Véletlenek

3. fejezet

 - Na milyen volt a buli? - kérdeztem a bátyámtól a hátsó kertünkben állva. Futáshoz melegítettünk be.

 Az egész úgy kezdődött, hogy a középsulis órák nem voltak olyan jól megtartva, mint ahogy azt elvártam. Phil pedig így is, úgy is mindig járt futni, így elkezdtem vele tartani. Vasárnap reggel mindig futunk egyet. Még akkor is, amikor összeveszünk. Mondjuk amikor az egyikünk másnapos, akkor az ágyára ugrunk a másiknak, de nem húzzuk le a takarót. Csak röhögünk a másikon. Ez a testvéri szeretet.

 - Áh. Nem volt nagy cucc - vonogatta a vállát.

 - Volt csaj? - kérdeztem, miközben felhúztam az egyik, majd a másik térdemet pár másodpercre.

 - Volt egy Abbie nevű, de valami haverjával volt, akinek később megérkeztek a híres haverjai, így esélyem se volt - rázta a fejét.

 - Nem ismered a szinonima szótárt? - kérdeztem vigyorogva.

 - Fogd be! - Nekem dobta az átázott pulcsiját én pedig undorodva ugrottam el annak az útjából. Egy kicsit esett. Ez a Londoni időjárás...

 - Várj. Híres haverjai? A One Directionra gondolsz? - kérdeztem, miközben a ház elé sétáltunk.

 - Mit tudom én? - tárta szét a kezeit. - A csajok egyből rájuk figyeltek és mindenki hirtelen velük akart beszélni. Totál elrontották az estét.

 - Hmm - kiittam a fél literes vizes palackot és a szelektív hulladék gyűjtőbe dobtam.

 - Talán ismered őket? - kérdezte Phil, miközben végig sétáltunk az utcánkon. Pár utcát először mindig csak sétáltunk.

 - Pénteken a koncert közben Natit és engem hívogattak, hogy menjünk velük. De visszautasítottuk őket, mert ugye tegnap suli volt.

 - Sok csaj van oda értük - jegyezte meg elmerengve Phil.

 - Érted is, bátyó - boxoltam a vállába játékosan.

 - Na ja. - Lerázta magáról a gondolatait és összecsapta a kezeit. - Kocogjunk el a parkig.

 Bólintottam és egy ritmusban kezdtünk el futni. A parkban ki volt építve egy futó pálya körben a parkban, és azon kezdtük el róni a köreinket. Általában ötnél többet nem szoktunk megtenni ilyen hidegben. Nyáron akár tízet is lefutottunk, de a hidegben nem vitt rá a lélek...

 A futó pálya keresztül ment egy erdősebb részen is, ahol a sima sétálgatók nem jártak. Kifejezetten a futók használják. Mikor pedig mégis arra téved egy sétálgató ember, valaki mindig kiparancsolja onnan. Legtöbbször Phil. Utálja, ha lassan sétálnak előtte...

 Már lefutottunk három kör, amikor éppen az erdős részhez értünk. Egy bőr dzsekis srác futott be a futók útjára előttünk néhány méterrel és sűrűn fordította hátra a fejét, mintha üldözték volna. A kabátja elől furán kidudorodott. Messziről úgy nézett ki, mint aki éppen most lopott a közértből. Viszont ahogy kezdtünk közelebb érni, egyre ismerősebb lett a srác.

 Phil felmordult, mikor a srác beljebb ment az úton, a kanyaron túl, ahol nem lehet látni, ha csak simán arra néz az ember.

 - Nyugi. Ez csak Zayn - préseltem ki magamból egy szuszra.

 Egy csapat lány vonult át az futó ösvényen mögöttünk. Olyan zavaros és izgatott volt minden egyes csaj, hogy úgy tűnt, mintha a papagáj házba kerültem volna az állatkertbe. Phil és én lassítottunk a tempónkon és  ahogy beljebb értünk a fák között, a lányok hangja is elvonult.

 - Zayn? - kérdeztem megállva a kanyar után. Alaposan elrejtőzött és nem láttam sehol sem. - Nyugi. A lányok már elvonultak. Adina vagyok!

 - Adi? - Zayn kidugta a fejét egy fa mögül, ami elég széles volt, hogy eltakarja a nyúlánk srácot.

 - Mi van a kabátod alatt? - kérdeztem furán nézve Zayn dudorját a dzsekin.

 - Hachi. - Szétnyitotta a kabátját és egy kis termetű kutya bukkant elő.

 Phil némán állt mellettem és figyelte az eseményeket.

 - De cuki! - A kiskutya felé nyúltam és hagytam, hogy megszagolja a kezemet, miután megnyaldosta, megsimogattam a fejét.

 - Unatkoztam és gondoltam megsétáltatom, mivel nincs otthon most senki. Most már tudom, hogy rossz ötlet volt - fájdalmas grimaszt vágott és letette Hachit a földre. Egyből szaglászni kezdte Phil és az én cipőimet.

 - Zayn, ő itt a bátyám, Phil - intettem oda-vissza.

 - Nagyon ismerősnek tűnsz - fogott kezet Zayn Phillel.

 - Biztos péntek estéről. Ő is ott volt a Funky Buddhában - tettem hozzá a végét, mikor Zayn értetlenül nézett rám.

 - Oh, tényleg! Andy majdnem neked ment, mikor meglátta, hogy Abbievel beszélgetsz! - Zayn elvigyorodott az emlékre.

 Felvont szemöldökkel néztem Philre.

 - Azt mondta, hogy nincs barátja - vont vállat Phil és zsebre dugta a kezeit.

 - Még jó, hogy Liam tudta mit kell csinálni, hogy lenyugtassa a félrészeg Andyt. - Zayn elő vett egy doboz cigit és egy szálat a szájába vett. - Kértek? - kérdezte felénk nyújtva.

 - Most komolyan? - kérdeztem megrökönyödve és a szerelésünkre mutattam.

 - A sportos mindeneteket már - vágta zsebre Zayn a káros cuccot és rágyújtott egymagában.

 - Ki fognak hűlni az izmaink - jegyezte meg Phil inkább nekem címezve.

 - Öröm volt veled összefutni - búcsúztam el Zayntől. - És veled is - lehajoltam és megvakargattam Hachi fülét.

 - Még látjuk egymást - búcsúzott Zayn is.

 ***

 Miután hazaértünk, lenyújtottunk és mind a ketten megittunk egy liter vizet (minimum), apu hazaért a tegnap esti munkából.
 - Végre - dőlt le a kanapéra.
 - Mi tartott ennyi ideig? - kérdeztem lekuporodva az egyik fotelre.
 - Néhány rajongó viccesnek találta, hogy elbújtak az aréna területén. Nem hiszem el, hogy még mindig képesek újabb és újabb búvóhelyeket kitalálni. - Addig püfölte a díszpárnákat, amíg kényelmesek nem lettek.
 - Ha itt alszol el, megint fájni fog a nyakad - figyelmeztettem.
 - Mindjárt felkelek - esküdözött. - És az egyik sztárocska telefonját még le kell szállítanom ma. - Felnyögött, ahogy eszébe jutott.
 - Add ide, majd én elintézem - nyújtottam a kezemet.
 - Csak menj be az Aphrodite Komplexumba. - Nagy levegőt vett és feltápászkodott a kanapéról. - Azt hiszem a negyedik emeleten a recepción leadhatod. Majd kérdezd meg. - A kezével hadonászott a feje fölött magyarázás közben és a szobája irányába indult.
 A kezembe vettem az iPhon-t és felmentem az emeletre átöltözni. A melegítőt farmerre és pólóra cseréltem egy fürdés után. A földszinten magamhoz vettem apa mágnes kulcsát a stúdióhoz, majd kocsiba pattantam.
 A komplexumhoz mélygarázs tartozott, amit a külső szemlélődők nem tudtak párosítani az épülettel. Miután az út levezetett a föld mélyére, élesen visszakanyarodott. Így szoktak a sztárok ki-beslisszolni, ha nem akartak feltűnést. Így is egy csoportnyi fiatal tolongott a hátsó bejáratnak vélt kapunál. Örültem, hogy nem kell áthajtanom rajtuk.
 Apu kártyájával benyomtam a négyes gombot a liften. Másképpen nem indul el. Ha a rajongók meg is találnák, nem tudnának elindulni a lifttel.
 A negyediken kiszámolóst játszottam hogy jobbra vagy balra induljak. Végül jobbra vitt a sors, de a recepciónál nem volt senki.
 Várakozás közben előhúztam a telefont a zsebemből. Megpróbáltam feloldani, de kóddal volt lezárva. A háttérkép a One Direction volt. Valamelyik kellékesé lehet a telefon.
 - Segíthetek? - kérdezte egy magas, vékony hang.
 Elszakítottam a tekintetemet a telefonról és felmutattam a készüléket.
 - Az O2 Arénában maradt tegnap esete. Kinek adhatom oda? - Szavaimra a nő beletúrt a jegyzeteibe.
 - A folyosón balra a második ajtó - majd a gép felé fordult és fogadott egy telefont.
 Meglepődtem, hogy személyesen kell megkeresnem a telefon tulajdonosát. Ilyenkor csak leadjuk a pultnál és már mehettem is.
 Miután a recepciós nem fordított rám több figyelmet, elindultam az adott irányba. A második ajtóhoz közeledve egyre hangosabb lett a hangzavar. Gitár, dob és zongora egyvelege szűrődött ki egyáltalán nem fülbemászó módon...
 Az ajtó elé érve visszafordultam megszámolni az ajtókat, de jó helyen voltam. Bizonytalanul benyitottam.
 A hangzavar hangosabb lett, így a füleimre tapasztottam a kezeimet. A teremben a One Direction tagjai produkálták magukat. A hangjukat nem lehetett tisztán érteni, egybe vegyült a hangzavarral.
 Miután észre vettek, abbahagyták.
 - Fiúk, megjelent a női hadosztály! - Harry a zongora oldalának dőlt hanyagul és engem méregetett.
 - Jézusom! Ugye nem ez lesz a következő lemezeteken?! - Kérdeztem leengedve a kezeimet magam mellé.
 - Adi! - Fordult felém Zayn, miután meghallotta a hangomat.
 - Várj, a backstage-es csaj Ed koncertjéről? - Kérdezte Harry a haverja felé fordulva.
 - Helló?! Én is itt vagyok - intettem a karommal.
 Liam felpattant Louis és a zongora mellől és közelebb lépett.
 - Minek köszönhetjük a látogatásodat? - Kérdezte egy mosoly kíséretében.
 - Valamelyikőtök ezt elhagyta - felmutattam a készüléket.
 - Az az enyém! - Kiáltott fel Niall és két lépéssel ott is termett.
 - Legközelebb vigyázz rá jobban - kacsintottam rá, miközben átnyújtottam neki.
 - Kösz - vágta rá fél vállról és egyből a telefonba merült.
 Vágtam egy grimaszt, majd kifordultam az ajtón.
 Nagy léptekkel indultam a lift felé, mögöttem pedig a fiúk civakodása hallatszódott. Gondolatban vállat rántottam. Gondolom ők is olyanok, mint akik a klubokban folyton rám nyomulnak. Ha nem fekszel le velük, nem is kedvesek...
 Megnyomtam a lift hívó gombját, ami a legfelső emeletről vánszorgott lefelé út közben meg-megállva.
 - Adi - Liam tűnt fel mellettem aggódó ábrázattal.
 - Ne aggódj. Lakat a számon - küldtem felé egy műmosolyt. Volt már alkalmam begyakorolni.
 - Mi? - Kérdezte zavartan. - Miért?
 - Senki nem fogja tőlem megtudni, hogy Anglia legkeresettebb export cikkje bunkó - vontam vállat és a lift felé fordítottam a figyelmemet.
 - Bunkó? - Kérdezte Liam elképedve. - Bunkónak tartasz minket?
 Válasz helyett inkább csak ránéztem. Liam arca inkább emlékeztetett egy megtört emberre, mint egy öntelt pacákra. Bele haraptam az alsó ajkamba.
 - Nézd. Értem én, hogy nem mentünk veletek a buliba. Nem kaptatok meg minket. Gondolom rengeteg lány közül válogathattatok az este folyamán, akik szíves örömest átvették a helyünket. - Megérkezett a lift és én beszálltam.
 - Mi? - Liam még mindig hitetlenkedett. - Nem, nem, félre érted! - Beugrott mellém a liftbe, mire én felhúzott szemöldökkel néztem rá. - Niall csak éhes. Paul éppen most ment el kajáért és még nem ért vissza.
 Látta rajtam, hogy még nem igazán győzött meg.
 - Mikor beléptél, mi éppen nagyban unatkoztunk, ezért elkezdtünk hülyéskedni. - Liam nagyon meg akart győzni az igazáról, és közben valahogy sikerült is neki.
 A parkoló szinten kinyílt a lift és egy középkorú pasi kajás szatyrokkal állt az ajtó előtt.
 - Liam - nézett az említettre meglepődve.
 - Paul, ő itt Adina! Már meséltünk róla. - Liamnek különös kisugárzása volt. Boldognak éreztem magamat ha már csak ránéztem. Ilyet legutóbb az unokaöcsémnél éreztem.
 Elgondolkodva léptem ki Paul mellett a liftből.
 - Liam! - Szólalt meg Paul figyelmeztetően. Felnéztem az említettre és ő ott állt mellettem.
 - Mindjárt visszamegyek - intézte szavait a pasinak. - Ígérem. - Rajzolt keresztet a szívére és feltartotta a kezét, mint a kiscserkészek.
 A liftajtó bezáródott és Liam felém fordult.
 - Akkor jók vagyunk? - Kérdezte Liam reménnyel a szemében.
 Mosolyogva bólintottam. - Jók vagyunk.
 - Bizonyíthatnád azzal, hogy eljössz ma velem, velünk a Funky Buddhába. - Billegett előttem zsebre tett kézzel.
 - Liam - nevettem el magam.
 - Mi van? - Kérdezte.
 - Vasárnap van! - Mosolyogtam még mindig. Nem válaszolt semmit csak kitartóan nézett. Nati kinyírna, ha nemet mondanék. Hétfőn órarend szerint nincs sulink...
 - Rendben van! - Tartottam fel megadóan a kezeimet.
 - Kilenckor ott találkozunk? - Kérdezte nagy szemekkel.
 - Kilenckor - bólintottam mosolyogva. Volt benne valami, ami nem engedte a szám szélét lefelé görbülni.
 A lift felé pillantott majd zavartan végig húzta a kezét a két centis haján.
 - Lenne itt még valami... - zavarban volt.
 - Nincs nálad mágnes kártya? - Kérdeztem a röhögés szélén.
 Bólintott, én pedig sikeresen visszafogtam magamat. Nem tudom mi volt velem.
 Liam megnyomta a lift hívó gombját és hamarabb odaért, mint amikor fent vártunk rá. A kártyával benyomtam a negyedik emeletet, Liam pedig addig tartotta az ajtót.
 - Akkor kilenckor - búcsúzott Liam, miközben kicsusszantam mellette az ajtón.
 - Kilenckor - erősítettem meg.
 Nagy nehezen becsukódott a lift ajtaja. A markomba kuncogtam, mint egy két éves és boldogan pattantam a kocsimba. Hazafelé megálltam Natiéknál, kihúztam az ágyából és szembe állítottam a tényekkel.