2013. máj. 4.

Nem kell elsietni

Bocsi! Egyszerűen csak sokat dolgoztam ezzel és sosem érzem azt, hogy jó lenne. Tudom, hogy nektek tetszik, de jó lenne, ha végre nekem is tetszene!  Tudom, hogy egoizmus, maximalista dolog, de ez van.
Leha Xx
U.i.: Köszönöm a kommenteket és bocsi a névteleneknek, hogy eddig nem tudtak írni! Mindig elfelejtem beállítani, de ez most már elérhető opció! :)



17. fejezet

 A banda úgy döntött, hogy valami pörgőset is játszik, így mi is felpörögtünk. Szó szerint, mert Liam nem egyszer meg is pörgetett.
 De minden jónak eljön a vége. Ő már lenyomott egy egész koncertet, én pedig dolgoztam, így a mi energiaszintünk is kezdett csökkenni az este előre haladtával. Egy utolsó áttáncolt szám után megtapsoltuk az előadókat, akik integettek nekünk köszönet képpen, hogy feldobtuk az estét. Vicces volt, mert igazából mi csak táncoltunk, és ők voltak a sztárok, hogy úgy fogalmazzak.
 Liam kifizette a vacsorát és visszamentünk a kocsihoz. Ahogy beültem hirtelen elöntött a fáradtság és küzdöttem vele, hogy nyitva tudjam tartani a szemeimet.
 - Ébredj Csipkerózsika! - Ütögette meg finoman a combomat.
 Úgy látszik, hogy elvesztettem a csatát, mert mikor kinyitottam a szemeimet a házunk felhajtóján álltunk. Míg magamhoz tértem Ő körbe ment a kocsi körül.
 - Sajnálom, hogy elaludtam - motyogtam, miközben Liam kinyitotta előttem az ajtót és segített kiszállni a kocsiból.
 - Édes voltál, ahogy álmodban is mosolyogtál - mondta Liam csillogó szemekkel és mosollyal az arcán.
 Az ajtóig a derekamnál fogva kísért, én pedig a vállára hajtottam a fejemet. Kicsit félálomban voltam, de próbáltam felrázni magamat, hogy elköszönjek Liamtől.
 Az ajtó előtt megálltunk és szembe fordultunk egymással. Liam kezei a derekamat fogták két oldalt, én pedig a vállán pihentettem a kezeimet.
 - Nagyon jól éreztem magamat - vallottam be őszintén. - Megismételhetnénk ezt máskor is.
 - Én is jól éreztem magamat. - A szemei a leggyönyörűbb szemek, amiket életemben láttam. Ahogy lenézett rám és a mosolyával együtt, pillangó-tornádó kerekedett a gyomromban.
 - Köszönöm az estét. - Nem bírtam abbahagyni a mosolygást.
 - Én köszönöm, hogy eljöttél. - Liam arcát sem hagyta el a vidámság jele egy percre sem.
 - Biztos, hogy haza tudsz vezetni? Én mindjárt elalszom a fáradtságtól, te pedig egy egész koncertet végig ugráltál. - Kezdtem el aggódni és a kocsija felé pillantottam. Az államnál fogva visszafordította a fejemet és megcsókolt.
 Minden porcikámat végigjárta a hideg és a meleg egyszerre. A szívem kihagyott pár ütemet és majd szét robbantam a boldogságtól. Nem is gondolkodtam, csak visszacsókoltam. A kezeim a tarkója mögött összekulcsoltam, ő pedig végig simított a derekamon, pont ahol a bőrdzsekim véget ért.
 A csók után a homlokunk összeért, én pedig visszaereszkedtem a talpamra. Észre sem vettem, hogy mikor álltam lábujjhegyre. Liam ajkain édes mosoly játszott, majd a szemébe néztem. Minden egyes pillanatot imádtam, amíg egymás szemébe nézve csak álltunk ott.
 - Köszönöm - suttogta Liam. 
 - Én is. - Nem bírtam megszakítani a szemkuntaktust.
 - Most megyek - jelentette be határozatlan hanggal Liam. Egy porcikája sem mozdult, és a kezei még mindig a derekam körül voltak.
 - Jó - suttogtam vissza, és a hüvelykujjammal végigsimítottam az arcán.
 Liam nagy levegőt vett és kibontakozott az ölelésből. - Holnap találkozunk... Vagyis ma... Szóval még látjuk egymást.
 Kuncogva intettem búcsút a hebegő Liamnek. A szívem nem csillapult még akkor sem, mikor kinyitottam az ajtót és bezártam magam mögött. Hallottam az autója motorját és hogy az lassan elhalkult.
 Az egyik mutatóujjammal az ajkaimon húztam végig újra és újra, míg felmentem a szobámba. Nem tudtam elfelejteni az érzést, ahogy a szája az enyémhez ért. Nem volt nyelvcsata, csak egy ártatlan csók, mégis egy egész világot jelentett nekem. Kezdett körbe burkolni az a rózsaszín köd... Gyorsan vettem egy zuhanyt és álmodozva bedőltem az ágyba.

 - Muszáj még egyszer elmondanom? - Kérdeztem egy üres Starbucks poharat görgetve a két kezem között. Nati amint felébredt átjött hozzám és addig nem hagyta abba a bökdösésemet, amíg fel nem keltem. Tudni akart minden részletet és mikor kedvesen elküldtem melegebb éghajlatra, folytatta a bökdösésemet. Mint egy óvodás nyafogott és mindent megtett annak érdekében, hogy még véletlenül se látogathassak vissza álomországba. A vége az lett, hogy egy határozott rúgással lelöktem az ágyról. Nem esett semmi baja, mert a puha szőnyegre érkezett, így tovább folytatta azt, amit eddig csinált.
 Végül megadtam magamat és kikeltem az ágyból. Szebb mozdulattal, mint ahogy Nati tette az imént. Felöltöztem és miután apuval egyeztettünk, hogy mikor kell bemennünk az arénába, összeszedtük a cuccainkat az iskolához.
 Most pedig, az órák után egy kávézóban ültünk az aréna közelében. Ahelyett, hogy hazamentünk volna átöltözni vagy lepakolni a cuccainkat, ide jöttünk, hogy egy lányos csevej után azonnal munkába állhassunk.
 - Ne add már a mártírt! - Puffogott Nati. - Megcsókolt! - Adta elő nagy hévvel Nati. Úgy éreztem, mintha Liam ajkai ismét az enyémet érintenék, ami mosolyt csalt az arcomra. - Tudom, hogy éppen annyira szereted elmesélni a történetet, mint amennyire én szeretem hallgatni. - És ebben igazat kellett neki adnom.
 - De ha ennyire sokat foglalkozok már az első randival, lehet, hogy túlságosan is beleélem magamat, a végén pedig nagyobbat fogok koppanni, mint Sherlock a második évad végén!
 - Adi! - Pisszegett le azonnal Nati és körbenézett. - Ilyeneket nem mondunk nyilvános helyen!
 - Lehet, hogy elég volt már az az előző négy alkalom, amikor minden egyes részletet elmondtam neked a tegnap estéről. - Mondandóm közben a papírpoharat néztem, amin a tea filter átázott madzagja hagyott amorf formákat.
 - Mi lett az indián maffia kalapjával? - Nati tovább lépett a téma fölött egy fél lépéssel, ami már haladás volt.
 - Az éjjeliszekrényemen van a virágok mellett. - Mosolyodtam el, ahogy felidéztem a képet.
 Az órámra néztem, majd felpattantam a székről.
 - Most már menjünk, nehogy valaki felrója nekünk a késést! - A vállamra vettem a táskámat, majd a poharat egy szemetesbe hajítottam.
 - Itt vagyunk öt percre. Csak nem fogunk elkésni! - Forgatta a szemét Nati, de követett, mikor elindultam.
 Kifelé menet két sapkás-napszemüveges srác jött be az ajtón. Az első emberre csak tippelni mertem, hogy Harry, de aki követte ezer közül is felismertem volna. Széles vállain szürke pulóver feszült, és amint észrevett, az arcán csodálatos mosoly jelent meg. Az ajkamba harapva próbáltam elfojtani a mosolyomat, de nem sok sikerrel.
 Miközben elsétáltunk egymás mellett, végig simított a bal karomon, de nem álltunk le beszélgetni. Nem akartunk feltűnést kelteni. Márpedig ha megálltunk volna, levették volna a szemüveget és akkor pikk-pakk lánytömeg teremne körülöttük.
 Az arénában ugyan úgy zajlottak az események, mint előző este. Minden rutinból ment, mégsem siklottunk el egyetlen apró részlet felett sem. A jó kedvem töretlen volt a borús felhők ellenére is. Bár az eső nem volt közvetlen hatással rám, ám amikor a srácok megjelentek az épületen belül, Natival egymásba kapaszkodva álltunk meg a fal mellett.
 Niall és Zayn vezette a sort, akik éppen bezártak egy esernyőt, poénból egymást próbálták lefröcskölni a lecsöppenő vízcseppekkel. Utánuk jött Louis a barátnőjével, Eleanorral. Ők egy közös esőkabátot engedtek le a fejük felől. Csak utánuk érkeztek a remegésünk okai. Szemmel láthatóan Liam és Harry semmilyen kísérletet nem tettek az ellen, hogy megóvják magukat az esőcseppek ellen. Habár volt a kezükben egy-egy újság, ezek semmit sem értek London kövér esőcseppjei ellen. A hajuk csurom vizes volt és a fejükre lapult, míg egy-két rakoncátlan csepp az arcukon gurult lefelé engedelmeskedve a gravitáció törvényének. Miközben a többiek köszönve haladtak el mellettünk, próbáltunk nyugton maradni és viszonozni az üdvözlésüket, de mikor Harry és Liam közeledtek felénk... Liam az átázott pulcsiját húzta át a feje fölött menet közben, de a pólója is felcsúszott, így kivillantva a felsőtestét. Felidéződtek bennem azok a pillanatok, mikor csak egy szál melegítőben állt előttem a lakásában és megremegtek a térdeim. Nati gondolom Harry látványára gyengült el, de miután adtunk magunknak 5 perc bámészkodást és élvezetet, egymásba csíptünk, hogy visszanyerjük a józan eszünket.
 Én inkább elkerültem Liamet a szemmel, hogy megőrizzem a beszélő képességemet legalább addig, amíg elmondom a menetrendet. De éreztem, hogy a csokoládé barna szemivel engem figyel és az arcán ott ül az a féloldalas mosoly. Legszívesebben megpusziltam volna, de olyan sok ember volt körülöttünk, hogy nem lehetett. Apa állását és tekintélyét rontotta volna.
 Ezután ők próbáltak, mi pedig elvégeztünk még pár feladatot. Mivel az előző este is koncert volt, ezért gyorsabban mentek a dolgok a megszokott kerékvágásban.
 Néhány interjú után a srácoknak volt pár szabad órájuk a koncert előtt, amit velük töltöttünk az öltözőben.
 - Lányok! - szólított meg minket Louis Eleanorral az oldalán mikor beléptünk a helyiségbe. Úgy tűnt, mintha soha nem akarná elengedni maga mellől a szíve választottját, ami édesen festett kívülről. - Megtennétek, hogy Ellel maradtok, míg mi fellépünk?
 - Nem kell bébiszitter! - Sziszegte Louis-nak a barna hajú.
 - De nem akarom, hogy egyedül legyél - mondta iszonyat édesen Louis.
 - Amúgy is jobb lesz, ha közelebbről is megismerkedtek - szólt közbe Harry egy kaján mosollyal.
 - Ezt hogy érted? - Kérdeztem összeráncolva a szemöldökömet. Nem válaszolt, csak vállat vont, majd odébb állt. Érkezett pár VIP vendég az öltözőbe, így rájuk terelődött a banda figyelme.
 - Szóval... Eleanor... - mondta Nati. Totál értelmes, ha engem kérdeztek.
 - Röviden csak El - mosolygott ránk  a lány, majd csatlakozott hozzánk az asztalra felülve.
 - Miért is kell nekünk rád vigyáznunk? - Kérdeztem mosolyogva.
 - Mert most nincsenek itt a barátnőim - vont vállat El. - Hirtelen gondolat volt, hogy ma is eljövök. Igazából már tegnap haza kellett volna mennem a főiskolára.
 - Mit tanulsz? - Kérdezte Nati.
 Amíg a srácok a vendégekkel foglalkoztak, mi tök jól elbeszélgettünk Ellel. Nagyon kedves volt és volt humora. Szegénykét rengeteg negatív ember bombázza az interneten, de őt ez egyáltalán nem zavarja. Csak a szeretteivel foglalkozik és azzal, hogy jó kedve legyen. Nem engedi, hogy egy ismeretlen, féltékeny csitri letörje a kedvét.
 Végül a vendégek ki lettek terelve az öltözőből, és szemtanúja voltam, ahogy Liam elhagyta az öltözőt. Louis felénk vette az irányt, pontosabban szerintem El felé, én pedig a kíváncsiságtól vezérelve Liam után eredtem.

6 megjegyzés:

  1. Hát ez bazi jó lett! :)) végre megcsókolta.Ugye Harry úgy értette a "jó lesz,ha közelebbről is megismerkedtek"-et,hogy a barátnőik lesznek (Adi és Nati) Yuppiiii. És most Adi Liam után ment........kész vagyok,csak jöjjenek össze! :)) Este.....na jó fél 1 kor elkezdtem olvasni,de hulla voltam és nem olvatam végig (bocsi),............ma viszont az első az volt,hogy ide jöjjek........ Alig hiszem el,hogy egy ilyen híres íróval ."beszélgetek". Egy ilyen fantasztikus ember ad nekem tanácsot,vele beszélek askon. Alig tudom elhinni,hogy egy híresség egy kicsi túlzással ismer. Na megint sikerült a regény komment! :)) és az első kommizó is én lettem
    U.i.
    Siess a kövivel. Megint az izginél hagytad abba!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Abbahagynád ezt a "híresség" cuccot? Senki nem híres! Én meg aztán végkép nem! Átlagos vagyok és a legtöbbek szerint kétségbeesett és hülye, mert fanfictiont írok. Ne fújd fel az egeret.
      Amúgy kösz hogy írtál és én mindig szívesen megosztom mással a véleményemet, ami mögött semmi rossz szándék nincsen!

      Törlés
  2. Nagyon jó lett. imádtam és remélem összejönnek Liammel. Fantasztikusan írsz és remélem hamar lesz folytatás.
    Ha lehetne, benéznél hozzám : http://witch-with-the-moon.blogspot.hu/.
    Imádom a blogom és szerintem HÍRES ÍRÓ vagy vagy majd leszel :D ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Benéztem és írtam is. :)
      És köszi a bókokat. :)

      Törlés
  3. Ez a rész is nagyon csodás lett!
    Nagyon jól csinálod ezt az írást!!
    Várom a kövit :D

    VálaszTörlés