2013. ápr. 7.

Reggeli

12. fejezet


 Liam felpattant az ágy széléről és úgy tűnt, mintha meg akarna állítani, de miután megálltam és visszafordultam felé, ő is megtorpant. Ujjaival végigszántott rövid haján, hogy befejezze a félbehagyott mozdulatot. Megfordult és elment az ablakomig, majd vissza sétált. Mint aki ideges.
 - Csak az van, hogy - folytatta a köröket az ablakig és vissza - amikor még középiskolába jártam, nem kaptam túl sok szép szót. Állandóan csúfoltak, rossz szavakkal illettek és oktalanul bántottak. - Én egy helyben maradtam, és megvártam, míg lecsillapodik egy kicsit. Tudom, hogy felkavaró valami olyasmiről beszélni, ami már régen volt, már szinte el is felejtettük, de mikor mégis a felszínre kerül, ugyan úgy felszínre hozza a régi érzelmeket is. Liam esetében a tehetetlen dühöt. A járkálással fel-alá kiadta magából.
 - Ezért megtanultam boxolni. Kiadtam magamból a dühömet és megtanultam magamat megvédeni. - Megállt előttem és a szemembe nézett. Eddig a földet nézte járkálás közben. - Mikor tegnap behúztam a fickónak... - elhalt a hangja a mondat végén. Egymás szemében kutattunk a másik gondolatai után. Vártuk, hogy mit lép a másik. - Már elfelejtettem, hogy milyen jó érzés felülkerekedni valakin - suttogta enyhe rémülettel.
 - Liam - közelebb léptem hozzá és az arcára tettem a kezemet. - Az érzelmeid nem tesznek téged rosszabb emberré - megszakította a szemkontaktust és lenézett a földre. Addig nyújtózkodtam, míg újra a szemébe tudtam nézni. - Mindenkiben van agresszivitás. Van, aki megtanulja kezelni, van aki elfojtja, de van, aki túl gyenge, hogy az uralma alatt tartsa. - Elvettem a kezemet az arcáról, de még mindig a szemébe néztem. - Azért húztál be annak a pöcsnek, mert engem akartál megvédeni. Ez nagyon hízelgő, és ha tudtam volna, hogy ennyire marcangolni fogod magad, behúztam volna neki egyet én magam.
 Aggódva néztem fel rá, bár nem volt köztünk túl sok magasság különbség.
 Elmosolyodott az utolsó mondatomon, majd pár percig csak csendben álltunk egymással szemben. Mély levegőt vett, majd megszólalt - Kezdhetjük előről a reggelt? - Halkan kérdezte, mintha nem akarna elijeszteni.
 Miután mosolyogva bólintottam a testtartása lazábbá vált és látszott rajta, hogy valami megváltozott benne. Jó irányba. Kiment az ajtómon és becsukta maga mögött. Utána fordultam, mikor elment mellettem, és istenem az az illat...
 Kopogott az ajtón, mire én odasétáltam, hogy kinyissam.
 - Jó reggelt! - Liam az egyik kezével az ajtófélfának támaszkodott és teljesen ellenállhatatlan volt. Próbáltam kiverni a fejemből ezt a gondolatot és nem figyelni a testemben lezajló érzésekre.
 - Jó reggelt! - Köszöntem viszonozva a mosolyát. - Ha minden reggel meg akartok minket látogatni egy közös buli után, talán inkább itt kéne aludnotok. Benzint spórolnánk!
 - Vigyázz mit mondasz, mert még a szavadon foglak! - Kacsintott rám és én élveztem a flörtölést. - Remélem készen vagy.
 - Készen mire? - Kérdeztem kíváncsi arcot vágva.
 - Elviszünk titeket reggelizni! - Közölte még szélesebbre húzva a mosolyát, mint amekkora eddig volt.
 - És mi van a paparazzikkal és menedzserekkel? - Megpróbáltam nem mosolyogni, miközben visszakérdeztem, de sikertelenül.
 - Négy barát együtt reggelizik vasárnap reggel. Mi a rossz ebben? - Kérdezte vállat vonva Liam.
 - Ó. - Játszottam a meglepettet, de még mindig nem tudtam elrejteni a mosolyomat. - Szóval mi csak barátok vagyunk?
 - Most még - kacsintott rám újra majd félig meghajtva a fejét a kezével kitessékelt a szobámból, pont mint a régi úrhölgyeket, akiknek ezzel jelezték, hogy a hintója előállt.
 A reggelink tejben ázva árválkodott a reggeliző asztalon, és alig ettünk belőle két kanálnyit. Nem volt kedvünk azt befejezni, így elfogadtuk a reggeli meghívást.
 Mivel kocsival mentünk és csak reggelizni, ezért nem öltöztem át. Nati sem rohant fel ruhát váltani, és valahol sejtettem, hogy egyre gondolunk. Ha tényleg normálisnak akartunk látszani, akkor normális cuccban is kellett mutatkoznunk. Persze napszemüveget mindegyikünk felvett, amitől menőnek tűntünk. Ezen jót röhögtünk a kocsiban, mikor már mind beszálltunk. Persze megint minden az én táskámban volt, mert Nati nem egy táskás típus. A telefonja elfért a zsebében, ha meg ült, simán a kezében fogta. Az én hajamat kiengedtem, Natié viszont egy laza kontyba volt felfogva, amit már egyszer újra megcsinált. Azért szép is lenne, ha az alvás utáni hajával rohangálna. A nem hétköznapi színű sport cipőinket imádtuk úgy felvenni, hogy nem ment egyik ruhadarabunk színéhez sem. Nem voltunk hatalmas divat követők, így semmi sem szabott akadályt a szokásunknak.
 Egy kis reggeliző és kávézó előtt parkolt le Harry a fekete Range Roverével. Nati és én hátsó ülésről szálltunk ki, a srácok pedig előről.
 Beszélgettünk a többi reggelünkről, hogy kinek hogyan sikerül felébrednie vagy rávennie magát arra, hogy kikeljen az ágyról.. Elmondásuk szerint Harry nehéz eset, de Liam az első csipogásra felébred reggel. Közben pár fotózó embert megláttunk az utca mentén. Kicsit ijesztőek voltak, mert az arcukra is kiült a megszállottság, vagy csak a teljesíteni akarás... Nem is tudom pontosan. Viszont rajongókkal nem találkoztunk. A srácok kinyitották előttünk az ajtót és előre engedtek, amit mi mosolyogva megköszöntünk. Egy olyan asztal mellé ültünk le, amit nem lehetett látni az ablakból, így kicsit magunk maradhattunk.
 Egy pincér kihozta nekünk az étlapot és profihoz méltón meg sem rebbent a szeme, hogy kik tértek be egy reggeli erejéig.
 - Hozhatok esetleg valamit inni? - Udvarias volt a hangvétele és türelmesen várt a válaszra.
 A srácok és Nati is kávét rendelt, én viszont fekete teát.
 - Nem szereted a kávét? - Kérdezte Harry meglepődve.
 - Fúj! Nem! - Nati elnevette magát, mikor kimondtam a szavakat. A pincér elment, mi pedig átfutottuk az étlapot. - Igazán nem tudom, hogy mit lehet szeretni rajta. - Átnéztem az étlapot, majd egy kis hezitálás után választottam - Én maradok a palacsintánál! Hmmm... Van eper szirupos eper darabokkal. - Ahogy elképzeltem már összefutott a nyál a számban.
 - A múltkori után én inkább nem merem megkockáztatni a palacsinta-csatát - jelentette ki vigyorogva Liam.
 - Az tuti, hogy itt nem takarítanám föl - nézett körbe Nati.
 - Én maradok egy francia reggelinél - jutott döntésre Harry.
 - Én rántottát eszem sonkával és gombával - Nati is lerakta az étlapot az asztalra. Ekkor jött vissza a pincér az italokkal.
 - Sikerült döntésre jutniuk? - Kérdezte a pincér, miután mindenki elé helyezte az italrendelését.
 - Igen - mondta Liam. - A két gyönyörűségnek lesz egy epres palacsinta eper darabokkal és egy sonkás-gombás rántotta.
 - Félig vagy teljesen átsütve? - Kérdezett vissza a pincér.
 - Teljesen! - Vágta rá Nati.
 - És az uraknak mit hozhatok?
 - Én egy francia reggelit kérnék - mondta Harry.
 - Én pedig croissant-t barack jammel. Köszönjük!
 Reggeli közben apróságokról beszélgettünk, és megkóstoltuk a másik reggelijét is. Én Natiéból nem ettem sokat, mert utáltam a gombát. Miután ezt a srácoknak is kifejtettem, arról beszélgettünk, hogy ki milyen ételt nem eszik meg. Kellemesen telt el a reggel és csak úgy elröppent az az egy óra, amit a kávézóban töltöttünk. Nem zavart minket semmi sem, és miután befejeztük a kávékat és én a teámat, gyümölcs juice-t rendeltünk.
 Ugyan úgy belekortyoltam mindegyikben, mint tegnap este a koktélokba, azzal a különbséggel, hogy ennek jótékony hatása volt.
 - Szóval mi vett rá titeket, hogy a tegnapi mulatozás után ilyen korán felkeljetek? - Kérdeztem az üres tányérok felett a fiúkra nézve. Közben az italom szívószálával játszottam. - Főleg, hogy Harryt olyan nehéz kikergetni az ágyból.
 - Csak biztosra akartunk menni, hogy épségben hazaértetek - villantott Harry egy 200 wattos mosolyt.
 - A ti sofőrötök vitt haza minket - jegyezte meg Nati.
 - És hogy nem lett még elegetek belőlünk. - Liam a szemembe nézett, mikor kimondta a szavakat, és volt valami, ami miatt elpirultam és a juice-omat vizslattam helyette.
 - Higgyétek el nekem, hogy ti előbb fogtok besokallni tőlünk! - Hajolt közelebb Nati a két sráchoz és mélyen a szemükbe nézett.
 - Oké! - Emelte fel a kezeit Harry védekezően és majdnem elröhögte magát. - De most mennünk kell próbálni. A turnénk nemsokára kezdődik.
 Mindenki boldog mosollyal lépett ki a reggelizőből és egyből be is szálltunk a kocsiba. Csak most Nati lestoppolta az anyós ülést Liam elől, így mi ketten kerültünk hátra.
 Miután becsatoltam a biztonsági övemet, megcsörrent a telefonom.
 - Haló? - Szóltam bele, mert nem néztem meg, hogy ki az.
 - Szia kicsim! - Köszönt apu. - Szükségem lenne rátok Natival. - Hallottam, hogy tényleg nem akarja ránk sózni a munkát, de szerettem neki segíteni.
 - Mindjárt ott vagyunk.
 - Köszönöm! - Majd a vonal megszakadt.
 - Hé Harry! - Szóltam előre a sofőrnek.
 - Mond! - Belenézett a visszapillantó tükörbe, hogy szemkontaktust teremtsen.
 - Eltudnátok vinni minket az O2-be?
 - Persze! - Úgy mondta, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon.
 - Köszi! - Dobtam neki egy puszit, majd a telefonomba merültem pár pillanatra.
 - A koncert csak holnap lesz. Már most készülődnek rá? - Kérdezte Liam kíváncsian.
 - Persze - mosolyogtam rá, majd eltettem a telefonomat. - Persze most csak gondolom a hatalmas kivetítőket pakolják át, felállítják a színpadokat, meg ilyesmi - legyintettem hanyagul, mert ez totál normális volt az én számomra. Azt gondolná az ember, hogy egy fellépőnek is az. - Még nem láttátok, hogy milyen előkészületek vannak egy koncert előtt?
 - Van, amikor rögtön a show előtt érünk oda pár órával, amikor már minden készen van és nekünk amúgy is interjúkat kell adnunk, készülődnünk és bemelegítenünk - bocsánatkérően mosolygott, ami még vonzóbbá tette. - Ha pedig mégis akkor érkeznénk, mikor még csinálják a színpadot, inkább az öltözőnkben maradunk és szórakozunk. Videó játékokat játszunk vagy szimplán csak feltaláljuk magunkat.
 - Igazából nem maradtok le semmi érdekesről. Tényleg. Viszont én imádom nézni, ahogy a legapróbb daraboktól a helyükre kerülnek a cuccok. - Kinéztem az ablakon és lelki szemeim előtt leperegtek a folyamatok gyorsított felvételként. Visszanéztem rá és kicsit zavarba jöttem a nézésétől. - Pont mintha puzzle-t játszanál.
 - Sosem játszottam puzzle-t - rázta a fejét Liam enyhén. - Vagy olyan kicsi voltam, hogy nem értékeltem, vagy a srácok szétdobálták a darabokat.
 - Sok minden kimaradt az életedből, he? - Kérdeztem félrebillentett fejjel.

8 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett. Imádtam. Az tetszett a legjobban, ahogy a srácokkal elmennek reggelizni, majd beszélgetnek. A vége az meg fenomenális lett :D
    Hamar kövit :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Próbáltam valami hétköznapit is írni. :D Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet! :)

      Törlés
  2. Hmm... Ma akartam az előző részhez egy kicsit hosszabb komit írni, de aztán láttam, hogy van új tehát csak ide írok.
    Nekem nagyon tetszett az eleje, ahogy Liam elmondja azt, hogy régen bokszolt és, hogy megbánta, hogy behúzott a pasasnak... Szóval ugye Liamnek a való életben is voltak problémái a suliban és tényleg járt bokszolni, meg nagyon jól megfogalmaztad, szóval nagyon jó lett.
    Az igaz, hogy ez illett a sztoriba, de amúgy ez nem igaz "Az érzelmeid nem tesznek téged rosszabb emberré" de ez nem olyan nagy probléma mert tényleg ezt kívánta a történet:)
    Természetesen a vége is nagyon jó lett, azok az apró dolgok, hogy miket esznek meg hasonlók még színesebbé teszik az egész blogot mert ezt csak így szimplán kitalálgatod. Mert most komolyan, ki az az ember aki ha azt mondatják neki válasszon egy reggelit akkor rögtön ezeket vágja rá.
    Csak még egy utolsó dolog: Elég furi, hogy nincs a fejezeteknek címe, ha nem tudsz kitalálni neki, akkor akár lehetne egy mondat belőle. Most mondjuk pont jó lett volna ez: "Az érzelmeid nem tesznek téged rosszabb emberré" szóval remélem érted mire gondolok;)
    xx Luca
    (nem tudok ma valamiért értelmesen fogalmazni, bocs)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ez egy véletlen műve volt, viszont arra a véleményedre is kíváncsi lennék, kár hogy már nem kapom meg. :(
      A mondatokat és a mondanivalókat pedig a karakterekhez alakítom. Van, amivel én sem értek, de a történet vagy a karakter megköveteli. :)
      A címekkel pedig majd igyekszem fejlődni!
      (én értettem!:))

      Törlés
  3. hát lehet, hogy ez nem a végleges változat akart lenni, de nekem nagyon tetszett! olyan cuki Liam meg Adi! kíváncsi vagyok milyen csavarokkal tervezed még húzni a kettőjük összejövetelét! xd siess a kövivel! x)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hahaha. köszönöm szépen. Én is kíváncsi vagyok, ne aggódj! :D

      Törlés
  4. Szia!
    Az előző részhez nem írtam hozzászólást, de most ide írok! :D
    Nekem mind a 2 rész nagyon tetszett, igazán remekül fogalmazol. Liam nagyon aranyos, imádnivaló...amikor meglátom, hogy új rész van fenn, azonnal tükön ülök, mert azt hiszem, hogy végre történik kettőjük között valami, de még mindig csak kerülgetik egymást :D
    De én is így szoktam írni a saját blogomat, nem szeretem elsietni, és mindig húzom azt a bizonyos pillanatot!
    A lényeg az, hogy mind 2 rész remek lett, és várom a kövit! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát örülök, hogy írsz! :D
      Tudom, hogy imádni való. Legszívesebben tartanék egyet magamnak is. :$
      Az ilyesmit nem szabad elsietni, te is tudod. :D
      Köszönöm hogy írtál! :)

      Törlés