2013. okt. 21.

The Day After That

28. fejezet

semmi köze a fejezethez, de láttátok már? *____________*

 Reggel miután felébredtem még nem nyitottam ki a szememet. Az este képei rajzolódtak ki a lelki szemeim előtt.
 Liam nem bírta kikapcsolni az új melltartómat, ezért egy morgással szétszakította és megszabadult tőle. Éppen reklamálni akartam, mikor megéreztem a száját a mellemen. A másikat a kezével becézte. A lélegzetem már nem tudom hogy működött, a szívverésem pedig semmilyen formát nem követett.
 Kinyitottam a szememet, de a napfénytől nem láttam semmit. Megmozdultam egy kicsit, kényelmesebb helyet keresve, és Liam kezét éreztem magamon. A tegnap este nem fáradtunk azzal, hogy kimásszunk az ágyból és ruhát vegyünk föl. Anyaszült meztelenek voltunk és Liam izmos keze most a mellemen pihent. Kitört belőlem a kuncogás, ahogy megláttam a melltartómat az ágy fejtámláján, mikor a szemem hozzá szokott a világossághoz.
 - Mit kuncogsz, hercegnő? - Hallottam a reggeli, rekedtes mély hangját, és kiélvezve a helyzetét, nagyon lassan végig simított a felső testemet, majd a derekamhoz érve közelebb húzott.
 A reggeli csók tele volt emlékekkel és ígéretekkel egyaránt, s mikor nyelveink már nem értek egymáshoz, eszkimó puszit is kaptam. Nem bírtam betelni vele és ez úgy látszott fordítva is igaz. Percekig csak egymást néztük és egymás hajával játszottunk. Szavak nélkül is olvastunk egymás lusta mosolyából és a puszikból itt-ott az arcra vagy a vállra.
 - Megyek és lezuhanyzom. - Adtam még egy puszit az arcára, majd ledobtam magamról a takarót és a kezei lecsúsztak rólam, miközben fölkeltem az ágyból.
 - Veled mehetek? - kérdezte egy kisfiús vigyorral.
 - Ha velem jönnél... - Fölé hajoltam és a két kezemmel a feje mellett támaszkodtam. Nem húztam magammal a takarót, hogy körbe csavarjam magamat, így még mindig semmi nem fedte a testemet. Liam dereka körül pedig elkezdett nőni a takaró. - ... nem hiszem, hogy egy hamar kajához jutnánk. - Ellöktem magamat még mielőtt értem nyúlhatott volna és pár lépéssel a fürdőszobában voltam. Gyorsan lezuhanyoztam és törölközőbe csavarva léptem ki a gőzölgő fürdőszobából. - Te jössz.
 Liam még mindig az ágyban feküdt, majd rám emelte a tekintetét. Lassan kimászott az ágyból és mint egy művész filmben, finoman lecsúszott róla a takaró. Éreztem, ahogy a hő felkúszik a nyakamon és bele kellett harapnom az alsó ajkamba. Egyrészről megint felvillantak előttem az esti képek, másrészről meg kellett akadályoznom, hogy kicsússzanak a számon a szavak.
 Lassú léptekkel elhaladt mellettem és becsukta maga mögött az ajtót. Csak ekkor fújtam ki a levegőt és mentem a bőröndömhöz ruha után kutatva.
 A tegnap vásárolt fehérneműről örökre lemondhatok. Mind a két darabot megviselték a történtek. A kezemmel legyeztem magamat, hogy lehűtsem az arcomat, de nem sikerült valami jól...
 A zuhany elállt, én pedig gyorsan magamra kaptam a ruháimat, a fehérneműt a bőrönd aljába rejtve. Majd otthon megszabadulok tőle. Jelenleg nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy a takarítónő kiüríti a szemetest és a szakadt fehérnemű is benne van...
 Liam felöltözött, én pedig előkotortam a telefonomat a szétdobált ruháink alól. Nem bírtuk levenni egymásról a kezünket, és így nagyon vicces jelenetet adtunk mindenkinek, aki szembe jött velünk, na meg akik az éttermi részen tartózkodtak. Még a székeink is olyan közel kerültek egymáshoz, hogy összeértek az ülések.
 Küldtem üzenetet Natinak, hogy merre vannak, de egészen addig nem kaptam választ, míg be nem fejeztük a reggelit. Csatlakoztak hozzánk, de kabátban voltak.
 - Megyünk valahová? - Kérdeztem a nyakamban Liammel. Esküszöm nem tudunk lélegezni egymás nélkül per pillanat.
 - Aha. Szombat van és van egy aranyos piac nem is olyan messze - mondta Harry kezeit a kabátja zsebébe süllyesztve.
 - Akkor felmegyünk valami melegebb cuccért. - Liam felállt és magával húzott engem is.
 - Azért tíz perc múlva mi indulni szeretnénk! - Kiabált utánunk Nati. Visszafordultam menet közben és kinyújtottam a nyelvemet. Kettesével szedtük a lépcsőfokokat és a nyertes jutalmul csókot kapott. Én felkaptam egy kabátot, Liam pedig a zsebébe rejtette a pénztárcáját és a telefonját. Én nem vesződtem ilyesmivel, mert nem akartam ma pénzt költeni.
 Hamarabb visszaértünk Natihoz és Harryhez, mint várták volna. Ezt onnan tudom, hogy kabát nélkül ücsörögtek az étteremben és kávét iszogattak.
 Kocsiba szálltunk és a piac területére vitettük magunkat. A hangulat sokkal kedvesebb volt, mint amilyen egy londoni piacon lett volna. Ott mindenki lökdösődik és próbálja megtalálni a legjobb alkut. Itt az emberek kivárták a sorukat és nem lehetett veszekedő vásárlókat hallani, amint arról reklamálnak, hogy nem friss az árú.
 Kézen fogva andalogtunk végig az árusok standjait végig nézve, de nem vettünk semmit. Nem volt minek. A helyiek próbálták beszerezni a vasárnapi ebédre szánt alapanyagjait, mi pedig csak élveztük a napsütést és a kellemet időt. Nem volt annyira hideg, hogy összehúzzuk a kabátunkat, de azért olyan meleg sem, hogy levegyük őket.
 Liam és Harry a fejébe vette, hogy vesznek almát, a legpirosabbat, amit valaha láttam. Eltekintve attól, amit Hófehérkének ajánlott fel a gonosz mostohája... Sorban állás közben Nati és én is csak néztük a véget nem érő standok sorát. Elszórt gyerek nevetést sodort felénk a tömeg és próbáltam megtalálni a kiváltó okát. Egy bódéra tippeltem, amiben gyerek előadást adnak báb-figurákkal, de végül rájöttem, hogy tévedtem.
 Nati kabátját megrángatva abba az irányba néztem, ahonnan a legtöbb gyerek zsivaj jött. Összemosolyogtunk és futólépésben érkeztünk a kiskutyás részére a piacnak. Nem tudom, hogy egyáltalán legális volt-e, hogy egy piacon árusítják a kis cukiságokat, de igazából nem is érdekelt. Lefoglalt a rengeteg cuki pofa. Ennyi kölyök kutyát még életemben nem láttam. Nem is csoda, hogy a gyerekek is itt tobzódtak. Meg lehetett fogni a kölyköket, azok pedig boldogan nyalogatták a kezeket és arcokat, amit csak értek.
 Natival végig mentünk a ketrecek lakóit nézegetve. Simogattunk labradorokat, keverékeket, uszkárokat és tacskókat is. Mikor Liam és Harry ránk találtak kezünkben egy-egy boston terrier volt. A hosszuk nem volt nagyobb, mint az alkarom. Nati kutyusa az ujját rágcsálta játékosan, az enyém pedig élvezte a vakargatást.
 - Aranyosak - vakargatta meg a fülét Harry a barátnője kezében lévőnek.
 - Irtó cukik! - Nem bírtam levenni a szememet a gyönyörűségről.
 - Szeretnél egyet? - kérdezte Liam és megvakargatta a kis barna kutyus fülét.
 - Mi? Nem. Mégis hol élne? Mindenhova magammal kéne vinnem és nem minden hely állat barát. Ki törődne vele, mikor utazunk? Vagy amikor egész nap suliban vagyok? Szegényke jobbat érdemek.
 - Wow! Nyugi! Csak megkérdeztem - váltott védekező hangra Liam enyhén kitágult szemekkel.
 - Bocsi - mosolyogtam rá. - Majd egyszer.
 Megpusziltam a kölyök fejét és vissza raktam a többi közé. Nati is elbúcsúzott a saját kis kedvencétől és kicsit szomorúan ugyan, de elindultunk a kocsi felé.
 - Minden nap egy alma, az orvost távol tartja! - dugott az orrom alá Liam egy gyönyörűen piros almát.
 - Köszi. - Megpusziltam az arcát és mind a négyen almát csámcsogva ültünk be a kocsiba. Az arénához mentünk, mert a srácoknak este már fellépésük lesz, így Eleanor, Nati és én Louval, a fodrásszal ücsörögtünk és beszélgettünk az öltözőkben. A 5sos együttes tagjai is csatlakoztak hozzánk, és egész aranyosak voltak. Nem maradtak túl sokat velünk, mivel lányos témákra terelődött a beszélgetés, leginkább a hajra, így ők videó játékozni mentek, vagy felkaptak egy gördeszkát és elmentek az arénába bóklászni.
 A srácok hatalmas hangzavarral tértek vissza, pedig csak öten voltak. Liam lehuppant mellém az egyetlen üres helyre a négy személyes kanapén. Lou a velünk szemben lévő kis asztalon foglalt helyet.
 Megpuszilta a vállamat, én pedig neki dőltem az oldalának. Egyik karjával átfonta a derekamat, de továbbra is mással voltunk elfoglalva. Ő a srácokkal beszélt valami cselszövésről a testőreik ellen, én pedig Louval vitattam meg, hogy ombre hajat csináljunk-e nekem, vagy se.
 Zayn elvonult telefonálni, Louis El alá került valahogy, Nati Lou kislányáról nézett videót a dohányzó asztalon ülve, Harry pedig a vállára hajtva a fejét nézte ugyan azt. Niall csirkét tömött magába, pedig mikor ma először láttam egy szendvicset majszolt.
 - Szerinted hogy állna, ha a hajam végét befesteném rózsaszínre? - Fordultam Liam felé, miközben ő apró köröket rajzolt az oldalamra. Pont ott, ahol tegnap este bele harapott a bőrömbe és apró vöröses lila foltot hagyott maga után, miután erősen megszívta. Pontosan tudta még a ruha alatt is.
 - Jól nézne ki. - A szabad kezével megfogott egy tincset és mosolyogva játszadozni kezdett vele. Láttam az arcán, hogy próbálja elképzelni a képet.
 Visszamosolyogtam rá, majd közelebb hajoltam, hogy megcsókolhassam. Nem izgatott, hogy körülöttünk rengeteg ember van. A tegnap este után már nem. De Paul megjelent az ajtóban és megköszörülte a torkát.
 - Interjú, srácok!
 Oda kaptam a fejemet, és egy pár ismeretlen arc is állt Paul mögött. Nagyából elfoglalta az ajtó nagy részét, de nem volt kétségem a felől, hogy tisztán látták mi zajlik az öltözőn belül.

Válaszoltam a véleményekre, amiket eddig írtatok a nagy visszatérés óta. Sajnálom, hogy csúsztam 3 napot, de az egész hetet végig dolgoztam és kellett valami ihlet is. Remélem jól vagytok és minden jól megy nálatok! :)
p.s. Kérem a "bú"kat!

4 megjegyzés:

  1. BÚ!! Amúgy,nagyon jó!! Kövit.

    :)

    VálaszTörlés
  2. bú.Ez is mint a többi nagyon szupi lettt, gyorsan a kövit :D

    VálaszTörlés
  3. Bú!! Nagyon jo mint mindig mint mindegyik!!!! Siess a kovivel kerlek.;)

    VálaszTörlés
  4. Szia! Búúú! Siess a kövivel. :)

    VálaszTörlés