2013. szept. 26.

Forr a vérünk

valaki így találta meg a blogot: "blog 1d a ahol harry csaja neve nati" nagyon sírok a röhögéstől!!! Ki volt az? xD

26. fejezet

 Miközben öltözködtünk valahogy összeállt a kép a mai napról. Értelmet nyert Nati erősködése a H&M fehérnemű részlegén... Akkor is bele pirultam a gondolatra, hogy ilyesmit fogunk venni, de akkor már a srácok leléptek, és ők kimaradtak ebből. Eleanort is rábeszélte egy szexisebb darabra, miután magának is választott valamit. Gondolkodás nélkül magamra húztam az egyik új szettem alá. Ha már harc, legyen harc.
 Natinak volt több választási lehetősége is, tekintve a rengeteg szatyorra, amit birtokolt. El és én már rég készen voltunk, mikor Nati a frissen vásárolt fehérneműjében álldogált az ágyamra kiterített lehetőségei előtt.
 - Ne segítsetek, mert az csalás! - Mondta miután mellé álltam, de még mielőtt megszólalhattam volna.
 A srácok kopogtak az ajtón, mire Nati ijedten magára kapta az egyiket. Beengedtem őket és Liammel találtam magamat szembe. Egy hosszú, barna kabát volt rajta, alatta egy fehér póló, farmer és egy barna bakancs, ami illett a kabáthoz. Megfeledkeztem a többiekről és hogy körülöttünk emberek vannak. Míg az én szemem végig járta őt, az övéi sem tétlenkedtek.
 Mikor újra találkozott a tekintetünk, ismét felfedezni véltem a szemeiben azt, amit reggel is. Ártatlan szájra-puszinak indult az egész kívülről nézve, de eszünk ágában sem volt elengedni egymást.... Egészen addig, míg Louis meg nem köszörülte a torkát, Harry meg valami olyasféle megjegyzést tett, hogy máshol kéne lenniük.
 Félre álltunk Liammel, még mindig egymásba kapaszkodva, és miután a két srác is bejött a szobába, becsuktuk az ajtót. Forrtam belülről és hirtelen nagyon melegem lett. Nati a karomnál fogva rántott ki Liam kezei közül és Eleanor mellé állított, ő pedig mellettem foglalt helyet.
 - Hoztam a fényképezőgépet - mutatta fel a tárgyat Harry, és megszakítottam a Liammel való szemezést csak hogy pillantást vessek rá.
 - Fényképekről nem volt szó - mondta El és aggodalom ült ki az arcára.
 - Nem a Vogue-ba megy, nyugi - kacsintott rá megnyugtatás képpen Harry.
 - Lányoké az elsőbbség - intett a kezével Liam a szemeit az enyémbe fúrva.
 Míg Nati döntési dilemmával küzdött, Eleanor és én félre toltuk az asztalt és mini-kifutót varázsoltunk a szoba közepére. 6 lépés lehetett az egész, de Nati elégedett volt vele. A srácok az ablak párkánynak dőltek egymás mellett, Harry pedig tüzelésre készen fogta a gépet. Nati bekapcsolt zenét is.
 Nati volt az első, aki végig libbent a kifutónkon. Nagyon élvezte és pózolt a kamerának is. Nem bírtam megállni röhögés nélkül, amihez El is csatlakozott, majd végül mint egy fertőzés, mindenkinek a szájára mosolyt illesztett.
 Eleanor volt a soron következő, és annak ellenére, hogy nem volt ínyére a fényképezős dolog, a kifutó végén játszott a felsője aljával, mintha felhúzná és bele harapott az ajkába is, mint egy igazi Victoria Secret angyal. Felbátorodva a helyzet komolytalanságán, én is elővettem a modellek kifutós járását és csípőre tett kézzel tettem meg a 6 lépést. Végig Liam szemébe fúrtam a tekintetemet és előtte pár centire álltam meg. Hallottam Harry gépét kattogni. Liam szája nyílt volna a csókra, de csak finom mozdulattal a fejére raktam a kalapom és megfordultam, hogy visszamenjek a kiindulás ponthoz.
 Louis jót röhögött és elismerően tapsolt meg minket. Harry is csatlakozott hozzá, majd Liam is. Harry csinált még képet hármunkról egyszerre is több pózban, amit már csak elhülyéskedtünk, majd helyet cseréltünk velük.
 Liam vissza adta a kalapomat egy tüzes tekintet kíséretében, Nati pedig átvette Harrytől a fényképezőgépet.
 Harry lazán végig lötyögött a kifutón, mintha éppen szétesni készülne. Annyira rendellenes volt a mozgása, hogy könny folyt a szememből, annyira nevettem. A végén csücsörített, puszit dobott és kacsintott, majd csípőjét riszálva ment vissza a srácokhoz.
 Louis farmer dzsekijének a zsebébe süllyesztette a kezeit, és komoly képpel sétált végig. Meg volt benne ugyan az a kisugárzás, ami Eleanorban is. Modellek is lehetnének...
 Végül Liam következett. Az ablak párkányba markoltam, miközben egyre közelebb ért. Modellektől ellesett technikával csúsztatta le a kabátját a vállairól és hagyta a földre csúszni. A fehér póló alját félig felhúzta, megvillantva a kockáit. Nagyon is tisztában volt vele, hogy milyen hatással van rám ez a látvány. Ő nem állt meg, hanem a fejét az enyémhez döntve vetett véget a sétálásnak. Egy pillanatig a szememben kereste a legmélyebb titkokat, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment. Az ujjaim elfehéredtek a párkány szorításától.
 - Azt hiszem most láttuk az előjátékukat - mondta félhangosan Harry Louisnak, aki egyet értően bólogatott. Nem érdekelt. Jelenleg minden idegszálam Liamre volt hangolva és nem tudtam elképzelni még egy pillanatot sem, hogy nélküle létezzek.
 - Éhes vagyok. Nem kapunk be valamit? - Kérdezte Nati.
 - Jó ötlet - karolt belém El, hogy az ajtóhoz kormányozzon. Nem húztam ki magamat, bár nem éreztem az éhséget, próbáltam emlékeztetni magamat, hogy milyen kevés ideje ismerjük egymást. Az agyam logikus része viszont úgy látszik nyaralni ment...
 A szálló éttermében otthonos volt a hangulat. A kalapomat fent hagytam a szobában, mert az asztal mellett ugye nem illik viselni. Néhányan szigorú pillantást vetettek Natira, akinek a rövid nadrágja és a csizmája már súrolta az etikett határát, de miután leültünk egy nagyobb asztalhoz, mindenki visszafordult a saját élete felé.
 Az asztal közepén egy gyümölcs tál szolgált díszként. Harry első dolga volt, hogy megtapogatta őket.
 - Ezek igaziak! - tört ki belőle meglepetten, miközben mindenki más az étlapot tanulmányozta. Nem volt túl sok lehetőség, amiből választani lehetett, de azért volt valami. Harry észrevételét a srácok tapizása követte. Kezükben forgatták a gyümölcsöket, mintha sosem láttak volna ilyet.
 - Valami újat találtatok? - Kérdeztem vigyorogva. Nem tudtam elfolytani a helyzet komikusságát.
 - Tudtátok, hogy meg tudok hámozni egy vérnarancsot? - Kérdezte Harry a kezébe véve az egyik említett gyümölcsöt.
 - Nem hiszem el. - Rázta a fejét Nati.
 - Nem tudod, hogy mikre képesek ezek az ujjak. - Harry az arca elé emelve táncoltatta meg az ujjait, majd neki állt a vérnarancs hámozásának.
 - Nekem már attól fájnak a körmeim, hogy csak nézem. - Fordította el a fejét El, hogy ne lássa a műveletet.
 Harry különleges képességének bemutatása után megrendeltük a vacsoránkat is. Az emberek lassan kiszivárogtak az éttermi részből és csak mi maradtunk. Az asztalt leszedték és elő kerültek a koktélos itallapok. A hangulat világítást felkapcsolták és valahonnan zene szűrődött.
 - Most, hogy ilyen remekül kijövünk egymással, azt hiszem itt az ideje egy játéknak. - Louis úgy húzta ki magát a székben, hogy magasabbnak tűnt. Ezt Liam fülébe súgtam, és együtt kacagtunk. Lou ezért szúrós szemekkel nézett ránk. A kezemmel egy láthatatlan cipzárt húztam be a számon, de miután elfordította a tekintetét, Liammel újra egymásra nevettünk.
 - Azt hiszem már túllépték azt a határt, amit alkohollal szerettek volna - jegyezte meg Harry felénk mutatva a hüvelyk ujjával.
 - Neeem! Még csak a felszínét súroljuk a jólétnek - legyintettem széles mosollyal. Nem az alkohol volt a motorja a jó kedvemnek, hanem ez az utolsó két nap, amit együtt töltöttünk. Harry vállat vont és ránk hagyta.
 - Vissza megyünk a kőkorszakba? - kérdezte Nati.
 - Ezt hogy érted? - értetlenkedett Louis.
 - Gondolom Igaz-Hamis-at akarsz játszani. Körben mindenki mond valamit magáról, ami igaz rá, de akire nem, az iszik. - Nati mindezt átlagos hangon mondta, se nem izgatottan, se nem unottan. Érdekes volt így hallani beszélni.
 - Most elvetted a reflektor fényemet - dobta be a műdurcit Louis.
 - Akkor visszaadom azzal, hogy te kezdhetsz - Nati intett a pincérnek, hogy pakolja meg az asztalunkat piával. Kinek mihez volt kedve, de hanyagoltuk a tömény italokat. A srácoknál sör volt, Eleanor Bloody Maryt ivott, Nati valami kék kotyvalékot, én pedig részemről egy sunyi narancs-vodkát kaptam. Azért volt sunyi, mert nem éreztem rajta a vodka ízét, ami vagy azt jelentette, hogy az eddig elfogyasztott pia kiütötte már az ízlelő bimbóimat, vagy jól keverték az italokat.
 Nem is gondolkodtam ezen túl sokat. Louis máris egy eszméletlen kijelentéssel villogott a kapott reflektorfényben.

2013. szept. 20.

Írói helyzet jelentés

Sziasztok!
A nyaram elmúlt, a kedvem romlott és az ihletem is elhagyott. Elment nyaralni. Jelenleg próbálok a heti megjelenésekre gyúrni. Milyen extrát akartok? Gyilkosságot? Csalást? Drogot? Prostitúciót? Politikát? Üldözést? Nevezzétek meg és bele teszem.
Leah

2013. szept. 19.

Helyzet van

25. fejezet

 Liam kezei már a pólóm alatt jártak felfedező utat, a melltartóm alját ujjaival követte és a csaton állapodott meg az egyik keze. Még nem csatolta ki. Gondolom esélyt akart adni, hogy megállíthassam. De még én sem voltam teljesen biztos a helyzetben. Kezei végül elkalandoztak a pólóm aljáig, amit szépen lassan felfelé kezdett el csúsztatni. A két oldalán térdeltem, csípőm pont a dereka fölött volt. Nem kellett azon törnöm a fejemet, hogy mit tervez... A felsőm végül teljesen felcsúszott az államig, és meg kellett szakítanunk a folyamatos kapcsolatot az ajkaink között, hogy megszabaduljak az anyag darabtól. Liam kihasználta az alkalmat és sötétbe hajló szempárját végig jártatta az eddig eltakart felületen.
 - Ez még csak olyan, mintha fürdőruhában lennék - hajoltam a füléhez, hogy belesuttogjam a szavakat. Felbátorodott tetteimen vagy csak hogy nem állítottam le, így egy határozott mozdulattal ő került felülre. Ajkai nedves utat építettek az ajkaimtól, a melltartó pántja mellett lefelé haladva a középen találkozó kosarakig. Nem tudtam, de nem is akartam visszafogni a sóhajokat, amiket Liam ajkai kényszerítettek ki belőlem. Lehelete végig cirógatta a bőrömet amerre csak járt. Éles csörgéssel szólalt meg a fülem mellett Liam telefonja. A nem várt hangtól összerezzentem. Liam agresszívan felmarkolta az elektromos kütyüt és anélkül vágta a legmesszebb lévő falhoz, hogy megnézte volna ki keresi. Vigyorogva hajolt ajkaimhoz egy édes csókra. Az agresszív oldala nem ijesztett meg, hiszen már találkoztam vele, mikor behúzott annak az alaknak a bárban. Inkább beindított... Kezei már nem tétováztak a csatt felett, egyből kiszabadította melleimet börtönükből, hogy utána megannyi csókkal köszöntse őket.
 Nem tudom, hogy az Apple iPhone 5 kivételesen tényleg ennyire strapabíró lett a fejlesztéseknek hála, vagy csak ez a készülék nem akart meghalni. Egy biztos, még mindig csörgött azzal az idegesítő alap csengőhanggal. Mikor végre elhallgatott pár percre rá az ajtón kezdtek el kopogni. Először finoman, majd dörömbölni kezdett a türelmetlen vendég.
 Liam egy morgással távolodott el a hiper érzékennyé vált bőrömtől. Lehajolt az ágy mellett és a kezembe adta a melltartómat és a pólómat. Ingerült lett, hogy félbe kellett szakítani a mi kis pillanatunkat. Nagy léptekkel az ajtónál termett, majd vissza fordult, hogy megnézze felöltöztem-e már. Az ujjaimmal átfésültem még a hajamat, majd bólintottam.
 Az arcára volt írva mit érez és a szemeivel gyilkolt, mikor az ajtón dörömbölő Harryre nézett. Majdnem beesett az ajtón, de hamar visszanyerte az egyensúlyát.
 - Mi van? - dörrent a banda társára.
 - Louis most hívott, hogy 5 perc múlva jönnek értünk. - Arcán hatalmas vigyor ült ki. Nati nem volt vele. Gondolom még készülődött. Mikor náluk jártam még neki se látott. Gondolom most levágott fejű csirke módon rohangál körbe a szobában... Majdnem felröhögtem a gondolatra. Nekem meglepő módon nem húzta le a kedvemet, hogy félbe szakítottak minket. Inkább jelnek fogtam fel odafentről...
 - És mégis mit csinálunk? - Kérdezte durcásan maga előtt összefonva a karjait Liam.
 - Gondolom csatangolunk a városban - vont vállat a göndör. - Valami olyasmit is emlegetett, hogy a lányok meg akarják nézni El fősuliját.
 - Tényleg volt róla szó tegnap - simítottam végig a vállán Liamnek. Szomorú szemekkel nézett rám a barna szemeivel, de kiolvastam belőle a beletörődést is.
 - Jó. Akkor mindjárt elkészülünk mi is. Lent találkozunk a halban. - A hangja is szomorkás lett. Harry válaszát meg sem várva csukta rá az ajtót.
 Fordultában csúsztatta a kezét a derekamra és már az arca is nagyon közel volt az enyémhez. Az egyik kezem a tarkóján, a másikkal a mellkasának támasztottam, hogy vissza tartsam. Nehéz szívvel tettem, de sejtettem, hogy nem hagynánk megint abba, hogy a dörömbölő ajtót kinyissuk...
 - Ta-talán... - Szinte megbódultam Liam gyengéd agressziójától. A falhoz nyomott a fürdőszobába vezető ajtó mellett. A szemeiben már nyoma sem volt a beletörődött levertségnek, helyét a vágy vette át. - Talán ezt jelnek kéne vennünk. Hogy lassítanunk kéne. És az alapoknál maradni.
 Olyan közel volt, hogy osztoztunk a levegő vételeken és a szavak csak suttogva csúsztak ki a számon. Minden mozdulatát az ajkaimnak végig kísérte. Kibaszottul nehéz volt koncentrálnom.
 - Mmmm... - Liam végig siklott a nyakamon alig érintve a bőrömet, mégis libabőrös lettem. - Szerintem te sem hiszed el azt, amit mondasz.
 - El hiszem vagy sem... - Liam szemeibe néztem. - Azt tudom, hogy El és Lou nemsokára itt lesznek és gondolom nem így akarsz jönni a kis körutunkra. - Végig néztem a meztelen felsőtestén meg a melegítőjén. - Nem mintha bármi kifogásom lenne ellene. - Vigyorogva vissza emeltem a pillantásomat.
 Kaptam még egy puszit, majd elő vett pár ruhadarabot az egyik táskájából és bement a fürdőszobába. Én elővettem a sminkes cuccaimat és fotóképes arcot varázsoltam magamnak 2 perc alatt alapozóval és korrektorral. Liam akkor jött ki, mikor a szempillámat festettem.
 - Szerintem erre semmi szükséged. - Hátulról átkarolta a derekamat. A szoba egész alakos tükre előtt álltam, hogy jobban lássam mit csinálok.
 - Elhiszem, de ha csak két lépést teszünk összeverődve egy csoportba, máris fotósok és rajongók fognak minket körül venni. - Befejeztem a műveletet: semmi rúzs vagy szemhéjfesték. Még púdert és bronzosítót vettem elő és visszaálltam a tükör elé, Liamnek háttal. - És a kettő néha nem feltétlenül különbözik.
 - Nem mindegy, hogy ők mit gondolnak? - Kérdezte kicsit vehemensen Liam.
 - Nem. - Visszadobáltam a cuccaimat a helyükre és átkaroltam a nyakát. - Nem akarom, hogy az miatt aggódj, hogy engem utálnak a rajongóitok. Mert lesz olyan, aki nem fogja elfogadni, hogy a férjükkel randizom. - Liam csak megforgatta a szemét a "férj" szónál. - De így legalább én tisztában leszek vele, hogy a maximumot nyújtottam.
 Miután El és Lou megérkezett, telefonon értesítettek minket is. Magamhoz vettem a telefonomat és Liam zsebébe süllyesztettem a pénztárcámat. Nem bírtam megállni kuncogás nélkül, de egyszerűen ez egy fizikai törvény, hogy a srácok zsebébe minden belefér, míg a lányoknak csak ál-zsebek jutnak, amikbe semmit sem lehet pakolni. A telefonom még csak-csak elfért a kabátomban anélkül, hogy kiesett volna, de a mini-pénztárcám, amiben csak a személyim volt meg a bankkártyám már kikandikált volna... Liam pénztárcája nagyobb volt az enyémnél, és ez valamiért megnyugtatott.
 El, Nati és én puszilkodtunk és egymásba karolva hagytuk hátra a srácokat. Fogalmam sincs, hogy mi késztetett minket erre a zsigeri, nyálas, lányos gesztusra, de csevegtünk a semmiről és nevettünk mindenen. Boldogok voltunk, hogy együtt vagyunk.
 Elsétáltunk a sétáló utcához a közelben és elengedtük egymást. Mindenki megtalálta a párját és úgy andalogtunk hol kézen fogva, hol nem. A Marker Street tele volt üzletekkel és nem is voltak olyan sokan. Tekintettel, hogy csütörtök volt és dél, szóval tanítási idő. Örültünk neki, mert így nem keltettünk feltűnést. Beszélgettünk és kirakatokat néztünk. Bementünk a Primarkba, amit a srácok kértek, majd a H&M-be is, amit mi, lányok kértünk. Végül a srácok ellógtak és a játék boltban találtuk meg őket. Rövid idő alatt nagyon sok minden történt és tele voltam új információval a srácokról és Eleanorról is. Az agyam már bizsergett, mikor beültünk egy vicces nevű étterembe enni. Egymást túlharsogva próbáltunk meg beszélni a másikkal teljesen eltérő témákról. Nap közben megállították a banda tagokat egy-egy fotóra, amit el is vállaltak, de megkérték őket, hogy ne azonnal rakják ki az internetre. Kedves emberekkel találkoztunk, de én rosszabbat vártam. Sokkal rosszabbat. Jót csalódtam az emberiségben.
 - Imádom rajtad a mentát - súgta a fülembe Liam, miután elhagytuk az éttermet. Cinkosan rám kacsintott és a fenekemre csapott. Elpirultam, mert publikus terepen voltunk. Mit sem törődött vele és a kezem után nyúlt. Nála is volt szatyor tele ruhákkal meg nálam is. De ez semmi volt ahhoz képest, amit Harry és Nati vásároltak össze. Még El és Lou párosánál is kevesebb volt a szatyrok mennyisége.
 - Attól féltek, hogy holnap jön el a világ vége? - kérdezte Eleanor tőlük.
 - Inkább attól, hogy elveszítjük a versenyt - válaszolt Nati. Persze mind a négyen zavartan néztünk rá.
 - Milyen versenyt? - kérdezte Louis.
 - A ti cuccaitok a mieink ellen. - mutatott körbe Harry, mintha ez magától értetődő lenne.
 - Mégis mióta áll ez a verseny? - kérdeztem rosszat sejtve.
  - Már az elejétől kezdve - vont vállat Nati.
 - El sem merem képzelni, hogy mi zajlik a fejükben - jegyezte meg félhangon Liam, mintha Harryék nem hallanák meg.
 - De az idő lejárt. Most vissza megyünk a szállóba és összemérjük amink van - jelentette ki Harry, mint egy kvízműsor vezetője.
 - És ki fogja eldönteni a győztest? - kérdezte El.
 - Ha nem lesz zsűri mindenki csak magára fog voksolni - jegyeztem meg Liam oldalának dőlve.
 - Majd akkor csak divat bemutatót tartunk - csillant fel a szeme Natinak.
 - Komolyan ki kéne vizsgáltatnunk titeket - csóválta a fejét Liam.
 - A srácok az én szobámban, a lányok Adi szobájában fognak átöltözni - ismertette Nati a tényeket.
 - Ezt most találjátok ki menet közben, vagy már előre kiterveltétek? - kérdeztem fáradtan. Meg sem próbáltam már megfejteni, hova akarnak kilyukadni.
 - Ismerlek már téged annyira, hogy tudjam valami tétje lesz ennek az egésznek - intézte szavait Louis Harrynek, de ő csak ártatlanul vigyorgott.
 - Jobb ha most indulunk vissza. - Liam a sétáló utca vége felé nézett, ahol egy csapat fiatal lány közeledett nagy sebességgel.
 Gyorsan mind egy taxiba préselődtünk, hogy ne tudjanak követni minket. Megúsztuk a tömeget, és egy kisebb dugó után már ki is szállhattunk a járműből. A szállóban ezek után minden az előre megbeszélteknek megfelelően zajlott.