2013. jún. 16.

Csak egy lusta reggel

Amúgy a gif-eknek semmi közük a fejezet jellegéhez általában, csak imádom Liamet nézni. :D
Because one is not enough! :D

23. fejezet

 Este végül az álmosság nyert és nem hiperventilláltam azon, hogy mi lesz köztem és Liam között. Ő is fáradt volt és én is.
 Reggel viszont... úgy keltem fel, hogy Liam hátulról átölelt és az ujjaink összefűzve voltak a mellkasomhoz húzva. Pár percig még fel kellett fognom a jelenetet, míg a fényviszonyokkal barátkoztam, de utána csak mosolyogva néztem a kezeinkre. Csodálkoztam rajta, hogy ilyen nyugodtan aludtam. Általában össze-vissza ficánkolok este és esély sem adódik egy ilyen alvás-pózban kelni...
 Mivel Liam szuszogása egyenletes volt, így gondoltam, hogy még adok magamnak pár perc szundit. Végül is amiért elutaztunk idáig már itt volt mellettem, úgyhogy bármit is fogunk csinálni, nem sietünk sehova se...
 Ha Liam itt van, Harry biztos Natihoz "tört" be, aminek szerintem egész napos szoba szerviz lesz a vége, és inkább nem akarok a részletekre gondolni. Ha viszont mégis kidugják a képüket a szobából, az sem mostanában lesz. A szabad kezemmel elértem a telefonomat a párnám alatt, így meg tudtam nézni az időt. 9 óra 11 perc. Nem rossz. A telefonon alvás pedig rossz szokás, amiről nem tudok leszokni. Visszacsúsztattam a készüléket, de majdnem kiugrottam a bőrömből, mikor Liamé elkezdett csörögni. Az egyik gyári csörgés volt neki beállítva, így meg tudtam különböztetni az enyémtől, ami mellesleg most Phil hangjára csörög, mert kóddal védte le, hogy ne tudjam megváltoztatni. Már dolgozom a kódfejtésén...
 - Bocsi, bocsi, bocsi, mindjárt kikapcsolom - motyogta rekedtes hangon Liam, és a párnája alól húzta elő a kütyüt. Ha!
 Nyomkodta a képernyőt, majd visszafordult felém, de én már rég kikeltem az ágyból.
 - Fel kéne kelni, nem gondolod? - kérdeztem a fürdő felé lépkedve, hogy arcot mossak. És fogat.
 - Nem. Fáradt vagyok, álmos vagyok. Gyere vissza aludni - mondta csukott szemmel felém nyújtva a kezét.
 - Mindjárt - csuktam be magam mögött az ajtót és használatba vettem a fürdőt. A hajam sosem állt úgy, mint a széna boglya, de azért kócosnak, kócos szokott lenni ébredés után. Az ujjaim bőven elegendőek voltak egy fésűnek, így túl sokat nem kellett szenvednem. Fogat mostam és lemostam az arcomat, csak hogy észhez térjek.
 - Rendeltem reggelit - fogadott az ágyon ülve Liam és már volt rajta egy melegítő nadrág. A felsőtestéről még mindig fagyit lehetett volna nyalni, de ezt a gondolatot próbáltam elhessegetni.
 - Oké - bólintottam, miközben ő is bement a fürdőbe. - Ennyit az alvásról? - kérdeztem az ágy közepén ülve, mikor kijött onnan.
 - Arról sosem mondok le - jegyezte meg vigyorogva, és a lábaim két oldalán, négykézláb mászott föl. - Jó reggelt - köszönt halkan szemtől szembe velem.
 - Jó reggelt - köszöntem vissza mosolyogva. Lágy csókot lehelt ajkaimra, amit örömmel viszonoztam. Ledőlt mellém az ágyba és én a karjai közé bújtam. Ujjaimmal végig jártam a felkarjaink izmait, amik anélkül is kidudorodtak, hogy befeszítette volna. Majd lejjebb csúsztak az ujjaim a tollas rajzra, majd végig rajzoltam a négy nyilat. - Amúgy ezeknek van jelentésük? - De nem válaszolt, csak morgott valamit. Felnéztem rá, és a szemei csukva voltak. Gondolom kihasználta az alkalmat, hogy amíg én felfedezősdit játszok, ő pihen. Visszanéztem az ujjaimra, amiket átvezettem a másik karjára. Végig simítottam a tetovált bőrét és mint egy láthatatlan toll, az ujjammal követtem a vonalakat. A csuklójának felső részén lévő tetoválás felett jártam, mikor kopogtak az ajtón. Liam egy nagy sóhajjal vett tudomást a reggeli érkezéséről, én pedig két lábra álltam és beengedtem a pincért. Jó étvágyat kívánt nekünk, majd nem is szaporította tovább a szót.
 A tálcán volt pirítós, főtt tojás, rántotta és narancslé a friss zöldségek mellett.
 - De egészségesek vagyunk - jegyeztem meg Liamre mosolyogva, miközben ő feltornázta magát az ágy háttámlájának dőlve. Óvatosan az ágyra raktam a tálcát, a poharakat az éjjeli szekrényre, majd szettem egy kistányérra néhány pirítóst és rántottát. Közben bekapcsoltam a tévét, hogy legyen valami háttérzaj.
 - Most van a turnén egy egészséges életmód-tanácsadónk is. Figyel arra, hogy mit eszünk és a rendszeres mozgásra is - magyarázta Liam a reggelit. - Niallal szoktak egymásnak ugrani néha, de szerintem megéri. Több energiánk van és legalább egészségesek vagyunk - huncut mosollyal zárta a mondandóját, amitől a szívem is hevesebben vert.
 - Na és ez hogy egészséges? - kérdeztem a rántottára mutatva, ami ahogy elnéztem sonkadarabokkal volt meghintve.
 - Hát így! - mondta a rántottát egy pirítósra púpozva majd megfogott egy szelet paprikát és a szájába tömte. Nem bírtam megállni nevetés nélkül a jelenetet.
 - Gondolom a pirítós teljes kiőrlésű kenyérből van - forgattam a kezemben egy falatot, Ő pedig hevesen bólogatott.
 Összességében nagyon jó kedvvel telt a reggeli. Meglepetésemre az összes zöldség elfogyott, pedig nem szoktam reggelire nyerset fogyasztani. Azt hittem, hogy egy hadseregnek is elég lenne, de Liammel versenyeztünk, hogy ki tud több paprikát megenni... A végén el kellett mennie zuhanyozni, mert magára ejtette a felvágott paradicsomot. Erre én meg majdnem megfulladtam a kockára vágott kígyóuborka daraboktól, mert nem bírtam abbahagyni a nevetést.
 Ez után Liam visszabújt a takaró alá és az ölembe hajtotta a fejét. Én a tévét néztem és közben elkezdtem szórakozni a hajával. Imádtam a tapintását. Nem volt rajta semmi hajlakk, vax, vagy bármi hajcucc, amit a színpadra vagy a fotózásokra rákennek, hogy jól álljon. Puha volt a feje tetején és oldalt a rövidre vágott rész picit szúrós volt, mint az arcán lévő borosta.
 Megnéztem a reggeli rajzfilmek végét és észrevettem, hogy Liam ismét elaludt. Nagyon jól tudtam, hogy ki van fáradva és hogy milyen keveset alszanak a sok utazás és fellépések miatt. Valamint a hülye fejük miatt, amikor mini-partit rendeznek maguknak a buszon vagy fent maradnak egész este videójátékokkal játszani...
 Békén hagytam a haját és csatornát váltottam miután halkabbra vettem a készüléket, de Liam megmoccant.
 - Ne hagyd abba - nyögte álmos hangon, én meg kuncogva folytattam a hajának a birizgálását.
 Hiába nem csináltunk semmit, mégis sokkal jobb volt ez így, mint ha megint csak telefonon keresztül beszéltünk volna.
 A tény, hogy nyugodtan tud feküdni mellettem, ellazulni és beéri a semmit tevéssel, mélyebb szinten nyert el értelmet ennek az egésznek.
 Megnéztem egy Doctor Who ismétlést, de utána már nem tudtam tovább párnát játszani Liamnek.
 - Álom manó... - szólongattam a hajába túrva. Csak morogva jelezte, hogy hallja amit mondok. - Muszáj lesz kimennem Natihoz. Legalább ellenőrizni, hogy életben van-e még.
 Miután áthelyezte magát a párnák közé, nyomtam egy puszit a fejére, amitől elmosolyodott. Összeszedtem a ruháimat és a fürdőben átöltöztem. Hiába voltak csukva a szemei és mélyek a lélegzet vételei, azért mégis csak Liam.

Lazy voltam as shit. Rövid, de van.

3 megjegyzés:

  1. Nagyon jól írsz és ez olyan cuki rész lett.Amúgy pedig ez az egyik kedvenc blogom.! ;)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szuper lett.
    Jól írsz.
    Szeretem ezt a blogot és remélem hogy minél előbb lesz is új rész.
    Tehát KÖVIIIIT:D

    VálaszTörlés
  3. Ez megint egy nagyon jó rész lett!! Nem baj, hogy kicsit rövidebb szerintem így is tartalmas volt :)

    VálaszTörlés