Backstage

2. fejezet

 - Helló mindenki! - Rajzoltam egy félkört a levegőbe, üdvözlés céljából. Megfordultam és vezetésemmel sorban mindenki bement a megfelelő helységbe, az ajtóra ragasztott lapok alapján.

 Jack mindig fordítva akarta felragasztani őket, de szerencsére én ott voltam, hogy minden professzionálisan menjen. Mégiscsak apán csattanna, ha valami kifogásolni való akadna...

 Visszamentem a folyosó végére, hogy ne legyek útban. Felkészültem az unalomra. Elcsavartam a rádiót Natira, de csak statikus csend fogadott. Az ő munkája csak most kezdődik, mert a VIP vendégek mostanában érkeznek meg. Sóhajtva tekertem vissza a rádiót.

 - Bocsi, de meg tudod mondani, hogy merre van Ed? - kérdezte egy mély hang.

 Felnéztem és Harold Edward Styles állt előttem fekete csőnadrágban és kék farmer dzsekiben. Kicsit kikerekedtek a szemeim, de mivel nem volt nála semmiféle kártya és egyedül volt, feltartottam a mutatóujjamat és beleszóltam a rádióba.

 - Itt backstage 11. Mr. Stylesnak van jogosultsága az öltözőknél lenni?

 - Most komolyan? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Styles és hitetlen pillantást vetetett rám.

 - Backstage 11. Az egész One Direction jogosult az öltözőkhöz belépni - recsegte egy hang a fülemre.

 - A folyosó végén, hármas öltöző. - Elléptem az útjából és rá se néztem. Próbáltam hűvös maradni és profinak tűnni. Örültem, hogy hallgattunk a józan eszünkre és nem húztunk magassarkút, mert a térdeim kocsonyává váltak. Ha nem támaszkodtam volna a falnak, lehet, hogy ájulást produkáltam volna. Még a lélegzetemet is visszatartottam, míg a fürtös eltűnt az ajtó mögött, és csak utána kezdtem el kapkodni a levegőt.

 Rácsaptam a rádióra és eltekertem Natira.

 - ... Adina. Adina. Adina. Adina. Adina - ismételgette megállás nélkül Nati.

 - Nem fogod elhinni, hogy ki van itt! - visítottam csendben a mikrofonomba.

 - A One Direction! - reagált Nati ugyan olyan lelkesedéssel, mint én.

 Kicsit rajongunk értük, ha nem esett volna le.

 - Az előbb sétált be Zayn Perrie-vel az oldalán. Eddig át se futottam a listát, de miután megláttam a kitetovált tagot, rögtön átnéztem és az egész banda fel van írva. Még Eleanor is!

 Lelki szemeim előtt láttam, ahogy ugrál kislányos lelkesedésében.

 - Ugye nem a VIP teremben vagy? - kérdeztem kicsit aggódva.

 - Ne nézz már kezdőnek, Adi! - horkantott Nati.

 - Az előbb állítottam meg Harryt - mondtam az ajtó felé nézve, ahol utoljára láttam.

 - Hogy mit csináltál?! - kérdezte Nati hüledezve.

 - Nem volt nála semmilyen kártya, így tudod, hogy mi a protokoll! - védtem magamat.

 - Jézusnak szent anyja! Megérkezett Niall sexy Horan és Liam kiskutyaszemek Payne! Nina off! - Hallottam a kattanást és ez után semmi.

 Mosolyt csalt az arcomra, ahogy elképzeltem Natit. Megszállottabb volt nálam, de azért nem voltunk őrültek. Csak a zenéjükre kezdtünk el mindenhol táncolni, ahol csak meghallottuk. Fel tudjuk sorolni a nevüket, tudjuk, hogyan néznek ki, de én mást nem nagyon tudok elmondani róluk. Talán még azt, hogy ki az a Perrie és Eleanor...

 Olyan 5 óra körül kaptam a fülemre, hogy kísérjem el Edet hangpróbára. Így vettem egy nagy levegőt, bekopogtam és benyitottam.

 - Lehet menni hangpróbára - jelentettem ki. Képzeletben vállon veregettem magamat a professzionalizmusom miatt.

 Ed felpattant, magához vette a gitárt és követett. Hozzá csapódott még Harry is. Így hárman indultunk meg a labirintusban.

 - Múlthéten voltunk itt fellépni, de te nem voltál itt - jegyezte meg Harry.

 - Aki múlthéten volt itt, ma nem tudott eljönni. Ha engem kérdeztek, nem is kell többet jönnie - hátravetettem egy pillantást a vállam fölött. Talán nem kéne ilyen sokat beszélnem erről.

 - Ilyen komoly itt a helyzet? - kérdezte kitartóan Harry.

 - Apám küldött ide, hogy tesztelj engem? - Kérdeztem hirtelen hátra fordulva és Harryvel szemtől szembe álltunk. - Megmondhatod neki, hogy ő kért meg rá, hogy az utolsó pillanatban ugorjunk be, és tudhatná már, hogy nincs több baki. Már a létező összeset elvétettük a múltkori alkalommal.

 - Megmondanám én... - hőkölt vissza egy lépést Harry a kirohanásom elől - ... ha tudnám, hogy ki az.

 Ed csendben röhögött magában. Miután Harry szavait igaznak találtam mélyen a szemibe nézve, vörösre váltott a fejem.

 - Nos. Akkor mégis csak volt még egy valami, amit el lehetett szúrni... - visszafordultam az eredeti irányba és gyors tempóra kapcsolva hamar a színpadhoz értem.

 Ed vigyorogva ment fel a színpadra, társalgott a technikusokkal és tette, amit tennie kell.

 - Legalább megtudhatom a neved? Ha már így lerohantál - vigyorgott Harry mellém állva. - Gondolom nem Backstage 11-nek kereszteltek el a szüleid.

 - Adina. A nevem Adina - válaszoltam karba tett kézzel. Nem fordítottam rá a tekintetemet, inkább a dolgukat végző embereket néztem. Elég kínosan éreztem már így is magamat a kirohanásom miatt.

 - Harry! - kiáltották mögülünk páran. Megfordultunk a hang irányába, és Nati közeledett felénk Zayn, Perrie, Niall és Liam társaságában. A srácok kiabáltak, Nati pedig hozta a profi formáját. Ugyan olyan érzelem mentes arcot vágott, mint amilyet én is, miután a vörösségem elmúlt. Vagyis azt hittem.

 - Miért vagy kipirulva? - súgta oda Nati, miközben a VIP vendégek lepacsiztak egymással.

 - Majd elmondom - súgtam vissza. - Nem kellene vissza menned a terembe?

 - Nem említettem, de én is kaptam egy segítő társat. Amíg nem kezdődik el a koncert, simán egyedül hagyhatom - válaszolta halkan.

 - Viszont ha továbbra is ilyen hangosak lesznek, vissza kell őket kísérned - meresztettem a szemeimet az ember csoportra.

 Közelebb léptem hozzájuk és megköszörültem a torkomat, hogy felhívjam a figyelmüket.

 - Meg kell kérnem önöket, hogy ne zavarják az előadó művész hangpróbáját. Ha beszélgetni szeretnének, kérem fáradjanak vissza a kollégával a VIP terembe - intettem Nati felé. - Amennyiben hallgatni szeretnék a próbát, kérem maradjanak csendben. Köszönöm.

 Natival helyet cseréltünk. A csoport másik végére sétált és várta a jelentkezőket, akiket vissza kell kísérnie.

 - Én úgy is enni akartam valamit - mondta Niall. Csatlakozott még hozzá Zayn és Perrie is. Liam és Harry leültek egy-egy tartalék erősítő tetejére.

 Imádtam Ed játékát a gitáron és nem tudtam levenni róla a szememet. Lenyűgözött és elvarázsolt a gitár hangja és Ed éneklése. Próbáltam küzdeni ellene, de mivel úgy is Ed volt a fontos, Harry és Liam pedig csendben beszélgettek egymással, megtehettem, hogy élvezzem a munkával járó apró örömöt.

 - Backstage 12 Backstage 11-nek - rántott vissza a zene világából Nati.

 - Itt backstage 11. Mi van? - kérdeztem.

 - Niall mindent megesz, ami a VIP teremben ki van rakva - hallottam a hangján a kétségbeesést. - Elfelejtettem, hogy hol vannak a tartalékok.

 - Végy egy mély lélegzetet - javasoltam. - Emlékszel, hogy hol estél hasra Bruno Mars előtt? Ott van az ajtó az automata mellett.

 - Köszi - válaszolta megkönnyebbülten.

 Akkor követtük el először és utoljára azt a bakit, hogy magassarkúban jöttünk dolgozni.

 - A barátnőd hasra esett Bruno Mars előtt? - kérdezte jót derülve Harry.

 Annyira elmerültem a gitár hangjában, hogy nem vettem észre, mikor kerültek közelebb Liammel. Most mind a ketten ott álltak mellettem.

 - Belső információt nem áll módomban vendégekkel megosztani - vágtam rá szemrebbenés nélkül.

 - Mégis mennyi bakiról van itt szó? - kérdezte Liam karba font kézzel, és látszott rajta, hogy ő is jót szórakozik.

 Persze nem válaszoltam a kérdésre. Felnéztem a színpadra és Edre, de még mindig a hangolással volt elfoglalva.

 - Este van egy buli a Funky Buddhaban. Eljöhetnél. A barátnőddel együtt - Harry vigyora levakarhatatlannak tűnt.

 - Ah. Miért van mindenki annyira oda azért a clubbért? - forgattam a szemeimet. - De nem kösz. Holnap suli.

 - Szombaton? - kérdezte meglepetten Liam.

 - Persze - válaszoltam kicsit hevesebben, mint akartam. - A felnőtt képzések nem csak a hétköznapokra korlátozódnak.

*** Szombat ***

 Mikor reggel felkeltem pár percig csak néztem a plafonon táncoló napsugarakat és visszagondoltam az estére. A VIP vendégek nagyon őrültek voltak. Hol a korlátról kellett leszedni őket, hol a folyosón fogócskáztak. Kész hiperaktív kölyök banda. Hiába egyidősek velem, én ezt nem hiszem el.

 Ed koncertje mindezek mellet terv szerűen lezajlott bakik nélkül. Nati és én ahogy Ed visszakerült az öltözőjébe, leléptünk. Mind a ketten nyűgösek tudunk lenni, ha nem alszunk eleget. A fiúk próbáltak befűzni engem és Natit is felváltva, de nem sikerült nekik. Talán ha jobban ismertük volna egymást, beadtuk volna a derekunkat, mert már csináltunk olyat, hogy parti után mentünk suliba, de... A sármjuk most nem volt elég ahhoz, hogy levegyenek a lábamról.

 A suliba menet felvettem Natit a saját házuknál. Út közben persze részletes beszámolót tartott, hogy mik történtek a VIP részlegnél is.

 - Aztán Niall minden tálcát lepusztított, így én és Faye csak szörnyülködve egymásra néztünk. Nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Végül szerencsére belekeveredett egy banda csatába, amikor meg azokkal a kis szendvics kardokkal harcoltak egymás ellen. Mikor meg leszúrták elkezdte eljátszani a primadonnát, amint elhalálozik.

 Én csak nevettem a kormányba kapaszkodva.

 - Nem volt ennyire vicces! - vágott egy grimaszt. - És az öltözőknél mi volt?

 - Nagyából hasonló dolgok. - Még mindig kuncogtam Nati meséjén. - Liam és Harry valamiért felmásztak a lépcső korlátjain, ahonnan aztán le kellett őket szedni, mert Harry úgy nyávogott, mint egy fán rekedt macska. - Natiból kitört a röhögés. - Aztán meg elkezdtek valamiért fogócskázni.

 - Mikor visszamentünk hozzátok le sem álltak az invitálásokkal - jegyezte meg Nati, miközben leparkoltam.

 - Ja. Nem tudom miért van mindenki megszállva aziránt a Funky Buddhaval - ráztam a fejem, miközben a suli felé lépkedtünk.

 - A Funky Buddha egy olyan hely, ahova nem engednek be korcsokat - hallottunk egy fellengzős hangot.

 A hang irányába fordultunk, de amúgy is tudtuk, hogy ki a tulajdonosa. Rachel.

 - Akkor kerüld azt a helyet, mert nem biztos, hogy beengednének - vágott vissza Nati.

 Rachel a sleppjével álltak az épület mellett és cigiztek.

 - Majd biztos meghívnak benneteket, ha takarítani kell - kiáltotta utánunk, mikor már majdnem az ajtónál voltunk.

 - Ne - megfogtam Nati karját, hogy ne forduljon vissza. - Tudod, hogy mi jobbak vagyunk ennél.

 Nati csak fújtatott.

 - Ha tudná, hogy kik próbáltak minket elvinni tegnap este...

 - De nem tudja. És nem is fogja. - Belöktem az ajtót, ami nehezebb volt a kelleténél és magam előtt toltam Natit.

 - Pedig hogy megnyúlna az az agyon szolizott arca... - álmodozott Nati hangosan.