10. fejezet
Bevallom, hogy a fejembe szállt az a sok pezsgő és más alkohol, amit Phil haverjainak a poharából kortyoltam. Mindenkiét megkóstoltam, mert kíváncsi voltam az ízükre. Persze mindegyiket inkább kiköptem volna, de nem tettem.
Liam felém nyújtott kézzel állt előttem és várakozóan nézett rám. Olyan hatást keltett, mintha egy évezredig is ott állt volna ebben a pozícióban, csak hogy elfogadjam a felkérését. Nem tudom, hogy miért futnak át Alkonyatos mondatok a fejemben...
Szórakozottan megfogtam Liam kezét és egy intéssel elbúcsúztam Philtől.
Megfordultam és a tömegbe sétáltam. Magam után húztam Liamet, aki biztos kézzel fogta az enyémet, hogy ne szakítsanak szét minket a táncoló emberek.
Valahol a tömeg közepén megálltam és szembe fordultam vele. A testem anélkül, hogy rágondoltam volna, már együtt hullámzott a tömeggel. Pár perc múlva már el se lehetett menni kettőnk között, olyan közel táncoltunk egymáshoz. Ugyan az a szituáció és ugyan azok szinte a számok, mint amikor először együtt táncoltunk, csak az ambíció volt már más. Akartam Liamet. Valami mélyen azt súgta, hogy ez kölcsönös és bárhogyan mozdult, a testem reagált rá. Pedig higyjétek el, nem gondolkoztam túl sokat. Az alkohol blokkolta a józan gondolataim áramlását.
Teljesen elvesztettem az időérzékemet, és a számokat sem tudtam már megkülönböztetni egymástól, pedig biztos, hogy a Dj tette a dolgát.
Amikor a fejem már elkezdett józanodni, Liam és az én arcom leheletnyire voltak egymástól. A testünk mégsem ért össze. Nagy volt a kísértés, de egyikünk keze sem landolt a másik testén. Talán így is kínoztuk egymást, kíváncsiak voltunk, hogy melyikünk adja fel előbb és hódol be a másiknak. Jó kedve volt, ahogy nekem is. Bele túrtam a hajamba, és eszembe jutott, hogy régen nem láttam tükröt. Egy kicsit megijedtem, hogy hogy nézhetek ki, ezért Liam füléhez hajoltam, hogy megmondjam merre megyek. Közben a mellkasára helyeztem a tenyeremet, hogy megtámaszkodjam, de éreztem, hogy a szíve eszeveszetten dörömböl, mint egy szabadulni vágyó madárka. Elkaptam a kezemet, mikor rájöttem, hogy ő nyert.
Átverekedtem magamat a tömegen és beléptem a női mosdóba. A hangos zene lehalkult és megéreztem a saját szívverésemet. Valamilyen hasonlót produkált, mint Liam szíve.
A mosdó felé lépkedtem, és közben átcikázott az agyamon, hogy nem mondtam Liamnek hol találkozzunk. Az ajtó felé vetettem egy aggódó pillantást, majd a tükörképemre fordítottam figyelmemet.
A várt ellenére a sminkem a helyén volt és a hajam se állt el. Megmostam a kezemet és egy kicsit bevizeztem a tarkómat. Farkasszemet néztem a tükörképemmel, miközben a kagylóra támaszkodtam. Pár légzésgyakorlattal igyekeztem lecsillapítani a szívverésemet és a légzésemet is, de az adrenalin mindegyiket magasra pumpálta.
Nem akartam gondolkodni, nem akartam elrontani a saját örömömet, így inkább gyorsan végeztem a mosdóban és vissza tértem a tánctérre. Viszont sehol sem láttam Liamet. Biztos vissza ment a haverjaihoz, hiszen nem fog egy helyben álldogálni, rám várva...
A pultnál kértem egy üveg vizet, amit ingyen kéne biztosítaniuk, mégis fancsali pofával adták át pár fontért cserébe. Nem foglalkoztam a pultos nézésével vagy hogy mit gondol. Nem akartam vissza esni a becsiccsentett szintre, inkább önmagam akartam maradni. Szívószállal lassan kortyolgattam a buborékmentes vizet és közben a tömeget néztem. Próbáltam egy ismerős arcot felkutatni, de csak hírességeket és ismeretlen arcokat láttam.
A pult sarkán álltam, ahova kevesebb fény esett, de így legalább nem zavarta a látásomat semmi sem.
Még mindig a tömeget pásztáztam, mikor egy férfi lépett oda mellém. Kért magának valamit, majd felém fordult.
- Kitalálom! Modell vagy! - Alkohol nem érződött a leheletéből, mégis viszketett a bőröm alatt az undor.
- Nem talált - válaszoltam neki rá se nézve.
- Tényleg? - Kérdezte komolyan meglepődve. Vagy csak nagyszerűen megjátszotta magát. - Pedig szerintem remek adottságaid vannak hozzá.
Ránéztem és nem tudtam leolvasni az arcáról semmi rosszindulatot. Mégsem hittem el, hogy jó szándék vezérli.
- Itt a névjegyem - nyújtotta át a kis papír lapot miután abba hagyta a testem vizslatását és visszatért az arcomhoz. - Hívj fel és megbeszéljük a részleteket - beszéd közben közelebb hajolt és megfogta a felkaromat.
- Hagyjon békén! - Próbáltam elhúzódni tőle, de akaratosan markolta a karomat, és nem engedett a szorításán. Próbáltam eltolni magamtól, de belehajolt a nyakamba.
Hirtelen megszűnt az érintése és mikor felnéztem, Liamet láttam, ahogy a pasi másik karjánál fogva tartotta. Gondolom ő rántotta el.
- Ne erőszakoskodjon a hölgyekkel! - Liam arcára kiült az indulat, ami egyszerre dobogtatta meg a szívemet és keltett bennem aggodalmat. Eldönteni azonban nem tudtam, hogy melyik érzelem miatt ugrott meg a szívverésem ismét.
- Liam, semmi baj! - Próbáltam közbe szólni, de nem vett róla tudomást. Nem akartam, hogy rossz vége legyen ennek a nem éppen ritka esetnek. A körülöttünk állók felfigyeltek a jelenetre és kíváncsian várták a folytatást.
- Kérjen bocsánatot! - Szólt rá a férfira égő szemekkel.
- Mégis kinek képzeled magadat, kis mitugrász? - Kérdezte a férfi kirántva a kezét a szorításból.
- Liam. Semmi bajom! - Álltam elé és a mellkasára tettem a kezemet, pont mikor legutoljára láttam. A szívverése egyenletesen dobogott. A düh kontrollálta volna?
- Mi a történet? - Jelent meg Phil és az alkohol tovaröppent belőlem mint egy nyári szellő...
- Ez a kis Babszem Jankó akarja megmondani, hogy mit tegyek! - Mutatott Liam felé a férfi felkapva a vizet. - A hölggyel már éppen jól mentek a dolgaink - rám kacsintott, mire egy fintorral válaszoltam.
- Megbocsátotok? - Tolt arrébb Liam, majd ellépett Phil mellett és egy bal-horoggal jutalmazta a "kedves barátunkat".
Felsikkantottam meglepetésemben és a szám elé kaptam a kezem. Kikerekedett szemekkel néztem, ahogy Phil Liam elé tartott karral mond neki valamit, amit én már nem hallottam. Phil kifelé kezdte terelni Liamet és út közben az én derekamat is elkapta, így velük sodródtam. Menet közben hátranéztem a vállam felett és láttam, amint a férfi az orrát fogta a két kezével, de így vörösre festette a hajszálcsíkos ingét a vér.
Az ajtón túl villantak a vakuk, az én arcomra pedig közönyösséget varázsoltam. Mind a hárman lehajtott fejjel mentünk a kocsiig. Phil vállába kapaszkodtam, hogy el ne essek út közben, majd mikor a kocsihoz értünk, Phil meglökte Liam vállát, hogy szálljon be a hátsó ülésre. A sofőrt felismertem a múltkori buliról, ugyan az a személy volt. Phil maga elé engedett és mikor beültem Liam mellé, ő csak behajolt a kocsiba.
- Most hazamentek. Én szólok a többieknek, hogy mi történt, utána pedig szólok apának is - sorolta Phil.
- Apának? - Kérdeztem értetlenül.
- Ez holnap benne lesz a sajtóban, és ő tudja a menedzseretek számát - nézett Liamre beszéd közben.
Búcsú nélkül csukta be az ajtót, és a sofőr már indított is.
- Hová? - Kérdezte a sofőr és a visszapillantó tükörben kettőnk között jártatta a szemét.
- Hozzám - mondta Liam nagyot sóhajtva, miután én nem szólaltam meg. Kifelé néztem a sötétségbe, amit London fényei szabdaltak csak apró darabokra. Próbáltam rájönni, hogy miként érzek a helyzettel kapcsolatban. Örültem, hogy nem lettem erőszak áldozata, mert ki tudja, hogy mi történt volna, ha Liam nem lép közbe. De Liam tette nem csak egy éjszakáig fog visszhangot verni a helyi klubban, hanem lehet, hogy ezen fog csámcsogni mindenki egy teljes hónapig. Lehet, hogy soha többé nem tudja majd lemosni magáról ezt a tettét.
Csöndben tettük meg az utat Liam házáig.
- Bejössz? - Kérdezte Liam és rám nézett. Félelmet véltem felfedezni a csokoládébarna szemeiben, mikor ránéztem.
Kiszálltam vele és miután kinyitotta a bejárati ajtót, maga elé engedett. Bezárta maga mögött az ajtót és lerúgta magáról a cipőjét. A nagy sietségben egyikünk sem kérte ki a kabátját a ruhatárból, csak kiloholtunk az ajtón.
Én is kibújtam a magassarkúmból, majd a konyha felé vettem az irányt. Liam kíváncsian követett.
Kinyitottam a hűtőszekrényt és egy, a pulton heverő konyharuhába csavartam egy csomag fagyasztott borsót. Megfordultam és mögöttem állt Liam, de nem ugrottam hátra ijedtemben. Elnyúlt mellettem és felkapcsolt egy kis villanyt, amit az egyik szekrény alá rejtettek. Nem töltötte be az egész teret a fény, de legalább félhomályt varázsolt. Felnéztem az arcára és pár pillanatig csak egymás tekintetét kutattuk.
A hideg csípte a kezemet, így inkább lenéztem az instant borogatásra.
- Ezt tedd a kezedre. Tudom, hogy fáj - felé nyújtottam, de ahelyett, hogy érte nyúlt volna, felemelte a kezét és végig simított azon a helyen, ahol megszorított az a bunkó. Én is odanéztem és egy vörös foltot vettem észre.
- El fog múlni - suttogtam biztatóan és felnéztem rá. Az állán megfeszült egy izom, ahogy összeszorította az állkapcsát. - Ezt rakd a kezedre - törtem meg a csendet hangosabban, mint akartam volna. - Rengetegszer csináltam már ezt Phillel. Nem is tudom, hogy mit élveztek abban, hogy összeveritek a másikat - beszéd közben lefelé néztem, és mivel Liam még mindig nem moccant, megfogtam a bal kezét és ráraktam a jeget. Felszisszent egy pillanatra, de hagyta. - Értem én, hogy meg kell védeni a becsületet, meg minden, de néha a semmiségen is felkapjátok a vizet.
Liam finoman az állam alá nyúlt és felemelte. - Nem tetszett, ahogy bánt veled. Te nem vagy semmiség. - A hangjától végig borsózott a hátam. Az a kellemes érzés, ami tetőtől talpig végig bizserget és megmozgat benned minden sejtet.
Lélegzet visszafojtva néztem a tekintetébe, amely elnyelt, mint egy feneketlen kút. Elfelejtettem lélegezni és megszűnt körülöttünk a világ. Végig simított a hüvelyk ujjával az arcomon én pedig félig lehunyt szemmel dörgölőztem a tenyerébe, mint egy simogatásért könyörgő kiscica.
Mikor újra ránéztem az arcára egy féloldalas mosoly volt az arcán. Nem az a gúnyos fajta... Az elégedettség és a boldogság keveredett abban a mosolyban. Majd hirtelen, mintha letörölték volna az arcáról az érzelmeket és elkapta a kezét.
- Mi a baj? - Kérdeztem egy kis kétségbeeséssel a hangomban, amit nem tudtam hova tenni.
- Félsz? - Kérdezte pár perc hallgatás után és szomorúság csillant a szemében.
- Miért félnék? - Kérdeztem elnéző mosollyal. Mikor nem válaszolt, megráztam a fejemet. - Nem félek.
Liam kihúzta a kezét a kezemből, amivel a borogatást tartottam rajta, majd saját kezűleg tartotta a helyén azt. Ellépett tőlem és felült az egyik bárszékre.
Furcsa volt, ahogy Liam viselkedett és nem értettem.
- Mi a baj? - Tettem fel a kérdést újra, ahogy mellé ültem egy másik magasított székre.
- Nem minden olyan... mint amilyennek a média leírja - mondta Liam meg-megállva ahogy kereste a megfelelő szavakat.
- Ettől nem kell félned. Nem szoktam hinni a médiának - legyintettem mosolyogva. - Emlékszel még, hogy hol dolgozik az apám?
Halványan elmosolyodott, majd ismét elillant a jókedve. Néztem az arcát, már amennyit ki bírtam venni a félhomályban.
Igaz, hogy nem ismertem, de mégis közel éreztem magamhoz. Nem volt több egy srácnál, akit most borús felhők vettek körbe és nem tudtam, hogy mit csináljak.
Harry lépett be a bejárati ajtón kopogás nélkül, mire összevont szemöldökkel kaptam felé a fejemet. Miután felkapcsolta a villanyt a folyosón, megcsillant a kezében egy kulcs. Így már értettem, hogy hogyan jutott be.
- Helló mindenki! - Slattyogott be lazán dobálva magát és csípőre tett kézzel megállt előttünk. - Hallottam, hogy miről maradtam le - pimasz vigyor ült ki az arcára. - Kár, hogy nem szóltál előtte nekem. Bírom, mikor kibújsz a csigaházadból - lökte meg játékosan a haverja vállát. - Nati kint vár a kocsiban. Megmondtam Jacknek, hogy vigyen haza titeket - fordult felém még mindig mosolyogva.
Még egy utolsó kétségbeesett pillantást vetettem Liamre, de nem nézett felém. A borogatást vette le a kezéről, hogy megmozgassa az izmait. Seb nem keletkezett rajta, mivel csak egyet ütött, de biztos fájt neki.
Elbúcsúztam, felvettem a cipőm és kisétáltam a házból.
- Liam. Semmi bajom! - Álltam elé és a mellkasára tettem a kezemet, pont mikor legutoljára láttam. A szívverése egyenletesen dobogott. A düh kontrollálta volna?
- Mi a történet? - Jelent meg Phil és az alkohol tovaröppent belőlem mint egy nyári szellő...
- Ez a kis Babszem Jankó akarja megmondani, hogy mit tegyek! - Mutatott Liam felé a férfi felkapva a vizet. - A hölggyel már éppen jól mentek a dolgaink - rám kacsintott, mire egy fintorral válaszoltam.
- Megbocsátotok? - Tolt arrébb Liam, majd ellépett Phil mellett és egy bal-horoggal jutalmazta a "kedves barátunkat".
Felsikkantottam meglepetésemben és a szám elé kaptam a kezem. Kikerekedett szemekkel néztem, ahogy Phil Liam elé tartott karral mond neki valamit, amit én már nem hallottam. Phil kifelé kezdte terelni Liamet és út közben az én derekamat is elkapta, így velük sodródtam. Menet közben hátranéztem a vállam felett és láttam, amint a férfi az orrát fogta a két kezével, de így vörösre festette a hajszálcsíkos ingét a vér.
Az ajtón túl villantak a vakuk, az én arcomra pedig közönyösséget varázsoltam. Mind a hárman lehajtott fejjel mentünk a kocsiig. Phil vállába kapaszkodtam, hogy el ne essek út közben, majd mikor a kocsihoz értünk, Phil meglökte Liam vállát, hogy szálljon be a hátsó ülésre. A sofőrt felismertem a múltkori buliról, ugyan az a személy volt. Phil maga elé engedett és mikor beültem Liam mellé, ő csak behajolt a kocsiba.
- Most hazamentek. Én szólok a többieknek, hogy mi történt, utána pedig szólok apának is - sorolta Phil.
- Apának? - Kérdeztem értetlenül.
- Ez holnap benne lesz a sajtóban, és ő tudja a menedzseretek számát - nézett Liamre beszéd közben.
Búcsú nélkül csukta be az ajtót, és a sofőr már indított is.
- Hová? - Kérdezte a sofőr és a visszapillantó tükörben kettőnk között jártatta a szemét.
- Hozzám - mondta Liam nagyot sóhajtva, miután én nem szólaltam meg. Kifelé néztem a sötétségbe, amit London fényei szabdaltak csak apró darabokra. Próbáltam rájönni, hogy miként érzek a helyzettel kapcsolatban. Örültem, hogy nem lettem erőszak áldozata, mert ki tudja, hogy mi történt volna, ha Liam nem lép közbe. De Liam tette nem csak egy éjszakáig fog visszhangot verni a helyi klubban, hanem lehet, hogy ezen fog csámcsogni mindenki egy teljes hónapig. Lehet, hogy soha többé nem tudja majd lemosni magáról ezt a tettét.
Csöndben tettük meg az utat Liam házáig.
- Bejössz? - Kérdezte Liam és rám nézett. Félelmet véltem felfedezni a csokoládébarna szemeiben, mikor ránéztem.
Kiszálltam vele és miután kinyitotta a bejárati ajtót, maga elé engedett. Bezárta maga mögött az ajtót és lerúgta magáról a cipőjét. A nagy sietségben egyikünk sem kérte ki a kabátját a ruhatárból, csak kiloholtunk az ajtón.
Én is kibújtam a magassarkúmból, majd a konyha felé vettem az irányt. Liam kíváncsian követett.
Kinyitottam a hűtőszekrényt és egy, a pulton heverő konyharuhába csavartam egy csomag fagyasztott borsót. Megfordultam és mögöttem állt Liam, de nem ugrottam hátra ijedtemben. Elnyúlt mellettem és felkapcsolt egy kis villanyt, amit az egyik szekrény alá rejtettek. Nem töltötte be az egész teret a fény, de legalább félhomályt varázsolt. Felnéztem az arcára és pár pillanatig csak egymás tekintetét kutattuk.
A hideg csípte a kezemet, így inkább lenéztem az instant borogatásra.
- Ezt tedd a kezedre. Tudom, hogy fáj - felé nyújtottam, de ahelyett, hogy érte nyúlt volna, felemelte a kezét és végig simított azon a helyen, ahol megszorított az a bunkó. Én is odanéztem és egy vörös foltot vettem észre.
- El fog múlni - suttogtam biztatóan és felnéztem rá. Az állán megfeszült egy izom, ahogy összeszorította az állkapcsát. - Ezt rakd a kezedre - törtem meg a csendet hangosabban, mint akartam volna. - Rengetegszer csináltam már ezt Phillel. Nem is tudom, hogy mit élveztek abban, hogy összeveritek a másikat - beszéd közben lefelé néztem, és mivel Liam még mindig nem moccant, megfogtam a bal kezét és ráraktam a jeget. Felszisszent egy pillanatra, de hagyta. - Értem én, hogy meg kell védeni a becsületet, meg minden, de néha a semmiségen is felkapjátok a vizet.
Liam finoman az állam alá nyúlt és felemelte. - Nem tetszett, ahogy bánt veled. Te nem vagy semmiség. - A hangjától végig borsózott a hátam. Az a kellemes érzés, ami tetőtől talpig végig bizserget és megmozgat benned minden sejtet.
Lélegzet visszafojtva néztem a tekintetébe, amely elnyelt, mint egy feneketlen kút. Elfelejtettem lélegezni és megszűnt körülöttünk a világ. Végig simított a hüvelyk ujjával az arcomon én pedig félig lehunyt szemmel dörgölőztem a tenyerébe, mint egy simogatásért könyörgő kiscica.
Mikor újra ránéztem az arcára egy féloldalas mosoly volt az arcán. Nem az a gúnyos fajta... Az elégedettség és a boldogság keveredett abban a mosolyban. Majd hirtelen, mintha letörölték volna az arcáról az érzelmeket és elkapta a kezét.
- Mi a baj? - Kérdeztem egy kis kétségbeeséssel a hangomban, amit nem tudtam hova tenni.
- Félsz? - Kérdezte pár perc hallgatás után és szomorúság csillant a szemében.
- Miért félnék? - Kérdeztem elnéző mosollyal. Mikor nem válaszolt, megráztam a fejemet. - Nem félek.
Liam kihúzta a kezét a kezemből, amivel a borogatást tartottam rajta, majd saját kezűleg tartotta a helyén azt. Ellépett tőlem és felült az egyik bárszékre.
Furcsa volt, ahogy Liam viselkedett és nem értettem.
- Mi a baj? - Tettem fel a kérdést újra, ahogy mellé ültem egy másik magasított székre.
- Nem minden olyan... mint amilyennek a média leírja - mondta Liam meg-megállva ahogy kereste a megfelelő szavakat.
- Ettől nem kell félned. Nem szoktam hinni a médiának - legyintettem mosolyogva. - Emlékszel még, hogy hol dolgozik az apám?
Halványan elmosolyodott, majd ismét elillant a jókedve. Néztem az arcát, már amennyit ki bírtam venni a félhomályban.
Igaz, hogy nem ismertem, de mégis közel éreztem magamhoz. Nem volt több egy srácnál, akit most borús felhők vettek körbe és nem tudtam, hogy mit csináljak.
Harry lépett be a bejárati ajtón kopogás nélkül, mire összevont szemöldökkel kaptam felé a fejemet. Miután felkapcsolta a villanyt a folyosón, megcsillant a kezében egy kulcs. Így már értettem, hogy hogyan jutott be.
- Helló mindenki! - Slattyogott be lazán dobálva magát és csípőre tett kézzel megállt előttünk. - Hallottam, hogy miről maradtam le - pimasz vigyor ült ki az arcára. - Kár, hogy nem szóltál előtte nekem. Bírom, mikor kibújsz a csigaházadból - lökte meg játékosan a haverja vállát. - Nati kint vár a kocsiban. Megmondtam Jacknek, hogy vigyen haza titeket - fordult felém még mindig mosolyogva.
Még egy utolsó kétségbeesett pillantást vetettem Liamre, de nem nézett felém. A borogatást vette le a kezéről, hogy megmozgassa az izmait. Seb nem keletkezett rajta, mivel csak egyet ütött, de biztos fájt neki.
Elbúcsúztam, felvettem a cipőm és kisétáltam a házból.
Nagyon tetszett. Imádtam. A clubban történeteket nagyon jó megírtad és iszonyatosan tetszett. Már várom a folytatást, mivel a legjobb résznél hagytad abba és ez nem fair. :D
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett és hogy jó véleménnyel vagy róla. :) Köszönöm a kommentedet!
TörlésNagyon jó rész lett...és nagyon jól írsz! :) Csak így tovább. Nagyon várom a kövi részt..! ;D
VálaszTörlésKöszönöm és igyekszem. :) Köszönöm, hogy írtál!
TörlésNagyon jó lett!! Nagyon jól írsz!! Ez is olyan jónak ígérkezik mint a Private Love volt. Csak így tovább és már várom a következő részt! :))
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :)
TörlésSzia Leah!
VálaszTörlésTegnapelőtt pikk-pakk elolvastam a blogot és nekem nagyon tetszik. Olvastam a Private Love-ot és amikor megláttam ezt elég happy lettem (magyarul fangirlingeltem egy sort, hogy van még nem elcseszett sztori)
Az előző sztorinál nem jött át a Te személyiséged, itt viszont nagyon is, és azt kell mondjam nagyon bírom a stílusod. Flegma és szarkasztikus pont mint én;)
Remekül beletudtad rakni magad. Rendben, ezt megpróbálom értelmesen elmagyarázni, nem biztos, hogy sikerül: Szóval a Private love-ban a főszereplőd nagyon félénk volt és rendes. Igazából az egész történet szerény, kedves, visszafogott volt. Ez most is megtalálható de ezúttal vegyítve a te már fentebb említett flegma és szarkasztikus éneddel. Pédául tökéletesen megoldottad, hogy Liam "kibújt a csigaházából" de közben megmaradt a saját nyugodt személyisége.
Sajnos nem fogom megígérni, hogy minden részhez írok kommentet mert legtöbbször telefonról olvasok, onnan pedig sajnálom de baszok szarakodni a hülye biztonsági, ellenőrző kódokkal. De az biztos, hogy végig olvasom a sztorit;)
Xx Luca
Oké, akkor én most azon fangirlingeltem, hogy ilyen sokat írtál! :D A stílusomról nem tudom, hogy mit kéne mondanom... Köszönöm? :D Remélem, hogy nem okozok majd a jövőben csalódást, és örülök, hogy sikerült megtartani a személyiséget! :D Na. Érted! :D Ameddig mindig ilyen hosszú véleményeket fogsz írni, elnézem, ha nem minden fejezethez kommentelsz! :D
TörlésSzia!
VálaszTörlésIgazán remek lett ez a rész is, nekem nagyon bejött.
Nem igazán értem, hogy mi ütött Liam-be, fura volt. Pedig annyira vártam, hogy végre történi valami kettejük között, erre puff...betoppan Harry, jól tudd időzíteni :D
De mindegy, várom a kövi részt, és remélem végre elcsattan az az első csók, de neeem...én nem szólok bele, a blogod így jó, ahogy van!
p.s.: Köszönöm a bíztató szavakat a blogomnál, nem olvassák többen ugyan, de nekem sokat jelentett! :))
Tudom, hogy milyen a másik oldalon lenni, így néha nem tudom, hogy miért vagyok ilyen kegyetlen veletek. :D Hamarosan következik a következő fejezet! :)
Törlésps.: csak gondoltam megosztom veled a véleményem. :)
Szia!Egy nap alatt elolvastam az eddigi részeket és wow nagyon teszenek!Imádom a blogod hamar kövit ^^
VálaszTörlésKezd ijeszteni, hogy egy nap alatt mindenki végig olvassa a történetemet. Oo
Törlés