Következő nap

NE FOGJÁTOK MAGATOKAT VISSZA A KOMMENTELÉS TERÉN! XX

6. fejezet

 Olyan dél körül elkezdtem nyitogatni a csipáimat, mert a nap besütött az ablakon és pont rám esett a fénye. Marhára idegesített, ezért becsukott szemmel felkeltem és odavonszoltam magam az ablakhoz, hogy behúzzam a sötétítőt. Sikeresen végrehajtottam a műveletet, de mikor visszafordultam, láttam, hogy Nati elterült az egész ágyon.

 - Bazd meg - szitkozódtam, és megdörzsöltem a szememet. Körül néztem és a táskámból elővettem a telefonomat, megnéztem, hogy mennyi az idő, és nem lepődtem meg. Ha nincs suli és ilyen sokáig fent vagyunk, van hogy délután egyig ki sem kelünk az ágyból. Visszadobtam a telefonomat a táskámba és kimentem a szobából. A fürdőben megmostam az arcomat, hogy a sminkem maradványait is eltávolítsam, amit tegnap este fáradtságomban kihagytam vagy nem vettem észre. Találtam egy hajgumit a táskám alján, amivel egy kócos kontyba fogtam fel a hajamat, majd kisétáltam a konyhába.

 A síri csönd tökéletesen leírta a helyzetet. Néhány madár kint csicsergett a kertben lévő fákon, én pedig kinéztem az ablakon.

 Tegnap este csak sötétséget láttam, mikor kinéztem a házból, de most szemügyre vehettem a kicsiny kertet, ami egyszerű volt, de azért volt benne egy trambulin  Elvigyorodtam, ahogy átjárt a gondolat, hogy mennyit lehet szórakozni egy ilyen gumiasztalon.

 A gyomrom hangosan a tudtomra adta a véleményét, mire a hűtő felé indultam. Annak ellenére, hogy fiú lakásban voltam, meglepően jól fel volt szerelve kajával. Palacsintára vágytam és örömmel láttam, hogy megvannak a megfelelő hozzávalók. Pár szekrényajtó nyitogatás után lisztet is találtam, szitát és palacsintasütőt is. Gyorsan kikevertem a tésztát, ami nem nagy ördöngösség, majd elkezdtem palacsintát sütni.

 Mikor csoszogást hallottam megfordultam és Nati jött felém egy hatalmasat ásítva.

 - Nyam - nyögte ki, mikor megláttam a palacsintát.

 - Nyamnyam - bólintottam és visszafordultam a sütő felé.

 Nati felkutatta a lekvárt, kakaóport, csokis szirupot, nutellát és minden mást, amivel meg lehetett tölteni a palacsintát. Mindet a konyhaszigetre tornyozta és miután lett három palacsinta, egyből nekiállt alkotni.

 - Mosolyogj! - Parancsolt rá az egyikre csokisziruppal a kezében. Tejszínhabbal rajzolt a fejnek hajat, lekvárból szemeket és orrot, a csokisziruppal pedig mosolygó szájat.

 - Fúj - jelentettem ki, ahogy végig néztem, amint jóízűen megeszi.

 - Másnaposságra minden jó - vont vállat, majd neki állt a másik palacsinta megtöltésének is.

 A palacsinták hamar megsültek és miután lekapcsoltam a gázt, én is megettem kettőt-hármat.

 Az utolsó csokisziruposat tömtem magamba, ami persze mindenfelé folyt, amikor Liam és a kómás Harry betámolygott a konyhába.

 - Jó reggelt! - Köszönt fitten és életvidáman Liam.

 - Nektek is! - Köszöntünk vissza és én elkezdtem lenyalogatni magamról a csokiszirupot.

 - I-igazán nem kellett volna - mondta akadozva Liam rám szegezve a tekintetét és mintha egy kicsit sötétebb barnára váltott volna a szeme...

 - Éhes voltam - vontam vállat. - Különben is meg akartam köszönni valahogy, hogy itt maradhattunk.

 - Többször is itt aludhatnátok - morogta Harry és úgy vetette magát a palacsintára, mint egy éhező.

 - Nyugi harcos, van még! - Néztem rá nagy szemekkel, mikor egyszerre kettőt benyomott a szájába.

 Bárpulthoz való székeken reggeliztünk igénybe se véve az étkezőasztalt, de senkit sem zavart, hogy félig állva, félig ülve reggelizett.

 Kaja közben Harry éberebbé vált, majd Natival versenyeztek, hogy ki tudja megkreálni majd megenni a leggusztustalanabb palát.

 - Fúj! Ne! - Tiltakoztam egy gumicukros, csokiszirupos, tejszínhabos ellen, mikor Nati Harry képébe nyomta. Nem nyitotta ki a száját, így az egész arca tejszínhabos és csokiszirupos lett.

 - Na megállj csak! - Kapta fel a tejszínhabos flakont és Nati arcára nyomta. Ő persze sikított, mert a pólója alá is lecsúszott pár édes falat, én pedig jóízűen nevettem.

 - Nem illik kimaradni a mókából! - Kapta fel Liam a csokiszirupos flakont és össze-visszafröcskölt vele.

 - Liam! - Sikkantottam fel, megpróbáltam magam elé tartani a kezemet, hogy megvédjem magam, de esélytelen volt.

 A pulton maradt a liszt, én pedig belemarkoltam és megcéloztam vele Liamet. A haja és a pólója tiszta fehér lett, mintha hó borítaná. Nati mellém ugrott, hogy kivegyen egy marékkal az ötletemen felbuzdulva, és Harryre szórta. Végül mindenki dobált mindenkit. 20 perc múlva a flakonok kifogytak, a konyha padlója pedig csúszott a sok cucctól, amit egymásra dobáltunk. Két felé oszlott a négy fős csapat. Nati és én a pult egyik oldalán guggoltunk, Liam és Harry pedig a másik oldalon lapult.

 - Szent juharszirup, kifogytam a munícióból! - Kiáltott fel Liam és eldobta az üres dobozt.

 - Én is! - Vágta a földhöz mérgesen Nati a saját fegyverét.

 - Oké, srácok! - Emeltem fel a hangomat. - Mindenki kifogyott mindenből. Szerintem itt az ideje, hogy békét kössünk!

 Pár percig csak Harry és Liam mély hangjának a dörmögését lehetett hallani, ahogy beszélnek, de a szavakat nem tudtam kivenni, hiába választott el minket csak egy pult.

 - Oké! - Szólalt meg végül Harry. - Mindenki felemeli a kezét, ezzel jelezve, hogy nincs nála semmi.

 - Rendben! - egyeztünk bele, majd a megbeszéltek szerint mindenki felemelkedett álló helyzetbe.

 Gyanakodtam valami trükkre a fiúk részéről, de azon jobban meglepődtem, hogy mind a ketten feltartották a kezüket.

 Persze, ahogy megláttuk egymást kitörtünk a nevetésben. Mindenki mindenhonnan csöpögött és folyt.

 - Mivel a vendégszoba fürdője van a legközelebb, ezért mindenki ott fog fürödni - jelentette be Liam. - Nem akarom, hogy széthordjátok a mocskot az egész házban.

 - Te mész előre - böktem felé. - Miután végeztél, hozhatsz nekünk új pólókat - néztem Natira és vissza Liamre. - De ezúttal kéne melegítőnaci és pulcsi is.

 - Nem lesz gond - kacsintott Liam és elindult a szoba felé. - Ti addig kezdjetek el takarítani! - Kiáltotta vissza, majd hallatszódott, ahogy becsukja az ajtót.

 Mikor Liam visszajött egy szál törölközőben, kicsit elakadt a lélegzetem. Iszonyat jól néz ki!

 - Én próbálkoztam! Tényleg! - Tereltem el a figyelmemet Liam felsőtestéről. Míg ő zuhanyzott, Harry és Nati inkább még jobban egymásra kenték a mocskot, és nem takarították azt.

 - Mint az óvodások... - csóválta a fejét az immár tiszta srác. - Valamelyikőtök menjen fürödni, én pedig hozok tiszta ruhákat.

 Nati és Harry összenéztek és egyszerre kezdtek el rohanni a fürdő felé. Út közben meg-megcsúsztak, így belekapaszkodtak a másik pólójába vagy testrészébe, amelyik éppen a kezükre esett, de végül mind a ketten beverekedték magukat a fürdőbe. Viháncolás hangjai szűrődött ki az ajtón keresztül, én pedig csak mosolyogva csóváltam a fejem. Nem féltettem Natit. Tudott magára vigyázni és láthatólag jól érezte magát. Ki vagyok én, hogy elvegyem a boldogsága forrását?

 Folytattam a szekrények ajtajáról letörölni a mocskot, elpakoltam az edényeket a mosogatógépbe és a pultról lesöpörtem mindent a földre.

 - Egyedül vagy? - Kérdezte Liam meglepetten a kezében pár ruhadarabbal. Csak egy melegítőnadrág volt rajta és műanyag papucs.

 - A két jómadár a fürdőben van - bólintottam a helyiség felé. Nekidőltem a pultnak és keresztbe fontam a karjaimat. Rám tört a késztetés, hogy megsimogassam Liam felsőtestét, ami olybá tűnt, mintha kőből faragták volna ki tökéletesre.

 A testéről felnéztem a szemére és láttam, hogy észrevette. Enyhe pír kúszott az arcomra és inkább elfordultam. Krákogtam, hogy biztosítsam a hangom.

 - Kéne valami, amivel a padlót is feltöröljük. - A lábammal a mocsokba túrtam, mivel nekem nem volt papucsom úgy, mint Liamnek.

 - Mindjárt hozok valamit. - Az ajkain mosoly játszott, ahogy elindult a ruhadarabokkal a fürdő felé. Bekopogott, beadta a kinyúlt kéznek két melegítőt és két pólót, majd visszajött a konyhába. Semmi sem takarta ki őt, míg sétált, így a hátában is gyönyörködhettem, de mikor visszaindult, inkább a padlóra fordítottam a figyelmemet.

 - Először - megállt mellettem olyan közel, hogy uralkodnom kellett magamon, hogy ne érintsem meg, de ne is mozduljak a helyemről - feltörlünk mindent a papírtörlővel. - Elnyúlt mellettem a gurigáért, és csak centikre volt, hogy hozzáérjen a kezemhez, amivel a pultba kapaszkodtam. Lefogadom, hogy észrevette és direkt provokált.

 - O-oké - hebegtem és gyors léptekkel átmentem a konyhasziget másik oldalára.

 A padlót is feltakarítottuk amennyire csak lehetett, végül Liam hozott egy felmosót, amivel végigment az egész konyhán, a vendégszobába vezető lábnyomokat és feltakarította és az odabent lévőket is egészen az ajtóig.

 Én már az elején felpattantam a konyhapultra és letöröltem a lábujjaimról és a talpamról a ragacsot, ami kezdett megszilárdulni és leperegni, mint a megszáradt homok. A hajamból kihúztam a hajgumit és egy fintorral kidobtam a kukába. A mosogatóba ráztam a liszt nagy részét, és az ujjaimmal átfésültem, hogy még több jöjjön ki belőle.

 Lévén, hogy nem volt rajtam nadrág, eléggé hideg volt a konyhapult, és mikor Liam visszatért kényelmetlenné is vált, mikor a szemei elkalandoztak a combjaimon.

 - Kíváncsi vagyok, hogy mikor fognak kijönni onnan - néztem a fürdő felé és próbáltam nem Liamre nézni. De úgy vonzotta a tekintetemet a felsőteste, mint a molylepkét a fény.

 - Ha megengeded, akár fel is vihetlek az emeletre - ajánlotta fel Liam szemérmetlenül.

 Rászegeztem a pillantásomat egyenesen a szemébe, és próbáltam kiolvasni belőle valamit. Hallottam néha róla híreket. Hogy a leglelkiismeretesebb a bandában, hogy a legkedvesebb, hogy a leg... De most félmeztelenül áll előttem és a tekintetéből kiolvasva annyira kíván engem, mint én őt.

 Ziháltam a fantáziaképektől, amik a lelki szemeim előtt ugráltak, de próbáltam elzárni őket a tudatom hátuljába.

 - Fönt van sampon és tusfürdő is - fűzött tovább Liam. - Nem hiszem, hogy ők túl sokat fognak maguk után hagyni - intett a fejével a fürdőszoba felé, ahonnan ismét hangos nevetések szűrődtek ki.

 - Már nem mocskos a lábam. Egyedül is fel tudok menni. - Nehéz volt a szemébe nézni, mert minden porcikámat elöntötték a hormonok.

 - Ahogy gondolod - kitárta a kezét és a lépcső felé indultunk. Út közben a mindentől ragacsos póló szegélyét húzkodtam lejjebb, de az nem fog egyik pillanatról a másikra megnyúlni. A lépcső aljában megálltam és Liamre néztem.

 - Te mész elöl - jelentettem ki, mire vigyor terült szét az arcán és elindult.

 Az emeleten sem volt rendetlenség, ami még mindig szemet szúrt.

 - Bejárónőd van? - Kérdeztem, mikor kitárt egy ajtót, ami a fürdőt rejtette.

 - Nem, nincs. Miért? - Kérdezte fél szemöldökét felhúzva.

 - Csak... olyan rend van. - Még egyszer körülnéztem, majd visszanéztem rá.

 - Nem a rendetlen fajtából faragtak. - Összefonta a karjait maga előtt és az ajtófélfának dőlt. A mozdulattól a karjaira vándorolt a tekintetem, ami vigyort csalt az arcára.

 - Akkor majd jövök. - Becsusszantam mellette a fürdőszobába anélkül, hogy hozzáértem volna.

 Becsuktam az ajtót, miután ellépett az útjából és a biztonság kedvéért kulcsra zártam. Halk nevetést hallottam a túloldalról.

 Gyorsan megszabadultam a pólómtól és a mosdóba engedtem vizet, hogy kioldjon belőle a legtöbb ragacs. Alaposan lezuhanyoztam, de Liamnek csak férfi illatú tusfürdője volt idefent, míg a vendégszobaiban volt semleges is. Nem törődtem vele túlságosan. Igazából nagyon is tetszett a tusfürdő illata. A samponnak is volt egy enyhe férfi aromája, ami hajszárítás után is érződött, pont mint a bőrömön a tusfürdő...

 Felfrissülten és tisztán léptem ki a fürdőből, de egy szál törölközőben. Szétnéztem a folyosón, de nem láttam nyomát, hogy Liam ruhát hagyott volna a részemre. Elindultam egy félig nyitott ajtó felé, amin belépve Liamet találtam, ahogy az ágyán feküdt és a plafont bámulta.

 - Zavarok? - Kérdeztem meg sem várva a választ és beléptem az ajtón. Végig futtatta rajtam a szemét és megcsillant a szeme. - Adnál valami cuccot, amit felvehetek?

 Kipattant az ágyból és a fiókos szekrényéhez lépett. Kihúzogatta a fiókokat lentről felfelé és kivett egy felsőt, egy nadrágot és egy boxert.

 - Még nem hordtam - nyújtotta át a ruhákat.

 - Tudod a tolvajok is pont így csinálják - mutattam a fiókokra. - Lentről felfelé haladnak, hogy ne vesztegessenek időd.

 Liam nagy lendülettel becsukta az összeset, én pedig inkább a fürdőbe mentem, hogy átöltözzek.

After

5. fejezet

 Egy-két váll nekem ütődött miközben Liam fehér ingbe öltöztetett hátát követtem. Niall nem ellenkezett, hogy a friss levegőre vezessük. Szerencsére. Mikor éreztem, hogy  a levegő hűlni kezd, ahogy egy vasajtóhoz közeledtünk, belebújtam a zakóba. Megcsípte az arcomat a hideg szél, ahogy  Liam kilökte a lábával az ajtót és kitámogatta rajta a részeg szőkeséget.

 A hely egy sikátorra nyílt, ami tele volt kocsikkal viszont senki sem tartózkodott ott.

 - Ide ülj le szépen, pajti! - Liam leültette Niallt egy székre, ami mellett csak egy másik árválkodott.

 A zene halk lüktetése szűrődött csak ki a vasajtón keresztül. Nagyon jól volt szigetelve a hely.

 - Leülsz? - Kérdezte Liam az üres szék felé intve.

 - Kösz, nem - ráztam a fejem. - Még felfáznék a szoknyámban.

 Liam lepillantott a lábaimra, amin csak egy barna harisnya volt. Nem gondoltam, hogy az éjszaka közepén kint fogok állni a hidegben. A pillantását felvezette a cipőmtől a kölcsönvett zakóig és elmosolyodott.

 - Mi az? - Kérdeztem és követtem a pillantását a zakóra.

 - Az én zakóm van rajtad - mondta vigyorogva.

  Megcsörrent egy telefon és én ijedtemben ugrottam egyet. Liam halk nevetésben tört ki és közelebb lépett. Méllyen a szemembe fúrta a tekintetét, miközben benyúlt a zakó zsebébe és kihúzta a telefonját. Alig kaptam levegőt és a pulzusom az egekbe szökött. Nem bírtam levenni a csokoládébarna szemiről a tekintetemet. Mikor elfordította rólam a figyelmét, hogy megnézze ki keresi, lerogytam Niall mellé a székre. A lábaim már nem bírták volna tovább. Úgy éreztem magam, mintha minden erőm elhagyott volna, pedig nem csináltam semmit.

 Niall közben elkezdett egy dalt dúdolni, de nem ismertem fel. Vagy túl részeg volt, hogy a megfelelő sorrendben adja elő a számot, vagy még nem hallottam.

 - Igen? - Szólt bele Liam a telefonba. - Itt vagyunk a kocsiknál. Valaki hazavihetné az ír barátunkat. - A szeme Niallra siklott, majd rám. - Oké.

 Becsúsztatta a telefont a zsebébe.

 - Nemsokára jön valaki - mondta nekem. Bólintottam, mert a hangomban nem voltam biztos. Liam mellett a testem sok furcsaságot produkál és ez zavarba ejtett. A szoknyám szegélyével játszottam és inkább nem néztem Liamre. De ő elém lépett és leguggolt, hogy megtartsa az egyensúlyát annak a széknek a lábaiba kapaszkodott, amin ültem. Így a két karja között az én lábaim remegtek enyhén, nem feltűnően.

 - Milyen suliba jársz? - Kérdezte Liam megint a szemembe nézve.

 - C-Csak üzleti suliba - dadogtam hirtelen zavaromban.

 - És mikor végzel vele?

 - Még van ezen a féléven kívül kettő. - Uralkodni próbáltam magamon, hogy ne mutassam ki azt, ami bennem  játszódik, ezért akarattal lesimítottam a szoknyámat és egymásra tettem a kezeimet rajta. - Te befejezted a sulit?

 - Nem volt rá alkalmunk - rázta a fejét egy szomorú mosollyal.

 - Mit tanultál volna a legszívesebben, hogyha nem jött volna össze az énekes pálya? - Kíváncsi voltam Liamre.

 - Tűzoltó... vagy tornatanár.

 - Tűzoltó? - Vigyorodtam el. Kicsit visszanyertem az uralmamat és magabiztosság költözött belém.

 - Mi olyan vicces? - Húzta fel a szemöldökét.

 - Csak elképzeltelek egyenruhában. - Félre döntöttem a fejemet és gyorsan végig futtattam rajta a tekintetemet. - Valószínűleg abban is hódítanál.

 Látszott a szemén, hogy tetszik neki a kijelentés és a karjain megfeszültek az izmok, ahogy jobban megmarkolta a szék lábait. 

 A vasajtó hirtelen kinyílt és mind a ketten odakaptuk a fejünket. Egy megtermett férfi jött ki a hátsó bejáraton és úgy rémlett, mintha az est elején elől is láttam volna.

 - Kéne egy fuvar? - Kérdezte egy félmosoly kíséretében.

 Liam és a pasi berakták Niallt az egyik kocsi hátsó ülésére, aki közben elbóbiskolt. Rövid eszmecserét folytattak, majd a pasi beszállt a vezető ülésbe, Liam pedig visszasétált hozzám.

 - Holnap pokolian fájni fog a feje - néztem a kitolató fekete kocsi után.

 - Az nem kifejezés - bólintott Liam. Mikor a kocsi kifordult az utcából, Liam átkarolta a hátamat és a vasajtó felé fordított. - Menjünk vissza a többiekhez.

 Nem ellenkeztem, így egymás mellett léptünk be a felerősödött, lüktető zene felél.

 A kanapéknál Nati és Harry egy-egy koktélt szürcsöltek és jól érezték magukat. Beszélgetésükbe csatlakozott még más is, akiknek már nem emlékeztem a nevükre. Levettem magamról Liam zakóját, ami közben a keze lecsúszott és hűvös emlék maradt csak a nyoma után.

 Megragadtam Nati csuklóját, aki felnézett rám, rá mosolyogtam és ő letette a poharát. Magam után húzva indultunk a tánctérre és a lüktető testek közé vegyültünk. Felpezsdült levegő vett körül minket és a zene lüktetésével együtt mozgott a testünk is. Lassan felmelegedett a hidegben lehűlt bőröm és ismét felengedve táncoltam. Később fel-feltűntek önjelölt táncpartnerek, de ilyenkor Natival mindig úgy tettünk, mintha egymásba fonódnának a végtagjaink. Így a legtöbbek felhagytak a próbálkozással. Végül Andy, Tom, Harry és Liam négyese is odakeveredett valahogy és így egymás mellett táncolva élveztük a hajnalt. Mikor partyfotós vetődött arra, a tömeg helyet csinált neki és mi pedig bepózoltunk neki. Elég félreérthető figurák sikeredtek, amik majd hatalmas zajjal landolnak majd az interneten, de egyenlőre senki sem foglalkozott vele. Vigyorogva néztünk egymásra és hol őrült mozdulatokkal, hol a dalszöveget énekelve tomboltunk.

 Egy idő után a kisebb csoportunkban lévő emberek helyet cserélgettek egymással, így mindenki tudott táncolni mindenkivel. Mikor éppen Andy vette a fejébe, hogy megpörget ötször egymás után, Liamhez egy szőke csinibaba simult, de Liam nem a szőkét nézte, hanem az én tekintetemet kereste. Mikor a szemébe néztem, rögtön el is néztem. Tomra került a sor és a mellkasának dőlve vártam, hogy az ég és a föld forgása lecsillapuljon az intenzív pörgetések után. Észre vettem, ahogy Natit Harry kisajátítja magának és nem engedi tovább Andy felé, mint ahogy eddig a kis rituális táncpartner váltásaink zajlottak. Andy nem törte magát az ügyön és Liam előtt vonagló szőkeség után kapott. Az rögtön Andyhez simult. Liam még mindig rajtam tartotta a szemét. Az arcán láttam, hogy elhatározásra jutott, kinyúlt és maga felé rántott Tom elől. Keze a derekamra csúszott, a másikkal pedig még mindig a csuklómat fogta, ahogy visszanyertem az egyensúlyomat.

 Tovább táncoltunk és szinte folytattuk azt, amit egész este egymással játszottunk. Feszegettük egymás határait és ingereltük a másikat. Nekem ez már zsigerből jött, de olyan új keletű barátságoknál, mint amilyen Liamé is volt, még nem vetettem be. Ennek ellenére sem fogtam vissza magamat. Végül Nati mellém táncolt és túlharsogva a zenét jelezte, hogy le akar ülni. Bólintottam és követtem vissza a törzshelyünkké vált kanapékhoz.

 - Na mi van, kifáradtatok? - Kérdezte Harry követve a példánkat és leült a kanapéra.

 - Hajnali 4 óra! - Mutatta fel a telefonját Nati.

 Elgondolkoztam rajta, hogy hová tűnt az idő, de annyira jól éreztem magamat, hogy nem érdekelt a dolog.

 - Máris mentek haza? - Kérdezte Tom lehuppanva a kanapéra. 

 - Ki állított ilyen marhaságot? - Kérdeztem tettetett felháborodással és látványosan körülnéztem és megpillantottam Andy és Liam közeledő alakját is. - Nincs kedvem haza taxizni - fordultam vissza a kis társasághoz és vágtam egy fintort.

 - Szívesen hazaviszünk titeket - terült el  egy kaján vigyor a göndörke arcán.

 - Meghiszem azt! - Vigyorogtam rá vissza.

 - Na mi van sráááácok? - Hajolt le közénk Andy, Harry és Tom vállán támaszkodva. Egyértelműen jól érezte magát.

 - Elfáradtunk. Hazamegyünk - mondta Nati.

 - Mivel mentek? - Kérdezte Liam a kanapé szélére kuporodva.

 - Taxival - válaszoltam.

 - Á! Haza tudunk vinni benneteket! - Legyintett erre Liam.

 - Aha. Három hormontúltengéses fiatal sráccal és egy totál részeggel egy kocsiban. Kösz, de kihagyom - legyintett Nati lemondóan.

 - Neeem. Andyt Abby viszi haza - Liam a szőke cicababára mutatott, aki nemrégiben még olyan hevesen Liamhez, majd Andyhez simult. - Tom pedig saját magáról is tud gondoskodni.

 Tom helyeslően bólintott. Végig néztem Harryn és Liamen, majd Natira fordítottam a tekintetemet. Látszott rajtunk, hogy hezitálunk.

 - És nem mi fogunk vezetni! Itt van Ted a testőrünk is - mondta Harry tovább győzködve minket.

 - Hát jó - adta be a derekát Nati.

 - Ez az! - Liam és Harry egymás tenyerébe csaptak, mire Nati és én csak a szemünket forgattuk. Megkerestük a pulcsijainkat és a fiúk a zakójukat. Még mielőtt neki készülődtem volna, hogy a pulcsit magamra vegyem, ismerős anyag súrolta a vállamat. Hátra néztem a vállam felett és Liam terítette rám a zakóját. Biztatóan rám mosolygott de egy kis félelem is megcsillant a szemében, hogy hogyan reagálok a tettére. Mosolyogtam és rá kacsintottam, majd Nati és Harry felé fordultam, ahol ugyan ez a jelenet játszódott le.

 Ugyan úgy a hátsó vasajtón mentünk ki, mint az előbb, ahol már egy pasi, gondolom Ted, várt ránk. Beültünk a fekete kocsinak a hátsó ülésére, és meglepetésemre mind a négyen elfértünk egymás mellett. Persze hely nem volt, és a combjaink egymásnak feszültek. Natit és engem is enyhe pír öntött el, miközben az ajtó bezáródott a sereghajtó Harry mögött. A kocsiba sötétség költözött és csak a műszerfal világított.

 Ted óvatosan kitolatott az útra, de fordulás közben a gravitáció még így is Liam vállához préselt engemet, mert Nati pedig nekem préselődött.

 - Bocsi - suttogtam félig Liamnek a sötétben.

 - Semmi baj - mondta és hallottam a hangján hogy teli pofával vigyorog. Rácsaptam a térdére, mire felszisszent és éreztem, ahogy a válla mozog, ahogy a fájdalmas területet simogatja. - Ezt most mért kaptam?

 - Késő van és sötét. Nem vállaljuk a felelősséget a tetteinkért - mondta Nati.

 A közvilágításnak köszönhetően halványak kirajzolódtak négyünk körvonalai de még mindig sötét volt.

 - Látnátok kéne, amikor túladagolja magát gumicukorral - vihogtam a markomba.

 - Vagy amikor Adi kólát iszik a savanyú gumicukorra - vágott vissza Nati.

 - Ha látnátok, hogy milyen Harry reggelente... - vetette közbe Liam, mire kitört belőlünk a nevetés.
 Nevetve nyitottam ki a táskámat, hogy elő keressem a kulcsaimat, mivel Nati nálunk aludt... VOLNA, ha meglett volna a kulcsom!
 - Ne! - Tört fel belőlem. - Ne, ne, ne, ne! - Hajtogattam és a táskám tartalmát kiborítottam az ölembe. Benyomtam a telefonomat, hogy világítson, de az ölemben csak Nati és az én pénztárcám volt egy-két smink-termékkel.
 - Mi a baj? - Kérdezte Liam figyelemmel kísérve a kiborulásomat.
 - Nincs meg a kulcsom. - Az adrenalin végigdübörgött rajtam és az üres táskámat rázogattam, hátha valamilyen csoda folytán mégis kipottyanna belőle a kulcsom. - Nem tudom, hogy hol veszthettem el. - A hangom megremegett és a sírás határán egyensúlyoztam.
 - Semmi baj - próbált csitítani Liam. - Valaki csak beenged titeket.
 - Nem. - Mérgemben és félelmemben legördült egy könnycsepp az arcomon, amit egy dühös mozdulattal letöröltem. - Apu nem kel fel, Phil meg aztán végkép. - Visszapakoltam mindent a táskámba. - Holnap délutánig nem tudunk bejutni a házba. - A szomorúság csak úgy sugárzott minden egyes szavamból keserűséggel átitatva.
 - Nálam aludhattok, ha gondoljátok - ajánlotta fel Liam habozás nélkül.
 - Cuki mosoly ide vagy oda, nem ismerünk benneteket - ráztam a fejemet és próbáltam visszanyelni a könnyeimet.
 - Esküszöm, hogy nem lesz semmi baj - ígérte Liam a szemembe nézve és pár percig csak néztem a gyér világítás mellett, próbáltam kiolvasni belőle, hogy mit gondol.
 Furcsa módon biztonságban éreztem magamat mellette és hittem a szavának is. A józan eszem viszont azt mondta, hogy nem kéne.
 - Akkor ma este a 1D kecóban fogunk durmolni! - Csettintett a nyelvével Nati elégedetten és tovább folytatta Harryvel az élénk beszélgetésüket a hóember készítés módszereiről.
 Kétség még mindig volt bennem, mikor megálltunk egy kocsifeljárón, de a sötétben nem tudtam kivenni a házat. Az autó fényszórói megvilágították az oldalát, és láttam, hogy tégla díszítésű volt kívülről. De utána a reflektor lekapcsolódott.
 Liam kiszállt és kisegített a kocsiból, a másik oldalt pedig Harry segített Natinak. Csak akkor tudatosult bennem, hogy a két félrészeg segít egymásnak, mikor Nati keze hangosan csattant a kocsi oldalán. - Jól vagyok! - Tartotta fel a kezét. - Semmi bajunk! - Kibotorkáltak a kocsi mögül és mind a négyen a bejárati ajtóhoz mentünk.
 Odabent lekerült rólunk a cipő, Liam pedig megmutatta nekünk a vendégszobát. Harry ismerve a járást, szép álmokat kívánt és eltűnt a házban. Liam felkapcsolgatta a villanyt és megmutatta a vendégszobából nyíló fürdőt is. Aztán elment keríteni valamit, amiben aludhatunk Natival. Barátnőmet belöktem a fürdőbe, hogy zuhanyozzon le. Szerencsére ehhez még nem kellett neki segítség. Levettem Liam zakóját és egy székre terítettem, hogy ne gyűrődjön. A pulcsimat a szék ülésére dobtam, a táskámmal együtt.
 - Lány pizsivel sajnos nem szolgálhatok - toppant be Liam a kezében két pólóval.
 - Nem baj. Pólóban is elalszunk - mosolyogtam rá. Elvettem tőle őket és megnéztem mi van rajtuk, de azok minta nélküliek voltak. Az egyik fekete, a másik pedig terepmintás.
 - Az ajtót belülről be lehet zárni, ha akarjátok - tette zsebre a kezét Liam. - Holnap nincs semmi dolgunk, ezért nem fogunk eltűnni. Hát... akkor szép álmokat. - Látszott rajta, hogy zavarba jött a helyzettől, de én sem csinálok minden nap ilyet.
 - Liam - szóltam utána, mikor kisétált a sötétségbe. Nem kapcsolt villanyt a folyosón. - Köszönjük, hogy itt alhatunk. Nem direkt hagytam el a kulcsomat.
 - Semmiség - mosolygott, majd elnyelte a sötétség.
 Becsuktam a vendégszoba ajtaját, de nem fordítottam rá a kulcsot. Helyette felkaptam az egyik kicsi üveg vázát, ami díszként szolgált az asztalon és ráraktam a kilincsre. Ha valaki be akar jönni, majd összetöri a vázát is.
 Nati törölközőbe csavarva kijött a fürdőből, én pedig odaadtam neki a terepmintás pólót. Én is gyorsan lefürödtem és magamra húztam a fekete pólót. Nem volt hatalmas, de azért hosszú volt és eltakarta a fenekemet, ha nem emeltem fel a karomat.
 Az ágyban Nati már húzta a lóbőrt, ezért lábujjhegyen közlekedve leraktam a ruháimat Natié mellé és lekapcsoltam a villanyokat. Nem zavart, hogy ismeretlen környezetben hajtom álomra a fejemet.

Party and bullshit

4. fejezet

 - Naaatiiii! - Elhúztam a szavakat, miközben a szekrényemben turkáltam. - Nem is értem, hogy miért mondtam igent.

 - Még mindig nem tudod, hogy mit vegyél fel? - Kiabálta ki a fürdőszobából. Ő már a sminkelésnél tartott. Szerencsés.

 - Egyszerűen nem tudom eldönteni. - Ruhák borították az ágyamat és a székemet. A padlóra is került egy pár, de még mindig nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel. Szerettem, ha megnéznek, mert ez megerősítette az önbizalmamat is. De nem voltam a kivágott ruhák híve. Volt pár bevállalósabb darabom, de azokat mind nyáron vettem csak fel. Még tíz perces keresgélés után föladtam.

 - Nem érdekel. Így megyek és kész. - Magamra rángattam a kiválasztott ruhadarabokat és csatlakoztam Natihoz a fürdőszobába.

Adi

Nati

 - Mit akarsz? Tök jól nézel ki! - Nézett rám szemrehányóan a tükrön keresztül.

 Csak morogtam válaszként és belefogtam a sminkelésbe. Nem vittük túlzásba, csak egyszerű partisminket tettünk fel.

 - Nem hozol táskát? - Kérdeztem, mikor a földszinten vettük a cipőinket.

 - Gondoltam belefér a tiedbe is az én cuccom - nézett rám szép szemekkel.

 Megforgattam a szememet és belegyömöszöltem a party-pénztárcáját az enyém mellé. A telefonját a kezében tartotta. Mindig, ha nem volt nála táska.

 Fél kilenckor indultunk el otthonról taxival, mert nem akartam parkolóhelyet keresni a kocsim számára. Abban sem voltam biztos, hogy inni fogok-e az estén. Nem szoktam, de ha meghívnak egy pezsgőre koccintás gyanánt, nem ülök utána volán mögé.

 A taxinak meg kellett állnia a szórakozóhelynek a háztömbjének a sarkán, mert tovább nem tudtunk menni. Beállt a forgalom. Kifizettük az összeget és lábon tettük meg az út hátralevő részét.

 - Hogy fogunk bejutni? - Kérdezte Nati. - Meg van valamelyik srác telefonszáma? - Közben hosszan kígyózó sort méregette, ami a szórakozóhely előtt állt.

 - Nincs - vallottam be egy kicsit kétségbeesve. A gyomrom görcsbe rándult az izgalomtól és minden lépésnél gyorsabban vert a szívem. Kikerültük a sort és éreztem a hátunkba fúródó a rosszalló szempillantásokat.

 Emberek tolongtak az ajtótól nem messze és vakuk villantak. Nyeltem egy nagyot, de a gombóc nem tűnt el a torkomból.

 Egy rés volt a sor és a fényképező emberek között, ahol előre nyomakodtunk Natival és észrevettük Liamet és még két srácot az ajtó előtt beszélgetni. A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy felismertem Tom Deley-t, az olimpikont.

 Tágra nyílt szemekkel álltunk oldalt, mikor Liam felénk pillantott. Odafordult egy kidobóemberhez és felénk mutatott. Az bólintott és felénk indult. A kamerás emberek észrevették a történéseket és már minket fotóztak különböző kérdéseket kiabálva. Összezavarodtunk Natival, de a kidobóember félretolta a kellemetlenkedőket és átengedett minket a kordonon.

 Bizonytalan léptekkel indultam a srácok felé. Liam nagy mosollyal az arcán várta, míg felmentünk a kis lépcsőn. Olyan mosollyal, mint amilyennel rávett, hogy eljöjjünk.

 - Sziasztok! - Odahajolt, hogy két puszival köszöntsön, amire ismét összezavarodtam, de viszonoztam a gesztust.

 A paparazzók hada viszont csak nem csillapult, így Liam a hátam mögé nyúlt és befelé irányított engem. Natit egy hosszú hajú srác tessékelte befelé.

 Odabent megálltunk a ruhatár előtt és miután levettük a kabátjainkat bemutattam Natit Liamnek.

 - Tudom, hogy már találkoztatok, de azért megemlítem neked, hogy Natinak hívják - Liam bólintott, majd a kezével a két srác felé intett.

 - Ő itt a legjobb barátom Andy, mellette pedig Tom.

 - Sziasztok srácok, Adi vagyok - intettem feléjük.

 - Nana! Én is kérek puszit! - Lépett közelebb Andy. Kuncogtam egyet, de teljesítettem a kérését. Ő tovább lépett Nati felé, míg Tom is odahajolt egy üdvözlésre.

 Miután kipuszizkodták magukat a fiúk, beljebb mentünk a lüktető zene irányába. Átvezettek minket az embertengeren és egy boxban ott Niall és Harry pár újabb idegen társaságában.

 - Backstage lány! - Üdvözölt Harry vigyorogva.

 - Szevasz göndörke! - Intettem felé. A vigyora kicsit alább hagyott, de nem szólt semmit.

 Újabb bemutatkozások következtek, majd Nati és én a pult felé vettük az irányt.

 - Ennyi nevet! - Nyögött Nati egy bárszékre felküzdve magát.

 - Olyan, mintha mindenkit ismernének ebben a klubban - helyeseltem Natira nézve, majd az itallap vonta magára a figyelmemet.

 - Isztok valamit? - Kérdezte Liam közénk hajolva. Kicsit megugrottam a hirtelen közelségétől, de láthatólag ez neki csak örömöt okozott.

 - Én nem igazán szoktam inni - ráztam a fejemet. A zene olyan hangos volt, hogy muszáj volt közel hajolnom, hogy hallja, amit mondok.

 - Helyes! Akkor gyere táncolni! - Ezzel megfogta a kezemet és maga után húzott. Vetettem egy kétségbeesett pillantást Nati felé, de az ő figyelmét Tom kötötte le. Istenem!

 Liam behúzott az ember-tenger közepébe, majd szembefordult velem. Vállak, csípők és karok ütődtek nekem, ahogy az emberek körülöttem táncoltak. Kicsit feszült voltam a helyzet miatt. Nem azért, mert Liammel voltam, hanem azért, mert nem igazán szoktam együtt táncolni valakivel. Csak egymagamban, vagy a csajokkal hülyülve táncoltam. Ha pasizós táncra került a sor, mindig vagy részeg voltam, vagy csak olyannal tettem, akit már ismertem. Liam egy teljesen más kategória volt számomra. Ismeretlen. De ahogy teljesen lazán és fesztelenül táncolt, bennem is kioldott a görcs, és fokozatosan felengedtem. Egyik jó szám követte a másikat és a folytonos lüktetés hatással volt rám is. Tánc közben egyre szabadabb lettem. Játszottam a kiengedett hajammal, ugráltam, simultam, játszottam Liammel. Mindig, amikor úgy gondoltam, hogy esetleg túllépem a határt, megvártam Liam reakcióját, de csak jó kedvet és szórakozott mosolyt láttam rajta. Ő is élvezte a táncot.

 Nem emlékszem, hogy mennyi számot táncoltunk végig, de végül arra lettem figyelmes, hogy kiszáradt a torkom és kicsit kimelegedtem. Liam vállaira tettem a kezemet, hogy közelebb tudjak hajolni hozzá, mire ő átfogta a derekamat.

 - Üljünk le egy kicsit! - Elhúzódtam, mire ő bólintott. Megragadta a kezemet és odavezetett, ahol a legelején a többiekkel találkoztunk. Ott kihúztam a kezemet a markából és leültem egy szabad helyre a kanapén.

 Feltűnően legyeztem magamat, hogy levegőhöz jussak. Valahonnan előkerült egy pincér, és én rendeltem egy kólát szívószállal. Mellettem Niall ült a jobbomon, Liam pedig arrébb tolt pár táskát és blézert, hogy leülhessen a bal oldalamra.

 - Nem iszol alkoholt? - Kérdezte Niall enyhén sörrel átitatott lehelettel.

 - Nem igazán - ráztam a fejemet.

 - Miért nem? - Kérdezte Harry egy dohányzóasztal másik oldaláról. Ing volt rajta és a vigyor még mindig ott volt az ajkain.

 - Egyszerűen csak nem kívánom - rántottam vállat.

Még mielőtt további csevegést folytathattunk volna, Nati és Tom nevetve vetődött ki a tömegből a kanapék mellé.

 - Helló! - Köszönt fülig érő vigyorral. Összevont szemöldökkel néztem rá, de nem szóltam semmit se. A fiúk körülöttünk voltak és feltűnő lett volna, ha a rendelésemet meg sem várva elrángatom Natit hogy mi van. Lenyeltem a kérdésemet és a beszélgetésükre fordítottam a figyelmemet.

 - Hol van Zayn? - Kérdezte Nati.

 - Ő nem olyan nagy partizós típus - rázta a fejét Harry. - Ha teheti inkább hazamegy a családjához vagy Perrie-vel van.

 - És hol van Louis? - Kérdeztem.

 - Eleanorral - válaszolta Liam.

 - Na és Andy hova lett? - Kérdezte Nati.

 Liam csak egy másik kanapé felé mutatott, ahol Andy egy rózsaszín löttyel teli üveget dédelgetett a kezében.

 - Azt mind megfogja inni? - Kérdeztem a gondolattól is rosszul lettem.

 - Hát... - Liam a tarkóját vakarta.

 - Nem dísznek vannak körülötte az emberek - mondta Niall.

 Ránéztem és láttam, hogy a pupillái már nem éppen a józanságról árulkodtak.

 - És milyen gyakran jártok ide? - Kérdezte Nati.

 - Andy is és én is jóban vagyunk a tulajokkal, és mivel Andy kedvenc szórakozóhelye ez, ezért szinte mindig itt van. Amikor itthon vagyunk, általában vele tartok, de a srácok már nem olyan sűrűn. - A kis csoportunk egymás felé hajolt, hogy hallani lehessen a beszélgetést, ami azt eredményezte, hogy Liam hatalmas kezei súrolták a combomat, ahogy a kanapén támaszkodott.

 Megjött a pincér a kólámmal, Niallnak és Harrynek valami alkoholos itallal, amit sörnek néztem, Liam keze viszont üresen maradt.

 - Te nem iszol? - Kérdeztem a szívószállal játszadozva.

 - Amikor kicsi voltam, azt mondták, hogy csak egy vesém működik ezért nagyon vigyáznom kellett rá - meglepetten néztem ár, ő pedig bólogatott. - Nemrég kiderült, hogy mind a két vesém működik, de ettől függetlenül nem kaptam rá a szeszes italokra.

 - Nagyon helyes! - Vállon veregettem, mire vigyor terült szét az arcán.

 - Adi! - Nati felém nyújtotta a kezét, ami azt jelentette, hogy menjünk ki a mosdóba. Még visszanéztem a srácokra és küldtem feléjük egy mosolyt, majd követtem Natit a mosdóba. Bár nekem fogalmam sem volt róla, hogy egyáltalán merre keressük az illem helyiséget, Nati célirányosan ment előre a tömegen keresztül.

 Lengőajtó vitt a helyiségbe, amin egy csaj a részeg barátnőjét próbálta éppen átsegíteni. Miután sikerült neki, bementünk.

 - Honnan tudtad, hogy itt van? - Kérdeztem a mosdókagyló mellé rakva a kólásüvegemet és ellenőriztem magamat a tükörben.

 - Mikor Tommal táncoltunk megláttam - legyintett Nati.

 - Mi van Tommal? - Kérdeztem húzogatva a szememet és Nati szemébe néztem a tükrön keresztül.

 - Semmi. Jó fej srác, jó táncos, de van barátnője - rázta a fejét. - De mi van Liammel? - Most rajta volt a kaján mosoly ideje.

 - Semmi. Mi lenne? - Kérdeztem zavart arccal és elkaptam róla a szememet. - Csak táncoltunk.

 - És ő sem iszik alkoholt - fűzte tovább Nati.

 - Inkább menjünk vissza! - Felkaptam az innivalóm és kimentem az ajtón. Miután visszaértünk, Harry rögtön elvitte Natit táncolni, de én leültem Liam és Niall közé. Tom és Andy valahol máshol szórakoztak.

 - Minden rendben? - Kérdezte Liam.

 - Persze. Miért kérded?

 - Kicsit pirosabb vagy, mint mielőtt elmentetek.

 - Ah, csak egy kicsit meleg van idebent - legyeztem az arcomat.

 - Szeretnél egy kicsit kimenni a levegőre?

 - A paparazzik elé? - Kérdeztem fintorogva. - Inkább itt maradok.

 - Van másik kijárat is - nevetett Liam. - Niallnak amúgy is egy kis friss levegőre van szüksége.

 Ránéztem az említettre és tényleg levegőre lett volna szüksége.

 Liam felnyalábolta a zenész társát és átdobta a vállán Niall karját, hogy úgy nézzen ki, mintha csak jól éreznék magukat.

 Szétnéztem a pulcsim után, de csak egy zakót találtam. Felkaptam, mielőtt még Liam eltűnt volna a tömegben.

Díj

Marha viccesnek találom, hogy 3 bejegyzés után díjat kaptam, de mindegy. A szabályokat nem tartom be. Mert én nem fogom tovább adni. Nem szoktam blogokat olyan sűrűn látogatni, így ha szeretnéd a tied lehet! :) Ha van blogod, de még senki sem ítélte oda neked ezt a díjat, csak vedd át tőlem! Random kérdéseket bedobok, mert tudom, hogy senki sem fogja megcsinálni! :D

Szabályok:

1) írj magadról 11 dolgot
2) Válaszolj
3) írj 11 kérdést
4) küld tovább 11 embernek:

1) eszméletlenül bunkó tudok lenni, volt lila hajam, harapott meg már kutya, változnak a hangulataim, utálok futni, utálok korán kelni, bagoly életmódot akarok folytatni, az ablakomon hóemberek vannak, a tükrömön hópelyhek, akarok egy mopszot, külön lakásban vagy házban akarok élni.


2)
1, Tudnál élni gép és telefon nélkül?
Nagyon valószínű. Az elején még szenvednék tőle, de mint a drogosoknál, egyszer csak leszoknék.
2,  Ha lenne időutazás , hova mennél ? 
Fogalmam sincs. Talán a jövőbe.
3, ha lehetne kijavítanád a múltad egy részét? 
Nem, mert akkor nem lehetnék olyan, mint amilyen most vagyok. Meghalnék. Ez az énem nem is élt volna.
4, Twitter vagy Facebook ?
Twitter!!!!
5, Mit szeretsz a blogokban? 
Néha kikapcsolják az agyamat és elfelejtkezhetek az időről.
6, Melyik ékszer, tárgy áll hozzád a legközelebb? Miért?
Nem kötődöm élettelen dolgokhoz.
7, Ki áll hozzád a legközelebb?
A tükörképem.
8, Álompasi?
Szeret az idők végezetéig. És én viszont, természetesen.
9, körömlak vagy műköröm?
Körömlakk. Egy ideig volt műkörmöm, de túl gyorsan nő a körmöm és két hetente nem fogok 6000-reket kidobni az ablakon. Amúgy is belejöttem már a körömlakkozás művészetébe. Mintákat is tudok.
10,  Milyen háziállatot szeretnél? 
Egy afrikai fehér hasú törpe sünt.
11, Ha lehetne melyik könyv szerelőével cserélnél helyet?  Miért? 
De nem lehet. Pont.

3)
1. Miért kezdtél el blogot írni?
2. Van példaképed? Ki az és miért? Ha nincs, miért nincs?
3. Sminkeled magad?
4. Olvasol könyveket, hogy így fejleszd a szókincsedet, írás készségedet és fantáziádat?
5. Pepsi vagy Coca Cola?
6. Autóval viszik a segged vagy tömegközlekedéssel jársz?
7. Dolgoztál már pénzért?
8. Miért szeretsz élni?
9. Melyik a kedvenc színed? Miért?
10. Csönd kell neked az alváshoz, vagy tévé mellett is simán elalszol?
11. Szoktál valahova rendszeresen járni a szabad idődben?

4) Vigyétek! Csak szóljatok, ha kitöltöttétek! :D

Véletlenek

3. fejezet

 - Na milyen volt a buli? - kérdeztem a bátyámtól a hátsó kertünkben állva. Futáshoz melegítettünk be.

 Az egész úgy kezdődött, hogy a középsulis órák nem voltak olyan jól megtartva, mint ahogy azt elvártam. Phil pedig így is, úgy is mindig járt futni, így elkezdtem vele tartani. Vasárnap reggel mindig futunk egyet. Még akkor is, amikor összeveszünk. Mondjuk amikor az egyikünk másnapos, akkor az ágyára ugrunk a másiknak, de nem húzzuk le a takarót. Csak röhögünk a másikon. Ez a testvéri szeretet.

 - Áh. Nem volt nagy cucc - vonogatta a vállát.

 - Volt csaj? - kérdeztem, miközben felhúztam az egyik, majd a másik térdemet pár másodpercre.

 - Volt egy Abbie nevű, de valami haverjával volt, akinek később megérkeztek a híres haverjai, így esélyem se volt - rázta a fejét.

 - Nem ismered a szinonima szótárt? - kérdeztem vigyorogva.

 - Fogd be! - Nekem dobta az átázott pulcsiját én pedig undorodva ugrottam el annak az útjából. Egy kicsit esett. Ez a Londoni időjárás...

 - Várj. Híres haverjai? A One Directionra gondolsz? - kérdeztem, miközben a ház elé sétáltunk.

 - Mit tudom én? - tárta szét a kezeit. - A csajok egyből rájuk figyeltek és mindenki hirtelen velük akart beszélni. Totál elrontották az estét.

 - Hmm - kiittam a fél literes vizes palackot és a szelektív hulladék gyűjtőbe dobtam.

 - Talán ismered őket? - kérdezte Phil, miközben végig sétáltunk az utcánkon. Pár utcát először mindig csak sétáltunk.

 - Pénteken a koncert közben Natit és engem hívogattak, hogy menjünk velük. De visszautasítottuk őket, mert ugye tegnap suli volt.

 - Sok csaj van oda értük - jegyezte meg elmerengve Phil.

 - Érted is, bátyó - boxoltam a vállába játékosan.

 - Na ja. - Lerázta magáról a gondolatait és összecsapta a kezeit. - Kocogjunk el a parkig.

 Bólintottam és egy ritmusban kezdtünk el futni. A parkban ki volt építve egy futó pálya körben a parkban, és azon kezdtük el róni a köreinket. Általában ötnél többet nem szoktunk megtenni ilyen hidegben. Nyáron akár tízet is lefutottunk, de a hidegben nem vitt rá a lélek...

 A futó pálya keresztül ment egy erdősebb részen is, ahol a sima sétálgatók nem jártak. Kifejezetten a futók használják. Mikor pedig mégis arra téved egy sétálgató ember, valaki mindig kiparancsolja onnan. Legtöbbször Phil. Utálja, ha lassan sétálnak előtte...

 Már lefutottunk három kör, amikor éppen az erdős részhez értünk. Egy bőr dzsekis srác futott be a futók útjára előttünk néhány méterrel és sűrűn fordította hátra a fejét, mintha üldözték volna. A kabátja elől furán kidudorodott. Messziről úgy nézett ki, mint aki éppen most lopott a közértből. Viszont ahogy kezdtünk közelebb érni, egyre ismerősebb lett a srác.

 Phil felmordult, mikor a srác beljebb ment az úton, a kanyaron túl, ahol nem lehet látni, ha csak simán arra néz az ember.

 - Nyugi. Ez csak Zayn - préseltem ki magamból egy szuszra.

 Egy csapat lány vonult át az futó ösvényen mögöttünk. Olyan zavaros és izgatott volt minden egyes csaj, hogy úgy tűnt, mintha a papagáj házba kerültem volna az állatkertbe. Phil és én lassítottunk a tempónkon és  ahogy beljebb értünk a fák között, a lányok hangja is elvonult.

 - Zayn? - kérdeztem megállva a kanyar után. Alaposan elrejtőzött és nem láttam sehol sem. - Nyugi. A lányok már elvonultak. Adina vagyok!

 - Adi? - Zayn kidugta a fejét egy fa mögül, ami elég széles volt, hogy eltakarja a nyúlánk srácot.

 - Mi van a kabátod alatt? - kérdeztem furán nézve Zayn dudorját a dzsekin.

 - Hachi. - Szétnyitotta a kabátját és egy kis termetű kutya bukkant elő.

 Phil némán állt mellettem és figyelte az eseményeket.

 - De cuki! - A kiskutya felé nyúltam és hagytam, hogy megszagolja a kezemet, miután megnyaldosta, megsimogattam a fejét.

 - Unatkoztam és gondoltam megsétáltatom, mivel nincs otthon most senki. Most már tudom, hogy rossz ötlet volt - fájdalmas grimaszt vágott és letette Hachit a földre. Egyből szaglászni kezdte Phil és az én cipőimet.

 - Zayn, ő itt a bátyám, Phil - intettem oda-vissza.

 - Nagyon ismerősnek tűnsz - fogott kezet Zayn Phillel.

 - Biztos péntek estéről. Ő is ott volt a Funky Buddhában - tettem hozzá a végét, mikor Zayn értetlenül nézett rám.

 - Oh, tényleg! Andy majdnem neked ment, mikor meglátta, hogy Abbievel beszélgetsz! - Zayn elvigyorodott az emlékre.

 Felvont szemöldökkel néztem Philre.

 - Azt mondta, hogy nincs barátja - vont vállat Phil és zsebre dugta a kezeit.

 - Még jó, hogy Liam tudta mit kell csinálni, hogy lenyugtassa a félrészeg Andyt. - Zayn elő vett egy doboz cigit és egy szálat a szájába vett. - Kértek? - kérdezte felénk nyújtva.

 - Most komolyan? - kérdeztem megrökönyödve és a szerelésünkre mutattam.

 - A sportos mindeneteket már - vágta zsebre Zayn a káros cuccot és rágyújtott egymagában.

 - Ki fognak hűlni az izmaink - jegyezte meg Phil inkább nekem címezve.

 - Öröm volt veled összefutni - búcsúztam el Zayntől. - És veled is - lehajoltam és megvakargattam Hachi fülét.

 - Még látjuk egymást - búcsúzott Zayn is.

 ***

 Miután hazaértünk, lenyújtottunk és mind a ketten megittunk egy liter vizet (minimum), apu hazaért a tegnap esti munkából.
 - Végre - dőlt le a kanapéra.
 - Mi tartott ennyi ideig? - kérdeztem lekuporodva az egyik fotelre.
 - Néhány rajongó viccesnek találta, hogy elbújtak az aréna területén. Nem hiszem el, hogy még mindig képesek újabb és újabb búvóhelyeket kitalálni. - Addig püfölte a díszpárnákat, amíg kényelmesek nem lettek.
 - Ha itt alszol el, megint fájni fog a nyakad - figyelmeztettem.
 - Mindjárt felkelek - esküdözött. - És az egyik sztárocska telefonját még le kell szállítanom ma. - Felnyögött, ahogy eszébe jutott.
 - Add ide, majd én elintézem - nyújtottam a kezemet.
 - Csak menj be az Aphrodite Komplexumba. - Nagy levegőt vett és feltápászkodott a kanapéról. - Azt hiszem a negyedik emeleten a recepción leadhatod. Majd kérdezd meg. - A kezével hadonászott a feje fölött magyarázás közben és a szobája irányába indult.
 A kezembe vettem az iPhon-t és felmentem az emeletre átöltözni. A melegítőt farmerre és pólóra cseréltem egy fürdés után. A földszinten magamhoz vettem apa mágnes kulcsát a stúdióhoz, majd kocsiba pattantam.
 A komplexumhoz mélygarázs tartozott, amit a külső szemlélődők nem tudtak párosítani az épülettel. Miután az út levezetett a föld mélyére, élesen visszakanyarodott. Így szoktak a sztárok ki-beslisszolni, ha nem akartak feltűnést. Így is egy csoportnyi fiatal tolongott a hátsó bejáratnak vélt kapunál. Örültem, hogy nem kell áthajtanom rajtuk.
 Apu kártyájával benyomtam a négyes gombot a liften. Másképpen nem indul el. Ha a rajongók meg is találnák, nem tudnának elindulni a lifttel.
 A negyediken kiszámolóst játszottam hogy jobbra vagy balra induljak. Végül jobbra vitt a sors, de a recepciónál nem volt senki.
 Várakozás közben előhúztam a telefont a zsebemből. Megpróbáltam feloldani, de kóddal volt lezárva. A háttérkép a One Direction volt. Valamelyik kellékesé lehet a telefon.
 - Segíthetek? - kérdezte egy magas, vékony hang.
 Elszakítottam a tekintetemet a telefonról és felmutattam a készüléket.
 - Az O2 Arénában maradt tegnap esete. Kinek adhatom oda? - Szavaimra a nő beletúrt a jegyzeteibe.
 - A folyosón balra a második ajtó - majd a gép felé fordult és fogadott egy telefont.
 Meglepődtem, hogy személyesen kell megkeresnem a telefon tulajdonosát. Ilyenkor csak leadjuk a pultnál és már mehettem is.
 Miután a recepciós nem fordított rám több figyelmet, elindultam az adott irányba. A második ajtóhoz közeledve egyre hangosabb lett a hangzavar. Gitár, dob és zongora egyvelege szűrődött ki egyáltalán nem fülbemászó módon...
 Az ajtó elé érve visszafordultam megszámolni az ajtókat, de jó helyen voltam. Bizonytalanul benyitottam.
 A hangzavar hangosabb lett, így a füleimre tapasztottam a kezeimet. A teremben a One Direction tagjai produkálták magukat. A hangjukat nem lehetett tisztán érteni, egybe vegyült a hangzavarral.
 Miután észre vettek, abbahagyták.
 - Fiúk, megjelent a női hadosztály! - Harry a zongora oldalának dőlt hanyagul és engem méregetett.
 - Jézusom! Ugye nem ez lesz a következő lemezeteken?! - Kérdeztem leengedve a kezeimet magam mellé.
 - Adi! - Fordult felém Zayn, miután meghallotta a hangomat.
 - Várj, a backstage-es csaj Ed koncertjéről? - Kérdezte Harry a haverja felé fordulva.
 - Helló?! Én is itt vagyok - intettem a karommal.
 Liam felpattant Louis és a zongora mellől és közelebb lépett.
 - Minek köszönhetjük a látogatásodat? - Kérdezte egy mosoly kíséretében.
 - Valamelyikőtök ezt elhagyta - felmutattam a készüléket.
 - Az az enyém! - Kiáltott fel Niall és két lépéssel ott is termett.
 - Legközelebb vigyázz rá jobban - kacsintottam rá, miközben átnyújtottam neki.
 - Kösz - vágta rá fél vállról és egyből a telefonba merült.
 Vágtam egy grimaszt, majd kifordultam az ajtón.
 Nagy léptekkel indultam a lift felé, mögöttem pedig a fiúk civakodása hallatszódott. Gondolatban vállat rántottam. Gondolom ők is olyanok, mint akik a klubokban folyton rám nyomulnak. Ha nem fekszel le velük, nem is kedvesek...
 Megnyomtam a lift hívó gombját, ami a legfelső emeletről vánszorgott lefelé út közben meg-megállva.
 - Adi - Liam tűnt fel mellettem aggódó ábrázattal.
 - Ne aggódj. Lakat a számon - küldtem felé egy műmosolyt. Volt már alkalmam begyakorolni.
 - Mi? - Kérdezte zavartan. - Miért?
 - Senki nem fogja tőlem megtudni, hogy Anglia legkeresettebb export cikkje bunkó - vontam vállat és a lift felé fordítottam a figyelmemet.
 - Bunkó? - Kérdezte Liam elképedve. - Bunkónak tartasz minket?
 Válasz helyett inkább csak ránéztem. Liam arca inkább emlékeztetett egy megtört emberre, mint egy öntelt pacákra. Bele haraptam az alsó ajkamba.
 - Nézd. Értem én, hogy nem mentünk veletek a buliba. Nem kaptatok meg minket. Gondolom rengeteg lány közül válogathattatok az este folyamán, akik szíves örömest átvették a helyünket. - Megérkezett a lift és én beszálltam.
 - Mi? - Liam még mindig hitetlenkedett. - Nem, nem, félre érted! - Beugrott mellém a liftbe, mire én felhúzott szemöldökkel néztem rá. - Niall csak éhes. Paul éppen most ment el kajáért és még nem ért vissza.
 Látta rajtam, hogy még nem igazán győzött meg.
 - Mikor beléptél, mi éppen nagyban unatkoztunk, ezért elkezdtünk hülyéskedni. - Liam nagyon meg akart győzni az igazáról, és közben valahogy sikerült is neki.
 A parkoló szinten kinyílt a lift és egy középkorú pasi kajás szatyrokkal állt az ajtó előtt.
 - Liam - nézett az említettre meglepődve.
 - Paul, ő itt Adina! Már meséltünk róla. - Liamnek különös kisugárzása volt. Boldognak éreztem magamat ha már csak ránéztem. Ilyet legutóbb az unokaöcsémnél éreztem.
 Elgondolkodva léptem ki Paul mellett a liftből.
 - Liam! - Szólalt meg Paul figyelmeztetően. Felnéztem az említettre és ő ott állt mellettem.
 - Mindjárt visszamegyek - intézte szavait a pasinak. - Ígérem. - Rajzolt keresztet a szívére és feltartotta a kezét, mint a kiscserkészek.
 A liftajtó bezáródott és Liam felém fordult.
 - Akkor jók vagyunk? - Kérdezte Liam reménnyel a szemében.
 Mosolyogva bólintottam. - Jók vagyunk.
 - Bizonyíthatnád azzal, hogy eljössz ma velem, velünk a Funky Buddhába. - Billegett előttem zsebre tett kézzel.
 - Liam - nevettem el magam.
 - Mi van? - Kérdezte.
 - Vasárnap van! - Mosolyogtam még mindig. Nem válaszolt semmit csak kitartóan nézett. Nati kinyírna, ha nemet mondanék. Hétfőn órarend szerint nincs sulink...
 - Rendben van! - Tartottam fel megadóan a kezeimet.
 - Kilenckor ott találkozunk? - Kérdezte nagy szemekkel.
 - Kilenckor - bólintottam mosolyogva. Volt benne valami, ami nem engedte a szám szélét lefelé görbülni.
 A lift felé pillantott majd zavartan végig húzta a kezét a két centis haján.
 - Lenne itt még valami... - zavarban volt.
 - Nincs nálad mágnes kártya? - Kérdeztem a röhögés szélén.
 Bólintott, én pedig sikeresen visszafogtam magamat. Nem tudom mi volt velem.
 Liam megnyomta a lift hívó gombját és hamarabb odaért, mint amikor fent vártunk rá. A kártyával benyomtam a negyedik emeletet, Liam pedig addig tartotta az ajtót.
 - Akkor kilenckor - búcsúzott Liam, miközben kicsusszantam mellette az ajtón.
 - Kilenckor - erősítettem meg.
 Nagy nehezen becsukódott a lift ajtaja. A markomba kuncogtam, mint egy két éves és boldogan pattantam a kocsimba. Hazafelé megálltam Natiéknál, kihúztam az ágyából és szembe állítottam a tényekkel.

Backstage

2. fejezet

 - Helló mindenki! - Rajzoltam egy félkört a levegőbe, üdvözlés céljából. Megfordultam és vezetésemmel sorban mindenki bement a megfelelő helységbe, az ajtóra ragasztott lapok alapján.

 Jack mindig fordítva akarta felragasztani őket, de szerencsére én ott voltam, hogy minden professzionálisan menjen. Mégiscsak apán csattanna, ha valami kifogásolni való akadna...

 Visszamentem a folyosó végére, hogy ne legyek útban. Felkészültem az unalomra. Elcsavartam a rádiót Natira, de csak statikus csend fogadott. Az ő munkája csak most kezdődik, mert a VIP vendégek mostanában érkeznek meg. Sóhajtva tekertem vissza a rádiót.

 - Bocsi, de meg tudod mondani, hogy merre van Ed? - kérdezte egy mély hang.

 Felnéztem és Harold Edward Styles állt előttem fekete csőnadrágban és kék farmer dzsekiben. Kicsit kikerekedtek a szemeim, de mivel nem volt nála semmiféle kártya és egyedül volt, feltartottam a mutatóujjamat és beleszóltam a rádióba.

 - Itt backstage 11. Mr. Stylesnak van jogosultsága az öltözőknél lenni?

 - Most komolyan? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Styles és hitetlen pillantást vetetett rám.

 - Backstage 11. Az egész One Direction jogosult az öltözőkhöz belépni - recsegte egy hang a fülemre.

 - A folyosó végén, hármas öltöző. - Elléptem az útjából és rá se néztem. Próbáltam hűvös maradni és profinak tűnni. Örültem, hogy hallgattunk a józan eszünkre és nem húztunk magassarkút, mert a térdeim kocsonyává váltak. Ha nem támaszkodtam volna a falnak, lehet, hogy ájulást produkáltam volna. Még a lélegzetemet is visszatartottam, míg a fürtös eltűnt az ajtó mögött, és csak utána kezdtem el kapkodni a levegőt.

 Rácsaptam a rádióra és eltekertem Natira.

 - ... Adina. Adina. Adina. Adina. Adina - ismételgette megállás nélkül Nati.

 - Nem fogod elhinni, hogy ki van itt! - visítottam csendben a mikrofonomba.

 - A One Direction! - reagált Nati ugyan olyan lelkesedéssel, mint én.

 Kicsit rajongunk értük, ha nem esett volna le.

 - Az előbb sétált be Zayn Perrie-vel az oldalán. Eddig át se futottam a listát, de miután megláttam a kitetovált tagot, rögtön átnéztem és az egész banda fel van írva. Még Eleanor is!

 Lelki szemeim előtt láttam, ahogy ugrál kislányos lelkesedésében.

 - Ugye nem a VIP teremben vagy? - kérdeztem kicsit aggódva.

 - Ne nézz már kezdőnek, Adi! - horkantott Nati.

 - Az előbb állítottam meg Harryt - mondtam az ajtó felé nézve, ahol utoljára láttam.

 - Hogy mit csináltál?! - kérdezte Nati hüledezve.

 - Nem volt nála semmilyen kártya, így tudod, hogy mi a protokoll! - védtem magamat.

 - Jézusnak szent anyja! Megérkezett Niall sexy Horan és Liam kiskutyaszemek Payne! Nina off! - Hallottam a kattanást és ez után semmi.

 Mosolyt csalt az arcomra, ahogy elképzeltem Natit. Megszállottabb volt nálam, de azért nem voltunk őrültek. Csak a zenéjükre kezdtünk el mindenhol táncolni, ahol csak meghallottuk. Fel tudjuk sorolni a nevüket, tudjuk, hogyan néznek ki, de én mást nem nagyon tudok elmondani róluk. Talán még azt, hogy ki az a Perrie és Eleanor...

 Olyan 5 óra körül kaptam a fülemre, hogy kísérjem el Edet hangpróbára. Így vettem egy nagy levegőt, bekopogtam és benyitottam.

 - Lehet menni hangpróbára - jelentettem ki. Képzeletben vállon veregettem magamat a professzionalizmusom miatt.

 Ed felpattant, magához vette a gitárt és követett. Hozzá csapódott még Harry is. Így hárman indultunk meg a labirintusban.

 - Múlthéten voltunk itt fellépni, de te nem voltál itt - jegyezte meg Harry.

 - Aki múlthéten volt itt, ma nem tudott eljönni. Ha engem kérdeztek, nem is kell többet jönnie - hátravetettem egy pillantást a vállam fölött. Talán nem kéne ilyen sokat beszélnem erről.

 - Ilyen komoly itt a helyzet? - kérdezte kitartóan Harry.

 - Apám küldött ide, hogy tesztelj engem? - Kérdeztem hirtelen hátra fordulva és Harryvel szemtől szembe álltunk. - Megmondhatod neki, hogy ő kért meg rá, hogy az utolsó pillanatban ugorjunk be, és tudhatná már, hogy nincs több baki. Már a létező összeset elvétettük a múltkori alkalommal.

 - Megmondanám én... - hőkölt vissza egy lépést Harry a kirohanásom elől - ... ha tudnám, hogy ki az.

 Ed csendben röhögött magában. Miután Harry szavait igaznak találtam mélyen a szemibe nézve, vörösre váltott a fejem.

 - Nos. Akkor mégis csak volt még egy valami, amit el lehetett szúrni... - visszafordultam az eredeti irányba és gyors tempóra kapcsolva hamar a színpadhoz értem.

 Ed vigyorogva ment fel a színpadra, társalgott a technikusokkal és tette, amit tennie kell.

 - Legalább megtudhatom a neved? Ha már így lerohantál - vigyorgott Harry mellém állva. - Gondolom nem Backstage 11-nek kereszteltek el a szüleid.

 - Adina. A nevem Adina - válaszoltam karba tett kézzel. Nem fordítottam rá a tekintetemet, inkább a dolgukat végző embereket néztem. Elég kínosan éreztem már így is magamat a kirohanásom miatt.

 - Harry! - kiáltották mögülünk páran. Megfordultunk a hang irányába, és Nati közeledett felénk Zayn, Perrie, Niall és Liam társaságában. A srácok kiabáltak, Nati pedig hozta a profi formáját. Ugyan olyan érzelem mentes arcot vágott, mint amilyet én is, miután a vörösségem elmúlt. Vagyis azt hittem.

 - Miért vagy kipirulva? - súgta oda Nati, miközben a VIP vendégek lepacsiztak egymással.

 - Majd elmondom - súgtam vissza. - Nem kellene vissza menned a terembe?

 - Nem említettem, de én is kaptam egy segítő társat. Amíg nem kezdődik el a koncert, simán egyedül hagyhatom - válaszolta halkan.

 - Viszont ha továbbra is ilyen hangosak lesznek, vissza kell őket kísérned - meresztettem a szemeimet az ember csoportra.

 Közelebb léptem hozzájuk és megköszörültem a torkomat, hogy felhívjam a figyelmüket.

 - Meg kell kérnem önöket, hogy ne zavarják az előadó művész hangpróbáját. Ha beszélgetni szeretnének, kérem fáradjanak vissza a kollégával a VIP terembe - intettem Nati felé. - Amennyiben hallgatni szeretnék a próbát, kérem maradjanak csendben. Köszönöm.

 Natival helyet cseréltünk. A csoport másik végére sétált és várta a jelentkezőket, akiket vissza kell kísérnie.

 - Én úgy is enni akartam valamit - mondta Niall. Csatlakozott még hozzá Zayn és Perrie is. Liam és Harry leültek egy-egy tartalék erősítő tetejére.

 Imádtam Ed játékát a gitáron és nem tudtam levenni róla a szememet. Lenyűgözött és elvarázsolt a gitár hangja és Ed éneklése. Próbáltam küzdeni ellene, de mivel úgy is Ed volt a fontos, Harry és Liam pedig csendben beszélgettek egymással, megtehettem, hogy élvezzem a munkával járó apró örömöt.

 - Backstage 12 Backstage 11-nek - rántott vissza a zene világából Nati.

 - Itt backstage 11. Mi van? - kérdeztem.

 - Niall mindent megesz, ami a VIP teremben ki van rakva - hallottam a hangján a kétségbeesést. - Elfelejtettem, hogy hol vannak a tartalékok.

 - Végy egy mély lélegzetet - javasoltam. - Emlékszel, hogy hol estél hasra Bruno Mars előtt? Ott van az ajtó az automata mellett.

 - Köszi - válaszolta megkönnyebbülten.

 Akkor követtük el először és utoljára azt a bakit, hogy magassarkúban jöttünk dolgozni.

 - A barátnőd hasra esett Bruno Mars előtt? - kérdezte jót derülve Harry.

 Annyira elmerültem a gitár hangjában, hogy nem vettem észre, mikor kerültek közelebb Liammel. Most mind a ketten ott álltak mellettem.

 - Belső információt nem áll módomban vendégekkel megosztani - vágtam rá szemrebbenés nélkül.

 - Mégis mennyi bakiról van itt szó? - kérdezte Liam karba font kézzel, és látszott rajta, hogy ő is jót szórakozik.

 Persze nem válaszoltam a kérdésre. Felnéztem a színpadra és Edre, de még mindig a hangolással volt elfoglalva.

 - Este van egy buli a Funky Buddhaban. Eljöhetnél. A barátnőddel együtt - Harry vigyora levakarhatatlannak tűnt.

 - Ah. Miért van mindenki annyira oda azért a clubbért? - forgattam a szemeimet. - De nem kösz. Holnap suli.

 - Szombaton? - kérdezte meglepetten Liam.

 - Persze - válaszoltam kicsit hevesebben, mint akartam. - A felnőtt képzések nem csak a hétköznapokra korlátozódnak.

*** Szombat ***

 Mikor reggel felkeltem pár percig csak néztem a plafonon táncoló napsugarakat és visszagondoltam az estére. A VIP vendégek nagyon őrültek voltak. Hol a korlátról kellett leszedni őket, hol a folyosón fogócskáztak. Kész hiperaktív kölyök banda. Hiába egyidősek velem, én ezt nem hiszem el.

 Ed koncertje mindezek mellet terv szerűen lezajlott bakik nélkül. Nati és én ahogy Ed visszakerült az öltözőjébe, leléptünk. Mind a ketten nyűgösek tudunk lenni, ha nem alszunk eleget. A fiúk próbáltak befűzni engem és Natit is felváltva, de nem sikerült nekik. Talán ha jobban ismertük volna egymást, beadtuk volna a derekunkat, mert már csináltunk olyat, hogy parti után mentünk suliba, de... A sármjuk most nem volt elég ahhoz, hogy levegyenek a lábamról.

 A suliba menet felvettem Natit a saját házuknál. Út közben persze részletes beszámolót tartott, hogy mik történtek a VIP részlegnél is.

 - Aztán Niall minden tálcát lepusztított, így én és Faye csak szörnyülködve egymásra néztünk. Nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Végül szerencsére belekeveredett egy banda csatába, amikor meg azokkal a kis szendvics kardokkal harcoltak egymás ellen. Mikor meg leszúrták elkezdte eljátszani a primadonnát, amint elhalálozik.

 Én csak nevettem a kormányba kapaszkodva.

 - Nem volt ennyire vicces! - vágott egy grimaszt. - És az öltözőknél mi volt?

 - Nagyából hasonló dolgok. - Még mindig kuncogtam Nati meséjén. - Liam és Harry valamiért felmásztak a lépcső korlátjain, ahonnan aztán le kellett őket szedni, mert Harry úgy nyávogott, mint egy fán rekedt macska. - Natiból kitört a röhögés. - Aztán meg elkezdtek valamiért fogócskázni.

 - Mikor visszamentünk hozzátok le sem álltak az invitálásokkal - jegyezte meg Nati, miközben leparkoltam.

 - Ja. Nem tudom miért van mindenki megszállva aziránt a Funky Buddhaval - ráztam a fejem, miközben a suli felé lépkedtünk.

 - A Funky Buddha egy olyan hely, ahova nem engednek be korcsokat - hallottunk egy fellengzős hangot.

 A hang irányába fordultunk, de amúgy is tudtuk, hogy ki a tulajdonosa. Rachel.

 - Akkor kerüld azt a helyet, mert nem biztos, hogy beengednének - vágott vissza Nati.

 Rachel a sleppjével álltak az épület mellett és cigiztek.

 - Majd biztos meghívnak benneteket, ha takarítani kell - kiáltotta utánunk, mikor már majdnem az ajtónál voltunk.

 - Ne - megfogtam Nati karját, hogy ne forduljon vissza. - Tudod, hogy mi jobbak vagyunk ennél.

 Nati csak fújtatott.

 - Ha tudná, hogy kik próbáltak minket elvinni tegnap este...

 - De nem tudja. És nem is fogja. - Belöktem az ajtót, ami nehezebb volt a kelleténél és magam előtt toltam Natit.

 - Pedig hogy megnyúlna az az agyon szolizott arca... - álmodozott Nati hangosan.

Adina

1. fejezet

 - Adina! Vonszold le a segged az emeletről! - Erre ébredtem. Kellemes ilyen szép és üde mondatra felébredni az édes álmok közül...

 Morogtam, miközben kikeltem az ágyból és a fürdőszoba ajtaja felé vettem az irányt, és belerúgtam Nataliba, aki a földön aludt. Ha már én nem kelhettem szépen, ő se!

 - Bazd meg Adi! - nyögött fel a fejére húzva a takarót.

 Nem foglalkoztam vele, hanem vettem egy gyors, ébresztő zuhanyt. Miközben fogat mostam, megtöltöttem egy poharat vízzel és visszasétáltam Natalihez. Még mindig aludt, így ráöntöttem a vizet.

 - BAZD MEG ADI! - ugrott fel egyből. Csak szépen néztem rá, majd visszamentem leöblíteni a fogkrémet. Nati nem foglalkozott azzal, hogy a bátyámmal közös fürdőszoba ajtaja még nyitva a másik oldalon, vagy hogy még én is bent vagyok. Ledobálta magáról a pizsijét és beugrott a zuhany alá. Nem éppen a szégyenlősök közé tartozik...

 Felöltöztem és lementem a konyhába.

 - Apa hagyott neked üzit a frigón - bökött az elektromos berendezés felé Phil, a bátyám. Mint mindig, most is tömte a fejét. Egy fejjel volt nálam magasabb, pedig én is 175 cm vagyok. Akárcsak Nati. Már nem tartom számon, hogy hány sportágban játszik vagy próbálta ki magát. Csak azt tudom, hogy döglenek érte a csajok, mégsem használja ki őket... Mindig. Nem szólok bele a csajdolgaiba, így ő sem szól bele az enyémekbe. Persze, amikor valami nagyon vészeset szemel ki, megmondom neki, és ez fordítva is működik.

 Lekaptam a hűtőmágnessel rögzített cetlit és leültem vele egy bárszékre.

Az utolsó pillanatban derült ki, hogy kell két ember. Natival legyetek 2-re a hátsó bejáratnál! Apu

Ennyi. Nem mondta, hogy mit kell majd csinálnunk, hogyan öltözzünk, meddig leszünk ott. Tipikus. Nati közben levonszolta magát az emeletről és betámadta a kávéfőzőt.

 Miközben adagolta magába a temérdek mennyiségű kávé adagját, leült mellém egy másik székre.

 - Kettőre az O2-nél kell lennünk - nyomtam az orra alá a cetlit. Öntöttem magamnak gabonapelyhet és tejet, majd magamba tömtem. Hiába voltam már 19 éves, még mindig ezt reggelizem.

 - Te is jössz? - fordultam a másik oldalra, ahol a bátyám a kistrilliónyi tojásból készített rántottáját fogyasztotta.

 - Negatív. Parti este lesz a srácokkal. Valami Funky Buddha vagy mi - vonogatta a vállát.

 - Ú. Mész a sztárokhoz bulizni - vonogattam a szemöldököm.

 - Kuss - vetett rám egy szúrós pillantást és lenyelte az utolsó feladatot. Felkapta a kapucnis felsőjét a pultról és felrongyolt az emeletre. Pár perc múlva hallottam, hogy a zuhany ajtaja csukódik és kinyílik a csap. Ő sem szokta becsukni maga után a fürdő ajtaját. 21 éves és Nati 19. Szerintem már volt köztük valami, de nem tudok róla. Csak sejtem. Elég sokszor van nálunk, gyakran itt is alszik. Mióta ide költöztünk és egy osztályba jártunk Natival, szinte elválaszthatatlanok vagyunk. Középsuli után egy képzésre jártunk tovább. Második otthona a mi házunk és Phil bátya helyett is a bátya. Cukik vagyunk együtt hárman a tengernyi családi fotón, ami a nappaliban vannak kiállítva. Nati anyukája nővérként dolgozik, ezért szinte nincs otthon. Apukája még kiskorában otthagyta őket. Az én anyum pedig még kiskoromban túladagolta magát. Még szerencse, hogy apum olyan helyen dolgozik, ami sokat hoz a konyhára. Máskülönben mi sem látnánk sokszor. Kiskorunkban azzal próbált minket kárpótolni anyu távozásáért, hogy minden nyarat mozgalmassá tett. Volt, amikor csak megszervezte az utat, táborokba küldött minket, vagy rokonokkal nyaraltunk, de sosem unatkoztunk. Mindent megkaptunk, amit csak akartunk. Sosem tartoztunk a lúzerek közé, mindennek ellenére nem szálltunk el magunktól.

 Miután Nati magához tért, egyből rácuppant a telefonjára, hogy megtudja, milyen koncertre megyünk az este.

 Apu munkája olyan biztosítás, hangtechnikus féleség. Általában a sztárokat irányítgatjuk a backstage mögött vagy az öltözőkre vigyázunk, távol tartjuk a nem kívánatos személyeket.

 Nati sikításban tört ki, amivel kirántott a gondolataim közül.

 - Na melyik sztár lett a befutó? - kérdeztem az iPhonjára nézve.

 - ED SHEERAN!!! - sikította tovább 2 oktávval magasabb hangon a saját hangjánál.

 - Aaaah! Ginger Jesus. Sweet! ( nem fogom lefordítani, mert úgy nem értelmes. szerk.) - Az államat a tenyeremre támasztottam és elrévedtem a semmibe. Nati kiugrálgatta magát helyettem is.

 Mivel szokás szerint délben keltünk, ezért már csak egy óránk maradt elkészülődni és elindulni a délkelet-londoni arénába.

Adina 

Natalia

 Pulóvert nem vettünk fel, mert úgy is rohangálni fogunk és csak hurcibálni kéne az egész backstage mögött. Táskát se, csak telefont és személyit. Pénzre nem lesz szükségünk, a kulcsomat meg majd a kabátomba teszem. Stílusosan, de azért még is lezseren öltözködtünk, hogy ne szúrjuk a sztárocskák stylistjának a szemét. Mármint általában. Ed Sheerannek nem tudom, hogy van-e...

 Nagy nehezen bepattantunk a mini cooperembe, ami tűzpiros volt. Mike, a parkoló kapujánál köszöntött minket és be is engedett. Leparkoltam egy üres helyre és már apu meg jelent az ajtóban, hogy fogadjon minket.

 - Értékelem, hogy időben itt vagytok. - Ez tőle dicséretnek számított.

 - Phil éppen nem volt útban - vontam vállat.

 - Itt van két rádió, és egy-egy füles. A csatornák be vannak állítva. Ne tekergessétek őket! - Mondta nagyon komolyan. Egyszer előfordult, hogy mikor saját csatornát kerestünk magunknak, hogy beszélhessünk, pont a fellépő fülesét találtuk meg... upsz. - Nati, te a VIP-ben fogod ellenőrizni az embereket. - Oda adott neki egy Tablettet, amin egy lista név volt az elején. - Ha játsszasz vele, hamarabb lemerül. - Felém fordult. - Te az öltözőből fogod elindítani a fellépőt. Rádión folyamatosan kapcsolatban maradunk.

 Natival érzékeny búcsút vettünk, majd két különböző irányba indultunk. Nati felment a lépcsőn, én pedig jobbra kanyarodva elkalauzoltam magamat az öltözőkhöz.

 A rádiót tanulmányoztam, míg sétáltam az üres folyosón, de nem változott az utolsó alkalom óta. Már ismertem a labirintust és nem tudtam eltévedni benne. Pedig már nem egyszer próbáltam, higgyétek el! A fülesnek csak egy hallgatója volt, de úgy nézett ki, mint egy fejhallgató. Volt hozzá mikrofon is, amibe beszélni lehetett. Szerencsére vezeték nélküli volt, így nem kellett aggódnom, hogy beleakadok valamibe. Elcsavartam a rádiót egy adóra, amit Natival szoktunk használni, mikor külön vagyunk választva. Már meglestük, hogy melyik csatornákat szokták használni a keverőpultnál, így nem fordul elő több baki.

 - Nati? - kérdeztem a statikus csöndet hallgatva.

 - Itt vagyok - jelentkezett be a legjobb barátnőm. - Ez egy kész katasztrófa. Egyes VIP vendégeknek bejárásuk van a backstage-be is. Mégis hogyan tartsam itt azokat, akiknek nincs engedélyük, mégis látják, hogy a többiek lemehetnek?!

 Nem válaszoltam, mert tudtam, hogy csak füstölög. Ráhagytam, hogy kitaláljon valamit a probléma megoldására.

 Közben megérkeztem az öltözőhöz, ami teljesen üres volt fehér falakkal.

 - Megvigasztal, ha azt mondom, hogy az öltöző meg totál üres? - kérdeztem.

 - Úúú! Szívás! - Kihallottam a hangjából az együttérzést. - Legalább már tudjuk, hogy hol vannak a cuccok.

 - Ja. De ehhez nekem akkor is segítség kell. Nem fogom becipelni egyedül azt a rengeteg cuccot - karba fontam a kezeimet magam előtt.

 - Ezért vagyok én itt! - jött egy hang mögülem.

 Ugrottam egyet és megfordultam.

 - Ijesztgesd a nénikédet! Ki vagy? - kérdeztem gyanakvóan.

 - Jack - felém nyújtotta a kezét, de én csak elcsavartam a rádiót és megkérdeztem, hogy itt kell-e lennie Jacknek. Amíg vártam a választ, végig mértem a srácot. Phillel egykorúnak mondanám, de nem olyan magas, mint ő. Max fél fejjel magasabb nálam, de a bicepszei kétszer akkorák, mint a combom. Visszajelezték, hogy Jacknek tényleg itt kell lennie. Megköszöntem a választ, majd visszatekertem Natira.

 - Kaptam segítséget - még saját magamnak is meglepődöttnek hangzott a válaszom.

 - A faszért kell elkapcsolnod bejelentés nélkül! - Na igen. Nati és én is mocskos szájjal rendelkezünk...

 - Most mennem kell. Adi off.

 - Sok szerencsét. Nati off.

 Visszacsavartam a rádiót az eredeti adóra és Jack felé fordultam.

 - Tudod hol vannak a cuccok, amiket be kell hozni ide? - Kérdeztem körbemutatva a kanapékkel teli termen.

 - Nem - vont vállat egy félmosollyal.

 - Akkor kövess. - Továbbra sem volt szimpatikus a gyerek. Csoki barna bőre és szeme volt. Nagyon lazán mozgott, és látszott hogy nincs problémája az önbizalommal. Egyszerűen csak idegen volt még számomra. Talán apu egyszer meghallgatta a hisztizésemet a nehéz cuccokkal kapcsolatban, amikor egy ilyen munka után otthon találkoztunk...

 Benyitottam egy raktárba, ahol a szponzorok termékei kartonszámra álltak. Intettem Jacknek.

 - Csak tessék.

 Először rám nézett, majd a kartonokra. Felkapott egyet, ami nekem csak több percnyi szenvedés után ment volna és vissza indult oda, ahonnan indultunk.

 Mire mindent szépen elrendeztünk, Jack szimpatikussá vált. Megtudtam, hogy tanulás mellett vállalta a pakolás melót. Szerencséje volt, hogy velem lett beosztva. Ismertem egy pár olyan embert, akivel nem lett volna ilyen nagy szerencséje. Egy órát rendezgettünk és pakolgattuk az öltözők és az interjú szobákat. Ez után megkérdeztem a rádión, hogy mikor érkezik Ed Sheeran, ahol azt válaszolták, hogy bármelyik pillanatban megérkezhet.

 - A koncert után is itt maradsz pakolni? - kérdeztem Jacktől.

 - Nem, egész nap itt voltam. Az én műszakom mindjárt lejár. Utána jelenésem vagy egy szórakozó helyen. - Bármit mondott, bármiről beszéltünk, a szája sarka mindig közel volt a füleihez.

 - Funky Buddha? - kérdeztem grimaszolva.

 - Honnan tudtad? - kérdezett vissza meglepetten.

 - A bátyám is oda megy. Philnek hívják és egy fejjel magasabb nálam.

 - Jó kis hely az - vont vállat.

 - Még sosem voltam ott, csak hírből ismerem - vallottam be.

 - Majd egyszer látogass el a barátnőddel - javasolta Jack. Elkísértem a folyosó végéig, de láttam, hogy közeledik egy csapat ember, így tovább nem mentem.

 - Viszlát, Jack - intettem neki még egy utolsót. Vissza intett és én újabb helyzet elé kerültem.