2013. márc. 10.

BRIT

Amúgy tisztában vagyok vele, hogy az eredeti BRIT 2013 Szerdán került megrendezésre, de ez a történet csak kitaláció, drágaságaim! :) Xx

8. fejezet

 Nati szavai álmomban visszatértek és nem hagytak aludni. Arra nem emlékeztem, hogy mit álmodtam, de amikor felébredtem kapkodtam a levegőt és a párnáim le voltak túrva a földre.
 Megvártam, hogy a szívverésem lecsillapodjon, majd leporoltam a párnákat és visszafeküdtem aludni. Ezután már nem volt semmi álmom, de mikor reggel felébredtem bennem volt a rossz érzés, hogy Liam talán tényleg akart valamit, de én elkergettem.
 A reggeli teámat kavargattam, mikor még mindig ezen agyaltam, majd a pultba vertem a fejem.
 Phil mosolyogva nézte a szenvedésemet és jókat derült a kitöréseimen.
 - Meg ne szólalj! - Szóltam rá, mire elhúzta a láthatatlan cipzárt a szája előtt.

 A hét hátralevő részében nem találkoztunk a banda egyetlen tagjával sem. Apámat is egyre kevesebbet láttam, mert a BRIT szervezője mindent újra és újra leellenőriztetett. Mikor megvolt az ellenőrzéssel, akkor a One Direction menedzsere kereste. Csak aludni járt haza, és ez már megszokott volt. Minden eseménynek megvan a hajtási időszaka. Először leszervezik az időpontot, a pénz foglalónak érkezik, majd benyújtják a technikai szükségletüket, majd a személyzet szükségletét, a sztárok igényeit, meg ilyesmiket. Igazából sosem tudtam megjegyezni, hogy mennyi mindent kell jóváhagyni, miből kell alkudni vagy hogy milyen jogszabályokat kell betartani. Én csak azt tudtam, hogy hogyan lehet az arénát legjobban kihasználni, hol vannak a szakraktárak és hogy hol vannak a színpad kapcsolói. Imádtam a reflektorokkal játszani és azt is tudtam, hogy merre van az UV-lámpa raktár. Mikor Natival unatkoztunk, volt hogy oda zártuk be magunkat és jókat játszottunk a neon színű ruháinkkal vagy ha éppen fehér volt rajtunk. Egyszer fluoreszkáló festékkel rajzoltuk tele azt a falat, amihez ott hozzáfértünk. Apa nem volt ránk mérges, de azért a lelkünkre kötötte, hogy soha többé nem hajtunk végre változtatást az aréna területén az engedélye nélkül. És elvette az összes festékünket is.
 Pénteken suli után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk vásárolni. Natinak nem mondtam el, de bocsánatot akartam kérni Liamtől. Nem tettem semmi rosszat, és ő értett félre, mégis.. Valahogy ezt éreztem helyesnek.
 A BRIT-re olyan ruhát akartunk, amit még nem hordtunk, így el kellett mennünk vásárolni London belvárosába a suli végeztével. Nem mintha nem lett volna ínyünkre egy kis vásárolgatás.
 Nati először egy neonzöldes-sárgás ruhát próbált fel.
 - Ööö.... - néztem végig a ruhán, ami a térdéig ért. - Lehet, hogy egy kicsit túlságosan hivalkodó.
 - Gondolod? - Kérdezte a tükör előtt forogva. Bólogattam, mire visszament egy másikat felpróbálni. Kijött egy pink rózsaszínben.
 - Ugh... - A szemem elé raktam a kezemet.
 - Nem is annyira rossz! - Szólt rám, mire hitetlenkedő pillantást vetettem rá kikukucskálva a kezem mögül.
 - Túl egyszerű! - Egy halvány lila ruha. - Inkább a strandra. - Ombre stílussal változott a fehér feketébe a ruha tetejétől az aljáig. - Ezt próbáltad fel az előbb lilában! - Néztem végig a halványkék ruhán.
 - Reméltem, hogy nem veszed észre - sóhajtott lemondóan Nati.
 - Ez libafos színű? - Kérdeztem egy zöld ruhánál. - Semmi csipke!
 - De ez egy Valentino! - Fakadt ki hitetlenkedve.
 - Úgy nézek ki mint Cupido? - Visszaküldtem a próbafülkébe.
 2 óra keresgélés után ő is és én is megtaláltuk a megfelelő ruhát, majd újabb egy óra cipő és kiegészítő vásárlás következett. Elfáradtunk a sok párosítással és egyeztetéssel, meg a mászkálásban.
 A ruhákat és a szatyrokat a kocsim hátsó ülésére pakoltuk, majd hazamentünk hozzám. Tartottunk egy szépítő estet. Szombaton a legszebb formánkban akartunk megjelenni a díjátadón. Radírozó tusfürdővel fürödtünk, majd az arcunkat is leradíroztuk, feltettünk egy-egy arcpakolást, és míg az fent volt megcsináltuk a körmünket. Mind a kettőnk nagyon utálja, ha más csinálja meg, így feltettünk valami háttérzenét és csajos beszélgetéssel, éneklés közben megcsináltuk magunknak. Manikűr, pedikűr, testápolás, arcápolás és hajnalban mentünk aludni. Imádom az ilyen esteket. És mivel Nati elég gyakran nálunk alszik, szépen minden héten megtartjuk az ilyen csajos esteket. Közben viszont nem mindenki által ismert popzenéket hallgatunk, mint a legtöbb korunkbeli tenné, hanem feltörekvő zenészek számait, akiket leginkább a YouTube-ról ismerünk.
 Mikor Phil benyitott, akkor is Hoodie Allen - Fame is for Asses számát rappeltük.
 - Éjfél van. Nem akartok aludni? - Kérdezte Phil, mikor véget ért a versszak.
 - Még hátra van pár szám - rázta a fejét Nati.
 - Majd szóljatok, ha a koncertetekre el is fog menni valaki! - Röhögve csukta be az ajtót maga mögött, amin két párna puffant.

 Szombaton 10 óra körül keltünk és minden rendben volt. Phil nem osont be este, hogy alkoholos filccel összefirkálja az arcunkat, mint ahogy azt néha megtette. Megreggeliztünk, majd leültünk tv-t nézni. Nem volt semmi dolgunk kettőig és nem is akartunk semmit sem csinálni, mert félő volt, hogy elfelejtünk időben elkezdeni készülődni.
 - Phil! - Kiabáltam ki neki a kanapéról.
 - Na? - Jött be az ajtón. 
 - Hozol valakit? - Kérdeztem a fejemet hátra döntve a háttámlára.
 - Nem. Csak három jegyet kaptunk - rázta a fejét.
 - De akarnál hozni valakit? - Kérdezte Nati.
 - Majd csak az afterpartyra pár havert.
 - Akkor telefonálj nekik, hogy csípjék ki magukat.
 - Már megbeszéltem velük, hogy odafelé menet felvesszük őket a limóval. Így simán be fogják őket engedni.
 - Oké.
Phil visszament csinálni, amit eddig csinált, mi pedig folytattuk a punnyadást. Legnagyobb örömömre rábukkantam egy Lilo és Stitch rajzfilmre.
 Csöngettek, én pedig nem mozdultam. Phil se jelentkezett, hogy kinyissa az ajtót, így Nati kelt fel a kanapéról.
 - Majd én kinyitom - indult az ajtó felé. - Annak ellenére, hogy nem én lakom itt!
 - Ühm - totál nem figyeltem rá. Minden figyelmemet a rajzfilm kötötte le. Kicsit álmos voltam, és ez a rajzfilm volt a kedvencem.
 - Sziasztok, hát ti? - Köszönt Harrynek és Liamnek Nati meglepetten. Harry széles mosolyt küldött a barátnőm felé, Liam pedig zsebre tett kézzel álldogált. Látszott rajta, hogy nem érzi magát kényelmesen.
 - Csak jöttünk megkérdezni, hogy jöttök-e ma este a díjátadóra - beszélt Harry, míg Liam feltűnően nem kapcsolódott be a beszélgetésbe. Ennek ellenére bekukucskált Nati mögé, hogy lát-e valamit.
 - Persze, hogy megyünk - bólintott Nati viszonozva a hatalmas mosolyt. - Gyertek be. Gondolom egy kávéra még van idő.
 Harry egyből belépett az ajtón, Liam pedig követte őt fejét lehajtva.
 - Adi a nappaliban van. Lilo és Stitchet néz, ami mellől nem lehet kirobbantani, míg véget nem ér - intett a nappali ajtaja felé Nati, és közben Liamre nézett. Harryvel a konyhába mentek, Liam pedig habozott pár percig, majd lerúgta a cipőjét és bejött a nappaliba. Megállt a kanapé mellett eldönteni, hogy hova üljön le, majd végül mellém ült.
 - Szia - köszönt a tévét nézve.
 - Ühüm. - Tovább néztem a mesét. Nem kapcsoltam ki teljesen, tudtam, hogy ott van, csak furcsa volt. Még sosem kaptak rajta, hogy a kedvenc mesémet nézzem, főleg nem egy srác. Phil és Nati tudták, hogy ha erről a rajzfilmről van szó, bármi jöhet.
 Egy kis agyalás után sem tudtam, hogy mit mondhatnék neki, így inkább tettekhez folyamodtam. Liam karja a háttámlán pihent, így közelebb húzódtam hozzá, felhúztam a térdeimet és a fejemet a vállára hajtottam. Úgy néztem tovább a tévét. Átölelte a vállamat, én pedig megkínáltam gumicukorral, amit eddig az ölemben tartottam.

 Mikor Harry és Nati besétáltak, éppen véget ért a rajzfilm.
 - Mennünk kell. Köszönöm a kávét. - Harry puszit nyomott Nati arcára, mi pedig Liammel egyszerre álltunk fel. Maga elé engedett egy félmosoly kíséretében.
 Kikísértük őket az ajtóig, elköszöntünk tőlük, hogy néhány óra múlva az O2-ban találkozunk, majd becsuktuk az ajtót.
 - Liammel bújócskázunk a kanapén? - Kérdezte Nati vigyorogva és a szemöldökét húzogatva.
 - Harryvel iszogatunk a konyhában? - Kérdeztem vissza.
 Mind a ketten elnevettük magunkat, majd felszaladtunk a lépcsőn, hogy elkezdjünk készülődni. Lezuhanyoztunk még egyszer utoljára, majd jött a smink, haj és az öltözés. Miután elkészültünk, Phil csatlakozott hozzánk és taxival elmentünk az arénáig. Hatalmas tömeg volt a környéken, és egy bizonyos ponton tovább csak ellenőrzés után engedték a kocsikat. A rajongói tömeg mindenhova kiterjedt. A hangzavar szinte fülsüketítő volt, ahogy megláttak egy sztárt a vörös szőnyegen. A taxival az épület mögé fuvaroztattuk magunkat, ahonnan gyalog mentünk a parkolóházba. Mivel nem kellett végig sétálnunk a vörös szőnyegen, rajtunk volt kabát, ami eltakarta a ruhánkat, így csak úgy tűnt, mintha Phil üzletember lett volna, mi pedig titkárnők vagy asszisztensek, akik egy munkanap után csak a kocsijukért jöttek. A parkolóház legalsó szintjére mentünk, és egy ajtón keresztül végig sétáltunk egy hosszú folyosón, ami az O2-be vitt. Úgy tűnt, mintha egy akciófilmben lettünk volna, de mi csak unottan tettük meg a távot, vagy ezredjére életünkben. Megvannak a biztonsági bejáratok az arénába és szerencsére mi ismertük őket. Így nem kellett végig verekednünk magunkat azon a rengeteg emberen, meg magyarázkodni a biztonságiaknak, akiket nem ismertünk. Tudtuk, hogy az ismerőseink merre vannak beosztva, így választottunk útvonalat a bejutáshoz. Persze semmi sem ment stikában, apa tudott róla, hogy merről érkezünk és megkaptuk hozzá a mágneskártyákat is az ajtókhoz. Mindenhol kamera és érzékelő volt, hogy ha egy idegen próbálkozik azzal, amit mi csináltunk, időben észrevegyék.
 A kabátjainkat apa irodájába letettük, majd a belépőjegyeinkkel elfoglaltuk a helyeinket. Az arénában rengeteg kör alakú asztalt állítottak fel a sztárvendégek részére és egyéb nagy embernek. Az asztalok között nagyszerűen lehetett közlekedni és a pincérek is tették a dolgukat rendesen. Az ülés rendet sajnos nem volt alkalmam elcsenni aputól, így nem tudtam, hogy ki merre lesz. Azért odaköszöntünk néhány ismerős arcnak, akik a szervezéssel és az irányítással voltak elfoglalva.
 - Szerintem itt lesz Eleanor is - mászott a fülembe Nati hangja a zsivajon át. - Danielle x-factor turnén van, Perrie pedig Little Mix koncerten.
 - Hogy jön ide Danielle? - Kérdeztem értetlenül.
 - Hát nem tudom, csak mondtam - vágott fancsali képet Nati.
 - Arról van szó, hogy Taylor Swift is itt lesz? - Kérdeztem a teremben körül nézve.
 Natinak nem kellett semmit se mondania, az arckifejezése elárulta, hogy mit érez. Ha egy kiszemelt exje jelen van egy nagyszabású eseményen, persze, hogy görcs van a gyomrodban.
 - Gyertek, tudom hol van apu! - Szakította félbe Phil a kis lányos csevejünket, és elnavigált az egyre nagyobb tömegen keresztül. Voltak, akik már végig vonultak a vörös szőnyegen, így az asztalok kezdtek megtelni.
 - Sajnálom lányok, de ma is dolgoznotok kell - vágott a közepébe apa.
 - Remek - sóhajtott lemondóan Nati.
 - Történt valami? - Kérdeztem apu ideges arcát vizsgálva.
 - Csak a szokásos - legyintett. - Már elintéztük.
 - Bomba vagy rajongó? - Kérdezte Phil.
 - Mindkettő - köszörülte meg apu a torkát.
 - Nagyszerű - fordítottam az ég felé a tekintetemet. - Mit kell tennünk?
 - Nati a pincéreknél lesz, Phil a világításnál, te pedig a sztároknak fogysz szólni, hogy mikor kell színpadra lépniük.
 Bólintottunk, majd mind a hárman kaptunk bluetoothst az egyik fülünkre és egy iPadot, amin a teendők és időpontok voltak. Egy gyötrődő pillantást vetve egymásra szétváltak az útjaink és felkerestük a kirendelt pozíciónkat.
 - Mezítláb fogok afterpartizni - dohogott a fülembe Nati, ami nevetésre késztetett.

2 megjegyzés: