mindenkivel, aki megszólított, de végül nem találtam meg Adit.
 Mióta kiderült, hogy a másik vesém is működik, nem éreztem túl sok késztetést, hogy behozzam a lemaradást a lerészegedések terén. Sok barátomnál végig asszisztáltam a folyamatot, és nem láttam értelmét, hogy tönkre tegyem azt, amit csak most kaptam vissza... Technikailag...
 A pulra támaszkodtam a könyökömmel és a táncoló tömeget néztem. Próbáltam rendezni a gondolataimat és rájönni, hogy mit akarok. Lehet, hogy egy csendesebb helyen ez jobban ment volna, de az átadón már legurítottunk két pohár pezsgőt, ami lassan kezdte kiváltani a kellemes hatását, amit még becsiccsentésnek sem neveznék. Csak egy jó hangulatot adott.
 - Ezek a nők! - Szólalt meg mellettem egy nálamnál egy-két évvel idősebb srác.
 - Nekem mondod? - Ránéztem, de nem volt ismerős az arca.
 - Néha igazán lehetnének egyenesek, hogy mit akarnak. Nem vagyunk gondolat olvasók, hogy kitaláljuk mit akarnak. - A srác bedobott egy felest, majd egy keserű képpel fordult vissza a tömeg felé.
 - Valami komoly a probléma? - Kérdeztem, mielőtt bele kortyoltam volna az alkoholmentes italomba.
 - Csak már kételkedem, hogy megéri-e egyáltalán a lefutott köröket újra kezdeni. - Ezúttal sört rendelt magának, mikor a pultosnak intett.
 - Egy bizonyos mennyiség még oké, de ha már nem látod értelmét, lehet, hogy ideje új után nézni - osztottam meg vele a véleményemet.
 - De ha annyira kell nekem... - búskomoran a földre bámult, mire megveregettem a vállát.
 - Phiiiil! - Adi kirobbant a tömegből és a srác nyakába karolt. Meglepődtem a közvetlen gesztuson, és a szívem mélyén valahol én is arra vágytam, hogy így viszonyuljon hozzám. - Dave mondta, hogy itt lógatod az orrodat valami Georgina miatt...
 Adi felém se nézett és szerintem észre sem vette, hogy én is ott vagyok. A mozdulatai kicsit suták voltak, ami arra engedett következtetni, hogy már benne is van egy kis alkohol.
 - Tudod, hogy sok hal van a tengerben. - Adi a két keze közé fogta Phil arcát és felemelte, hogy a szemébe tudjon nézni. - Majd találsz valaki mást, aki xBoxozik veled.
 Phil arcán megjelent egy mosoly, és megpuszilta Adi arcát.
 - Erről van szó, haver - fordult felém Phil és egy kézzel megölelte Adit, aki vissza ölelte. Szúrt a szívem környéke, pedig nem kellett volna. - Ő az én kis hugicám, aki tudja, hogy mit kell mondani.
 Visszaköptem az italomat a pohárba, amit éppen kortyolni készültem, és a két ember között jártattam a szememet. Adi a pillái alól nézett rám és próbált kiszabadulni Phil öleléséből.
 - Phiiil. - Nyújtotta el a bátya nevét. - Nem is mondtad, hogy ismered Liamet.
 - Kit? - Kérdezte Phil lenézve a húgára.
 - Liam Payne-t! - Mutatott felém Adi. - Tudod, a One Direction tagja.
 Phil rám nézett és én visszanéztem rá. Csodálkozás ült ki az arcára, majd a kezét nyújtotta.
 - Örvendek a szerencsének - kezet ráztunk, majd Adi felél fordult. - Szóval ő érte van oda Nati?
 - Ne légy buta! - Nevetett fel Adi. - Az Harry! Majd bemutatlak neki is. - Adi szemei csillogtak jókedvében, én meg nem tudtam betelni a látvánnyal.
 - Nincs kedved táncolni? - Kérdeztem Aditól hirtelen ötlettől vezérelve. Amint a mondat elhagyta a számat, ráharaptam a nyelvemre.
 Adi zavartan pillantott felém, majd vissza Philre. - De be akartam mutatni Harrynek.
 - Majd máskor. - Phil megpaskolta Adi kezét, majd rám nézett. - Tied a pálya, haver.
 Felálltam a bárszékről és az italomat a pultra tettem. Kinyújtottam Adi felé a kezemet és rámosolyogtam. Nem gondolkodtam, hanem csak az ösztöneimre hagyatkoztam. Mentem a hormonjaim után és nem akartam megállni.

3 megjegyzés:

  1. Szia!
    Most vettem csak észre, hogy új blogot nyitottál, és egyszerüen imádom.
    Ez előző blogodnak is rendszeres olvasója voltam, és igazán nagyon sajnáltam mikor abbahagytad, mert szerintem az egyik legjobb történet volt, ami valaha is olvastam a 1D-vel kapcsolatban! :)

    De ez az új blogod ugyanolyan jó, mint az előző, ha csak nem jobb.
    Nagyon tetszik az, ahogyan megfogalmazod a dolgokat, szinte magam előtt látom az elképzelt képet!!!
    Nagyon várom a a kövi részt! :))

    p.s.: Azért titkon remélem, hogy Liam lesz a befutó, és ha van kedved és időd benézhetsz az én blogomra is, és elomndhatod a véleményedet!!:

    Puszi CyberGirl (: !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt lesz a blogom! :)

      http://letyourselffall-1d.blogspot.sk

      Törlés
    2. Szia! Örülök, hogy azért felfedezted ezt a történetemet is és köszönöm a dicsérő szavakat is. :)
      A folytatáson már dolgozom és lesznek még fordulatok a történetben. ;)
      Benézek hozzád és megejtek majd egy kommetet is, ha nem többet! :D

      Üdv
      Leah Xxx

      Törlés