Csak egy lusta reggel

Amúgy a gif-eknek semmi közük a fejezet jellegéhez általában, csak imádom Liamet nézni. :D

Because one is not enough! :D

23. fejezet

 Este végül az álmosság nyert és nem hiperventilláltam azon, hogy mi lesz köztem és Liam között. Ő is fáradt volt és én is.

 Reggel viszont... úgy keltem fel, hogy Liam hátulról átölelt és az ujjaink összefűzve voltak a mellkasomhoz húzva. Pár percig még fel kellett fognom a jelenetet, míg a fényviszonyokkal barátkoztam, de utána csak mosolyogva néztem a kezeinkre. Csodálkoztam rajta, hogy ilyen nyugodtan aludtam. Általában össze-vissza ficánkolok este és esély sem adódik egy ilyen alvás-pózban kelni...

 Mivel Liam szuszogása egyenletes volt, így gondoltam, hogy még adok magamnak pár perc szundit. Végül is amiért elutaztunk idáig már itt volt mellettem, úgyhogy bármit is fogunk csinálni, nem sietünk sehova se...

 Ha Liam itt van, Harry biztos Natihoz "tört" be, aminek szerintem egész napos szoba szerviz lesz a vége, és inkább nem akarok a részletekre gondolni. Ha viszont mégis kidugják a képüket a szobából, az sem mostanában lesz. A szabad kezemmel elértem a telefonomat a párnám alatt, így meg tudtam nézni az időt. 9 óra 11 perc. Nem rossz. A telefonon alvás pedig rossz szokás, amiről nem tudok leszokni. Visszacsúsztattam a készüléket, de majdnem kiugrottam a bőrömből, mikor Liamé elkezdett csörögni. Az egyik gyári csörgés volt neki beállítva, így meg tudtam különböztetni az enyémtől, ami mellesleg most Phil hangjára csörög, mert kóddal védte le, hogy ne tudjam megváltoztatni. Már dolgozom a kódfejtésén...

 - Bocsi, bocsi, bocsi, mindjárt kikapcsolom - motyogta rekedtes hangon Liam, és a párnája alól húzta elő a kütyüt. Ha!

 Nyomkodta a képernyőt, majd visszafordult felém, de én már rég kikeltem az ágyból.

 - Fel kéne kelni, nem gondolod? - kérdeztem a fürdő felé lépkedve, hogy arcot mossak. És fogat.

 - Nem. Fáradt vagyok, álmos vagyok. Gyere vissza aludni - mondta csukott szemmel felém nyújtva a kezét.

 - Mindjárt - csuktam be magam mögött az ajtót és használatba vettem a fürdőt. A hajam sosem állt úgy, mint a széna boglya, de azért kócosnak, kócos szokott lenni ébredés után. Az ujjaim bőven elegendőek voltak egy fésűnek, így túl sokat nem kellett szenvednem. Fogat mostam és lemostam az arcomat, csak hogy észhez térjek.

 - Rendeltem reggelit - fogadott az ágyon ülve Liam és már volt rajta egy melegítő nadrág. A felsőtestéről még mindig fagyit lehetett volna nyalni, de ezt a gondolatot próbáltam elhessegetni.

 - Oké - bólintottam, miközben ő is bement a fürdőbe. - Ennyit az alvásról? - kérdeztem az ágy közepén ülve, mikor kijött onnan.

 - Arról sosem mondok le - jegyezte meg vigyorogva, és a lábaim két oldalán, négykézláb mászott föl. - Jó reggelt - köszönt halkan szemtől szembe velem.

 - Jó reggelt - köszöntem vissza mosolyogva. Lágy csókot lehelt ajkaimra, amit örömmel viszonoztam. Ledőlt mellém az ágyba és én a karjai közé bújtam. Ujjaimmal végig jártam a felkarjaink izmait, amik anélkül is kidudorodtak, hogy befeszítette volna. Majd lejjebb csúsztak az ujjaim a tollas rajzra, majd végig rajzoltam a négy nyilat. - Amúgy ezeknek van jelentésük? - De nem válaszolt, csak morgott valamit. Felnéztem rá, és a szemei csukva voltak. Gondolom kihasználta az alkalmat, hogy amíg én felfedezősdit játszok, ő pihen. Visszanéztem az ujjaimra, amiket átvezettem a másik karjára. Végig simítottam a tetovált bőrét és mint egy láthatatlan toll, az ujjammal követtem a vonalakat. A csuklójának felső részén lévő tetoválás felett jártam, mikor kopogtak az ajtón. Liam egy nagy sóhajjal vett tudomást a reggeli érkezéséről, én pedig két lábra álltam és beengedtem a pincért. Jó étvágyat kívánt nekünk, majd nem is szaporította tovább a szót.
 A tálcán volt pirítós, főtt tojás, rántotta és narancslé a friss zöldségek mellett.
 - De egészségesek vagyunk - jegyeztem meg Liamre mosolyogva, miközben ő feltornázta magát az ágy háttámlájának dőlve. Óvatosan az ágyra raktam a tálcát, a poharakat az éjjeli szekrényre, majd szettem egy kistányérra néhány pirítóst és rántottát. Közben bekapcsoltam a tévét, hogy legyen valami háttérzaj.
 - Most van a turnén egy egészséges életmód-tanácsadónk is. Figyel arra, hogy mit eszünk és a rendszeres mozgásra is - magyarázta Liam a reggelit. - Niallal szoktak egymásnak ugrani néha, de szerintem megéri. Több energiánk van és legalább egészségesek vagyunk - huncut mosollyal zárta a mondandóját, amitől a szívem is hevesebben vert.
 - Na és ez hogy egészséges? - kérdeztem a rántottára mutatva, ami ahogy elnéztem sonkadarabokkal volt meghintve.
 - Hát így! - mondta a rántottát egy pirítósra púpozva majd megfogott egy szelet paprikát és a szájába tömte. Nem bírtam megállni nevetés nélkül a jelenetet.
 - Gondolom a pirítós teljes kiőrlésű kenyérből van - forgattam a kezemben egy falatot, Ő pedig hevesen bólogatott.
 Összességében nagyon jó kedvvel telt a reggeli. Meglepetésemre az összes zöldség elfogyott, pedig nem szoktam reggelire nyerset fogyasztani. Azt hittem, hogy egy hadseregnek is elég lenne, de Liammel versenyeztünk, hogy ki tud több paprikát megenni... A végén el kellett mennie zuhanyozni, mert magára ejtette a felvágott paradicsomot. Erre én meg majdnem megfulladtam a kockára vágott kígyóuborka daraboktól, mert nem bírtam abbahagyni a nevetést.
 Ez után Liam visszabújt a takaró alá és az ölembe hajtotta a fejét. Én a tévét néztem és közben elkezdtem szórakozni a hajával. Imádtam a tapintását. Nem volt rajta semmi hajlakk, vax, vagy bármi hajcucc, amit a színpadra vagy a fotózásokra rákennek, hogy jól álljon. Puha volt a feje tetején és oldalt a rövidre vágott rész picit szúrós volt, mint az arcán lévő borosta.
 Megnéztem a reggeli rajzfilmek végét és észrevettem, hogy Liam ismét elaludt. Nagyon jól tudtam, hogy ki van fáradva és hogy milyen keveset alszanak a sok utazás és fellépések miatt. Valamint a hülye fejük miatt, amikor mini-partit rendeznek maguknak a buszon vagy fent maradnak egész este videójátékokkal játszani...
 Békén hagytam a haját és csatornát váltottam miután halkabbra vettem a készüléket, de Liam megmoccant.
 - Ne hagyd abba - nyögte álmos hangon, én meg kuncogva folytattam a hajának a birizgálását.
 Hiába nem csináltunk semmit, mégis sokkal jobb volt ez így, mint ha megint csak telefonon keresztül beszéltünk volna.
 A tény, hogy nyugodtan tud feküdni mellettem, ellazulni és beéri a semmit tevéssel, mélyebb szinten nyert el értelmet ennek az egésznek.
 Megnéztem egy Doctor Who ismétlést, de utána már nem tudtam tovább párnát játszani Liamnek.
 - Álom manó... - szólongattam a hajába túrva. Csak morogva jelezte, hogy hallja amit mondok. - Muszáj lesz kimennem Natihoz. Legalább ellenőrizni, hogy életben van-e még.
 Miután áthelyezte magát a párnák közé, nyomtam egy puszit a fejére, amitől elmosolyodott. Összeszedtem a ruháimat és a fürdőben átöltöztem. Hiába voltak csukva a szemei és mélyek a lélegzet vételei, azért mégis csak Liam.

Lazy voltam as shit. Rövid, de van.

22. fejezet (ADJ CÍMET!)

Na láttátok a srácok parfümjét? Hogy tetszik? Szerintem iszonyat cuki, hogy tényleg beszálltak a tervezésbe és az illat kialakításába. Nekem tetszik a kinézete, mert van rajta egy korona és tüll. :D Persze iszonyat gyerekes, de Niall megmagyarázta: "Minden rajongónk a mi hercegnőink." Persze itthon szerintem nem lehet majd kapni, de ez már más kérdés. :D Taylor Swift parfümöt sem lehet kapni, de mondjuk abba nem fogunk belehalni...
Ismételten nem tudok címet adni, mellesleg. És sorry about the late! :(

22. fejezet

 Liammel majdnem minden nap beszéltem. Telefonáltunk és hol pár percet, hol órákat töltöttünk trécselve. Eljött a március és az idő végre elkezdett melegedni is. Aztán újra hideg lett, amit fogcsikorgatva tűrtem.

 Mivel nem volt alkalmunk, hogy randit randi kövessen, így ezeken a beszélgetéseken keresztül ismertük meg a másikat. Elmesélte például, hogy miként jött rá, hogy a fogtündér nem létezik.
 Liam megígértette velem, hogy nem keresek rá a neten. Szerintem félt, hogy bármit találnék, elhinném kérdés nélkül. De azért igen mondtam neki. Még ha nem is tartottam be, azért próbáltam nem rá keresni. 300 embernél is több embert követek twitteren, így nem lehet kikerülni, ha egyszer-kétszer felbukkan egy-egy cikk róluk. Botrányosat viszont sosem olvastam, így mondhatjuk, hogy az ígéretemhez tartottam magam... Mondhatjuk...

 Még az egész március és április meg volt még, de május második felében már el fognak kezdődni a vizsgáim. Még nem stresszelek rajtuk, mert igen távolinak tűnnek. Ennek ellenére a tanáraim belevágtak egy ZH hullámba, amit a tavasz kezdetének kiáltottak ki. Liammel való beszélgetéseim így legtöbbször átcsaptak a tanulás ecsetelésébe részemről, ő pedig a koncerteket mesélte el, egy-egy interjút vagy az utazásukat. Valami mindig történt velük. Én pedig csak a könyvtárban szagoltam a dohos könyveket. Bár ez őt egyáltalán nem zavarta. Mindig kérte, hogy mondjam el mit tanulok éppen. Szerintem rejtett perverzitása volt, hogy olyat tanuljon, amit életében nem fog felhasználni.

 Első pár random telefonos tanulás után, próbáltam úgy időzíteni a beszélgetéseinket, hogy éppen szálloda vagy vendéglátás ismeretekre készüljek, mert így legalább hasznos dolgokról tudtam neki beszélni. De amikor ő hívott két interjú között a nap közben, vagy csak elbújt a tömeg elől, hogy velem beszélgessen, akkor csak mi ketten voltunk. Nem volt semmiféle szoba árazás, étel kimérés, egészségügyi előírások. Csak mi. Emlékek, történetek, a személyiségünk.

 Elköszönéskor pedig valamelyikünk mindig mondta, hogy még hány nap van hátra március 14-ig. Olyanok voltunk, mint a gyerekek: mintha visszaszámoltunk volna a nyári szünetig. Beszélgettünk azokról a helyekről, amerre koncertezni fognak, én pedig meséltem neki Alexről és a kirándulási hetünkről. Nem tűnt úgy, mintha bánta volna, amitől tartottam. Inkább izgatottnak tűnt.

 Fura volt az egész. Bizseregtem és jó kedvem volt, akárhányszor meghallottam a hangját a vonal másik végén. Álmaimban gyakran feltűnt, még ha nem is emlékeztem ébredés után, hogy mit álmodtam, azt tudtam, hogy ő benne volt.

Végül eljött a nap, amikor Natival összepakoltunk egy-egy kis bőröndöt és a minibe pattanva elvezettem Manchesterig. Március 13-ára foglaltunk szállást egy eldugott szállóban, ami gyönyörű volt kívül belül, de mivel esős napok következtek viharokkal vegyítve, így alig volt néhány vendég. Natival két külön szobába pakoltunk le, de alig volt időm körbenézni, máris csörgött a telefonom, aminek a kijelzőjén Eleanor neve villogott.

 - Szia! - Vettem fel a készüléket és a mágneskártyát magamhoz véve lefelé indultam a recepció felé, amerre őt sejtettem. - Máris megérkeztél?

 - Alig tudtam nyugton maradni egész nap. Csakis azt vártam, hogy mikor érkeztek meg! - Hallottam izgatott hangját a telefonon keresztül.

 - Tudom. Én sem bírtam volna már túl sokáig - viszonoztam az izgatott szintet. Ellel még a világ turné második koncertjének estjén számot cseréltünk, de csak az utolsó egy hétben váltak rendszeressé a hívásaink. Ő ajánlotta a szállót is, ahol most vagyunk és mivel a srácok ma még Dublinban koncerteznek, ő megmutatja nekünk a várost és az egyetemet, ahol tanul.

 Miután megláttam a hal másik oldalán, letettem a telefont és messziről intettem neki. Miután közelebb értünk egymáshoz, meg is öleltem.

 Előkerítettünk Natit a szobájából, majd El autójával mentünk "túrázni". Laza csajos napot tartottunk. Nem költöttünk pénzt csak akkor, amikor enni álltunk meg. Szerencsére megkíméltük a pénztárcánkat a drasztikus fogyástól. Leginkább csak arra fordítottuk az időt, hogy egymást megismerjük. Nati és én már eléggé összeszokottak voltunk, tekintve a történelmünkre, de Ellel alig találkoztunk és csak telefonon beszélgettünk, így kihasználtuk az időnket.

 Fáradtan szálltunk ki a kocsiból a szálló előtt, ahova El vitt vissza minket. Iszonyat kedves és nyitott lány volt, akinek elhatározott céljai vannak. Amilyennek kiismertem a nap folyamán lefogadom, hogy el is fogja érni őket. Nem búcsúzkodtunk túl sokáig, mert mind a hármunk már ágyban akart lenni. Azt nem tudtuk, hogy találkozni fogunk-e majd még az elkövetkezendő két nap folyamán, de a remény hal meg utoljára.

 Natival beültünk az étterembe még egy kis könnyed vacsorára, de a székek túl kényelmeseknek tűntek.

 - Esküszöm, hogy ezek a legkényelmesebb székek az egész világon - mondta Nati szemeit lecsukva a székbe kuporodva.

 - Csak el ne aludj benne - kuncogtam. - Hiszen képzeld el, hogy ha az éttermi székek ilyen kényelmesek, akkor milyen kényelmesek lehetnek az ágyak.

 Erre a mondatomra persze egyből kipattantak a szemei és a vacsorája felé fordította a figyelmét. Egy salátánál többet ha akartunk volna se tudtunk volna magunkba tömni, de nem is lett volna egészséges.

 Az ágy valóban puhának bizonyult, mert miután lefürödtem a csilli-villi zuhanyzóban és magamra húztam a takarót, egyből el is nyomott az álom.

 Hajnali háromkor a telefonom csörgésére ébredtem.

 - Aludni akaroook! - Nyüszítettem ki se nyitva a szememet. Az is csoda volt, hogy fogadni tudtam a hívást csukott szemekkel.

 - Én is - jött a válasz a másik oldalról.

 - Ajánlom, hogy kitűnő mentséged legyen Payne! - A szabad kezemmel a szememből dörzsöltem ki az álmot.

 - Van is. - Hallottam a hangján, hogy a füléig ér a szája. - Melyik szobában vagy?

 - Mi? - Kérdeztem az ágy szélére ülve, hátha így több éberségem lesz.

 - Melyik szobában szálltál meg? - Ismételte meg a kérdést segítőkészen Liam.

 - Miért is érdekel ez téged? - Kimásztam az ágyamból és a fürdőbe botorkáltam, hogy hideg vizzel arcot mossak.

 - Adina - ejtette ki könyörögve a nevemet Li.

 - 203-mas - suttogtam a tükörképemre nézve, majd a vonal megszakadt.

Arcot mostam, mint ahogy azt terveztem és végig húztam párszor az ujjaimat a hajamon. Nem lepődtem meg, mikor kopogtattak az ajtómon. Kinyitottam és a fáradt Liamet találtam táskástól, bőröndöstül.
 - Helló matróz - kuncogtam a csajos nap folyamán ellőtt egyik poénon.
 - Tudom, hogy ha most akarnék bejelentkezni, hogy kivegyek egy szobát, a recepciósok a pokolba kívánnának.. - kezdett bele egy védő beszédbe. - Tudom, hogy még csak egyszer randiztunk és hogy semmi jogom nincs ilyet kérni, de... - idegességében a vállán lógó táskával babrált, de szemkontaktust nem szakított - ... de nem lehetne, hogy vele aludjak?
 Meg kell mondanom, hogy a pár órás alvás delíriuma még mindig elködösítette a gondolataimat. A folyosó gyér fényében szexin feszült rá a vékony kabát, valamint az elől nyitva hagyott résen keresztül a mellkasának az izmai is felsejlettek. A szemei... A szemei meleg barnák voltak és reménytelien néztek az én szemeimbe. Próbáltam felhozni valami ész érvet, hogy miért nem kéne beengednem Liamet a bérelt szobámba... Nem ment. Végül is csak azért vezettem három és fél órát, hogy Őt lássam. Az utóbbi három hétben lefolytatott beszélgetéseink során közelebb kerültünk egymáshoz. Én legalábbis közelebb éreztem magamhoz, mint ha nem beszéltünk volna. Tudja, hogy mi történt anyámmal, hogy milyen a kapcsolatom az apámmal vagy a testvéremmel. Alex családjáról még nem beszéltem neki, mert féltem, hogy elijeszteném. Viszont tervezem, hogy majd Őt hívom el plusz egy főnek az esküvőre... Sokat gondolkodtam rajta, de még nem beszéltem róla senkinek se. Még Natinak se. Nati viszont már elviccelődött a gondolattal, hogy "Csak képzeld el a násznép arcát, mikor beállítunk az oldalunkon a srácokkal!". Szerette a feltűnést és ha őrá figyelnek, de nem adtam jelét, hogy mostanában az én gondolataim között is sokat megfordul az ilyesmi. Hogy elképzelem magamat, hogy valóban Liam barátnője vagyok és nem csak valaki, akivel túl sokat lóg a telefonon.
 Ha csak alvásról van szó, az még nem okozhat gondot. De ha bármivel is bepróbálkozna, amit én nem akarok, még mindig le tudom ütni.
 - Gyere be. - Félreálltam az ajtóból és az Ő arcán megkönnyebbüléssel húzta maga után a bőröndjét és lépett be.
 Valahol az agyam hátuljában felsejlett egy dicséret-féle, hogy nem pakoltam szanaszét a cuccaimat, mint ahogyan szoktam. Nem tudom... Csak szokás, hogy otthonosabbá váljon a rideg környezet.
 - Elvégre is, itt nem fog megtámadni egy kecske - jegyeztem meg elsétálva mellette, miközben ő a táskájából szedett elő a cuccait a fürdőszobába. Még az egyik beszélgetésünk alatt mesélte el, hogy a srácokkal nyaraltak valahol az isten háta mögött, távol mindentől, mikor este hallottak valami zajt kintről. Kiderült, hogy csak a tulajdonos kecskéi szöktek ki a karámjukból. Az egyik célpontnak tekintette Liam hátsóját, mikor az eszetlen kiment megnézni, hogy mi okozta a zaj forrását. Így kezdődnek a horror filmek, ha engem kérdeztek...
 Miután Liam igénybe vette a fürdőszobámat (megismétlem, újra megdicsértem magamat, hogy nem hagytam totál káoszt magam után), egy szál boxerben jelent meg az ajtóban.
 - Esküszöm, ha a kecskés megjegyzés miatt kínzol, visszaszívom! - Húztam magamra a takarót nyakig, miközben magamat próbáltam visszafogni. A szívverésem nem kicsit ugrott meg a látványtól..
 - Kínozni? - Kérdezett vissza vigyorral a hangjában, mert közben lekapcsolta a fürdőszoba villanyt és így sötétségbe borult a szoba. - Ez csak textil spórolás. Hatalmas világturnén vagyunk, tudod... - A hangja egyre közelebbről szólt, majd éreztem, ahogy besüpped az ágy másik oldala és ő is a takarók alá került.  - Ha csak egy boxerben alszunk, több ruhánk marad.
 A hangja simogatóan mély és rekedtes volt a fáradtságtól. Pár perc csönd után visszadőltem a párnák közé és ügyeltem rá, hogy ne érjek hozzá. Nem akartam elveszteni a kontrollt magam felett, és tudtam, hogyha csak egy centire is érintkezik a bőröm az Ő bőrével, nekem végem.

Mivel továbbra is perverz örömötöket lelitek megajándékozni engem díjakkal, ezért közlöm veletek, hogy tudomásul vettem őket. Nagyon kedves gesztus. Csak én nem vagyok a hívük. Általában kitérek a válaszok elől, és nem szeretek személyes dolgokat megosztani magamról. Ezért vegyük csak a két sor 11 kérdést.
Dórci kérdései:
-Miért kezdtél blogot írni?
Mert felháborítóan kevés Liam blog van.
- Kedvenc állat?
Nincs.
- Kedvenc zeneszám?
Nincs.
- Kedvenc 1D tag?
Komolyan?
- Szereted a Punnany Massif-ot?
2 számukat hallottam eddig és egyszer majdnem elmentem egy koncertjükre, de éppen vizsgáim voltak... és hatalmas vihar volt a koncert alatt, mellesleg. és beteg is voltam.. azt hiszem nem segített volna rajta...
- Voltál már 1D koncerten? Milye vot,ha voltál?
Nem.
- Kedvenc étel? xD
Vágom, hogy nagyon örülsz, de nincs.
-Van hobbid?Ha igen mi?
Írni.
-Kedvenc énekes a Little Mix-ből?
Nem ismerem őket, csak mint előadókat.
- Kedvenc színed?
Az idei divat szín a zöld.
- Szeretnéd,ha a könyvedet kiadnák a boltokban?
Persze!

Vicky kérdései:
1.Sorozat vagy film?
Sorozat
2.Kedvenc évszak?
Ősz
3.Sportolsz valamit?Ha igen,mit?
Most vettem egy pimaszul drága futó cipőt.
4.Kedvenc zene?
Nincs.
5.Mit csinálsz a szabad idődben?:)
Szabad vagyok.
6.Hobbid?
Írni.
7.Kutya vagy macska?
A kutyánál hűségesebbet nem találsz.
8.Várod már a nyarat?:P
Nekem már 2 hete nyár van.
9.Milyen a természeted?
Heves.
10.Milyen könyvet olvasol?Tetszik?:))
Sokfélét és szoktak néha.
11.Hány éves vagy?
Mindig elfelejtem és újra meg újra ki kell számolnom. Nem vicc.

Felfedező

Azt hiszem kicsit félreértettük egymást. :D Én azért hisztizek, mert nincs komment. Nem azért, mert nem járnak erre. :'D Azzal teljesen elégedett vagyok. :D
Ne legyetek lusták! :D
Leah Xx
U.i.: Mióta mondta az egyik névtelen, hogy gyakori kérdéseken is keresnek blogokat, felnéztem arra, és valaki ajánlotta mind a két blogomat, mert Liames és csak AWWWW. :D

21. fejezet

 - Sajnálom, de nem tudok elképzelni melletted senkit sem - ráztam a fejemet Alexre nézve.

 Egy csendes, dizájnos étteremben reggeliztünk, ahova apáék rángattak minket. Mindig ilyen helyekre mentünk, mert titkon azon versenyeztek, hogy ki tudja elvinni a másikat a legelegánsabb étterembe. Mi pedig csak mentünk utánuk, mert éhesek voltunk. És reggel lévén még nem nagyon volt agyunk az ész érveléshez, hogy rábeszéljük őket egy sarki kávézóra, ahol normális kaját is adnak.

 Natival az oldalamon ültem, Alex és Phil velünk szemben, apuék pedig az asztal távolabbi végében. Heves beszélgetést folytattak, és legtöbbször nem figyeltek ránk. Mikor kis tizenévesek voltunk még azt is az orruk előtt beszéltük meg, hogy este kiszökünk vagy csak hatalmas sületlenségeket mondtunk, hogy megnézzük, figyelnek-e ránk. Aztán bármit is akartunk végrehajtani a reggeli terveinkből este, mert Bill mindig ott volt. Ő volt az, aki reggelente figyelt mindenre. Végül is ez volt a dolga..

 - Most azt mondod, hogy nem elég jó nekem senki sem, vagy hogy képtelenségnek tartod, hogy bárki is megmaradjon mellettem? - kérdezte Alex hunyorogva, a kávés csészéjét a szája elé emelve.

 - Mindkettő - mondta Nati egy hatalmas ásítást elfojtva.

 - És mégis mióta vagy együtt a hercegnővel? - kérdezte Phil a croissantját vágva.

 - Az után ismerkedtünk össze, hogy az egyetemre mentem. Ismertek - vont vállat -, felfedező útra mentem, haverkodtam és próbáltam minél több információt gyűjteni a helyi eseményekről. - Alex mindig is az események középpontjában akart lenni és semmiről sem lemaradni. Nem is kellett rajta túl sokat fáradoznia, mert a személyisége úgy vonzotta a legkülönfélébb bajokat és eseményeket, mint a mágnes. Néha hihetetlen volt, hogy csak egy sétára indultunk a tengerparton, majd egy fesztiválon lyukadtunk ki a belvárosban... Valahogy mindig sikerült neki.

 - És ugyan olyan felfedező, mint te? - Érdeklődött Nati az állát a kezeire támasztva.

 - Igazából... - Alex a semmibe nézve elmosolyodott - Eddig mindig azt éreztem, hogy mennem kell és csinálnom valamit, különben lemaradok valamiről... - Letette a kávés csészéjét, ami üresen koppant az asztalon. - De mióta megtaláltam őt, és tisztában vagyok az érzéseimmel, már nem érzem ezt.

 - Boszorkányság! - Fújt Nati, mint egy macska.

 - Ne értsetek félre, voltunk mi is kalandozni, eltévedtünk Velencében és felosontunk az Eiffel torony tetejére együtt, de - megrázta a fejét és az arcára bárgyú mosoly ült ki - már nem muszáj elmennem. Most már egy helyben tudok maradni és nem érzem azt, hogy fel kell másznom valamire vagy újabb kalandokba kell belevetnem magamat.

 Pár perc csönd után, miközben mind a hárman Alexre bámultunk, Phil halkan szólalt meg.

 - Neked komolyan bekötötték a fejed. - És igaza volt. Alex volt a leghiperaktívabb a kis csapatunkból. De ő csak elnevette magát.

 - Ez a szerelem haver - lapogatta meg a vállát a még mindig hitetlen képű Philnek.

 - Ha a szerelemmel az jár, hogy teljesen megváltozol, akkor nekem nem kell belőle - tolta el maga elől az ételt Nati és karba font kézzel hátradőlt.

 - Nem nem - ingatta a fejét Alex mosolyogva. - Nem megváltozol, csak... - kereste a megfelelő szót - én lenyugodtam - tárta a szét a kezeit.

 - Visszatérve a kérdésedre: nem hittem, hogy találsz valakit, aki képes lesz erre. - Alex szemeit fürkészve előrébb csúsztam a széken. - Valahogy sejtettem, hogy eljön majd ez a nap - folytattam elmosolyodva. - A nap, amikor már nem kell többet azon stresszelni, hogy mivel kell elterelni apuék figyelmét, hogy beszökhessetek egy pince ablakon vagy hátsó ajtón.

 - Ezekről a pillanatokról még nem feltétlenül kell lemondani. - vigyorodott el Alex. - Attól, hogy még nem fogom belekeverni magamat hatalmas őrültségekbe nap mint nap, még havonta lehet, hogy sor kerül rá.

 - Gondolj csak bele: én, mint otthon ülni, kötögetni, olvasni, tv sorozatokat nézni... - Nati megrázta magát, mint egy kutya eső után.
 - Azt hiszem itt már nem rólam van szó - nézett barátnőmre Alex felhúzott szemöldökökkel. - Hogy is hívták a kis barátodat? Harry?
 - Hát ha rajtam múlik, nem látod majd többet - puffogott Nati.
 - Csak azért mondod ezt, mert félsz - mutattam rá a nyilvánvalóra.
 - Igen. Félek attól, hogy életem hátralévő részét azzal fogom eltölteni, hogy otthon maradok és terebélyes hátsót növesztek - hisztérikus hangja zavart pillantással párosult.
 - Nem hiszem, hogy ettől kéne félned - szólt közbe Phil. - Még csak randiztok, és amint túlvagytok még pár randin, majd úgyis rájön, hogy képtelenség téged féken tartani.
 Nati gyilkos pillantást vetett a bátyámra.
 - Szerintem nem olyan szörnyű szerelmesnek lenni - tologattam a kiürült teás bögrémet magam előtt. - Boldog leszel tőle és érzed, hogy szeretnek. Tudod, hogy valahol valaki éppen rád gondol és hiányzol neki.
 - A szerelem nem csak annyi, hogy érzelmileg egy emberre fókuszálsz - könyökölt Alex az asztalra. - Az egész világhoz máshogy állsz hozzá. Színesebbek lesznek a képek és ha szerencséd van, megtalálod a másik feled. Azt, akivel kiegészítitek egymást. Bármerre mész, lesz valami apróság, ami a másikra emlékeztet, egy mozdulat, egy tárgy, egy szín... Bármi és akkor tudod, hogy minden rendben lesz. Mert megtaláltad azt, akivel minden rendben lesz.
 - Nézzetek ránk - dőlt hátra Phil, mire mindenki vetett egy pillantást a másikra. - Itt ülünk és ilyenekről beszélgetünk. Két éve még azt terveztük, hogy melyikünk ugorjon ki az ablakon elkötni egy furgont, míg a másik három eltereli a londiner figyelmét, majd addig faljuk a kilométereket, míg a tengerhez nem érünk.
 Az emlék mindenki arcára mosolyt csalt. Még Nati is halványan elmosolyodott.
 - Néha még mindig fáj a bokám - fűzte hozzá Nati, mire mindenki nevetni kezdett.
 - Mikor lesz az esküvő? - kérdeztem Alexet.
 - Júniusban.
 - Hűha! Az marha közel van - füttyentett Phil.
 - Görögországban egy kisvárosban lesz - osztotta meg velünk Alex mosolyogva.
 - Elénekeljük a Mamma Miát is? - kérdezte szarkasztikusan Nati.
 - Akkor addig valami nagyot kell alkotnunk. Csak egy lezárás képpen. Egy utolsó buli. - Phil figyelmen kívül  hagyta barátnőm mondatát és teljesen felpörgött a gondolatra. A szemin látszott az izgalom csillogása.
 - Mikor megyünk? - kérdeztem én is átvéve az érzését.
 - Májusban. Mikor végeztünk a vizsgáinkkal - kapcsolódott be Nati a tervezésbe.
 - És most hová megyünk? - Adta meg magát a három szempár szuggerálásának pár perc után Alex.
 - Akárhová - vont vállat Phil.
 - Akkor ez egy hosszú kirándulás lesz - vihogtam el magamat.
 - Június 16-ig el kell jutnunk Görögországba. Egyben, ha lehet. Semmi gipsz - szögezte le Alex.
 - És nem játszunk Másnaposokat sem - fosztottam meg Philt a klisés gondolataitól.
 - Akkor legyen egy hét - mondta Nati. - Egy hét, egy furgonban, egy földrészen.
 - Európában - vágta rá Phil.
 - Oh istenem - sóhajtott nagyot Alex. - Tervezgetünk, tervezgetünk, majd jól orra esünk - vihogott a saját mondatán, majd folytatta. - Nem tervezünk. - Alex sosem tervez. Első szabálya, szerintem. - Májusban, mikor végeztek a vizsgáitokkal - a mutató és a kisujjával ránk mutatott Natival -, mind összepakolunk és vonattal Párizsba megyünk. Onnan bepattanunk egy furgonba és játszunk.
 - Ez az az oldalad, ami hiányozni fog - vetette át a karját Phil Alex vállán.
 - De ha eltervezzünk, hogy Párizsba megyünk, akkor az már terv - mutatott rá Nati.
 - Shut up! - Vágta hozzá Alex a szalvétáját Natinak.
 Nevetgélve és jókedvűen hagytuk el az éttermet, míg apa és Spenc bácsi üzletről beszélgettek. Szerettem, mikor így együtt vagyunk. Ez a családom.

A kocsiban Alex mellé kerültem.
 - A te barátodat hogy is hívták? Liam? - Felsőtestével felém fordult, így a teljes figyelmét rám fordította.
 - Még csak egy randin voltunk - válaszoltam neki a telefonomba temetve a képemet.
 - Nem úgy tűnt, mintha még csak az alapoknál tartanátok. - A szemem sarkából láttam, hogy vigyor foglalja el az arcának 50%-át.


U.i.: kaptam kritikát egy nem rendszeres olvasótól, amit megtalálhattok ITT. Fogalmam sincs, hogy miért felejtettem el, hogy hogyan kell párbeszédeket írni. Eddig tudtam, és kiszúrta a szememet, de úgy látszik, hogy tudat alatt csakazértis elkövettem... :'D

Most rövid lett, mert problémáim vannak, de remélem hamar túllendülök rajta és az elkövetkezendő 2 hétben többet tudok ezzel a bloggal foglalkozni.

Rokonok

8000 oldalmegjelenítésen is túl és minimális komment. mit csinálok rosszul? :(

BTW (by the way = amúgy) egész héten stresszeltem és fájt a torkom, a fülem, alig aludtam, és most fáj belülről a szemem. 

Jó olvasás. Xx

20. fejezet

 A kezdeti meglepődésemet sehova nem tudtam tenni, hiszen számítottam már rá, hogy Harry és Nati együtt lesznek. Utálom a hormonokat.

 - Azt hiszem megnézhetnénk valami filmet vagy ilyesmi - vetette fel az ötletet Nati. Mindenki beleegyezett, én pedig lemondtam az ördögi tervemről, miszerint ráveszem a srácokat, hogy eljöjjenek velünk jógázni... Mókás lett volna, de majd inkább legközelebb. Biztos, hogy csinálni fognak valamit, amit meg kell majd bosszulni.

 Harry és Nati tiszta pokrócokra ültek a kocsiban, hogy ne maszatolják össze az üléseket. Nati, mint lány, elsőbbséget élvezett átöltözés, valamint fürdés kapcsán, így hozzánk mentünk, hogy mindezt megtegye. A saját kulcsát reggel nálunk hagyta. Komolyan gondolkodom rajta, hogy egyszerűbb lenne, ha hozzánk költözne. Vagy csak mi lányok összeköltöznénk. Nagy kaland lenne.

 Miközben vettük le a cipőinket, a szemem az ismerős új cipőkre esett, amik reggel még nem voltak itt, de sehogy sem tudtam archoz kötni. Apáé és Phillén kívül volt még három pár fekete bőr lakk cipő. Átsuhant az agyamon, hogy mit keres apu itthon ilyen korán, aztán örültem neki, hogy végre pihenhet egy kicsit. Miután a helyére raktam a saját cipőmet és papucs után nyúltam, hogy Harry és Liam ne mezítláb járkáljon, helyére kattant a cipők tulajdonosa.

 - Spenc bácsi! - Mindenről megfelejtkezve, sikítva a nappaliba rohanva, majd az említett nyakába ugrottam.

 - Spenc bácsi! - Követett Nati egyből, és már ketten lógtunk a nyakán.

 - Sziasztok lányok! - Ölelt vissza minket csont ropogtatva Spencer Jaffray, apu testvére.

 Miután elengedtük a kedvenc bácsikámat, vigyorogva néztem körbe. Ott volt még Bill, aki inkább hasonlított egy sziklára és az unokatestvérem, Alex. Apu, Alex és Phil hatalmas vigyorral nézték a jelenetet.  Bill arcán még sosem láttam érzelmeket és legtöbbször csak a szoba végében állt és csöndben volt. Spenc bácsi testőre volt, jól tudtam, csak baromira rám hozta a frászt. Köszöntem Alexnek is és Billnek is.

 - Nem feledkeztetek meg valamiről? - Kérdezte Spenc bácsi a nappali bejárata felé intve a tekintetével.

 - Upsz - nevettünk Natival kínosan. Azonnal elpirultam és a srácok felé néztem. Mind a ketten zavart tekintettel álltak egyik lábukról a másikra, és még véletlenül sem akarták átlépni a nappali küszöbét. Harry meg Nati ragadt és vicces foltok díszítették a ruhájukat, amiről eszembe jutott, hogy valószínűleg az én ruhám is olyan lett a nagy ölelkezés közben. Spenc bácsi persze makulátlanul maradt.

 - Öhm... - Natival visszasétáltunk a srácokhoz és kézen fogva behúztuk őket a nappaliba. - Apu, Spenc bácsi, Alex, ő itt Liam Payne a One Direction egyik énekese. Liam, ő itt az apukám, Rick és a testvére, Spencer Jaffray, valamint az unokatestvérem, Alex.

 Elengedtem Liam kezét, hogy kezet fogjon a rokonaimmal. Kicsit feszült volt a szentem, de hát a rokoni bemutatkozásra is sort kell ejteni valamikor. Még ha ennyire előre tervezetlenül is történik a dolog.

 A mosolyt nem tudtam elnyomni, amit a helyzet eredményezett, de miután a kézszorongatáson átesett Liam, belecsúsztattam a kezébe a sajátomat. Most Nati következett.

 - Ő itt Harry Styles. Szintén a One Direction egyik énekese. - Nati ugyan olyan jókedvű volt, mint én. Egyszerűen imádtuk a bácsikámat.

 A srácok még mindig feszülten néztek hol apámra, hol a bácsikámra. Phil a kanapé végében kuncogott és a vállai rázkódtak az elfojtott nevetéstől, ahogy Alexéi is.

 - Lám, lám - szólalt meg Spenc bácsi. - A kedvenc unokahúgom és a kedvenc fogadott unokahúgom a barátjaikkal az oldalán állítanak haza. Micsoda időket élünk... - Megrökönyödést tettetve rázta meg a fejét. - Bezzeg a mi időnkben - apára nézett, majd vissza a srácokra - még először hosszú udvarlás előzte meg az ilyen eseményeket.

 - Spenc bácsi, nem a középkorban nőttél fel! - Nevettem el magam.

 - Most miért kell lerombolni az imidzsemet? - Húzta fel az orrát sértődésből Spenc bácsi.

 - Mégis mi történt veletek? - Kérdezte apu Nati és Harry felé mutatva.

 - Hosszú történet - vihogott zavarában Nati. - Azt hiszem, hogy most jobb, ha megyek és átöltözök.

 - Én is megyek - mondtam, majd megszorítottam Liam kezét bátorítás képpen, de úgy nézett rám, mintha cápák közé készülnék dobni. Lehet, hogy helyt is állna a metafora...

 Natival felsiettünk a lépcsőn, és mivel nekem csak ruhát kellett cserélnem, ezért Nati ment a fürdőszobába. A táskámat az asztalom közelébe tettem le, majd a szerkényemhez fordulva kerestem tiszta ruhát. Az öltözködéssel akkor lettem kész, mikor barátnőm gőzfelhőbe burkolva jött ki a fürdőből.

 - Hű, de gyors voltál - néztem rá meglepetten.

 - Nem akarom, hogy túl sokat legyenek a srácokkal. Ismered Spenc bácsit - motyogta ruhaválogatás közben.

 - Jesszusom - számhoz kaptam a kezemet. - Nem is mondtam még Liamnek, hogy Spenc bácsi... 

 - Én sem - rázta a fejét Nati. Gyorsan ledobta magáról a nedves törölközőt és magára rángatta a cuccait.
 Ledübörögtünk a lépcsőn és a nappaliba lépve mindenki nevetett Liamen és Harryn kívül. Nem is akartam tudni, hogy miket milyen képtelenül klisés szöveget nyomtak le apámék. Néha elvetik a sulykot és jelenleg egy kanál vízben is megfojtanák őket ha tehetnék. Szeretik ráhozni a frászt minden srác ismerősömre, főleg ha valakivel kézen fogva jelenek meg.
 Szemet forgatva húztam fel a kanapéról a megkönnyebbült tekintetű Liamet. - Mi most megyünk, mert terveink vannak.
 - Várjatok! - Marasztalt minket Spenc bácsi, miközben Nati is kézen ragadta Harryt és a bejárat felé toltuk a srácokat. - Még csak nem is tudjátok, hogy miért vagyunk itt.
 - Ha jól sejtem, akkor este a megszokott helyeteken fogtok pókerezni és szivarozni. Holnap fejfájással fogtok kelni, amit egy kávé mellett próbáltok csillapítani, és együtt reggelizünk mi hatan. - Közben mind a négyen a cipőnket húztuk, én a nappali ajtajában.
 - Kitűnő emlékezet - nézett elismerve apámra Spenc bácsi.
 - Megnősülök! - Tört ki Alexből vigyorogva.
 - Csak ugratsz - egyenesedtem fel.
 - Nem én - rázta a fejét Alex.
 - Tényleg igazat mond - helyeselt Phil.
 Egy pillanatig csak néztem Alexre és nem tudtam elképzelni mellette egy lányt. Valakit, aki elviseli a hülye fejét minden egyes nap... Nyarakat töltöttünk együtt, téli síeléseket és őszi körutazásokat. Phillel mindig azon voltak, hogy galibát keverjenek vagy végig kóstolják a helyi alkoholos specialitásokat. Nem is volt olyan sok évvel idősebb nálunk.
 - Erről majd még beszélünk! - Mutattam Alexra, majd elköszöntünk, és visszaszálltunk Harry kocsijába.
 - Ez hihetetlen! - Nézett rám ugyan olyan meglepett arccal Nati, mint amilyen az enyém is lehetett.
 - Komolyan? - Kérdeztem költőien, majd csak vállat vontam. Az élet kifürkészhetetlen útjai...
 Az út csendesen telt, de nem olyan kellemesen. Natival váltottunk egy feszült pillantást, és Liamre néztem.
 - Ugye nem mondtak semmi... ugye nem... hmm... - próbáltam szavakba önteni a kérdésemet. - Miről folyt a szó, míg mi öltöztünk?
 - Csak tipikus "Ha bántod a lányaimat, én látom el a bajodat" beszélgetés - vont vállat Harry a volán mögül.
 - És? - Néztem Liamre.
 - Nem lehet minket ilyen könnyen elijeszteni - mosolyodott el Liam szívmelengetően.

A maradék órákat együtt töltöttük a srácokkal. Liam házában voltunk, ahol Harry kapott ruhát, amibe átöltözhetett és a takarókat is bedobták a mosógépbe. Beraktunk egy filmet a lejátszóba, de nem figyeltünk rá, hanem inkább beszélgettünk és kellemesen töltöttük az időnket.
 A búcsúzkodás akkor jött el, mikor a srácok visszafuvaroztak minket a házunkhoz. Negyed nyolc volt, ami azt jelentette, hogy már besötétedett. Liam cuccai már a kocsiban voltak és miután elbúcsúztunk mennek Harryhez, hogy az ő táskáit is összeszedjék majd elindulhassanak. 3 hétig nem fogunk találkozni velük, ami jelenleg elképzelhetetlennek tűnik. Olyan természetessé vált ebben a pár napban, hogy szinte mindig látom őket...
 Liam elkísért az ajtóig, míg Nati és Harry a kocsinál búcsúzkodtak.
 Nem bírtam elszakítani a pillantásomat a szemitől, és nem akartam, hogy vége legyen a pillanatnak.
 - Olyan fura - mondtam halkan. - 3 hétig nem fogok hallani rólad. Majd megpróbállak nem elfelejteni - apró mosolyra húztam a számat.
 - Olyan szemtelen vagy - mosolyodott el Liam is, majd magához húzott és megölelt. Az arcát a nyakamba fúrta és én pedig a karjai között remegtem. Méllyen beszívtam az illatát.
 Még hivatalosan össze sem jöttünk, csak egy randin voltunk, de máris kötődöm hozzá. Erősen. És ilyet nem szabadna éreznem. Elővigyázatosabbnak kéne lennem, de egyszerűen Liam úgy vonz, mint korsót a kút.
 - Hívlak majd - engedett el az ölelésből, de egy tapodtat sem mozdult.
 - Majd próbálj meg nem olyan sok backstage csajt összeszedni - mondtam viccelődve, mire csak mosolyogva rázta a fejét és közelebb hajolt, hogy megcsókoljon.

 Nati és Liam szóban elköszöntek egymástól, miközben elsétáltak egymás mellett. A srácok még intettek egyet a kocsiból, mi pedig a házunk ajtajából.
 - Hosszú lesz ez a 3 hét - jegyezte meg Nati, miközben levettük a cipőnket és felsétáltunk az emeletre.
 - Eddig is volt életünk. Ezután is feltaláljuk majd magunkat - jelentettem ki kizárva a gondolataim közül a negatívumokat. - Maximum nem fogunk annyit flörtölni - nevetésben törtünk ki, miután egymásra néztünk. Eltettük magunkat holnapra, de valamiért máris rám tört a hiány érzet...

Tudom, hogy megígértem, de jövőhéttől komolyan beleírom a szavakat! Csak szeretnék visszajelzéseket, ennyi az egész.
Amúgy hova írjam ki, hogy új rész van?
U.I.: A statisztikák szerint az előző fejezetem marha szar lett. Köszönöm, hogy ezt megoszthattam veletek. Mentális idegösszeroppanás szélén állok, de senki sem kommentel nekem. Marha szar érzés, de az írás az, amiben menekülni tudok. Nem akarlak titeket ezzel zaklatni, csak mondom. Jah, és bármennyire is rossz ez a történet, én akkor is folytatom. Bye.

Dupla

19. fejezet

Az első két óra eltelt, de bármikor meghallottam Rachel hangját, belemarkoltam a székembe, hogy ne pattanjak fel. Valamiért sokkal idegesebb voltam most és könnyebben ingerelhetőbb... Lehet hogy éppen a hormonjaim miatt. Még volt két 2 órás tanórám, amit nyugton kellett ülnöm.

 A telefonom rezgése elvonta a figyelmemet a tervek gyártásáról, hogy miként fogjam be a plázacica száját.

 Hey babe! Mi a helyzet? :) - Liam

 Az sms mosolyt csalt az arcomra, mire Nati értetlenül nézett rám. Szemeiből egy kérdés sugárzott: "Magamra hagysz a bosszú oldalán?" Mosolyogva megráztam a fejemet és felé fordítottam a telefonomat. Bólogatva visszafordult a füzetéhez, majd ő is elővette a telefonját. A ráncok eltűntek a homlokáról és az ő szemei is egy kicsit felcsillantak.

 Éppen próbálunk Natival nem felrobbanni. És veled? - Adi

 Felrobbanni? Mégis miért? - Liam

 Emlékszel a tegnapi utolsó VIP vendégetekre? Szőke, vasalt hajú, szolizott picsa? - Adi

 Valami rémlik... - Liam

 Osztálytársak vagyunk és egész nap a közös képeket mutogatja mindenkinek és közben valótlanságokat fűz hozzá... - Adi

 Úgy mint...? - Liam

 Hogy Harry majdnem lesmárolta, te a fenekét fogdostad... - Adi

 Szóval féltékenyek vagytok? :D - Liam

 El tudtam képzelni, ahogy egy kaján vigyor ül ki az arcára.

 Igen Liam, féltékenyek vagyunk arra, hogy hülyeségeket zagyvál egy rajongótok... - Adi Csak a szememet forgattam, miközben elküldtem az sms-t.

 Jól van na. Minden nap érkeznek hozzánk olyan tweetek, amik teljesen valótlanok. Mégis van, aki hisz nekik. - Liam

 Ahh... Tudom, csak... Nehéz megállni, hogy nem húzhatok be neki egyet. :$ - Adi

 De kis agresszív itt valaki. :P - Liam

 Amúgy mit csináltok éppen? Mi van a srácokkal? - Adi

 Zayn és Niall még nincsenek itt, Louis a laptopjával van elfoglalva, Harry pedig a telefonját bűvöli. - Liam

 A mellettem folyamatosan rezgő padtársamból ítélve éppen Natival beszélget. :) - Adi

 Neked amúgy most nem az órára kéne figyelned? :P - Liam

 Nehéz koncentrálni, ha ilyen szépfiú vonja el a figyelmemet. :P - Adi

 Hát igen.. - Liam Elképzeltem, ahogy büszkén kihúzza magát és majdnem elnevettem magamat.

 Egy paddal arrébb ül és a neve Alex. - Adi Húztam az agyát.

 Mi?! - Liam

 Bár látnám az arcodat most. :D - Adi

 Csak szívatsz? - Liam

 Élvezettel. :P - Adi

 Gonosz. - Liam

 Megesik... :d - Adi

 Most mennünk kell megbeszélésre, de délután találkozunk. Xx - Liam

 Az utolsó sms-t nem tudtam hova tenni, mert nem beszéltünk meg találkozót, de úgy tűnik, hogy mégis találkozni fogunk. Ezért az egész hátralévő 3 órás szenvedést már jobban bírtam. Bármikor Rachel azt ecsetelte, hogy miként beszélte le az egyik bandatagot arról, hogy ne hagyják el az öltözőt azonnal, egy raktári szexkalandért, mindig arra koncentráltam, hogy én randiztam Liammel és sms-tem vele ma, de még így is nehéz volt nem megbüntetni őt a hazugságai miatt. Gyűlöltem, ha hazudik valaki.

 Úgy a Liammel való sms-ezés fél órával felbukkant Phil. Először küldött egy sms-t, hogy hívjam fel, ezért kimentem a teremből. Felhívtam és kiderült, hogy a suli előtt jár már és azért jött, hogy elvigye a kocsimat.

 - Mégis mi történt a tieddel? - Kérdeztem kicsit jobban kiakadva a kelleténél.

 - Nyugi van, csak a légkondit szerelik benne. De most nekem a város másik végén kell lennem 10 percen belül - kinyújtotta a kezét a kocsikulcsért.

 - Mégis miért adnám neked oda a kocsimat? - Kérdeztem keresztbe font karral.

 - Mert az egyetlen elbűvölő és szerető bátyusod vagyok - válaszolta ezer wattos mosollyal.

 Fújtattam egyet, majd elővettem a zsebemből a kulcsokat.

 - Meg ne húzd nekem! - Kiabáltam már utána, mikor a parkoló felé indult. Még visszaintett a válla felett, majd hallottam, amint pittyeg a zár. Visszavánszorogtam a terembe és azon gondolkodtam, hogy melyik taxi társasággal menjünk ma haza Natival.

 Miután végeztünk egymásba karolva hagytuk el az épületet Rachel mögött. Legfőképpen azért is karoltunk egymásba, hogy megakadályozzuk a másik kirohanását.

 Legnagyobb meglepetésemre A parkolóban Liam és Harry támaszkodtak a fürtös fekete óriásának és beszélgettek. Semmi különös nem utalt arra, hogy híresek lettek volna, vagy hogy minden mozdulatukért millióan sikítanak. Lezserül, zsebükben a kezükkel élvezték a napsütést, ami már eleve nagy ajándék volt egész Londonnak.

 Rachel lebetonozott előttünk, mikor meglátta a két srácot, a körülötte legyeskedő csajok pedig izgatottan kérdezgették tőle, hogy érte jöttek-e és találgatták, hogy mi lesz most.

 Natival egymásra vigyorogtunk, majd kikerülve az út torlaszt vigyorogva sétáltunk oda a srácokhoz. Nati Harryt ölelte meg, én pedig Liamet.

 - Szeretnél bombát robbantani? - Kérdezte Liam a fülembe suttogva, míg a nyakába kapaszkodva öleltem magamhoz. Elengedtem, hogy a szemébe nézhessek. Huncutul csillogtak a ragyogó napsütésben, majd lepillantott a számra, majd vissza a szemeimbe. Értettem a célzást, és vigyorogva emelkedtem lábujjhegyre, hogy lerövidítsem az időt, míg az ajkaink találkoztak. Egy hosszú szájra puszi után vigyorogva váltunk szét. Harry Nati derekát ölelte, mikor feléjük fordítottam a fejemet. Mind a ketten vigyorogtak, majd Harry megforgatta a szemét és egy "Beszállás!" utasítással mindenkit az autóba parancsolt.

 - Ez nagyot fog szólni! - Jegyezte meg vigyorogva Harry, miközben kitolatott a parkolóból. Én a ledöbbent lányok felé néztem, akik csak az állukat kaparták fel a betonról. Natival váltottunk egy büszke mosolyt, majd visszadőltem Liam mellé a hátsó ülésen. A keze megkereste az enyémet, majd összekulcsolta az ujjainkat.

 - Valahogy most nem tud érdekelni - mondta Liam a szemeimbe nézve mosolyogva. adott egy puszit az arcomra, mire én csak kuncogni tudtam.

 - Mikor kell Glasgowba utaznotok? - Kérdezte Nati.

 - 6 órán keresztül fogunk a turné buszon ülni, míg odaérünk - válaszolt Harry.

 - Amúgy miért először Glasgowba mentek, ahova 6 óra az út, majd vissza Cardiffba, ahova szintén 6 óra az út? - Kérdeztem érdeklődve és kicsit értetlenül.

 - Az ilyenek a menedzserek dolga. Mi csak próbálunk jó pofát vágni az egészhez - vont vállat Harry a kormány mögött ülve.

 - Amúgy mégis hová megyünk? - Kérdezte Nati kinézve a szélvédőn.

 - Piknikezni! - Vigyorgott barátnőmre a fürtös, majd visszafordult a vezetés felé.
 Natival a táskáinkat a kocsiban hagytuk, csak a telefon maradt nálunk. Meglepődtem, hogy a semmi közepén vagyunk és még nagyobbak lettek a szemeim, mikor megláttam, hogy Harry egy piknik kosarat vesz elő a kocsi hátuljából. Liam egy halom takarót tartott a kezében, amit Nati és én is segítettünk, és elvettünk néhányat.
 - Ti komolyan piknikezni akartok - mondtam döbbenten.
 - Mégis mire számítottál? - Kérdezte az ujjainkat összefűzve Liam és a Nati-Harry ölelkező páros után indultunk.
 - Hát a legutolsó piknik, amit nekem egy srác akart szervezni abból állt, hogy vettünk kaját a Starbucksban és kiültünk a külső asztalokhoz - osztottam meg vele egy rossz randi emlékét. Mind a ketten elnevettük magunkat. - Ráadásul még nekem is kellett fizetnem a saját részemet.
 - Hát mostantól szokj hozzá a luxushoz. - Liam átkarolta a vállamat, és puszit nyomott a hajamra.
 A környéken látszott, hogy nem sűrűn jár erre ember. A hőmérséklet még bőven 10 fok alatt járt, így már séta közben is magunk köré csavartuk az egyik takarót a sok közül. Nem mentünk túl sokat, de eleget ahhoz, hogy a rét közepére érjünk. Leterítettem Natival 1-1 plédet, amire mind leültünk. A szél fújdogált, így mindenki takaró alá menekült. Liam és én már eleve egy takaró alatt voltunk, csak még a lábunkra is került egy. Harry és Nati egy cinkos mosoly kíséretében bújtak egy takaró alá, de nem kérdeztem semmit se. Elvileg még a randi sem történt meg.. vagy igen?
 Nem tudom, hogy honnan szereztek a srácok ilyen nagyszerű kaját, de nem is kérdeztem. Élvezettel tömtem magamba a szendvicset, majd egy csokis kekszet is. Liam elővett egy nutellás üveget a kosár aljáról, de mielőtt a saját csokis kekszére kente volna az édességet, az orromra is kent a késsel.
 - Naaa! - Nyüszítettem banzsítva az orromra nézve. Liam csak mosolygott, majd Natiék felé fordulva is hatalmas örömködést váltottam ki.
 - Na megállj csak Payne! - Figyelmeztettem, miközben egy szalvétával letöröltem a nutellát.
 - Szerintem senkit sem kell emlékeztetni, hogy mi történt a legutóbbi kajacsata után - jegyezte meg Nati vigyorogva.
 - Mert szerinted ti nyertetek? - Kérdezte Harry.
 - A mi tárgyalási képességünkkel zártuk le a háborút, igen - húzta ki magát Nati. Erre Harry az orrára kente a szendvics krémet.
 Nati tátott szájjal nézett Harryre, majd a mi nevető kettősünk felé. Felkapta a lekvárt és Harry pólójának a nyakát elkapva mindet a srác felsőtestére öntötte. Nekem már végem volt és alig bírtam levegőt venni a nevetéstől. Harry és Nati csatájába szerencsére most Liam nem akart beszállni. A fejünkre húzta a takarót miközben elfeküdtünk, hogy megvédjük magunkat az elkószáló csapások elöl. Mikor már nem láttam Nati és Harry fejét, ahogyan arra koncentrálnak, miként vágjanak vissza a másiknak, csillapult a nevetésem. Ahogy csak egy mosoly maradt hátra, Liamre néztem, aki csillogó szemekkel figyelt. A pokróc világos színű volt, már ahol nem tarkította kaja kívülről, így átszűrődött a fény.
 - Nem lesz baj? - Kérdeztem tőle visszagondolva a parkolói jelenetünkre.
 - Harry kocsijával jöttünk, úgyhogy szerintem nem az én problémám, hogy mennyire kenik össze magukat - vont vállat vigyorogva és a keze a derekamra csúszott. Még ennyi anyagon keresztül is bizsergett az érintésétől a bőröm.
 - Úgy értem, hogy a kis jelenetünkből. A bombánkból. - Arcomról már csak a komolyságot tudta leolvasni, ami végül az ő arcára is átköltözött.
 - Elegem van abból, hogy azzal foglalkozzak, miként feleljek meg mindenkinek. - Az egyik kezét az arcomra helyezte, míg a másikkal könyökölve tartotta magát. - Az én dolgom, hogy mit kezdek a magánéletemmel. Azt részesítem előnyben, ami boldoggá tesz és nem azt, amitől elkezd hullani a hajam.
 Értetlenül néztem rá a fura fogalmazása miatt.
 - Este nyolckor fogunk elindulni és addig van... - a karórájára nézett - 4 óránk. - Terelte a témát, de nem bántam. - A táskáink már eleve be vannak pakolva, így csak az a lényeg, hogy nyolc óra előtt öt perccel a buszon legyünk. Van ötleted, hogy mit csináljunk?
 Gonosz mosoly ült ki a számra, felültem és lerántottam magunkról a takarót és a csókolózó Natira és Harryre esett a pillantásom. A takarót rögtön visszakaptam, és úgy tartottam, hogy ne lássam őket.
 - Mi van? - Kérdezte Liam mosolyogva miközben ő is felült.
 - Harry és Nati csókolózik - suttogtam.
 - És? - Kérdezett vissza suttogva.
 Lassan leengedtem a takarót.
 - Ugye tudod, hogy ez csak egy takaró és nem hanggátló? - Kérdezte Harry Nati köré fonva a karjait.
 - Öhm... öööhm... - dadogtam, pedig nem is nekem kéne zavarban lennem.
 - Van szabad négy óránk - közölte az ölelkező párossal is Liam. - Mit csináljunk addig?

Akkor az ask.fm (ask.fm/leahbehindthescreen) senkit sem érdekel? Kezdeti fellángolás 2 fő volt, ami nem túl sok. Holnap törölni fogom, szóval akinek kérdése van még bármivel kapcsolatban, még ma felteheti. Jah és ne felejtsetek el kommentelni! Ezen a héten tanultam, így ez egy előre megírt fejezet volt. A tippeket adós játékunk a jövőhéttől lesz beleépítve a történetbe. Este válaszolni fogok a kommentekre, amik az előző fejezethez érkeztek. Addig is ehhez a fejezethez írjátok meg a véleményeteket és aki még akar, csatlakozhat a játékhoz!
Leah Xx

Nem kívánt vendég

Élvezzétek! :)

18. fejezet

 - Liam! - Szóltam utána a folyosóra lépve, de mivel telefont tartott a füléhez, ezért csak a mutatóujját felemelve jelezte, hogy maradjak csöndben.

 Mivel nem úgy tűnt, hogy még nem akarja letenni a telefont, és a szemeivel se nézett felém, ezért a folyosó falának dőltem és a tabletembe merültem. Megnéztem a vendéglistát, hogy hány jegy kelt el (az összes amúgy) és nézegettem a különböző részlegek visszajelzéseit. Mindegyik zöld volt, ami azt jelentette, hogy semmi fennakadás nem történt. Amúgy roppant egyszerű a kezelése. Zöld jelzi az "oké"-t, a semmilyen "feldolgozás alatt", a piros pedig valami hibát jelent.

 Szintről szintre végignéztem a nézőtérhez kapcsolódó területeket, mert van, amikor kihagynak egy-egy helyiséget. Senkinek nincs kedve, meg lépcső és hiszti, ráadásul az ellenőrzés csak részleges, van, amikor nem jut arra idő, hogy mindent leellenőrizzenek. A színpad és a földszinti nézőtér előrébb van a listán.

 Csak a mutatóujjammal bökdöstem a készüléket, de annyira nem figyeltem, hogy Liam közelsége fel sem tűnt.

 - Megcsókolhatlak? - Kérdezte szinte a nyakamba lehelve. Felnéztem a készülékből, és Ő ott támasztotta a falat mellettem egy kézzel, a testével körülzárta az enyémhez. Közelségétől görcsbe rándult a gyomrom és szinte remegtem. Nem értettem, hogy hogyan került ilyen közel hozzám anélkül, hogy észrevettem volna... Talán még mindig el vagyok varázsolva egy kicsit a tegnapi randi miatt.

 - Miért kell megkérdezni? - Kérdeztem az ajkaira pillantva, majd vissza a szemébe.

 Válaszomon csak mosolygott, majd közelebb hajolt és édes csókot adott. Az egyik kezemmel a tabletet szorítottam a hasamhoz, a másikkal viszont átkaroltam a nyakát. Az ő keze lecsúszott a falról és átkarolta a derekamat. A hátam a falhoz simult és a mellkasa az enyémhez ért.

 A nyelvével végig simított az alsó ajkamon, mire én mit sem törődve a körülöttünk futkosó emberekkel utat engedtem neki. Tudtam, hogy azok, akik itt dolgoznak hozzá vannak szokva az ilyen jelenségekhez, mert minden eseményen találni egy párt, akik a folyosó egyik eldugott szegletében nyalják egymást, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én leszek az egyik fél.

 Finom nyelvcsatát vívtunk egymással ízlelgetve a másikat. Nem volt ebben semmi vadság, csak kíváncsiság és a felfedezés izgalma.

 - Menjetek szobára! - Üvöltötte egyszerre Louis és Zayn párosa, mire a csókunk hirtelen félbe szakadt, én pedig pirulva kaptam a fejemet a srácok felé. Ők félig kilógva az ajtón cuppogó hangokat adtak ki és általuk szexuálisnak vélt mozdulatokat tettek.
 - Nem is tudtam, hogy sztriptízelést is vállalsz - jött ki mellette Nati. Louis egyből abbahagyta a táncolást és csak döbbentnek tűnő arccal nézett a barátnőmre. Zayn is abbahagyta a táncikálását, de ő vigyorogva jártatta a szemét Louis és a hozzám közeledő Nati között.
 - Adi, dolgunk van! - Állt meg előttem feszülten és a szemeit kidüllesztve próbált rávenni, hogy szétváljunk Liammel.
 - Nekünk úgy is be kell melegítenünk - fordult felém Liam, és le tudtam olvasni az arcáról, hogy észrevette Nati arckifejezését. Adott gy puszit az arcomra, majd a srácokhoz indult.
 A csóktól még mindig bizsergett a szám, de amint beért az öltözőbe megráztam magamat, és az aggódó Nati felé fordultam.
 - Mi történt? - Kérdeztem mit sem sejtve.
 - Láttad a VIP listát? - Kérdezte ingerülten, majd a tabletjét nyomogatta olyan erővel, hogy azt hittem keresztül üt azon a szegény gépen.
 - Mit kellett volna látnom rajta? - Kérdeztem közelebb hajolva hozzá. Ujjával egy névre mutatott, ami eddig nem is keltette fel az érdeklődésemet. - RACHEL?! - Nyikkantam meg levegő után kapkodva. Most már értelmet nyert Nati viselkedése is.
 - Apucinak sok a pénze - morogta fogát vicsorgatva Nati.
 - Oké - vettem egy nagy levegőt becsukott szemmel. - Profin kell viselkednünk - utasítottam Natit. - Nem engedhetjük, hogy befolyásoljanak minket a személyes indíttatásaink. - Részben azért magamat is próbáltam meggyőzni, hogy ne cselekedjek valamit a bekövetkező esemény ellen. Például ne töröljem e ki véletlenül a nevét.. Nagy volt a kísértés...
 - Nagy levegő! - Szívtam be az orromon keresztül, és mutattam Natinak, hogy kövesse a példámat. - És kifúj! - Az összes levegőt kipréseltem magamból és Nati is úgy látszott kicsit nyugodtabb lett.
 - Készülj fel! - Suttogta Nati mellettem, ahogy a távolabbik sarok felé nézett. - Nagy levegő! - Suttogta magának, majd arcára varázsolta a profi maszkot. Én is vettem még egy mély levegőt, majd az érkező VIP vendég felé fordultam egy hasonló érzelem mentes maszkkal, mint ami Nati arcán is pihent.
 Rachel a tűsarkain tipegett, egy barátnője követte és az egyik biztonsági őrünk kísérte őket.
 - Ms Fisher - köszöntöttem hűvös hangon. - Erre tessék!
 Bevezettük az öltözőbe őt és a talpnyalóját, miközben ő a kifogásolható munkaerőt ócsárolta, és azt hangoztatta, hogy ennél sokkal jobb fogadtatást kapott a Justin Bieber koncerten. Összeszorítottam a fogaimat, hogy ne csússzon ki egy szó sem a számon, majd bekopogtam és benyitottam az öltözőbe. Harry éppen a sminkes székben ült, a többi fiú pedig a tükörben igazgatta a haját.
 - Ms Fisher egy újabb VIP vendég - közöltem a srácokkal, még mielőtt megszólalhattak volna. Eleanor az egyik kanapén a telefonjába merült, míg Rachel a srácokhoz tipegett és nyávogós hangján bemutatkozott nekik, meg elmondta, hogy mennyire szereti őket. A barátnőjére pedig gyilkos pillantást vetett, mikor megvallotta, hogy mennyire kedveli Harryt.
 A srácok ugyan úgy viselkedtek vele, mint az eddigi vendégekkel. Fényképezkedtek, aláírást adtak a dekoltázsára (igen, a dekoltázsára, mert az a rongydarab, ami póló gyanánt szolgált a köldökéig ki volt vágva).
 Nati és én is végig asszisztáltuk a programot, mivel ide voltunk beosztva és ez volt a munkánk. Nem hagyhattuk el az öltözőt csak azért, mert a fülünk már sajgott a nyávogásától... Szerencsére tudtunk viselkedni és uralkodni az indulatainkon. Natira legyen mondva, nem ugrott rá a csajra, mikor az beletúrt a göndör fürtjeibe, majd egy cuppanós puszit adott az arcára, és azt visszakövetelte, mikor a vaku villant.
 Én is csak tűrtem, ahogy Rachel Liamhez simulva fonta körbe a karjaival, mint egy futó inda, míg a kép elkészült.
 Fogalmam sincs, hogy a srácoknak honnan volt ennyi lélekjelenlétük és hogy szinte mindenre igent mondtak, amit csak kért. Nem csodálom, hiszen a rajongóikért élnek, de nekem ez akkor is soknak tűnt. Hiszen van egy határ, nem?
 Niallal és Zaynel való közös képén két oldalról kért tőlük puszit. A talpnyalója minden pillanatot megörökített, még azokat is, mikor a srácok nem pózoltak. Louis csak grimaszolt a közös képükön, mire elmosolyodtam. Ő így mutatta ki a nemtetszését a csaj iránt. Mikor megláttam grimaszt, majdnem elröhögtem magamat. Liam észre is vette, hogy megrázkódom a visszafojtott nevetéstől, és küldött egy szívmelengető mosolyt, majd rám kacsintott.
 Rachelnek még volt ahhoz is pofája, hogy lehuppanjon Eleanor mellé és elkezdjen csacsogni a divatról. Kérdezte a véleményét is pár dologról, de esélyt sem adott neki a válaszolási lehetőségre. Annyira tenyérbemászó volt, hogy viszketett a tenyerem egy pofonra...
 El segélykérő pillantást küldött felénk, így cselekedtem.
 - Elnézést kisasszony, de a bandának fel kell készülnie az előadásra. Meg kell kérnem, hogy távozzon az öltözőből és foglalja el a helyét a nézőtéren. - Udvarias voltam, amennyire csak tőlem telt.
 - Nem látod, hogy éppen beszélgetünk az új legjobb barátnőmmel? - Rikácsolta sértett hangnemben.
 - Kérem fáradjon velem - szólalt meg Bob, a biztonsági őrünk, aki idekísérte őket. Pofákat vágva bár, de végül sikerült elhagynia az öltözőt.
 - Hála a jó égnek! - Törölte le a láthatatlan izzadság cseppeket Nati a homlokáról és a falnak dőlve hátra hajtotta a fejét.
 - Ő volt az a Rachel? A csak a sulitokból? - Kérdezte Liam.
 - Ühüm - bólogattam és próbáltam felidézni, hogy mikor is hoztuk szóba neki. Nagyon régen lehetett és csodálkoztam, hogy emlékszik rá.
 - Nos, soha többé nem akarok vele találkozni - jelentette ki Niall egy répát rágcsálva a kanapén és közben maga köré fonta azt a kezét, amivel nem a répát tartotta. - Rossz érzést keltett bennem.
 - Teljesen tönkretette a belőtt hajamat! - Tette hozzá Harry a tükörképével szemezve, míg a kárt próbálta helyrehozni.
 - Csak összeborzolod és oldalra hajtod - forgatta a szemeit Zayn.
 Louis El mellé ült a kanapén és privát beszélgetést folytattak, majd megölelték egymást.
 - Még 30 perc, és ti jöttök! - Jelent meg az ajtóban az egyik kolléga, majd el is tűnt.
 A srácok még egy alapos tükörkép-vizsgálatot tartottak, majd a színpadra kerültek.

 Másnap suliba kellett mennünk Natival. Mit sem sejtve léptünk be a terembe, ahol az első óránk volt. Csak akkor jött elő újra az emlék, hogy Rachel is ott volt a koncerten, mikor megláttam őt egy csoport lány gyűrűjében. Azután, hogy eltávozott az öltözőből, majd a srácok elfoglalták a színpadot tök jól elvoltunk Ellel és a sminkesükkel Louval. Az ő lányára szokott vigyázni Harry, akiről milliónyi kép volt a csaj telefonján, de egy élmény volt még nézni is a kis cuki fejét. Eleanorral számot cseréltünk és habár ő visszautazott a főiskolájának a városába, megbeszéltük, hogy majd beszélünk még. A koncertet ugyan úgy élveztük, mint az előzőt.
 Rachel az iPadján mutogatta a képeket, amit a mellette álló (mert senki nem ülhetett mellé) csaj készített. A nevét nem is tudtam pontosan, de olyan büszkén düllesztette ki a nemlétező melleit, mintha arany medált nyert volna az olimpián.
 - És mikor ez a kép készült - mutatott a Harryvel közös képére -, csak azért nem a számon landolt a csók, mert Pati éppen akkor szólt, hogy fényképez.
 Nati keze ökölbe szorult mellettem, de odavonszoltam egy padhoz és letoltam egy székre. Én elfoglaltam a mellette lévő széket, de majdnem felpattantam, mikor Rachel újra kinyitotta a száját.
 - Liam is irtó cuki volt! - Rachel lapozott egyet a képernyőn és a kép váltott. - Nem látszódik, de éppen a fenekemet fogta!
 - Nem, nem fogta - morogtam összeszorított fogakkal, de senki nem hallotta Natin kívül, mert mindenki azzal volt elfoglalva, hogy Rachelnek nyáladzanak a képeken.
 - Esküszöm... - morogta mellettem Nati.
 - Tudom... - morogtam vissza.
 Szemeinkből sütött az indulat és a méreg felpumpálta a pulzusunkat is, de valami átragadhatott ránk a srácok viselkedéséből, mert a seggünkön maradtunk és szó nélkül tűrtünk.
 Marha nehéz volt megállni, de sikerült.

Amennyiben szeretnétek becsatlakozni valamilyen módon a történet folytatásába, hagyhattok a megjegyzésekben tippeket, szavakat, random helyeket, tárgyakat... ami csak az eszetekbe jut. Megpróbálom majd őket felhasználni, ha passzolnak. ;)

Nem kell elsietni

Bocsi! Egyszerűen csak sokat dolgoztam ezzel és sosem érzem azt, hogy jó lenne. Tudom, hogy nektek tetszik, de jó lenne, ha végre nekem is tetszene!  Tudom, hogy egoizmus, maximalista dolog, de ez van.
Leha Xx
U.i.: Köszönöm a kommenteket és bocsi a névteleneknek, hogy eddig nem tudtak írni! Mindig elfelejtem beállítani, de ez most már elérhető opció! :)

17. fejezet

 A banda úgy döntött, hogy valami pörgőset is játszik, így mi is felpörögtünk. Szó szerint, mert Liam nem egyszer meg is pörgetett.

 De minden jónak eljön a vége. Ő már lenyomott egy egész koncertet, én pedig dolgoztam, így a mi energiaszintünk is kezdett csökkenni az este előre haladtával. Egy utolsó áttáncolt szám után megtapsoltuk az előadókat, akik integettek nekünk köszönet képpen, hogy feldobtuk az estét. Vicces volt, mert igazából mi csak táncoltunk, és ők voltak a sztárok, hogy úgy fogalmazzak.

 Liam kifizette a vacsorát és visszamentünk a kocsihoz. Ahogy beültem hirtelen elöntött a fáradtság és küzdöttem vele, hogy nyitva tudjam tartani a szemeimet.

 - Ébredj Csipkerózsika! - Ütögette meg finoman a combomat.

 Úgy látszik, hogy elvesztettem a csatát, mert mikor kinyitottam a szemeimet a házunk felhajtóján álltunk. Míg magamhoz tértem Ő körbe ment a kocsi körül.

 - Sajnálom, hogy elaludtam - motyogtam, miközben Liam kinyitotta előttem az ajtót és segített kiszállni a kocsiból.

 - Édes voltál, ahogy álmodban is mosolyogtál - mondta Liam csillogó szemekkel és mosollyal az arcán.

 Az ajtóig a derekamnál fogva kísért, én pedig a vállára hajtottam a fejemet. Kicsit félálomban voltam, de próbáltam felrázni magamat, hogy elköszönjek Liamtől.

 Az ajtó előtt megálltunk és szembe fordultunk egymással. Liam kezei a derekamat fogták két oldalt, én pedig a vállán pihentettem a kezeimet.

 - Nagyon jól éreztem magamat - vallottam be őszintén. - Megismételhetnénk ezt máskor is.

 - Én is jól éreztem magamat. - A szemei a leggyönyörűbb szemek, amiket életemben láttam. Ahogy lenézett rám és a mosolyával együtt, pillangó-tornádó kerekedett a gyomromban.

 - Köszönöm az estét. - Nem bírtam abbahagyni a mosolygást.

 - Én köszönöm, hogy eljöttél. - Liam arcát sem hagyta el a vidámság jele egy percre sem.

 - Biztos, hogy haza tudsz vezetni? Én mindjárt elalszom a fáradtságtól, te pedig egy egész koncertet végig ugráltál. - Kezdtem el aggódni és a kocsija felé pillantottam. Az államnál fogva visszafordította a fejemet és megcsókolt.

 Minden porcikámat végigjárta a hideg és a meleg egyszerre. A szívem kihagyott pár ütemet és majd szét robbantam a boldogságtól. Nem is gondolkodtam, csak visszacsókoltam. A kezeim a tarkója mögött összekulcsoltam, ő pedig végig simított a derekamon, pont ahol a bőrdzsekim véget ért.

 A csók után a homlokunk összeért, én pedig visszaereszkedtem a talpamra. Észre sem vettem, hogy mikor álltam lábujjhegyre. Liam ajkain édes mosoly játszott, majd a szemébe néztem. Minden egyes pillanatot imádtam, amíg egymás szemébe nézve csak álltunk ott.

 - Köszönöm - suttogta Liam. 

 - Én is. - Nem bírtam megszakítani a szemkuntaktust.

 - Most megyek - jelentette be határozatlan hanggal Liam. Egy porcikája sem mozdult, és a kezei még mindig a derekam körül voltak.

 - Jó - suttogtam vissza, és a hüvelykujjammal végigsimítottam az arcán.

 Liam nagy levegőt vett és kibontakozott az ölelésből. - Holnap találkozunk... Vagyis ma... Szóval még látjuk egymást.

 Kuncogva intettem búcsút a hebegő Liamnek. A szívem nem csillapult még akkor sem, mikor kinyitottam az ajtót és bezártam magam mögött. Hallottam az autója motorját és hogy az lassan elhalkult.

 Az egyik mutatóujjammal az ajkaimon húztam végig újra és újra, míg felmentem a szobámba. Nem tudtam elfelejteni az érzést, ahogy a szája az enyémhez ért. Nem volt nyelvcsata, csak egy ártatlan csók, mégis egy egész világot jelentett nekem. Kezdett körbe burkolni az a rózsaszín köd... Gyorsan vettem egy zuhanyt és álmodozva bedőltem az ágyba.

 - Muszáj még egyszer elmondanom? - Kérdeztem egy üres Starbucks poharat görgetve a két kezem között. Nati amint felébredt átjött hozzám és addig nem hagyta abba a bökdösésemet, amíg fel nem keltem. Tudni akart minden részletet és mikor kedvesen elküldtem melegebb éghajlatra, folytatta a bökdösésemet. Mint egy óvodás nyafogott és mindent megtett annak érdekében, hogy még véletlenül se látogathassak vissza álomországba. A vége az lett, hogy egy határozott rúgással lelöktem az ágyról. Nem esett semmi baja, mert a puha szőnyegre érkezett, így tovább folytatta azt, amit eddig csinált.
 Végül megadtam magamat és kikeltem az ágyból. Szebb mozdulattal, mint ahogy Nati tette az imént. Felöltöztem és miután apuval egyeztettünk, hogy mikor kell bemennünk az arénába, összeszedtük a cuccainkat az iskolához.
 Most pedig, az órák után egy kávézóban ültünk az aréna közelében. Ahelyett, hogy hazamentünk volna átöltözni vagy lepakolni a cuccainkat, ide jöttünk, hogy egy lányos csevej után azonnal munkába állhassunk.
 - Ne add már a mártírt! - Puffogott Nati. - Megcsókolt! - Adta elő nagy hévvel Nati. Úgy éreztem, mintha Liam ajkai ismét az enyémet érintenék, ami mosolyt csalt az arcomra. - Tudom, hogy éppen annyira szereted elmesélni a történetet, mint amennyire én szeretem hallgatni. - És ebben igazat kellett neki adnom.
 - De ha ennyire sokat foglalkozok már az első randival, lehet, hogy túlságosan is beleélem magamat, a végén pedig nagyobbat fogok koppanni, mint Sherlock a második évad végén!
 - Adi! - Pisszegett le azonnal Nati és körbenézett. - Ilyeneket nem mondunk nyilvános helyen!
 - Lehet, hogy elég volt már az az előző négy alkalom, amikor minden egyes részletet elmondtam neked a tegnap estéről. - Mondandóm közben a papírpoharat néztem, amin a tea filter átázott madzagja hagyott amorf formákat.
 - Mi lett az indián maffia kalapjával? - Nati tovább lépett a téma fölött egy fél lépéssel, ami már haladás volt.
 - Az éjjeliszekrényemen van a virágok mellett. - Mosolyodtam el, ahogy felidéztem a képet.
 Az órámra néztem, majd felpattantam a székről.
 - Most már menjünk, nehogy valaki felrója nekünk a késést! - A vállamra vettem a táskámat, majd a poharat egy szemetesbe hajítottam.
 - Itt vagyunk öt percre. Csak nem fogunk elkésni! - Forgatta a szemét Nati, de követett, mikor elindultam.
 Kifelé menet két sapkás-napszemüveges srác jött be az ajtón. Az első emberre csak tippelni mertem, hogy Harry, de aki követte ezer közül is felismertem volna. Széles vállain szürke pulóver feszült, és amint észrevett, az arcán csodálatos mosoly jelent meg. Az ajkamba harapva próbáltam elfojtani a mosolyomat, de nem sok sikerrel.
 Miközben elsétáltunk egymás mellett, végig simított a bal karomon, de nem álltunk le beszélgetni. Nem akartunk feltűnést kelteni. Márpedig ha megálltunk volna, levették volna a szemüveget és akkor pikk-pakk lánytömeg teremne körülöttük.
 Az arénában ugyan úgy zajlottak az események, mint előző este. Minden rutinból ment, mégsem siklottunk el egyetlen apró részlet felett sem. A jó kedvem töretlen volt a borús felhők ellenére is. Bár az eső nem volt közvetlen hatással rám, ám amikor a srácok megjelentek az épületen belül, Natival egymásba kapaszkodva álltunk meg a fal mellett.
 Niall és Zayn vezette a sort, akik éppen bezártak egy esernyőt, poénból egymást próbálták lefröcskölni a lecsöppenő vízcseppekkel. Utánuk jött Louis a barátnőjével, Eleanorral. Ők egy közös esőkabátot engedtek le a fejük felől. Csak utánuk érkeztek a remegésünk okai. Szemmel láthatóan Liam és Harry semmilyen kísérletet nem tettek az ellen, hogy megóvják magukat az esőcseppek ellen. Habár volt a kezükben egy-egy újság, ezek semmit sem értek London kövér esőcseppjei ellen. A hajuk csurom vizes volt és a fejükre lapult, míg egy-két rakoncátlan csepp az arcukon gurult lefelé engedelmeskedve a gravitáció törvényének. Miközben a többiek köszönve haladtak el mellettünk, próbáltunk nyugton maradni és viszonozni az üdvözlésüket, de mikor Harry és Liam közeledtek felénk... Liam az átázott pulcsiját húzta át a feje fölött menet közben, de a pólója is felcsúszott, így kivillantva a felsőtestét. Felidéződtek bennem azok a pillanatok, mikor csak egy szál melegítőben állt előttem a lakásában és megremegtek a térdeim. Nati gondolom Harry látványára gyengült el, de miután adtunk magunknak 5 perc bámészkodást és élvezetet, egymásba csíptünk, hogy visszanyerjük a józan eszünket.
 Én inkább elkerültem Liamet a szemmel, hogy megőrizzem a beszélő képességemet legalább addig, amíg elmondom a menetrendet. De éreztem, hogy a csokoládé barna szemivel engem figyel és az arcán ott ül az a féloldalas mosoly. Legszívesebben megpusziltam volna, de olyan sok ember volt körülöttünk, hogy nem lehetett. Apa állását és tekintélyét rontotta volna.
 Ezután ők próbáltak, mi pedig elvégeztünk még pár feladatot. Mivel az előző este is koncert volt, ezért gyorsabban mentek a dolgok a megszokott kerékvágásban.
 Néhány interjú után a srácoknak volt pár szabad órájuk a koncert előtt, amit velük töltöttünk az öltözőben.
 - Lányok! - szólított meg minket Louis Eleanorral az oldalán mikor beléptünk a helyiségbe. Úgy tűnt, mintha soha nem akarná elengedni maga mellől a szíve választottját, ami édesen festett kívülről. - Megtennétek, hogy Ellel maradtok, míg mi fellépünk?
 - Nem kell bébiszitter! - Sziszegte Louis-nak a barna hajú.
 - De nem akarom, hogy egyedül legyél - mondta iszonyat édesen Louis.
 - Amúgy is jobb lesz, ha közelebbről is megismerkedtek - szólt közbe Harry egy kaján mosollyal.
 - Ezt hogy érted? - Kérdeztem összeráncolva a szemöldökömet. Nem válaszolt, csak vállat vont, majd odébb állt. Érkezett pár VIP vendég az öltözőbe, így rájuk terelődött a banda figyelme.
 - Szóval... Eleanor... - mondta Nati. Totál értelmes, ha engem kérdeztek.
 - Röviden csak El - mosolygott ránk  a lány, majd csatlakozott hozzánk az asztalra felülve.
 - Miért is kell nekünk rád vigyáznunk? - Kérdeztem mosolyogva.
 - Mert most nincsenek itt a barátnőim - vont vállat El. - Hirtelen gondolat volt, hogy ma is eljövök. Igazából már tegnap haza kellett volna mennem a főiskolára.
 - Mit tanulsz? - Kérdezte Nati.
 Amíg a srácok a vendégekkel foglalkoztak, mi tök jól elbeszélgettünk Ellel. Nagyon kedves volt és volt humora. Szegénykét rengeteg negatív ember bombázza az interneten, de őt ez egyáltalán nem zavarja. Csak a szeretteivel foglalkozik és azzal, hogy jó kedve legyen. Nem engedi, hogy egy ismeretlen, féltékeny csitri letörje a kedvét.
 Végül a vendégek ki lettek terelve az öltözőből, és szemtanúja voltam, ahogy Liam elhagyta az öltözőt. Louis felénk vette az irányt, pontosabban szerintem El felé, én pedig a kíváncsiságtól vezérelve Liam után eredtem.