2013. jan. 17.

Adina


1. fejezet

 - Adina! Vonszold le a segged az emeletről! - Erre ébredtem. Kellemes ilyen szép és üde mondatra felébredni az édes álmok közül...
 Morogtam, miközben kikeltem az ágyból és a fürdőszoba ajtaja felé vettem az irányt, és belerúgtam Nataliba, aki a földön aludt. Ha már én nem kelhettem szépen, ő se!
 - Bazd meg Adi! - nyögött fel a fejére húzva a takarót.
 Nem foglalkoztam vele, hanem vettem egy gyors, ébresztő zuhanyt. Miközben fogat mostam, megtöltöttem egy poharat vízzel és visszasétáltam Natalihez. Még mindig aludt, így ráöntöttem a vizet.
 - BAZD MEG ADI! - ugrott fel egyből. Csak szépen néztem rá, majd visszamentem leöblíteni a fogkrémet. Nati nem foglalkozott azzal, hogy a bátyámmal közös fürdőszoba ajtaja még nyitva a másik oldalon, vagy hogy még én is bent vagyok. Ledobálta magáról a pizsijét és beugrott a zuhany alá. Nem éppen a szégyenlősök közé tartozik...
 Felöltöztem és lementem a konyhába.
 - Apa hagyott neked üzit a frigón - bökött az elektromos berendezés felé Phil, a bátyám. Mint mindig, most is tömte a fejét. Egy fejjel volt nálam magasabb, pedig én is 175 cm vagyok. Akárcsak Nati. Már nem tartom számon, hogy hány sportágban játszik vagy próbálta ki magát. Csak azt tudom, hogy döglenek érte a csajok, mégsem használja ki őket... Mindig. Nem szólok bele a csajdolgaiba, így ő sem szól bele az enyémekbe. Persze, amikor valami nagyon vészeset szemel ki, megmondom neki, és ez fordítva is működik.
 Lekaptam a hűtőmágnessel rögzített cetlit és leültem vele egy bárszékre.
Az utolsó pillanatban derült ki, hogy kell két ember. Natival legyetek 2-re a hátsó bejáratnál! Apu
Ennyi. Nem mondta, hogy mit kell majd csinálnunk, hogyan öltözzünk, meddig leszünk ott. Tipikus. Nati közben levonszolta magát az emeletről és betámadta a kávéfőzőt.
 Miközben adagolta magába a temérdek mennyiségű kávé adagját, leült mellém egy másik székre.
 - Kettőre az O2-nél kell lennünk - nyomtam az orra alá a cetlit. Öntöttem magamnak gabonapelyhet és tejet, majd magamba tömtem. Hiába voltam már 19 éves, még mindig ezt reggelizem.
 - Te is jössz? - fordultam a másik oldalra, ahol a bátyám a kistrilliónyi tojásból készített rántottáját fogyasztotta.
 - Negatív. Parti este lesz a srácokkal. Valami Funky Buddha vagy mi - vonogatta a vállát.
 - Ú. Mész a sztárokhoz bulizni - vonogattam a szemöldököm.
 - Kuss - vetett rám egy szúrós pillantást és lenyelte az utolsó feladatot. Felkapta a kapucnis felsőjét a pultról és felrongyolt az emeletre. Pár perc múlva hallottam, hogy a zuhany ajtaja csukódik és kinyílik a csap. Ő sem szokta becsukni maga után a fürdő ajtaját. 21 éves és Nati 19. Szerintem már volt köztük valami, de nem tudok róla. Csak sejtem. Elég sokszor van nálunk, gyakran itt is alszik. Mióta ide költöztünk és egy osztályba jártunk Natival, szinte elválaszthatatlanok vagyunk. Középsuli után egy képzésre jártunk tovább. Második otthona a mi házunk és Phil bátya helyett is a bátya. Cukik vagyunk együtt hárman a tengernyi családi fotón, ami a nappaliban vannak kiállítva. Nati anyukája nővérként dolgozik, ezért szinte nincs otthon. Apukája még kiskorában otthagyta őket. Az én anyum pedig még kiskoromban túladagolta magát. Még szerencse, hogy apum olyan helyen dolgozik, ami sokat hoz a konyhára. Máskülönben mi sem látnánk sokszor. Kiskorunkban azzal próbált minket kárpótolni anyu távozásáért, hogy minden nyarat mozgalmassá tett. Volt, amikor csak megszervezte az utat, táborokba küldött minket, vagy rokonokkal nyaraltunk, de sosem unatkoztunk. Mindent megkaptunk, amit csak akartunk. Sosem tartoztunk a lúzerek közé, mindennek ellenére nem szálltunk el magunktól.
 Miután Nati magához tért, egyből rácuppant a telefonjára, hogy megtudja, milyen koncertre megyünk az este.
 Apu munkája olyan biztosítás, hangtechnikus féleség. Általában a sztárokat irányítgatjuk a backstage mögött vagy az öltözőkre vigyázunk, távol tartjuk a nem kívánatos személyeket.
 Nati sikításban tört ki, amivel kirántott a gondolataim közül.
 - Na melyik sztár lett a befutó? - kérdeztem az iPhonjára nézve.
 - ED SHEERAN!!! - sikította tovább 2 oktávval magasabb hangon a saját hangjánál.
 - Aaaah! Ginger Jesus. Sweet! ( nem fogom lefordítani, mert úgy nem értelmes. szerk.) - Az államat a tenyeremre támasztottam és elrévedtem a semmibe. Nati kiugrálgatta magát helyettem is.
 Mivel szokás szerint délben keltünk, ezért már csak egy óránk maradt elkészülődni és elindulni a délkelet-londoni arénába.
Adina 

Natalia
 Pulóvert nem vettünk fel, mert úgy is rohangálni fogunk és csak hurcibálni kéne az egész backstage mögött. Táskát se, csak telefont és személyit. Pénzre nem lesz szükségünk, a kulcsomat meg majd a kabátomba teszem. Stílusosan, de azért még is lezseren öltözködtünk, hogy ne szúrjuk a sztárocskák stylistjának a szemét. Mármint általában. Ed Sheerannek nem tudom, hogy van-e...
 Nagy nehezen bepattantunk a mini cooperembe, ami tűzpiros volt. Mike, a parkoló kapujánál köszöntött minket és be is engedett. Leparkoltam egy üres helyre és már apu meg jelent az ajtóban, hogy fogadjon minket.
 - Értékelem, hogy időben itt vagytok. - Ez tőle dicséretnek számított.
 - Phil éppen nem volt útban - vontam vállat.
 - Itt van két rádió, és egy-egy füles. A csatornák be vannak állítva. Ne tekergessétek őket! - Mondta nagyon komolyan. Egyszer előfordult, hogy mikor saját csatornát kerestünk magunknak, hogy beszélhessünk, pont a fellépő fülesét találtuk meg... upsz. - Nati, te a VIP-ben fogod ellenőrizni az embereket. - Oda adott neki egy Tablettet, amin egy lista név volt az elején. - Ha játsszasz vele, hamarabb lemerül. - Felém fordult. - Te az öltözőből fogod elindítani a fellépőt. Rádión folyamatosan kapcsolatban maradunk.
 Natival érzékeny búcsút vettünk, majd két különböző irányba indultunk. Nati felment a lépcsőn, én pedig jobbra kanyarodva elkalauzoltam magamat az öltözőkhöz.
 A rádiót tanulmányoztam, míg sétáltam az üres folyosón, de nem változott az utolsó alkalom óta. Már ismertem a labirintust és nem tudtam eltévedni benne. Pedig már nem egyszer próbáltam, higgyétek el! A fülesnek csak egy hallgatója volt, de úgy nézett ki, mint egy fejhallgató. Volt hozzá mikrofon is, amibe beszélni lehetett. Szerencsére vezeték nélküli volt, így nem kellett aggódnom, hogy beleakadok valamibe. Elcsavartam a rádiót egy adóra, amit Natival szoktunk használni, mikor külön vagyunk választva. Már meglestük, hogy melyik csatornákat szokták használni a keverőpultnál, így nem fordul elő több baki.
 - Nati? - kérdeztem a statikus csöndet hallgatva.
 - Itt vagyok - jelentkezett be a legjobb barátnőm. - Ez egy kész katasztrófa. Egyes VIP vendégeknek bejárásuk van a backstage-be is. Mégis hogyan tartsam itt azokat, akiknek nincs engedélyük, mégis látják, hogy a többiek lemehetnek?!
 Nem válaszoltam, mert tudtam, hogy csak füstölög. Ráhagytam, hogy kitaláljon valamit a probléma megoldására.
 Közben megérkeztem az öltözőhöz, ami teljesen üres volt fehér falakkal.
 - Megvigasztal, ha azt mondom, hogy az öltöző meg totál üres? - kérdeztem.
 - Úúú! Szívás! - Kihallottam a hangjából az együttérzést. - Legalább már tudjuk, hogy hol vannak a cuccok.
 - Ja. De ehhez nekem akkor is segítség kell. Nem fogom becipelni egyedül azt a rengeteg cuccot - karba fontam a kezeimet magam előtt.
 - Ezért vagyok én itt! - jött egy hang mögülem.
 Ugrottam egyet és megfordultam.
 - Ijesztgesd a nénikédet! Ki vagy? - kérdeztem gyanakvóan.
 - Jack - felém nyújtotta a kezét, de én csak elcsavartam a rádiót és megkérdeztem, hogy itt kell-e lennie Jacknek. Amíg vártam a választ, végig mértem a srácot. Phillel egykorúnak mondanám, de nem olyan magas, mint ő. Max fél fejjel magasabb nálam, de a bicepszei kétszer akkorák, mint a combom. Visszajelezték, hogy Jacknek tényleg itt kell lennie. Megköszöntem a választ, majd visszatekertem Natira.
 - Kaptam segítséget - még saját magamnak is meglepődöttnek hangzott a válaszom.
 - A faszért kell elkapcsolnod bejelentés nélkül! - Na igen. Nati és én is mocskos szájjal rendelkezünk...
 - Most mennem kell. Adi off.
 - Sok szerencsét. Nati off.
 Visszacsavartam a rádiót az eredeti adóra és Jack felé fordultam.
 - Tudod hol vannak a cuccok, amiket be kell hozni ide? - Kérdeztem körbemutatva a kanapékkel teli termen.
 - Nem - vont vállat egy félmosollyal.
 - Akkor kövess. - Továbbra sem volt szimpatikus a gyerek. Csoki barna bőre és szeme volt. Nagyon lazán mozgott, és látszott hogy nincs problémája az önbizalommal. Egyszerűen csak idegen volt még számomra. Talán apu egyszer meghallgatta a hisztizésemet a nehéz cuccokkal kapcsolatban, amikor egy ilyen munka után otthon találkoztunk...
 Benyitottam egy raktárba, ahol a szponzorok termékei kartonszámra álltak. Intettem Jacknek.
 - Csak tessék.
 Először rám nézett, majd a kartonokra. Felkapott egyet, ami nekem csak több percnyi szenvedés után ment volna és vissza indult oda, ahonnan indultunk.

 Mire mindent szépen elrendeztünk, Jack szimpatikussá vált. Megtudtam, hogy tanulás mellett vállalta a pakolás melót. Szerencséje volt, hogy velem lett beosztva. Ismertem egy pár olyan embert, akivel nem lett volna ilyen nagy szerencséje. Egy órát rendezgettünk és pakolgattuk az öltözők és az interjú szobákat. Ez után megkérdeztem a rádión, hogy mikor érkezik Ed Sheeran, ahol azt válaszolták, hogy bármelyik pillanatban megérkezhet.
 - A koncert után is itt maradsz pakolni? - kérdeztem Jacktől.
 - Nem, egész nap itt voltam. Az én műszakom mindjárt lejár. Utána jelenésem vagy egy szórakozó helyen. - Bármit mondott, bármiről beszéltünk, a szája sarka mindig közel volt a füleihez.
 - Funky Buddha? - kérdeztem grimaszolva.
 - Honnan tudtad? - kérdezett vissza meglepetten.
 - A bátyám is oda megy. Philnek hívják és egy fejjel magasabb nálam.
 - Jó kis hely az - vont vállat.
 - Még sosem voltam ott, csak hírből ismerem - vallottam be.
 - Majd egyszer látogass el a barátnőddel - javasolta Jack. Elkísértem a folyosó végéig, de láttam, hogy közeledik egy csapat ember, így tovább nem mentem.
 - Viszlát, Jack - intettem neki még egy utolsót. Vissza intett és én újabb helyzet elé kerültem.

1 megjegyzés: