2013. szept. 19.

Helyzet van

25. fejezet

 Liam kezei már a pólóm alatt jártak felfedező utat, a melltartóm alját ujjaival követte és a csaton állapodott meg az egyik keze. Még nem csatolta ki. Gondolom esélyt akart adni, hogy megállíthassam. De még én sem voltam teljesen biztos a helyzetben. Kezei végül elkalandoztak a pólóm aljáig, amit szépen lassan felfelé kezdett el csúsztatni. A két oldalán térdeltem, csípőm pont a dereka fölött volt. Nem kellett azon törnöm a fejemet, hogy mit tervez... A felsőm végül teljesen felcsúszott az államig, és meg kellett szakítanunk a folyamatos kapcsolatot az ajkaink között, hogy megszabaduljak az anyag darabtól. Liam kihasználta az alkalmat és sötétbe hajló szempárját végig jártatta az eddig eltakart felületen.
 - Ez még csak olyan, mintha fürdőruhában lennék - hajoltam a füléhez, hogy belesuttogjam a szavakat. Felbátorodott tetteimen vagy csak hogy nem állítottam le, így egy határozott mozdulattal ő került felülre. Ajkai nedves utat építettek az ajkaimtól, a melltartó pántja mellett lefelé haladva a középen találkozó kosarakig. Nem tudtam, de nem is akartam visszafogni a sóhajokat, amiket Liam ajkai kényszerítettek ki belőlem. Lehelete végig cirógatta a bőrömet amerre csak járt. Éles csörgéssel szólalt meg a fülem mellett Liam telefonja. A nem várt hangtól összerezzentem. Liam agresszívan felmarkolta az elektromos kütyüt és anélkül vágta a legmesszebb lévő falhoz, hogy megnézte volna ki keresi. Vigyorogva hajolt ajkaimhoz egy édes csókra. Az agresszív oldala nem ijesztett meg, hiszen már találkoztam vele, mikor behúzott annak az alaknak a bárban. Inkább beindított... Kezei már nem tétováztak a csatt felett, egyből kiszabadította melleimet börtönükből, hogy utána megannyi csókkal köszöntse őket.
 Nem tudom, hogy az Apple iPhone 5 kivételesen tényleg ennyire strapabíró lett a fejlesztéseknek hála, vagy csak ez a készülék nem akart meghalni. Egy biztos, még mindig csörgött azzal az idegesítő alap csengőhanggal. Mikor végre elhallgatott pár percre rá az ajtón kezdtek el kopogni. Először finoman, majd dörömbölni kezdett a türelmetlen vendég.
 Liam egy morgással távolodott el a hiper érzékennyé vált bőrömtől. Lehajolt az ágy mellett és a kezembe adta a melltartómat és a pólómat. Ingerült lett, hogy félbe kellett szakítani a mi kis pillanatunkat. Nagy léptekkel az ajtónál termett, majd vissza fordult, hogy megnézze felöltöztem-e már. Az ujjaimmal átfésültem még a hajamat, majd bólintottam.
 Az arcára volt írva mit érez és a szemeivel gyilkolt, mikor az ajtón dörömbölő Harryre nézett. Majdnem beesett az ajtón, de hamar visszanyerte az egyensúlyát.
 - Mi van? - dörrent a banda társára.
 - Louis most hívott, hogy 5 perc múlva jönnek értünk. - Arcán hatalmas vigyor ült ki. Nati nem volt vele. Gondolom még készülődött. Mikor náluk jártam még neki se látott. Gondolom most levágott fejű csirke módon rohangál körbe a szobában... Majdnem felröhögtem a gondolatra. Nekem meglepő módon nem húzta le a kedvemet, hogy félbe szakítottak minket. Inkább jelnek fogtam fel odafentről...
 - És mégis mit csinálunk? - Kérdezte durcásan maga előtt összefonva a karjait Liam.
 - Gondolom csatangolunk a városban - vont vállat a göndör. - Valami olyasmit is emlegetett, hogy a lányok meg akarják nézni El fősuliját.
 - Tényleg volt róla szó tegnap - simítottam végig a vállán Liamnek. Szomorú szemekkel nézett rám a barna szemeivel, de kiolvastam belőle a beletörődést is.
 - Jó. Akkor mindjárt elkészülünk mi is. Lent találkozunk a halban. - A hangja is szomorkás lett. Harry válaszát meg sem várva csukta rá az ajtót.
 Fordultában csúsztatta a kezét a derekamra és már az arca is nagyon közel volt az enyémhez. Az egyik kezem a tarkóján, a másikkal a mellkasának támasztottam, hogy vissza tartsam. Nehéz szívvel tettem, de sejtettem, hogy nem hagynánk megint abba, hogy a dörömbölő ajtót kinyissuk...
 - Ta-talán... - Szinte megbódultam Liam gyengéd agressziójától. A falhoz nyomott a fürdőszobába vezető ajtó mellett. A szemeiben már nyoma sem volt a beletörődött levertségnek, helyét a vágy vette át. - Talán ezt jelnek kéne vennünk. Hogy lassítanunk kéne. És az alapoknál maradni.
 Olyan közel volt, hogy osztoztunk a levegő vételeken és a szavak csak suttogva csúsztak ki a számon. Minden mozdulatát az ajkaimnak végig kísérte. Kibaszottul nehéz volt koncentrálnom.
 - Mmmm... - Liam végig siklott a nyakamon alig érintve a bőrömet, mégis libabőrös lettem. - Szerintem te sem hiszed el azt, amit mondasz.
 - El hiszem vagy sem... - Liam szemeibe néztem. - Azt tudom, hogy El és Lou nemsokára itt lesznek és gondolom nem így akarsz jönni a kis körutunkra. - Végig néztem a meztelen felsőtestén meg a melegítőjén. - Nem mintha bármi kifogásom lenne ellene. - Vigyorogva vissza emeltem a pillantásomat.
 Kaptam még egy puszit, majd elő vett pár ruhadarabot az egyik táskájából és bement a fürdőszobába. Én elővettem a sminkes cuccaimat és fotóképes arcot varázsoltam magamnak 2 perc alatt alapozóval és korrektorral. Liam akkor jött ki, mikor a szempillámat festettem.
 - Szerintem erre semmi szükséged. - Hátulról átkarolta a derekamat. A szoba egész alakos tükre előtt álltam, hogy jobban lássam mit csinálok.
 - Elhiszem, de ha csak két lépést teszünk összeverődve egy csoportba, máris fotósok és rajongók fognak minket körül venni. - Befejeztem a műveletet: semmi rúzs vagy szemhéjfesték. Még púdert és bronzosítót vettem elő és visszaálltam a tükör elé, Liamnek háttal. - És a kettő néha nem feltétlenül különbözik.
 - Nem mindegy, hogy ők mit gondolnak? - Kérdezte kicsit vehemensen Liam.
 - Nem. - Visszadobáltam a cuccaimat a helyükre és átkaroltam a nyakát. - Nem akarom, hogy az miatt aggódj, hogy engem utálnak a rajongóitok. Mert lesz olyan, aki nem fogja elfogadni, hogy a férjükkel randizom. - Liam csak megforgatta a szemét a "férj" szónál. - De így legalább én tisztában leszek vele, hogy a maximumot nyújtottam.
 Miután El és Lou megérkezett, telefonon értesítettek minket is. Magamhoz vettem a telefonomat és Liam zsebébe süllyesztettem a pénztárcámat. Nem bírtam megállni kuncogás nélkül, de egyszerűen ez egy fizikai törvény, hogy a srácok zsebébe minden belefér, míg a lányoknak csak ál-zsebek jutnak, amikbe semmit sem lehet pakolni. A telefonom még csak-csak elfért a kabátomban anélkül, hogy kiesett volna, de a mini-pénztárcám, amiben csak a személyim volt meg a bankkártyám már kikandikált volna... Liam pénztárcája nagyobb volt az enyémnél, és ez valamiért megnyugtatott.
 El, Nati és én puszilkodtunk és egymásba karolva hagytuk hátra a srácokat. Fogalmam sincs, hogy mi késztetett minket erre a zsigeri, nyálas, lányos gesztusra, de csevegtünk a semmiről és nevettünk mindenen. Boldogok voltunk, hogy együtt vagyunk.
 Elsétáltunk a sétáló utcához a közelben és elengedtük egymást. Mindenki megtalálta a párját és úgy andalogtunk hol kézen fogva, hol nem. A Marker Street tele volt üzletekkel és nem is voltak olyan sokan. Tekintettel, hogy csütörtök volt és dél, szóval tanítási idő. Örültünk neki, mert így nem keltettünk feltűnést. Beszélgettünk és kirakatokat néztünk. Bementünk a Primarkba, amit a srácok kértek, majd a H&M-be is, amit mi, lányok kértünk. Végül a srácok ellógtak és a játék boltban találtuk meg őket. Rövid idő alatt nagyon sok minden történt és tele voltam új információval a srácokról és Eleanorról is. Az agyam már bizsergett, mikor beültünk egy vicces nevű étterembe enni. Egymást túlharsogva próbáltunk meg beszélni a másikkal teljesen eltérő témákról. Nap közben megállították a banda tagokat egy-egy fotóra, amit el is vállaltak, de megkérték őket, hogy ne azonnal rakják ki az internetre. Kedves emberekkel találkoztunk, de én rosszabbat vártam. Sokkal rosszabbat. Jót csalódtam az emberiségben.
 - Imádom rajtad a mentát - súgta a fülembe Liam, miután elhagytuk az éttermet. Cinkosan rám kacsintott és a fenekemre csapott. Elpirultam, mert publikus terepen voltunk. Mit sem törődött vele és a kezem után nyúlt. Nála is volt szatyor tele ruhákkal meg nálam is. De ez semmi volt ahhoz képest, amit Harry és Nati vásároltak össze. Még El és Lou párosánál is kevesebb volt a szatyrok mennyisége.
 - Attól féltek, hogy holnap jön el a világ vége? - kérdezte Eleanor tőlük.
 - Inkább attól, hogy elveszítjük a versenyt - válaszolt Nati. Persze mind a négyen zavartan néztünk rá.
 - Milyen versenyt? - kérdezte Louis.
 - A ti cuccaitok a mieink ellen. - mutatott körbe Harry, mintha ez magától értetődő lenne.
 - Mégis mióta áll ez a verseny? - kérdeztem rosszat sejtve.
  - Már az elejétől kezdve - vont vállat Nati.
 - El sem merem képzelni, hogy mi zajlik a fejükben - jegyezte meg félhangon Liam, mintha Harryék nem hallanák meg.
 - De az idő lejárt. Most vissza megyünk a szállóba és összemérjük amink van - jelentette ki Harry, mint egy kvízműsor vezetője.
 - És ki fogja eldönteni a győztest? - kérdezte El.
 - Ha nem lesz zsűri mindenki csak magára fog voksolni - jegyeztem meg Liam oldalának dőlve.
 - Majd akkor csak divat bemutatót tartunk - csillant fel a szeme Natinak.
 - Komolyan ki kéne vizsgáltatnunk titeket - csóválta a fejét Liam.
 - A srácok az én szobámban, a lányok Adi szobájában fognak átöltözni - ismertette Nati a tényeket.
 - Ezt most találjátok ki menet közben, vagy már előre kiterveltétek? - kérdeztem fáradtan. Meg sem próbáltam már megfejteni, hova akarnak kilyukadni.
 - Ismerlek már téged annyira, hogy tudjam valami tétje lesz ennek az egésznek - intézte szavait Louis Harrynek, de ő csak ártatlanul vigyorgott.
 - Jobb ha most indulunk vissza. - Liam a sétáló utca vége felé nézett, ahol egy csapat fiatal lány közeledett nagy sebességgel.
 Gyorsan mind egy taxiba préselődtünk, hogy ne tudjanak követni minket. Megúsztuk a tömeget, és egy kisebb dugó után már ki is szállhattunk a járműből. A szállóban ezek után minden az előre megbeszélteknek megfelelően zajlott.

4 megjegyzés:

  1. Oh. Te. Atya. Úr. Isten.
    Már pont gondoltam, hogy valamelyik nyaralásodon vízbe fulladtál, de egyértelműen megérte várni.
    Többször kéne ilyen részeket írnod, mint amilyen az eleje volt;)
    De amúgy komolyan, nagyon jól fogalmazol, és nekem a történet is nagyon bejön. Igaz, hogy (nem bántásból) nincs benne semmi nagy extra, de igényesen megírt, aranyos történet. Mivel telefonról vagyok, ezért most csak ennyi, de mindenképpen akartam legalább ennyit:)
    Az elpötyögésekért és a helyesírási hibáimért nem vállalok felelősséget:D
    Xx Luca
    p.s. Milyen gyakran lesznek részek, így tanévközben?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem voltam nyaralni sajnos, de azért értékelem az aggodalmadat! :D
      Már dolgozom rajta, és kösz, hogy emlékeztettél rá! :D
      p.s. Hetente. Néha 4 naponta, néha 9. Attól függ mennyit dolgozom. :)

      Törlés
  2. Szia Leah!

    Rég beszéltünk! :) Amint láttam,hogy új rész van azonnal olvasni kezdtem. Te ez fantasztikus lett. Minden volt benne. Örülök,hogy hoztál részt. És ha nem baj megtartom (NÁLAD) a kommentelős szokásomat(!):) Remélem jól telt a nyarad és a suli kezdés (vagy akármit is csinálsz) jól indult!Amúgy imádtam,amikor Liam vad volt. :P És őszintén szólva megérte várni erre a részre. Bevallom neked,ezért is vártam z őszt. Na mind1 nem fecsegek neked ennyit! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát sajnos igen, de örülök, hogy kitartottál! :)
      Nyugodtan írhatsz 10000 karakteres kommenteket is, mert én imádom olvasni a visszajelzéseket. Bármilyenek legyenek is azok! :)

      Törlés