6. fejezet
Olyan dél körül elkezdtem nyitogatni a csipáimat, mert a nap besütött az ablakon és pont rám esett a fénye. Marhára idegesített, ezért becsukott szemmel felkeltem és odavonszoltam magam az ablakhoz, hogy behúzzam a sötétítőt. Sikeresen végrehajtottam a műveletet, de mikor visszafordultam, láttam, hogy Nati elterült az egész ágyon.
- Bazd meg - szitkozódtam, és megdörzsöltem a szememet. Körül néztem és a táskámból elővettem a telefonomat, megnéztem, hogy mennyi az idő, és nem lepődtem meg. Ha nincs suli és ilyen sokáig fent vagyunk, van hogy délután egyig ki sem kelünk az ágyból. Visszadobtam a telefonomat a táskámba és kimentem a szobából. A fürdőben megmostam az arcomat, hogy a sminkem maradványait is eltávolítsam, amit tegnap este fáradtságomban kihagytam vagy nem vettem észre. Találtam egy hajgumit a táskám alján, amivel egy kócos kontyba fogtam fel a hajamat, majd kisétáltam a konyhába.
A síri csönd tökéletesen leírta a helyzetet. Néhány madár kint csicsergett a kertben lévő fákon, én pedig kinéztem az ablakon.
Tegnap este csak sötétséget láttam, mikor kinéztem a házból, de most szemügyre vehettem a kicsiny kertet, ami egyszerű volt, de azért volt benne egy trambulin Elvigyorodtam, ahogy átjárt a gondolat, hogy mennyit lehet szórakozni egy ilyen gumiasztalon.
A gyomrom hangosan a tudtomra adta a véleményét, mire a hűtő felé indultam. Annak ellenére, hogy fiú lakásban voltam, meglepően jól fel volt szerelve kajával. Palacsintára vágytam és örömmel láttam, hogy megvannak a megfelelő hozzávalók. Pár szekrényajtó nyitogatás után lisztet is találtam, szitát és palacsintasütőt is. Gyorsan kikevertem a tésztát, ami nem nagy ördöngösség, majd elkezdtem palacsintát sütni.
Mikor csoszogást hallottam megfordultam és Nati jött felém egy hatalmasat ásítva.
- Nyam - nyögte ki, mikor megláttam a palacsintát.
- Nyamnyam - bólintottam és visszafordultam a sütő felé.
Nati felkutatta a lekvárt, kakaóport, csokis szirupot, nutellát és minden mást, amivel meg lehetett tölteni a palacsintát. Mindet a konyhaszigetre tornyozta és miután lett három palacsinta, egyből nekiállt alkotni.
- Mosolyogj! - Parancsolt rá az egyikre csokisziruppal a kezében. Tejszínhabbal rajzolt a fejnek hajat, lekvárból szemeket és orrot, a csokisziruppal pedig mosolygó szájat.
- Fúj - jelentettem ki, ahogy végig néztem, amint jóízűen megeszi.
- Másnaposságra minden jó - vont vállat, majd neki állt a másik palacsinta megtöltésének is.
A palacsinták hamar megsültek és miután lekapcsoltam a gázt, én is megettem kettőt-hármat.
Az utolsó csokisziruposat tömtem magamba, ami persze mindenfelé folyt, amikor Liam és a kómás Harry betámolygott a konyhába.
- Jó reggelt! - Köszönt fitten és életvidáman Liam.
- Nektek is! - Köszöntünk vissza és én elkezdtem lenyalogatni magamról a csokiszirupot.
- I-igazán nem kellett volna - mondta akadozva Liam rám szegezve a tekintetét és mintha egy kicsit sötétebb barnára váltott volna a szeme...
- Éhes voltam - vontam vállat. - Különben is meg akartam köszönni valahogy, hogy itt maradhattunk.
- Többször is itt aludhatnátok - morogta Harry és úgy vetette magát a palacsintára, mint egy éhező.
- Nyugi harcos, van még! - Néztem rá nagy szemekkel, mikor egyszerre kettőt benyomott a szájába.
Bárpulthoz való székeken reggeliztünk igénybe se véve az étkezőasztalt, de senkit sem zavart, hogy félig állva, félig ülve reggelizett.
Kaja közben Harry éberebbé vált, majd Natival versenyeztek, hogy ki tudja megkreálni majd megenni a leggusztustalanabb palát.
- Fúj! Ne! - Tiltakoztam egy gumicukros, csokiszirupos, tejszínhabos ellen, mikor Nati Harry képébe nyomta. Nem nyitotta ki a száját, így az egész arca tejszínhabos és csokiszirupos lett.
- Na megállj csak! - Kapta fel a tejszínhabos flakont és Nati arcára nyomta. Ő persze sikított, mert a pólója alá is lecsúszott pár édes falat, én pedig jóízűen nevettem.
- Nem illik kimaradni a mókából! - Kapta fel Liam a csokiszirupos flakont és össze-visszafröcskölt vele.
- Liam! - Sikkantottam fel, megpróbáltam magam elé tartani a kezemet, hogy megvédjem magam, de esélytelen volt.
A pulton maradt a liszt, én pedig belemarkoltam és megcéloztam vele Liamet. A haja és a pólója tiszta fehér lett, mintha hó borítaná. Nati mellém ugrott, hogy kivegyen egy marékkal az ötletemen felbuzdulva, és Harryre szórta. Végül mindenki dobált mindenkit. 20 perc múlva a flakonok kifogytak, a konyha padlója pedig csúszott a sok cucctól, amit egymásra dobáltunk. Két felé oszlott a négy fős csapat. Nati és én a pult egyik oldalán guggoltunk, Liam és Harry pedig a másik oldalon lapult.
- Szent juharszirup, kifogytam a munícióból! - Kiáltott fel Liam és eldobta az üres dobozt.
- Én is! - Vágta a földhöz mérgesen Nati a saját fegyverét.
- Oké, srácok! - Emeltem fel a hangomat. - Mindenki kifogyott mindenből. Szerintem itt az ideje, hogy békét kössünk!
Pár percig csak Harry és Liam mély hangjának a dörmögését lehetett hallani, ahogy beszélnek, de a szavakat nem tudtam kivenni, hiába választott el minket csak egy pult.
- Oké! - Szólalt meg végül Harry. - Mindenki felemeli a kezét, ezzel jelezve, hogy nincs nála semmi.
- Rendben! - egyeztünk bele, majd a megbeszéltek szerint mindenki felemelkedett álló helyzetbe.
Gyanakodtam valami trükkre a fiúk részéről, de azon jobban meglepődtem, hogy mind a ketten feltartották a kezüket.
Persze, ahogy megláttuk egymást kitörtünk a nevetésben. Mindenki mindenhonnan csöpögött és folyt.
- Mivel a vendégszoba fürdője van a legközelebb, ezért mindenki ott fog fürödni - jelentette be Liam. - Nem akarom, hogy széthordjátok a mocskot az egész házban.
- Te mész előre - böktem felé. - Miután végeztél, hozhatsz nekünk új pólókat - néztem Natira és vissza Liamre. - De ezúttal kéne melegítőnaci és pulcsi is.
- Nem lesz gond - kacsintott Liam és elindult a szoba felé. - Ti addig kezdjetek el takarítani! - Kiáltotta vissza, majd hallatszódott, ahogy becsukja az ajtót.
Mikor Liam visszajött egy szál törölközőben, kicsit elakadt a lélegzetem. Iszonyat jól néz ki!
- Én próbálkoztam! Tényleg! - Tereltem el a figyelmemet Liam felsőtestéről. Míg ő zuhanyzott, Harry és Nati inkább még jobban egymásra kenték a mocskot, és nem takarították azt.
- Mint az óvodások... - csóválta a fejét az immár tiszta srác. - Valamelyikőtök menjen fürödni, én pedig hozok tiszta ruhákat.
Nati és Harry összenéztek és egyszerre kezdtek el rohanni a fürdő felé. Út közben meg-megcsúsztak, így belekapaszkodtak a másik pólójába vagy testrészébe, amelyik éppen a kezükre esett, de végül mind a ketten beverekedték magukat a fürdőbe. Viháncolás hangjai szűrődött ki az ajtón keresztül, én pedig csak mosolyogva csóváltam a fejem. Nem féltettem Natit. Tudott magára vigyázni és láthatólag jól érezte magát. Ki vagyok én, hogy elvegyem a boldogsága forrását?
Folytattam a szekrények ajtajáról letörölni a mocskot, elpakoltam az edényeket a mosogatógépbe és a pultról lesöpörtem mindent a földre.
- Egyedül vagy? - Kérdezte Liam meglepetten a kezében pár ruhadarabbal. Csak egy melegítőnadrág volt rajta és műanyag papucs.
- A két jómadár a fürdőben van - bólintottam a helyiség felé. Nekidőltem a pultnak és keresztbe fontam a karjaimat. Rám tört a késztetés, hogy megsimogassam Liam felsőtestét, ami olybá tűnt, mintha kőből faragták volna ki tökéletesre.
A testéről felnéztem a szemére és láttam, hogy észrevette. Enyhe pír kúszott az arcomra és inkább elfordultam. Krákogtam, hogy biztosítsam a hangom.
- Kéne valami, amivel a padlót is feltöröljük. - A lábammal a mocsokba túrtam, mivel nekem nem volt papucsom úgy, mint Liamnek.
- Mindjárt hozok valamit. - Az ajkain mosoly játszott, ahogy elindult a ruhadarabokkal a fürdő felé. Bekopogott, beadta a kinyúlt kéznek két melegítőt és két pólót, majd visszajött a konyhába. Semmi sem takarta ki őt, míg sétált, így a hátában is gyönyörködhettem, de mikor visszaindult, inkább a padlóra fordítottam a figyelmemet.
- Először - megállt mellettem olyan közel, hogy uralkodnom kellett magamon, hogy ne érintsem meg, de ne is mozduljak a helyemről - feltörlünk mindent a papírtörlővel. - Elnyúlt mellettem a gurigáért, és csak centikre volt, hogy hozzáérjen a kezemhez, amivel a pultba kapaszkodtam. Lefogadom, hogy észrevette és direkt provokált.
- O-oké - hebegtem és gyors léptekkel átmentem a konyhasziget másik oldalára.
A padlót is feltakarítottuk amennyire csak lehetett, végül Liam hozott egy felmosót, amivel végigment az egész konyhán, a vendégszobába vezető lábnyomokat és feltakarította és az odabent lévőket is egészen az ajtóig.
Én már az elején felpattantam a konyhapultra és letöröltem a lábujjaimról és a talpamról a ragacsot, ami kezdett megszilárdulni és leperegni, mint a megszáradt homok. A hajamból kihúztam a hajgumit és egy fintorral kidobtam a kukába. A mosogatóba ráztam a liszt nagy részét, és az ujjaimmal átfésültem, hogy még több jöjjön ki belőle.
Lévén, hogy nem volt rajtam nadrág, eléggé hideg volt a konyhapult, és mikor Liam visszatért kényelmetlenné is vált, mikor a szemei elkalandoztak a combjaimon.
- Kíváncsi vagyok, hogy mikor fognak kijönni onnan - néztem a fürdő felé és próbáltam nem Liamre nézni. De úgy vonzotta a tekintetemet a felsőteste, mint a molylepkét a fény.
- Ha megengeded, akár fel is vihetlek az emeletre - ajánlotta fel Liam szemérmetlenül.
Rászegeztem a pillantásomat egyenesen a szemébe, és próbáltam kiolvasni belőle valamit. Hallottam néha róla híreket. Hogy a leglelkiismeretesebb a bandában, hogy a legkedvesebb, hogy a leg... De most félmeztelenül áll előttem és a tekintetéből kiolvasva annyira kíván engem, mint én őt.
Ziháltam a fantáziaképektől, amik a lelki szemeim előtt ugráltak, de próbáltam elzárni őket a tudatom hátuljába.
- Fönt van sampon és tusfürdő is - fűzött tovább Liam. - Nem hiszem, hogy ők túl sokat fognak maguk után hagyni - intett a fejével a fürdőszoba felé, ahonnan ismét hangos nevetések szűrődtek ki.
- Már nem mocskos a lábam. Egyedül is fel tudok menni. - Nehéz volt a szemébe nézni, mert minden porcikámat elöntötték a hormonok.
- Ahogy gondolod - kitárta a kezét és a lépcső felé indultunk. Út közben a mindentől ragacsos póló szegélyét húzkodtam lejjebb, de az nem fog egyik pillanatról a másikra megnyúlni. A lépcső aljában megálltam és Liamre néztem.
- Te mész elöl - jelentettem ki, mire vigyor terült szét az arcán és elindult.
Az emeleten sem volt rendetlenség, ami még mindig szemet szúrt.
- Bejárónőd van? - Kérdeztem, mikor kitárt egy ajtót, ami a fürdőt rejtette.
- Nem, nincs. Miért? - Kérdezte fél szemöldökét felhúzva.
- Csak... olyan rend van. - Még egyszer körülnéztem, majd visszanéztem rá.
- Nem a rendetlen fajtából faragtak. - Összefonta a karjait maga előtt és az ajtófélfának dőlt. A mozdulattól a karjaira vándorolt a tekintetem, ami vigyort csalt az arcára.
- Akkor majd jövök. - Becsusszantam mellette a fürdőszobába anélkül, hogy hozzáértem volna.
Becsuktam az ajtót, miután ellépett az útjából és a biztonság kedvéért kulcsra zártam. Halk nevetést hallottam a túloldalról.
Gyorsan megszabadultam a pólómtól és a mosdóba engedtem vizet, hogy kioldjon belőle a legtöbb ragacs. Alaposan lezuhanyoztam, de Liamnek csak férfi illatú tusfürdője volt idefent, míg a vendégszobaiban volt semleges is. Nem törődtem vele túlságosan. Igazából nagyon is tetszett a tusfürdő illata. A samponnak is volt egy enyhe férfi aromája, ami hajszárítás után is érződött, pont mint a bőrömön a tusfürdő...
Felfrissülten és tisztán léptem ki a fürdőből, de egy szál törölközőben. Szétnéztem a folyosón, de nem láttam nyomát, hogy Liam ruhát hagyott volna a részemre. Elindultam egy félig nyitott ajtó felé, amin belépve Liamet találtam, ahogy az ágyán feküdt és a plafont bámulta.
- Zavarok? - Kérdeztem meg sem várva a választ és beléptem az ajtón. Végig futtatta rajtam a szemét és megcsillant a szeme. - Adnál valami cuccot, amit felvehetek?
Kipattant az ágyból és a fiókos szekrényéhez lépett. Kihúzogatta a fiókokat lentről felfelé és kivett egy felsőt, egy nadrágot és egy boxert.
- Még nem hordtam - nyújtotta át a ruhákat.
- Tudod a tolvajok is pont így csinálják - mutattam a fiókokra. - Lentről felfelé haladnak, hogy ne vesztegessenek időd.
Liam nagy lendülettel becsukta az összeset, én pedig inkább a fürdőbe mentem, hogy átöltözzek.
