Utóhatás

7. fejezet

 A vendégszobában nem igazán volt mit összepakolni tekintve, hogy csak a tegnap esti ruhánkat kellett a kezünkbe venni, de azért én bezártam az ajtót és Natit nem engedtem ki.

 - Mi volt a fürdőszobában? - Kérdeztem suttogva és gyanakodva végignéztem rajta.

 - Semmi, hisz ismersz - vont vállat és szembe állt velem.

 - Holnap már így is lesz pár cikk rólunk - lenéztem Liam kölcsön-ruháira. - Főleg hogy ezekben feszítünk.

 - Ne légy már ennyire paranoiás! - suttogta ingerülten.

 - Tudom, hogy Harry nőfaló, te pedig pasifaló vagy, de nem akarom, hogy neked bajod esne ebből az egészből - keresztbe fontam a karjaimat magam előtt.

 - Te beszélsz?! Majdhogynem kézen fogva sétáltatok le az emeletről Liammel!!!

 - Jaj, hagyd már! Nem volt köztünk semmi sem. Ti bezzeg együtt fürödtetek! - Nati megforgatta a szemeit. - Én értem, hogy imádod mutogatni magad és nem vagy önbizalom hiányos, de most olyan dologba csöppentünk, amiben még nem volt részünk. Oda kell figyelnünk minden mozdulatunkra. Főleg hogyha elhagyjuk majd a házat.

 - Ezt én is tudom. Adi nem vagyok annyira hülye, mint amennyire tettetni szoktam magam!

 - Ó, tudom én azt! - Villantottam rá egy vigyort. - Legalább bejön neked? - Kérdeztem pár perc habozás után.

 - Tetszenek a fürtjei - vont vállat. - De még nem ismertem meg igazán - kaptam egy féloldalas mosolyt. - És Liam?

 - Mi van vele? - Kérdeztem leengedve a kezeimet magam mellé.

 - Tetszik, nem? - Vonogatta a szemöldökét.

 - Persze hogy tetszik! - Emeltem az ég felé a tekintetemet. - De ezzel nem én vagyok az egyetlen ezen a bolygón.

 - Harry elcsiripelte, hogy neki is bejössz - vonogatta még mindig a szemöldökét a barátnőm.

 - Kuss már! - Felkaptam a ruháimat és nagy lendülettel kinyitottam az ajtót. Meglepetésemre Harry és Liam ott álltak előtte.

 - Hallgatózunk, hallgatózunk? - Kérdeztem felhúzva a szemöldökömet.

*** Pár perccel korábban***

Liam szemszöge

Miután visszamentünk a földszintre csak annyit hallottam, hogy becsapódik az ajtó Adi és Nati mögött a vendégszobában.

 - Ember, ezek a nők! - Csóválta a fejét Harry.

 - Mégis mihez kell zárt ajtó mögé bújni? - Kérdeztem összeráncolt szemöldökkel az ajtót nézve.

 - Szexi fehérneműben párna csatázni - vigyorodott el kajánul.

 - Az én cuccaim vannak rajtuk. És azok között nem szerepelt szexi fehérnemű - néztem rosszallóan perverz barátomra.

 - Meztelen párna csata, még jobb! - Kacsintott Harry.

 - Csajos beszélgetést lehet folytatni előttünk is - fordultam a kávéfőző felé és elővettem két kávés csészét az italnak.

 - Nati biztos beavatja Adit, hogy tetszik neked - mondta nemtörődöm hangsúllyal Harry és leült az egyik székre az étkező asztalnál.

 - Hogy mi? - Esett ki a kezemből az egyik csésze, majd hangosan ketté tőrt a padlón. Pár szitokszó kíséretében feltakarítottam a szilánkokat.

 - Ugyan már. Dani óta nem sürgölődtél ennyit egy csaj körül - jegyezte meg a mélyenszántó felfedezését Harry.

 - Sürgölődtem?! - A szívverésem megugrott és görcsbe rándult a gyomrom. - Én nem..

 - Engedted, hogy a fenti fürdőt használja. - Harry higgadt maradt. - Haver, még Zaynnek se engeded meg, hogy ott tükörbe nézzen.

 Pár percig csak mereven néztem és gondolatok milliói cikáztak át az agyamon. - És Nati mit mondott?

 - Szerinted volt ideje, hogy mondjon valamit? - Kérdezett vissza az arcára visszatért kaján vigyor kíséretében. - De kihallgathatjuk őket.

 Harry és én rátapasztottuk a fülünket az ajtóra.

 - Suttognak - állapítottam meg. - Semmit sem hallok.

 - Ssss! - Intett le Harry. - Azt hiszem éppen... - de nem tudta befejezni, mert Adi kinyitotta az ajtót.

Adi szemszöge

 - És hallottatok valami érdekeset? - Kérdeztem nyugalmat erőltetve magamra, de a szívem csak úgy kalapált.

 - Hát mivel suttogtatok, nem nagyon lehetett hallani, hogy mi van, meg amúgy is csak most kezdtük - vont vállat Harry lezserül.

 Szúrós szemmel néztem rá, de nem tört meg a pillantásom súlya alatt.

 - Gyertek, hazaviszünk benneteket - kapta elő a kocsikulcsait Liam.

 Szerencsére Phil felvette a telefonját, és az is kiderült, hogy otthon van, így nem futottunk felesleges köröket.

 - Kösz mindent! - Nyomtam egy puszit Liam arcára futólag és kinyitottam az anyós ülés ajtaját, hogy kiszálljak.

 - Jó móka volt! - Nati szájra puszival köszönt el Harrytől, és kiszállt a hátsó ajtón.

 - Sziasztok! - Köszöntünk el egyszerre és becsaptuk az ajtókat.

 Vissza se néztünk és egyenesen bementünk az ajtón, amit Phil kinyitott előttünk.

 - Na jó volt a buli? - Kérdezte, miközben elhaladtunk előtte.

 - Aha - válaszoltuk kórusban.

 Becsukta mögöttünk az ajtót és mind a nappaliba vonultunk.

 - Figyelj, bármit is hallasz vagy látsz mostanában az újságban, ne hidd el! - Fordult a bátyám felé Nati.

 - Úúú! Ilyen jó lett a buli? - Kérdezte vigyorogva Phil.

 - Nem erről van szó - ráztam meg a fejemet. - Az előbb fuvarozott haza minket Liam Payne és Harry Styles. Nem hiszem, hogy ez elkerülte volna a média figyelmét.

 - És hétvégén lesz a BRIT - szúrta közbe Phil.

 - Tényleg? - Kérdeztem meglepődve. - Már el is felejtettem.

 - Apu szerint most nem lesz ránk szükség, de még semmi sem biztos. - Phil leült a kanapéra és bekapcsolta a tévét valami sport csatornára. - Azért jegyünk van - villantott ránk egy vigyort majd a meccsre fordította a figyelmét.

 Másnap tesztet írtunk egy tantárgyból, így hazavittem Natit, és én is felkészültem az anyagból. Az internet közelébe sem mentem, mert nem voltam biztos benne, hogy lesz-e rólunk cikk, vagy sem. Tegnap este a fiúkkal buliztunk és együtt is távoztunk, de a szórakozó helyre elvileg nem juthattak be újságírók. Elvileg. De ezt könnyen ki lehet játszani... Aztán meg honnan tudjuk, hogy egy unatkozó paparazzi nem éppen Liam háza előtt tengette-e unalmas óráit. Inkább a tanulmányaim felé fordítottam a figyelmemet. Végül azon kaptam magam, hogy Liam pulcsiját szagolgatom. Intenzív volt és valahogy tetszett a gondolat, hogy az egész testemet Liam-illat lengi körbe...

 - Wuhuuuu! - Nati a feje fölött lengetve az újságot rohangált körbe-körbe a házban. A konyhából a nappaliba, a nappaliból ki a folyosóra, onnan vissza az étkezőbe, és a konyhán keresztül folytatta az útját.

 - Betéptél vagy mi van? - Kérdezte Phil hunyorogva álmos szemeivel és a reggeli csésze kávéját tartotta a kezében.

 - Benne vagyunk az újságban - dörmögtem álmosan és tejet öntöttem a gabonapelyhemre.

 - Mi? - Kérdezte álmosan Phil.

 - Nati Harry barátnőjeként szerepel az újságban. Engem pedig Liam kiszemeltjeként említenek meg - dörmögtem tovább fel se nézve a tálamból.

 - Harry barátnőjeként? - Kérdezte Nati felé sandítva.

 - Pont lekapták, hogy szájra-puszival köszönt el tőle - vontam meg a vállamat.

 - A legtöbb sráctól szájra-puszival köszön el - jegyezte meg Phil.

 Csak vállat vontam és folytattam a reggelimet. Nati pár kör után lehuppant közénk az étkező asztalhoz és pihegve legyezte magát az újsággal.

 - Szerintem örül neki - jegyeztem meg a vigyorgó arcára nézve, majd befejeztem a reggelimet és felmentem fogat mosni.

 - És képzeld el, hogy mennyi lehetőség tárulkozik így ki előttünk! - Lelkendezett Nati még mindig, mikor leparkoltam a kocsit a suli parkolójában. Egész úton csak erről járt a szája.

 - Most basszalak pofán vagy ráér később is? - Kérdeztem behúzva a kéziféket és ránéztem. Nati abbahagyta a vigyorgást. - Attól, hogy benne voltunk az újságban, még nem változik meg a világ. A legtöbb ember, aki nem ismer minket azt gondolja, hogy csak figyelmet akarunk szerezni és pénzéhes kurvák vagyunk - Nati nyikkant egyet a kemény szavaim hallatán. - Akik meg ismernek minket tudják, hogy mi a szitu. Ne várd, hogy a cikk miatt Harry egy gyűrűs dobozzal térdel eléd és veled lesz az idők végezetéig. Valami barom unatkozott a szerkesztőségben, miután egy másik barom befutott a képekkel.

 - Miért vagy ennyire pesszimista? - Kérdezte normál hangon Nati, miközben a hátsó ülésről előre vettem a táskámat és a füzeteimet.

 - Nem pesszimista, hanem reális - mondtam és kiszálltam a kocsiból. Miután Nati is kiszállt bezártam a kocsit és a suliba belépve már várt ránk Rachel és a dráma kedvéért maga előtt tartotta az újságot szétnyitva, mintha éppen olvasná.

 - Ne próbálkozz, a szavak nem fogják magukat felolvasni - jegyeztem meg.

 - Úgy látszik valaki figyelemre éhes - engedte le az újságot és elengedte a füle mellett a megjegyzésemet.

 - Igen. Belőled ki is nézem, hogy hiszel a bulvárlapokban lévő képeknek - nézett végig rajta Nati.

 - Biztos szabadnapos volt a kidobó vagy csak jótékonyságból engedtek be benneteket az FB-be - mondta lenéző pillantást vetve mind a kettőnkre. - És a srácok nagyon részegeknek kellett lenniük, hogy veletek kössenek ki az este végére.

 - Ú! - Tettettem ijedtséget. - Akkor biztos nem tudod, hogy Liam kora-születése miatt vigyáznia kellett az egyetlen veséjére, így soha nem ivott.

 - Várj csak! - Kapta ki Nati Rachel kezéből az újságot és végignézte a képeket, amik a Funky Buddha előtt  készültek, mikor megérkeztünk, és amikor Liam kocsijából kiszálltunk. - Hmm... Most vagy kiphotoshoppolták a randa fejedet, vagy... - úgy tett, mintha nagyon elgondolkozna. - Ja igen, még be sem jutottál a Funky Buddhába!

 Rachel gyilkos tekintettel meredt Natira, de az alattvalói elrángatták.

 - Istenem... - forgattam meg a szemeimet, majd Natival órára mentünk.

A suli végeztével Liam várt ránk a parkolóban. Az én kocsim mellett parkolt és a sajátjának dőlve várakozott zsebre tett kézzel. Az ajtón kilépve meglepetésemben földbe gyökerezett a lábam.

 - Liam! - Nati magasba emelte a kezét és intett neki. Liam a hang irányába fordította a figyelmét és miután észre vett minket féloldalas mosoly jelent meg az arcán.

 Lassú léptekkel követtem hiperaktív barátnőmet. Egyszerre akartam odarohanni és elfutni innen messzire. Apa munkája révén megtanultam, hogy vigyázni kell az emberekkel, főleg azokkal, akikre a média odafigyel. Liam világsztár volt és olyan közvetlenül viselkedik, hogy az akár félreérthető is lehet. Lehet, hogy mindenkivel ilyen és ha bedőlök neki csak egy leszek a sok közül. Vagy lehet, hogy nem...

 Nati bővel előbb odaért, mint én, de azért a hangját így is folyamatosan hallottam. Amikor izgatott hadarni kezd és idegesítően csipogni néha... Miután üdvözölte és elfecsegtek pár semleges témáról, szóba hozta Harryt is, a bulit, majd az újságot is.

 - Pont erről lenne szó - vágott közbe Liam, mikor Nati levegő-szünetet tartott. - A telefonszámotok nincs meg, és tudni akartuk, hogy nem okozott gondot nektek a bulvár. - A szemembe nézett, miután egy méterre tőlük megálltam.

 - Semmi gond - vontam vállat. - Viszont a cuccaid nincsenek nálam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar viszont látunk téged.

 Persze eszem ágában sem volt még ilyen hamar visszaadni neki a fincsi pulcsiját.

 - Nem is kell. Mármint nem mintha ruha hiányban szenvednék. - Idegesen elkapta a szemét rólam és a suli épületére nézett, amit egy régi bérházból alakítottak át.

 - Persze Rachel hozta a formáját.. - forgatta a szemét Nati.

 - Nati! - Szóltam rá, de már kijött a száján.

 - Rachel? - Kérdezett vissza Liam.

 - Csak egy beképzelt csaj. Nem nagy cucc - vontam vállat.

 Gyanakodva nézett rám, majd Natira.

 - Csak apuci pénzéből él és nem vagyunk jóba. Ott rúg belénk, ahol csak tud - fecsegett Nati.

 - Tényleg semmi - emeltem meg kicsit a hangomat. - De gondolom neked amúgy is menned kell. A BRIT a hétvégén lesz és a rákövetkező pár napban lesz az országos turnétok nyitó koncertje.

 Látszott Liamen, hogy nem szívesen menne a próbára, de végül bólintott.

 - Ti is jöttök? - Kérdezte Liam.

 - A turnét nyitó koncertre? - Kérdezte összeráncolt szemöldökkel Nati.

 - Meg a BRIT-re - bólintott újra Liam.

 - A BRIT-en biztos, hogy ott leszünk - válaszoltam, miközben a kocsim felé indultam.

 - Akkor... Ott találkozunk. - Liam nem volt olyan jó kedvű, mint amilyen tegnap volt. De gondolom elég stresszes a készülődés.

 - Szia Liam! - Köszönt el fülig érő mosollyal Nati.

 - Szia! - Köszöntem el én is.

 Miután Liam beszállt a kocsijába és elhajtott Nati arcára ördögi maszk került. - Mi a franc van veled?

 - Mi a francról beszélsz? - Kérdeztem a hangját utánozva.

 - Liam azért jött, mert látni akart téged.

 Beszálltunk a kocsiba.

 - Azért jött, mert benne voltunk az újságban.

 - Az ég szerelmére, ő egy sztár! Egy telefonhívás és megvan neki a számunk! - Nati beszéd közben a kezeivel is gesztikulált.

 - Ne szállj el a felhők felé... - dünnyögtem kihajtva a parkolóból.

 - Adi! - Sipította Nati. - Komolyan nem vetted észre a zavarodottságot az arcán, mikor olyan hűvösen beszéltél vele?! Utána meg le is hangolódott miattad!!! Ha normálisan beszéltél volna...

 - Normálisan beszéltem! - Vágtam közbe.

 - NEM! - Csattant fel a heves természetű barátnőm. - Adtad a jégkirálynőt és most azt hiszi, hogy semmi esélye sincs nálad!

 Csak a szemeimet forgattam, de a fülembe ültette a bogarat.