22. fejezet (ADJ CÍMET!)

Na láttátok a srácok parfümjét? Hogy tetszik? Szerintem iszonyat cuki, hogy tényleg beszálltak a tervezésbe és az illat kialakításába. Nekem tetszik a kinézete, mert van rajta egy korona és tüll. :D Persze iszonyat gyerekes, de Niall megmagyarázta: "Minden rajongónk a mi hercegnőink." Persze itthon szerintem nem lehet majd kapni, de ez már más kérdés. :D Taylor Swift parfümöt sem lehet kapni, de mondjuk abba nem fogunk belehalni...
Ismételten nem tudok címet adni, mellesleg. És sorry about the late! :(

22. fejezet

 Liammel majdnem minden nap beszéltem. Telefonáltunk és hol pár percet, hol órákat töltöttünk trécselve. Eljött a március és az idő végre elkezdett melegedni is. Aztán újra hideg lett, amit fogcsikorgatva tűrtem.

 Mivel nem volt alkalmunk, hogy randit randi kövessen, így ezeken a beszélgetéseken keresztül ismertük meg a másikat. Elmesélte például, hogy miként jött rá, hogy a fogtündér nem létezik.
 Liam megígértette velem, hogy nem keresek rá a neten. Szerintem félt, hogy bármit találnék, elhinném kérdés nélkül. De azért igen mondtam neki. Még ha nem is tartottam be, azért próbáltam nem rá keresni. 300 embernél is több embert követek twitteren, így nem lehet kikerülni, ha egyszer-kétszer felbukkan egy-egy cikk róluk. Botrányosat viszont sosem olvastam, így mondhatjuk, hogy az ígéretemhez tartottam magam... Mondhatjuk...

 Még az egész március és április meg volt még, de május második felében már el fognak kezdődni a vizsgáim. Még nem stresszelek rajtuk, mert igen távolinak tűnnek. Ennek ellenére a tanáraim belevágtak egy ZH hullámba, amit a tavasz kezdetének kiáltottak ki. Liammel való beszélgetéseim így legtöbbször átcsaptak a tanulás ecsetelésébe részemről, ő pedig a koncerteket mesélte el, egy-egy interjút vagy az utazásukat. Valami mindig történt velük. Én pedig csak a könyvtárban szagoltam a dohos könyveket. Bár ez őt egyáltalán nem zavarta. Mindig kérte, hogy mondjam el mit tanulok éppen. Szerintem rejtett perverzitása volt, hogy olyat tanuljon, amit életében nem fog felhasználni.

 Első pár random telefonos tanulás után, próbáltam úgy időzíteni a beszélgetéseinket, hogy éppen szálloda vagy vendéglátás ismeretekre készüljek, mert így legalább hasznos dolgokról tudtam neki beszélni. De amikor ő hívott két interjú között a nap közben, vagy csak elbújt a tömeg elől, hogy velem beszélgessen, akkor csak mi ketten voltunk. Nem volt semmiféle szoba árazás, étel kimérés, egészségügyi előírások. Csak mi. Emlékek, történetek, a személyiségünk.

 Elköszönéskor pedig valamelyikünk mindig mondta, hogy még hány nap van hátra március 14-ig. Olyanok voltunk, mint a gyerekek: mintha visszaszámoltunk volna a nyári szünetig. Beszélgettünk azokról a helyekről, amerre koncertezni fognak, én pedig meséltem neki Alexről és a kirándulási hetünkről. Nem tűnt úgy, mintha bánta volna, amitől tartottam. Inkább izgatottnak tűnt.

 Fura volt az egész. Bizseregtem és jó kedvem volt, akárhányszor meghallottam a hangját a vonal másik végén. Álmaimban gyakran feltűnt, még ha nem is emlékeztem ébredés után, hogy mit álmodtam, azt tudtam, hogy ő benne volt.

Végül eljött a nap, amikor Natival összepakoltunk egy-egy kis bőröndöt és a minibe pattanva elvezettem Manchesterig. Március 13-ára foglaltunk szállást egy eldugott szállóban, ami gyönyörű volt kívül belül, de mivel esős napok következtek viharokkal vegyítve, így alig volt néhány vendég. Natival két külön szobába pakoltunk le, de alig volt időm körbenézni, máris csörgött a telefonom, aminek a kijelzőjén Eleanor neve villogott.

 - Szia! - Vettem fel a készüléket és a mágneskártyát magamhoz véve lefelé indultam a recepció felé, amerre őt sejtettem. - Máris megérkeztél?

 - Alig tudtam nyugton maradni egész nap. Csakis azt vártam, hogy mikor érkeztek meg! - Hallottam izgatott hangját a telefonon keresztül.

 - Tudom. Én sem bírtam volna már túl sokáig - viszonoztam az izgatott szintet. Ellel még a világ turné második koncertjének estjén számot cseréltünk, de csak az utolsó egy hétben váltak rendszeressé a hívásaink. Ő ajánlotta a szállót is, ahol most vagyunk és mivel a srácok ma még Dublinban koncerteznek, ő megmutatja nekünk a várost és az egyetemet, ahol tanul.

 Miután megláttam a hal másik oldalán, letettem a telefont és messziről intettem neki. Miután közelebb értünk egymáshoz, meg is öleltem.

 Előkerítettünk Natit a szobájából, majd El autójával mentünk "túrázni". Laza csajos napot tartottunk. Nem költöttünk pénzt csak akkor, amikor enni álltunk meg. Szerencsére megkíméltük a pénztárcánkat a drasztikus fogyástól. Leginkább csak arra fordítottuk az időt, hogy egymást megismerjük. Nati és én már eléggé összeszokottak voltunk, tekintve a történelmünkre, de Ellel alig találkoztunk és csak telefonon beszélgettünk, így kihasználtuk az időnket.

 Fáradtan szálltunk ki a kocsiból a szálló előtt, ahova El vitt vissza minket. Iszonyat kedves és nyitott lány volt, akinek elhatározott céljai vannak. Amilyennek kiismertem a nap folyamán lefogadom, hogy el is fogja érni őket. Nem búcsúzkodtunk túl sokáig, mert mind a hármunk már ágyban akart lenni. Azt nem tudtuk, hogy találkozni fogunk-e majd még az elkövetkezendő két nap folyamán, de a remény hal meg utoljára.

 Natival beültünk az étterembe még egy kis könnyed vacsorára, de a székek túl kényelmeseknek tűntek.

 - Esküszöm, hogy ezek a legkényelmesebb székek az egész világon - mondta Nati szemeit lecsukva a székbe kuporodva.

 - Csak el ne aludj benne - kuncogtam. - Hiszen képzeld el, hogy ha az éttermi székek ilyen kényelmesek, akkor milyen kényelmesek lehetnek az ágyak.

 Erre a mondatomra persze egyből kipattantak a szemei és a vacsorája felé fordította a figyelmét. Egy salátánál többet ha akartunk volna se tudtunk volna magunkba tömni, de nem is lett volna egészséges.

 Az ágy valóban puhának bizonyult, mert miután lefürödtem a csilli-villi zuhanyzóban és magamra húztam a takarót, egyből el is nyomott az álom.

 Hajnali háromkor a telefonom csörgésére ébredtem.

 - Aludni akaroook! - Nyüszítettem ki se nyitva a szememet. Az is csoda volt, hogy fogadni tudtam a hívást csukott szemekkel.

 - Én is - jött a válasz a másik oldalról.

 - Ajánlom, hogy kitűnő mentséged legyen Payne! - A szabad kezemmel a szememből dörzsöltem ki az álmot.

 - Van is. - Hallottam a hangján, hogy a füléig ér a szája. - Melyik szobában vagy?

 - Mi? - Kérdeztem az ágy szélére ülve, hátha így több éberségem lesz.

 - Melyik szobában szálltál meg? - Ismételte meg a kérdést segítőkészen Liam.

 - Miért is érdekel ez téged? - Kimásztam az ágyamból és a fürdőbe botorkáltam, hogy hideg vizzel arcot mossak.

 - Adina - ejtette ki könyörögve a nevemet Li.

 - 203-mas - suttogtam a tükörképemre nézve, majd a vonal megszakadt.

Arcot mostam, mint ahogy azt terveztem és végig húztam párszor az ujjaimat a hajamon. Nem lepődtem meg, mikor kopogtattak az ajtómon. Kinyitottam és a fáradt Liamet találtam táskástól, bőröndöstül.
 - Helló matróz - kuncogtam a csajos nap folyamán ellőtt egyik poénon.
 - Tudom, hogy ha most akarnék bejelentkezni, hogy kivegyek egy szobát, a recepciósok a pokolba kívánnának.. - kezdett bele egy védő beszédbe. - Tudom, hogy még csak egyszer randiztunk és hogy semmi jogom nincs ilyet kérni, de... - idegességében a vállán lógó táskával babrált, de szemkontaktust nem szakított - ... de nem lehetne, hogy vele aludjak?
 Meg kell mondanom, hogy a pár órás alvás delíriuma még mindig elködösítette a gondolataimat. A folyosó gyér fényében szexin feszült rá a vékony kabát, valamint az elől nyitva hagyott résen keresztül a mellkasának az izmai is felsejlettek. A szemei... A szemei meleg barnák voltak és reménytelien néztek az én szemeimbe. Próbáltam felhozni valami ész érvet, hogy miért nem kéne beengednem Liamet a bérelt szobámba... Nem ment. Végül is csak azért vezettem három és fél órát, hogy Őt lássam. Az utóbbi három hétben lefolytatott beszélgetéseink során közelebb kerültünk egymáshoz. Én legalábbis közelebb éreztem magamhoz, mint ha nem beszéltünk volna. Tudja, hogy mi történt anyámmal, hogy milyen a kapcsolatom az apámmal vagy a testvéremmel. Alex családjáról még nem beszéltem neki, mert féltem, hogy elijeszteném. Viszont tervezem, hogy majd Őt hívom el plusz egy főnek az esküvőre... Sokat gondolkodtam rajta, de még nem beszéltem róla senkinek se. Még Natinak se. Nati viszont már elviccelődött a gondolattal, hogy "Csak képzeld el a násznép arcát, mikor beállítunk az oldalunkon a srácokkal!". Szerette a feltűnést és ha őrá figyelnek, de nem adtam jelét, hogy mostanában az én gondolataim között is sokat megfordul az ilyesmi. Hogy elképzelem magamat, hogy valóban Liam barátnője vagyok és nem csak valaki, akivel túl sokat lóg a telefonon.
 Ha csak alvásról van szó, az még nem okozhat gondot. De ha bármivel is bepróbálkozna, amit én nem akarok, még mindig le tudom ütni.
 - Gyere be. - Félreálltam az ajtóból és az Ő arcán megkönnyebbüléssel húzta maga után a bőröndjét és lépett be.
 Valahol az agyam hátuljában felsejlett egy dicséret-féle, hogy nem pakoltam szanaszét a cuccaimat, mint ahogyan szoktam. Nem tudom... Csak szokás, hogy otthonosabbá váljon a rideg környezet.
 - Elvégre is, itt nem fog megtámadni egy kecske - jegyeztem meg elsétálva mellette, miközben ő a táskájából szedett elő a cuccait a fürdőszobába. Még az egyik beszélgetésünk alatt mesélte el, hogy a srácokkal nyaraltak valahol az isten háta mögött, távol mindentől, mikor este hallottak valami zajt kintről. Kiderült, hogy csak a tulajdonos kecskéi szöktek ki a karámjukból. Az egyik célpontnak tekintette Liam hátsóját, mikor az eszetlen kiment megnézni, hogy mi okozta a zaj forrását. Így kezdődnek a horror filmek, ha engem kérdeztek...
 Miután Liam igénybe vette a fürdőszobámat (megismétlem, újra megdicsértem magamat, hogy nem hagytam totál káoszt magam után), egy szál boxerben jelent meg az ajtóban.
 - Esküszöm, ha a kecskés megjegyzés miatt kínzol, visszaszívom! - Húztam magamra a takarót nyakig, miközben magamat próbáltam visszafogni. A szívverésem nem kicsit ugrott meg a látványtól..
 - Kínozni? - Kérdezett vissza vigyorral a hangjában, mert közben lekapcsolta a fürdőszoba villanyt és így sötétségbe borult a szoba. - Ez csak textil spórolás. Hatalmas világturnén vagyunk, tudod... - A hangja egyre közelebbről szólt, majd éreztem, ahogy besüpped az ágy másik oldala és ő is a takarók alá került.  - Ha csak egy boxerben alszunk, több ruhánk marad.
 A hangja simogatóan mély és rekedtes volt a fáradtságtól. Pár perc csönd után visszadőltem a párnák közé és ügyeltem rá, hogy ne érjek hozzá. Nem akartam elveszteni a kontrollt magam felett, és tudtam, hogyha csak egy centire is érintkezik a bőröm az Ő bőrével, nekem végem.

Mivel továbbra is perverz örömötöket lelitek megajándékozni engem díjakkal, ezért közlöm veletek, hogy tudomásul vettem őket. Nagyon kedves gesztus. Csak én nem vagyok a hívük. Általában kitérek a válaszok elől, és nem szeretek személyes dolgokat megosztani magamról. Ezért vegyük csak a két sor 11 kérdést.
Dórci kérdései:
-Miért kezdtél blogot írni?
Mert felháborítóan kevés Liam blog van.
- Kedvenc állat?
Nincs.
- Kedvenc zeneszám?
Nincs.
- Kedvenc 1D tag?
Komolyan?
- Szereted a Punnany Massif-ot?
2 számukat hallottam eddig és egyszer majdnem elmentem egy koncertjükre, de éppen vizsgáim voltak... és hatalmas vihar volt a koncert alatt, mellesleg. és beteg is voltam.. azt hiszem nem segített volna rajta...
- Voltál már 1D koncerten? Milye vot,ha voltál?
Nem.
- Kedvenc étel? xD
Vágom, hogy nagyon örülsz, de nincs.
-Van hobbid?Ha igen mi?
Írni.
-Kedvenc énekes a Little Mix-ből?
Nem ismerem őket, csak mint előadókat.
- Kedvenc színed?
Az idei divat szín a zöld.
- Szeretnéd,ha a könyvedet kiadnák a boltokban?
Persze!

Vicky kérdései:
1.Sorozat vagy film?
Sorozat
2.Kedvenc évszak?
Ősz
3.Sportolsz valamit?Ha igen,mit?
Most vettem egy pimaszul drága futó cipőt.
4.Kedvenc zene?
Nincs.
5.Mit csinálsz a szabad idődben?:)
Szabad vagyok.
6.Hobbid?
Írni.
7.Kutya vagy macska?
A kutyánál hűségesebbet nem találsz.
8.Várod már a nyarat?:P
Nekem már 2 hete nyár van.
9.Milyen a természeted?
Heves.
10.Milyen könyvet olvasol?Tetszik?:))
Sokfélét és szoktak néha.
11.Hány éves vagy?
Mindig elfelejtem és újra meg újra ki kell számolnom. Nem vicc.