26. fejezet
Miközben öltözködtünk valahogy összeállt a kép a mai napról. Értelmet nyert Nati erősködése a H&M fehérnemű részlegén... Akkor is bele pirultam a gondolatra, hogy ilyesmit fogunk venni, de akkor már a srácok leléptek, és ők kimaradtak ebből. Eleanort is rábeszélte egy szexisebb darabra, miután magának is választott valamit. Gondolkodás nélkül magamra húztam az egyik új szettem alá. Ha már harc, legyen harc.
Natinak volt több választási lehetősége is, tekintve a rengeteg szatyorra, amit birtokolt. El és én már rég készen voltunk, mikor Nati a frissen vásárolt fehérneműjében álldogált az ágyamra kiterített lehetőségei előtt.
- Ne segítsetek, mert az csalás! - Mondta miután mellé álltam, de még mielőtt megszólalhattam volna.
A srácok kopogtak az ajtón, mire Nati ijedten magára kapta az egyiket. Beengedtem őket és Liammel találtam magamat szembe. Egy hosszú, barna kabát volt rajta, alatta egy fehér póló, farmer és egy barna bakancs, ami illett a kabáthoz. Megfeledkeztem a többiekről és hogy körülöttünk emberek vannak. Míg az én szemem végig járta őt, az övéi sem tétlenkedtek.
Mikor újra találkozott a tekintetünk, ismét felfedezni véltem a szemeiben azt, amit reggel is. Ártatlan szájra-puszinak indult az egész kívülről nézve, de eszünk ágában sem volt elengedni egymást.... Egészen addig, míg Louis meg nem köszörülte a torkát, Harry meg valami olyasféle megjegyzést tett, hogy máshol kéne lenniük.
Félre álltunk Liammel, még mindig egymásba kapaszkodva, és miután a két srác is bejött a szobába, becsuktuk az ajtót. Forrtam belülről és hirtelen nagyon melegem lett. Nati a karomnál fogva rántott ki Liam kezei közül és Eleanor mellé állított, ő pedig mellettem foglalt helyet.
- Hoztam a fényképezőgépet - mutatta fel a tárgyat Harry, és megszakítottam a Liammel való szemezést csak hogy pillantást vessek rá.
- Fényképekről nem volt szó - mondta El és aggodalom ült ki az arcára.
- Nem a Vogue-ba megy, nyugi - kacsintott rá megnyugtatás képpen Harry.
- Lányoké az elsőbbség - intett a kezével Liam a szemeit az enyémbe fúrva.
Míg Nati döntési dilemmával küzdött, Eleanor és én félre toltuk az asztalt és mini-kifutót varázsoltunk a szoba közepére. 6 lépés lehetett az egész, de Nati elégedett volt vele. A srácok az ablak párkánynak dőltek egymás mellett, Harry pedig tüzelésre készen fogta a gépet. Nati bekapcsolt zenét is.
Nati volt az első, aki végig libbent a kifutónkon. Nagyon élvezte és pózolt a kamerának is. Nem bírtam megállni röhögés nélkül, amihez El is csatlakozott, majd végül mint egy fertőzés, mindenkinek a szájára mosolyt illesztett.
Eleanor volt a soron következő, és annak ellenére, hogy nem volt ínyére a fényképezős dolog, a kifutó végén játszott a felsője aljával, mintha felhúzná és bele harapott az ajkába is, mint egy igazi Victoria Secret angyal. Felbátorodva a helyzet komolytalanságán, én is elővettem a modellek kifutós járását és csípőre tett kézzel tettem meg a 6 lépést. Végig Liam szemébe fúrtam a tekintetemet és előtte pár centire álltam meg. Hallottam Harry gépét kattogni. Liam szája nyílt volna a csókra, de csak finom mozdulattal a fejére raktam a kalapom és megfordultam, hogy visszamenjek a kiindulás ponthoz.
Louis jót röhögött és elismerően tapsolt meg minket. Harry is csatlakozott hozzá, majd Liam is. Harry csinált még képet hármunkról egyszerre is több pózban, amit már csak elhülyéskedtünk, majd helyet cseréltünk velük.
Liam vissza adta a kalapomat egy tüzes tekintet kíséretében, Nati pedig átvette Harrytől a fényképezőgépet.
Harry lazán végig lötyögött a kifutón, mintha éppen szétesni készülne. Annyira rendellenes volt a mozgása, hogy könny folyt a szememből, annyira nevettem. A végén csücsörített, puszit dobott és kacsintott, majd csípőjét riszálva ment vissza a srácokhoz.
Louis farmer dzsekijének a zsebébe süllyesztette a kezeit, és komoly képpel sétált végig. Meg volt benne ugyan az a kisugárzás, ami Eleanorban is. Modellek is lehetnének...
Végül Liam következett. Az ablak párkányba markoltam, miközben egyre közelebb ért. Modellektől ellesett technikával csúsztatta le a kabátját a vállairól és hagyta a földre csúszni. A fehér póló alját félig felhúzta, megvillantva a kockáit. Nagyon is tisztában volt vele, hogy milyen hatással van rám ez a látvány. Ő nem állt meg, hanem a fejét az enyémhez döntve vetett véget a sétálásnak. Egy pillanatig a szememben kereste a legmélyebb titkokat, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment. Az ujjaim elfehéredtek a párkány szorításától.
- Azt hiszem most láttuk az előjátékukat - mondta félhangosan Harry Louisnak, aki egyet értően bólogatott. Nem érdekelt. Jelenleg minden idegszálam Liamre volt hangolva és nem tudtam elképzelni még egy pillanatot sem, hogy nélküle létezzek.
- Éhes vagyok. Nem kapunk be valamit? - Kérdezte Nati.
- Jó ötlet - karolt belém El, hogy az ajtóhoz kormányozzon. Nem húztam ki magamat, bár nem éreztem az éhséget, próbáltam emlékeztetni magamat, hogy milyen kevés ideje ismerjük egymást. Az agyam logikus része viszont úgy látszik nyaralni ment...
A szálló éttermében otthonos volt a hangulat. A kalapomat fent hagytam a szobában, mert az asztal mellett ugye nem illik viselni. Néhányan szigorú pillantást vetettek Natira, akinek a rövid nadrágja és a csizmája már súrolta az etikett határát, de miután leültünk egy nagyobb asztalhoz, mindenki visszafordult a saját élete felé.
Az asztal közepén egy gyümölcs tál szolgált díszként. Harry első dolga volt, hogy megtapogatta őket.
- Ezek igaziak! - tört ki belőle meglepetten, miközben mindenki más az étlapot tanulmányozta. Nem volt túl sok lehetőség, amiből választani lehetett, de azért volt valami. Harry észrevételét a srácok tapizása követte. Kezükben forgatták a gyümölcsöket, mintha sosem láttak volna ilyet.
- Valami újat találtatok? - Kérdeztem vigyorogva. Nem tudtam elfolytani a helyzet komikusságát.
- Tudtátok, hogy meg tudok hámozni egy vérnarancsot? - Kérdezte Harry a kezébe véve az egyik említett gyümölcsöt.
- Nem hiszem el. - Rázta a fejét Nati.
- Nem tudod, hogy mikre képesek ezek az ujjak. - Harry az arca elé emelve táncoltatta meg az ujjait, majd neki állt a vérnarancs hámozásának.
- Nekem már attól fájnak a körmeim, hogy csak nézem. - Fordította el a fejét El, hogy ne lássa a műveletet.
Harry különleges képességének bemutatása után megrendeltük a vacsoránkat is. Az emberek lassan kiszivárogtak az éttermi részből és csak mi maradtunk. Az asztalt leszedték és elő kerültek a koktélos itallapok. A hangulat világítást felkapcsolták és valahonnan zene szűrődött.
- Most, hogy ilyen remekül kijövünk egymással, azt hiszem itt az ideje egy játéknak. - Louis úgy húzta ki magát a székben, hogy magasabbnak tűnt. Ezt Liam fülébe súgtam, és együtt kacagtunk. Lou ezért szúrós szemekkel nézett ránk. A kezemmel egy láthatatlan cipzárt húztam be a számon, de miután elfordította a tekintetét, Liammel újra egymásra nevettünk.
- Azt hiszem már túllépték azt a határt, amit alkohollal szerettek volna - jegyezte meg Harry felénk mutatva a hüvelyk ujjával.
- Neeem! Még csak a felszínét súroljuk a jólétnek - legyintettem széles mosollyal. Nem az alkohol volt a motorja a jó kedvemnek, hanem ez az utolsó két nap, amit együtt töltöttünk. Harry vállat vont és ránk hagyta.
- Vissza megyünk a kőkorszakba? - kérdezte Nati.
- Ezt hogy érted? - értetlenkedett Louis.
- Gondolom Igaz-Hamis-at akarsz játszani. Körben mindenki mond valamit magáról, ami igaz rá, de akire nem, az iszik. - Nati mindezt átlagos hangon mondta, se nem izgatottan, se nem unottan. Érdekes volt így hallani beszélni.
- Most elvetted a reflektor fényemet - dobta be a műdurcit Louis.
- Akkor visszaadom azzal, hogy te kezdhetsz - Nati intett a pincérnek, hogy pakolja meg az asztalunkat piával. Kinek mihez volt kedve, de hanyagoltuk a tömény italokat. A srácoknál sör volt, Eleanor Bloody Maryt ivott, Nati valami kék kotyvalékot, én pedig részemről egy sunyi narancs-vodkát kaptam. Azért volt sunyi, mert nem éreztem rajta a vodka ízét, ami vagy azt jelentette, hogy az eddig elfogyasztott pia kiütötte már az ízlelő bimbóimat, vagy jól keverték az italokat.
Nem is gondolkodtam ezen túl sokat. Louis máris egy eszméletlen kijelentéssel villogott a kapott reflektorfényben.
Félre álltunk Liammel, még mindig egymásba kapaszkodva, és miután a két srác is bejött a szobába, becsuktuk az ajtót. Forrtam belülről és hirtelen nagyon melegem lett. Nati a karomnál fogva rántott ki Liam kezei közül és Eleanor mellé állított, ő pedig mellettem foglalt helyet.
- Hoztam a fényképezőgépet - mutatta fel a tárgyat Harry, és megszakítottam a Liammel való szemezést csak hogy pillantást vessek rá.
- Fényképekről nem volt szó - mondta El és aggodalom ült ki az arcára.
- Nem a Vogue-ba megy, nyugi - kacsintott rá megnyugtatás képpen Harry.
- Lányoké az elsőbbség - intett a kezével Liam a szemeit az enyémbe fúrva.
Míg Nati döntési dilemmával küzdött, Eleanor és én félre toltuk az asztalt és mini-kifutót varázsoltunk a szoba közepére. 6 lépés lehetett az egész, de Nati elégedett volt vele. A srácok az ablak párkánynak dőltek egymás mellett, Harry pedig tüzelésre készen fogta a gépet. Nati bekapcsolt zenét is.
Nati volt az első, aki végig libbent a kifutónkon. Nagyon élvezte és pózolt a kamerának is. Nem bírtam megállni röhögés nélkül, amihez El is csatlakozott, majd végül mint egy fertőzés, mindenkinek a szájára mosolyt illesztett.
Eleanor volt a soron következő, és annak ellenére, hogy nem volt ínyére a fényképezős dolog, a kifutó végén játszott a felsője aljával, mintha felhúzná és bele harapott az ajkába is, mint egy igazi Victoria Secret angyal. Felbátorodva a helyzet komolytalanságán, én is elővettem a modellek kifutós járását és csípőre tett kézzel tettem meg a 6 lépést. Végig Liam szemébe fúrtam a tekintetemet és előtte pár centire álltam meg. Hallottam Harry gépét kattogni. Liam szája nyílt volna a csókra, de csak finom mozdulattal a fejére raktam a kalapom és megfordultam, hogy visszamenjek a kiindulás ponthoz.
Louis jót röhögött és elismerően tapsolt meg minket. Harry is csatlakozott hozzá, majd Liam is. Harry csinált még képet hármunkról egyszerre is több pózban, amit már csak elhülyéskedtünk, majd helyet cseréltünk velük.
Liam vissza adta a kalapomat egy tüzes tekintet kíséretében, Nati pedig átvette Harrytől a fényképezőgépet.
Harry lazán végig lötyögött a kifutón, mintha éppen szétesni készülne. Annyira rendellenes volt a mozgása, hogy könny folyt a szememből, annyira nevettem. A végén csücsörített, puszit dobott és kacsintott, majd csípőjét riszálva ment vissza a srácokhoz.
Louis farmer dzsekijének a zsebébe süllyesztette a kezeit, és komoly képpel sétált végig. Meg volt benne ugyan az a kisugárzás, ami Eleanorban is. Modellek is lehetnének...
Végül Liam következett. Az ablak párkányba markoltam, miközben egyre közelebb ért. Modellektől ellesett technikával csúsztatta le a kabátját a vállairól és hagyta a földre csúszni. A fehér póló alját félig felhúzta, megvillantva a kockáit. Nagyon is tisztában volt vele, hogy milyen hatással van rám ez a látvány. Ő nem állt meg, hanem a fejét az enyémhez döntve vetett véget a sétálásnak. Egy pillanatig a szememben kereste a legmélyebb titkokat, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment. Az ujjaim elfehéredtek a párkány szorításától.
- Azt hiszem most láttuk az előjátékukat - mondta félhangosan Harry Louisnak, aki egyet értően bólogatott. Nem érdekelt. Jelenleg minden idegszálam Liamre volt hangolva és nem tudtam elképzelni még egy pillanatot sem, hogy nélküle létezzek.
- Éhes vagyok. Nem kapunk be valamit? - Kérdezte Nati.
- Jó ötlet - karolt belém El, hogy az ajtóhoz kormányozzon. Nem húztam ki magamat, bár nem éreztem az éhséget, próbáltam emlékeztetni magamat, hogy milyen kevés ideje ismerjük egymást. Az agyam logikus része viszont úgy látszik nyaralni ment...
A szálló éttermében otthonos volt a hangulat. A kalapomat fent hagytam a szobában, mert az asztal mellett ugye nem illik viselni. Néhányan szigorú pillantást vetettek Natira, akinek a rövid nadrágja és a csizmája már súrolta az etikett határát, de miután leültünk egy nagyobb asztalhoz, mindenki visszafordult a saját élete felé.
Az asztal közepén egy gyümölcs tál szolgált díszként. Harry első dolga volt, hogy megtapogatta őket.
- Ezek igaziak! - tört ki belőle meglepetten, miközben mindenki más az étlapot tanulmányozta. Nem volt túl sok lehetőség, amiből választani lehetett, de azért volt valami. Harry észrevételét a srácok tapizása követte. Kezükben forgatták a gyümölcsöket, mintha sosem láttak volna ilyet.
- Valami újat találtatok? - Kérdeztem vigyorogva. Nem tudtam elfolytani a helyzet komikusságát.
- Tudtátok, hogy meg tudok hámozni egy vérnarancsot? - Kérdezte Harry a kezébe véve az egyik említett gyümölcsöt.
- Nem hiszem el. - Rázta a fejét Nati.
- Nem tudod, hogy mikre képesek ezek az ujjak. - Harry az arca elé emelve táncoltatta meg az ujjait, majd neki állt a vérnarancs hámozásának.
- Nekem már attól fájnak a körmeim, hogy csak nézem. - Fordította el a fejét El, hogy ne lássa a műveletet.
Harry különleges képességének bemutatása után megrendeltük a vacsoránkat is. Az emberek lassan kiszivárogtak az éttermi részből és csak mi maradtunk. Az asztalt leszedték és elő kerültek a koktélos itallapok. A hangulat világítást felkapcsolták és valahonnan zene szűrődött.
- Most, hogy ilyen remekül kijövünk egymással, azt hiszem itt az ideje egy játéknak. - Louis úgy húzta ki magát a székben, hogy magasabbnak tűnt. Ezt Liam fülébe súgtam, és együtt kacagtunk. Lou ezért szúrós szemekkel nézett ránk. A kezemmel egy láthatatlan cipzárt húztam be a számon, de miután elfordította a tekintetét, Liammel újra egymásra nevettünk.
- Azt hiszem már túllépték azt a határt, amit alkohollal szerettek volna - jegyezte meg Harry felénk mutatva a hüvelyk ujjával.
- Neeem! Még csak a felszínét súroljuk a jólétnek - legyintettem széles mosollyal. Nem az alkohol volt a motorja a jó kedvemnek, hanem ez az utolsó két nap, amit együtt töltöttünk. Harry vállat vont és ránk hagyta.
- Vissza megyünk a kőkorszakba? - kérdezte Nati.
- Ezt hogy érted? - értetlenkedett Louis.
- Gondolom Igaz-Hamis-at akarsz játszani. Körben mindenki mond valamit magáról, ami igaz rá, de akire nem, az iszik. - Nati mindezt átlagos hangon mondta, se nem izgatottan, se nem unottan. Érdekes volt így hallani beszélni.
- Most elvetted a reflektor fényemet - dobta be a műdurcit Louis.
- Akkor visszaadom azzal, hogy te kezdhetsz - Nati intett a pincérnek, hogy pakolja meg az asztalunkat piával. Kinek mihez volt kedve, de hanyagoltuk a tömény italokat. A srácoknál sör volt, Eleanor Bloody Maryt ivott, Nati valami kék kotyvalékot, én pedig részemről egy sunyi narancs-vodkát kaptam. Azért volt sunyi, mert nem éreztem rajta a vodka ízét, ami vagy azt jelentette, hogy az eddig elfogyasztott pia kiütötte már az ízlelő bimbóimat, vagy jól keverték az italokat.
Nem is gondolkodtam ezen túl sokat. Louis máris egy eszméletlen kijelentéssel villogott a kapott reflektorfényben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése