2013. febr. 12.

After


5. fejezet

 Egy-két váll nekem ütődött miközben Liam fehér ingbe öltöztetett hátát követtem. Niall nem ellenkezett, hogy a friss levegőre vezessük. Szerencsére. Mikor éreztem, hogy  a levegő hűlni kezd, ahogy egy vasajtóhoz közeledtünk, belebújtam a zakóba. Megcsípte az arcomat a hideg szél, ahogy  Liam kilökte a lábával az ajtót és kitámogatta rajta a részeg szőkeséget.
 A hely egy sikátorra nyílt, ami tele volt kocsikkal viszont senki sem tartózkodott ott.
 - Ide ülj le szépen, pajti! - Liam leültette Niallt egy székre, ami mellett csak egy másik árválkodott.
 A zene halk lüktetése szűrődött csak ki a vasajtón keresztül. Nagyon jól volt szigetelve a hely.
 - Leülsz? - Kérdezte Liam az üres szék felé intve.
 - Kösz, nem - ráztam a fejem. - Még felfáznék a szoknyámban.
 Liam lepillantott a lábaimra, amin csak egy barna harisnya volt. Nem gondoltam, hogy az éjszaka közepén kint fogok állni a hidegben. A pillantását felvezette a cipőmtől a kölcsönvett zakóig és elmosolyodott.
 - Mi az? - Kérdeztem és követtem a pillantását a zakóra.
 - Az én zakóm van rajtad - mondta vigyorogva.
  Megcsörrent egy telefon és én ijedtemben ugrottam egyet. Liam halk nevetésben tört ki és közelebb lépett. Méllyen a szemembe fúrta a tekintetét, miközben benyúlt a zakó zsebébe és kihúzta a telefonját. Alig kaptam levegőt és a pulzusom az egekbe szökött. Nem bírtam levenni a csokoládébarna szemiről a tekintetemet. Mikor elfordította rólam a figyelmét, hogy megnézze ki keresi, lerogytam Niall mellé a székre. A lábaim már nem bírták volna tovább. Úgy éreztem magam, mintha minden erőm elhagyott volna, pedig nem csináltam semmit.
 Niall közben elkezdett egy dalt dúdolni, de nem ismertem fel. Vagy túl részeg volt, hogy a megfelelő sorrendben adja elő a számot, vagy még nem hallottam.
 - Igen? - Szólt bele Liam a telefonba. - Itt vagyunk a kocsiknál. Valaki hazavihetné az ír barátunkat. - A szeme Niallra siklott, majd rám. - Oké.
 Becsúsztatta a telefont a zsebébe.
 - Nemsokára jön valaki - mondta nekem. Bólintottam, mert a hangomban nem voltam biztos. Liam mellett a testem sok furcsaságot produkál és ez zavarba ejtett. A szoknyám szegélyével játszottam és inkább nem néztem Liamre. De ő elém lépett és leguggolt, hogy megtartsa az egyensúlyát annak a széknek a lábaiba kapaszkodott, amin ültem. Így a két karja között az én lábaim remegtek enyhén, nem feltűnően.
 - Milyen suliba jársz? - Kérdezte Liam megint a szemembe nézve.
 - C-Csak üzleti suliba - dadogtam hirtelen zavaromban.
 - És mikor végzel vele?
 - Még van ezen a féléven kívül kettő. - Uralkodni próbáltam magamon, hogy ne mutassam ki azt, ami bennem  játszódik, ezért akarattal lesimítottam a szoknyámat és egymásra tettem a kezeimet rajta. - Te befejezted a sulit?
 - Nem volt rá alkalmunk - rázta a fejét egy szomorú mosollyal.
 - Mit tanultál volna a legszívesebben, hogyha nem jött volna össze az énekes pálya? - Kíváncsi voltam Liamre.
 - Tűzoltó... vagy tornatanár.
 - Tűzoltó? - Vigyorodtam el. Kicsit visszanyertem az uralmamat és magabiztosság költözött belém.
 - Mi olyan vicces? - Húzta fel a szemöldökét.
 - Csak elképzeltelek egyenruhában. - Félre döntöttem a fejemet és gyorsan végig futtattam rajta a tekintetemet. - Valószínűleg abban is hódítanál.
 Látszott a szemén, hogy tetszik neki a kijelentés és a karjain megfeszültek az izmok, ahogy jobban megmarkolta a szék lábait. 
 A vasajtó hirtelen kinyílt és mind a ketten odakaptuk a fejünket. Egy megtermett férfi jött ki a hátsó bejáraton és úgy rémlett, mintha az est elején elől is láttam volna.
 - Kéne egy fuvar? - Kérdezte egy félmosoly kíséretében.
 Liam és a pasi berakták Niallt az egyik kocsi hátsó ülésére, aki közben elbóbiskolt. Rövid eszmecserét folytattak, majd a pasi beszállt a vezető ülésbe, Liam pedig visszasétált hozzám.
 - Holnap pokolian fájni fog a feje - néztem a kitolató fekete kocsi után.
 - Az nem kifejezés - bólintott Liam. Mikor a kocsi kifordult az utcából, Liam átkarolta a hátamat és a vasajtó felé fordított. - Menjünk vissza a többiekhez.
 Nem ellenkeztem, így egymás mellett léptünk be a felerősödött, lüktető zene felél.
 A kanapéknál Nati és Harry egy-egy koktélt szürcsöltek és jól érezték magukat. Beszélgetésükbe csatlakozott még más is, akiknek már nem emlékeztem a nevükre. Levettem magamról Liam zakóját, ami közben a keze lecsúszott és hűvös emlék maradt csak a nyoma után.
 Megragadtam Nati csuklóját, aki felnézett rám, rá mosolyogtam és ő letette a poharát. Magam után húzva indultunk a tánctérre és a lüktető testek közé vegyültünk. Felpezsdült levegő vett körül minket és a zene lüktetésével együtt mozgott a testünk is. Lassan felmelegedett a hidegben lehűlt bőröm és ismét felengedve táncoltam. Később fel-feltűntek önjelölt táncpartnerek, de ilyenkor Natival mindig úgy tettünk, mintha egymásba fonódnának a végtagjaink. Így a legtöbbek felhagytak a próbálkozással. Végül Andy, Tom, Harry és Liam négyese is odakeveredett valahogy és így egymás mellett táncolva élveztük a hajnalt. Mikor partyfotós vetődött arra, a tömeg helyet csinált neki és mi pedig bepózoltunk neki. Elég félreérthető figurák sikeredtek, amik majd hatalmas zajjal landolnak majd az interneten, de egyenlőre senki sem foglalkozott vele. Vigyorogva néztünk egymásra és hol őrült mozdulatokkal, hol a dalszöveget énekelve tomboltunk.
 Egy idő után a kisebb csoportunkban lévő emberek helyet cserélgettek egymással, így mindenki tudott táncolni mindenkivel. Mikor éppen Andy vette a fejébe, hogy megpörget ötször egymás után, Liamhez egy szőke csinibaba simult, de Liam nem a szőkét nézte, hanem az én tekintetemet kereste. Mikor a szemébe néztem, rögtön el is néztem. Tomra került a sor és a mellkasának dőlve vártam, hogy az ég és a föld forgása lecsillapuljon az intenzív pörgetések után. Észre vettem, ahogy Natit Harry kisajátítja magának és nem engedi tovább Andy felé, mint ahogy eddig a kis rituális táncpartner váltásaink zajlottak. Andy nem törte magát az ügyön és Liam előtt vonagló szőkeség után kapott. Az rögtön Andyhez simult. Liam még mindig rajtam tartotta a szemét. Az arcán láttam, hogy elhatározásra jutott, kinyúlt és maga felé rántott Tom elől. Keze a derekamra csúszott, a másikkal pedig még mindig a csuklómat fogta, ahogy visszanyertem az egyensúlyomat.
 Tovább táncoltunk és szinte folytattuk azt, amit egész este egymással játszottunk. Feszegettük egymás határait és ingereltük a másikat. Nekem ez már zsigerből jött, de olyan új keletű barátságoknál, mint amilyen Liamé is volt, még nem vetettem be. Ennek ellenére sem fogtam vissza magamat. Végül Nati mellém táncolt és túlharsogva a zenét jelezte, hogy le akar ülni. Bólintottam és követtem vissza a törzshelyünkké vált kanapékhoz.
 - Na mi van, kifáradtatok? - Kérdezte Harry követve a példánkat és leült a kanapéra.
 - Hajnali 4 óra! - Mutatta fel a telefonját Nati.
 Elgondolkoztam rajta, hogy hová tűnt az idő, de annyira jól éreztem magamat, hogy nem érdekelt a dolog.
 - Máris mentek haza? - Kérdezte Tom lehuppanva a kanapéra. 
 - Ki állított ilyen marhaságot? - Kérdeztem tettetett felháborodással és látványosan körülnéztem és megpillantottam Andy és Liam közeledő alakját is. - Nincs kedvem haza taxizni - fordultam vissza a kis társasághoz és vágtam egy fintort.
 - Szívesen hazaviszünk titeket - terült el  egy kaján vigyor a göndörke arcán.
 - Meghiszem azt! - Vigyorogtam rá vissza.
 - Na mi van sráááácok? - Hajolt le közénk Andy, Harry és Tom vállán támaszkodva. Egyértelműen jól érezte magát.
 - Elfáradtunk. Hazamegyünk - mondta Nati.
 - Mivel mentek? - Kérdezte Liam a kanapé szélére kuporodva.
 - Taxival - válaszoltam.
 - Á! Haza tudunk vinni benneteket! - Legyintett erre Liam.
 - Aha. Három hormontúltengéses fiatal sráccal és egy totál részeggel egy kocsiban. Kösz, de kihagyom - legyintett Nati lemondóan.
 - Neeem. Andyt Abby viszi haza - Liam a szőke cicababára mutatott, aki nemrégiben még olyan hevesen Liamhez, majd Andyhez simult. - Tom pedig saját magáról is tud gondoskodni.
 Tom helyeslően bólintott. Végig néztem Harryn és Liamen, majd Natira fordítottam a tekintetemet. Látszott rajtunk, hogy hezitálunk.
 - És nem mi fogunk vezetni! Itt van Ted a testőrünk is - mondta Harry tovább győzködve minket.
 - Hát jó - adta be a derekát Nati.
 - Ez az! - Liam és Harry egymás tenyerébe csaptak, mire Nati és én csak a szemünket forgattuk. Megkerestük a pulcsijainkat és a fiúk a zakójukat. Még mielőtt neki készülődtem volna, hogy a pulcsit magamra vegyem, ismerős anyag súrolta a vállamat. Hátra néztem a vállam felett és Liam terítette rám a zakóját. Biztatóan rám mosolygott de egy kis félelem is megcsillant a szemében, hogy hogyan reagálok a tettére. Mosolyogtam és rá kacsintottam, majd Nati és Harry felé fordultam, ahol ugyan ez a jelenet játszódott le.
 Ugyan úgy a hátsó vasajtón mentünk ki, mint az előbb, ahol már egy pasi, gondolom Ted, várt ránk. Beültünk a fekete kocsinak a hátsó ülésére, és meglepetésemre mind a négyen elfértünk egymás mellett. Persze hely nem volt, és a combjaink egymásnak feszültek. Natit és engem is enyhe pír öntött el, miközben az ajtó bezáródott a sereghajtó Harry mögött. A kocsiba sötétség költözött és csak a műszerfal világított.
 Ted óvatosan kitolatott az útra, de fordulás közben a gravitáció még így is Liam vállához préselt engemet, mert Nati pedig nekem préselődött.
 - Bocsi - suttogtam félig Liamnek a sötétben.
 - Semmi baj - mondta és hallottam a hangján hogy teli pofával vigyorog. Rácsaptam a térdére, mire felszisszent és éreztem, ahogy a válla mozog, ahogy a fájdalmas területet simogatja. - Ezt most mért kaptam?
 - Késő van és sötét. Nem vállaljuk a felelősséget a tetteinkért - mondta Nati.
 A közvilágításnak köszönhetően halványak kirajzolódtak négyünk körvonalai de még mindig sötét volt.
 - Látnátok kéne, amikor túladagolja magát gumicukorral - vihogtam a markomba.
 - Vagy amikor Adi kólát iszik a savanyú gumicukorra - vágott vissza Nati.
 - Ha látnátok, hogy milyen Harry reggelente... - vetette közbe Liam, mire kitört belőlünk a nevetés.
 Nevetve nyitottam ki a táskámat, hogy elő keressem a kulcsaimat, mivel Nati nálunk aludt... VOLNA, ha meglett volna a kulcsom!
 - Ne! - Tört fel belőlem. - Ne, ne, ne, ne! - Hajtogattam és a táskám tartalmát kiborítottam az ölembe. Benyomtam a telefonomat, hogy világítson, de az ölemben csak Nati és az én pénztárcám volt egy-két smink-termékkel.
 - Mi a baj? - Kérdezte Liam figyelemmel kísérve a kiborulásomat.
 - Nincs meg a kulcsom. - Az adrenalin végigdübörgött rajtam és az üres táskámat rázogattam, hátha valamilyen csoda folytán mégis kipottyanna belőle a kulcsom. - Nem tudom, hogy hol veszthettem el. - A hangom megremegett és a sírás határán egyensúlyoztam.
 - Semmi baj - próbált csitítani Liam. - Valaki csak beenged titeket.
 - Nem. - Mérgemben és félelmemben legördült egy könnycsepp az arcomon, amit egy dühös mozdulattal letöröltem. - Apu nem kel fel, Phil meg aztán végkép. - Visszapakoltam mindent a táskámba. - Holnap délutánig nem tudunk bejutni a házba. - A szomorúság csak úgy sugárzott minden egyes szavamból keserűséggel átitatva.
 - Nálam aludhattok, ha gondoljátok - ajánlotta fel Liam habozás nélkül.
 - Cuki mosoly ide vagy oda, nem ismerünk benneteket - ráztam a fejemet és próbáltam visszanyelni a könnyeimet.
 - Esküszöm, hogy nem lesz semmi baj - ígérte Liam a szemembe nézve és pár percig csak néztem a gyér világítás mellett, próbáltam kiolvasni belőle, hogy mit gondol.
 Furcsa módon biztonságban éreztem magamat mellette és hittem a szavának is. A józan eszem viszont azt mondta, hogy nem kéne.
 - Akkor ma este a 1D kecóban fogunk durmolni! - Csettintett a nyelvével Nati elégedetten és tovább folytatta Harryvel az élénk beszélgetésüket a hóember készítés módszereiről.
 Kétség még mindig volt bennem, mikor megálltunk egy kocsifeljárón, de a sötétben nem tudtam kivenni a házat. Az autó fényszórói megvilágították az oldalát, és láttam, hogy tégla díszítésű volt kívülről. De utána a reflektor lekapcsolódott.
 Liam kiszállt és kisegített a kocsiból, a másik oldalt pedig Harry segített Natinak. Csak akkor tudatosult bennem, hogy a két félrészeg segít egymásnak, mikor Nati keze hangosan csattant a kocsi oldalán. - Jól vagyok! - Tartotta fel a kezét. - Semmi bajunk! - Kibotorkáltak a kocsi mögül és mind a négyen a bejárati ajtóhoz mentünk.
 Odabent lekerült rólunk a cipő, Liam pedig megmutatta nekünk a vendégszobát. Harry ismerve a járást, szép álmokat kívánt és eltűnt a házban. Liam felkapcsolgatta a villanyt és megmutatta a vendégszobából nyíló fürdőt is. Aztán elment keríteni valamit, amiben aludhatunk Natival. Barátnőmet belöktem a fürdőbe, hogy zuhanyozzon le. Szerencsére ehhez még nem kellett neki segítség. Levettem Liam zakóját és egy székre terítettem, hogy ne gyűrődjön. A pulcsimat a szék ülésére dobtam, a táskámmal együtt.
 - Lány pizsivel sajnos nem szolgálhatok - toppant be Liam a kezében két pólóval.
 - Nem baj. Pólóban is elalszunk - mosolyogtam rá. Elvettem tőle őket és megnéztem mi van rajtuk, de azok minta nélküliek voltak. Az egyik fekete, a másik pedig terepmintás.
 - Az ajtót belülről be lehet zárni, ha akarjátok - tette zsebre a kezét Liam. - Holnap nincs semmi dolgunk, ezért nem fogunk eltűnni. Hát... akkor szép álmokat. - Látszott rajta, hogy zavarba jött a helyzettől, de én sem csinálok minden nap ilyet.
 - Liam - szóltam utána, mikor kisétált a sötétségbe. Nem kapcsolt villanyt a folyosón. - Köszönjük, hogy itt alhatunk. Nem direkt hagytam el a kulcsomat.
 - Semmiség - mosolygott, majd elnyelte a sötétség.
 Becsuktam a vendégszoba ajtaját, de nem fordítottam rá a kulcsot. Helyette felkaptam az egyik kicsi üveg vázát, ami díszként szolgált az asztalon és ráraktam a kilincsre. Ha valaki be akar jönni, majd összetöri a vázát is.
 Nati törölközőbe csavarva kijött a fürdőből, én pedig odaadtam neki a terepmintás pólót. Én is gyorsan lefürödtem és magamra húztam a fekete pólót. Nem volt hatalmas, de azért hosszú volt és eltakarta a fenekemet, ha nem emeltem fel a karomat.
 Az ágyban Nati már húzta a lóbőrt, ezért lábujjhegyen közlekedve leraktam a ruháimat Natié mellé és lekapcsoltam a villanyokat. Nem zavart, hogy ismeretlen környezetben hajtom álomra a fejemet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése