Nem kívánt vendég

Élvezzétek! :)

18. fejezet

 - Liam! - Szóltam utána a folyosóra lépve, de mivel telefont tartott a füléhez, ezért csak a mutatóujját felemelve jelezte, hogy maradjak csöndben.

 Mivel nem úgy tűnt, hogy még nem akarja letenni a telefont, és a szemeivel se nézett felém, ezért a folyosó falának dőltem és a tabletembe merültem. Megnéztem a vendéglistát, hogy hány jegy kelt el (az összes amúgy) és nézegettem a különböző részlegek visszajelzéseit. Mindegyik zöld volt, ami azt jelentette, hogy semmi fennakadás nem történt. Amúgy roppant egyszerű a kezelése. Zöld jelzi az "oké"-t, a semmilyen "feldolgozás alatt", a piros pedig valami hibát jelent.

 Szintről szintre végignéztem a nézőtérhez kapcsolódó területeket, mert van, amikor kihagynak egy-egy helyiséget. Senkinek nincs kedve, meg lépcső és hiszti, ráadásul az ellenőrzés csak részleges, van, amikor nem jut arra idő, hogy mindent leellenőrizzenek. A színpad és a földszinti nézőtér előrébb van a listán.

 Csak a mutatóujjammal bökdöstem a készüléket, de annyira nem figyeltem, hogy Liam közelsége fel sem tűnt.

 - Megcsókolhatlak? - Kérdezte szinte a nyakamba lehelve. Felnéztem a készülékből, és Ő ott támasztotta a falat mellettem egy kézzel, a testével körülzárta az enyémhez. Közelségétől görcsbe rándult a gyomrom és szinte remegtem. Nem értettem, hogy hogyan került ilyen közel hozzám anélkül, hogy észrevettem volna... Talán még mindig el vagyok varázsolva egy kicsit a tegnapi randi miatt.

 - Miért kell megkérdezni? - Kérdeztem az ajkaira pillantva, majd vissza a szemébe.

 Válaszomon csak mosolygott, majd közelebb hajolt és édes csókot adott. Az egyik kezemmel a tabletet szorítottam a hasamhoz, a másikkal viszont átkaroltam a nyakát. Az ő keze lecsúszott a falról és átkarolta a derekamat. A hátam a falhoz simult és a mellkasa az enyémhez ért.

 A nyelvével végig simított az alsó ajkamon, mire én mit sem törődve a körülöttünk futkosó emberekkel utat engedtem neki. Tudtam, hogy azok, akik itt dolgoznak hozzá vannak szokva az ilyen jelenségekhez, mert minden eseményen találni egy párt, akik a folyosó egyik eldugott szegletében nyalják egymást, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én leszek az egyik fél.

 Finom nyelvcsatát vívtunk egymással ízlelgetve a másikat. Nem volt ebben semmi vadság, csak kíváncsiság és a felfedezés izgalma.

 - Menjetek szobára! - Üvöltötte egyszerre Louis és Zayn párosa, mire a csókunk hirtelen félbe szakadt, én pedig pirulva kaptam a fejemet a srácok felé. Ők félig kilógva az ajtón cuppogó hangokat adtak ki és általuk szexuálisnak vélt mozdulatokat tettek.
 - Nem is tudtam, hogy sztriptízelést is vállalsz - jött ki mellette Nati. Louis egyből abbahagyta a táncolást és csak döbbentnek tűnő arccal nézett a barátnőmre. Zayn is abbahagyta a táncikálását, de ő vigyorogva jártatta a szemét Louis és a hozzám közeledő Nati között.
 - Adi, dolgunk van! - Állt meg előttem feszülten és a szemeit kidüllesztve próbált rávenni, hogy szétváljunk Liammel.
 - Nekünk úgy is be kell melegítenünk - fordult felém Liam, és le tudtam olvasni az arcáról, hogy észrevette Nati arckifejezését. Adott gy puszit az arcomra, majd a srácokhoz indult.
 A csóktól még mindig bizsergett a szám, de amint beért az öltözőbe megráztam magamat, és az aggódó Nati felé fordultam.
 - Mi történt? - Kérdeztem mit sem sejtve.
 - Láttad a VIP listát? - Kérdezte ingerülten, majd a tabletjét nyomogatta olyan erővel, hogy azt hittem keresztül üt azon a szegény gépen.
 - Mit kellett volna látnom rajta? - Kérdeztem közelebb hajolva hozzá. Ujjával egy névre mutatott, ami eddig nem is keltette fel az érdeklődésemet. - RACHEL?! - Nyikkantam meg levegő után kapkodva. Most már értelmet nyert Nati viselkedése is.
 - Apucinak sok a pénze - morogta fogát vicsorgatva Nati.
 - Oké - vettem egy nagy levegőt becsukott szemmel. - Profin kell viselkednünk - utasítottam Natit. - Nem engedhetjük, hogy befolyásoljanak minket a személyes indíttatásaink. - Részben azért magamat is próbáltam meggyőzni, hogy ne cselekedjek valamit a bekövetkező esemény ellen. Például ne töröljem e ki véletlenül a nevét.. Nagy volt a kísértés...
 - Nagy levegő! - Szívtam be az orromon keresztül, és mutattam Natinak, hogy kövesse a példámat. - És kifúj! - Az összes levegőt kipréseltem magamból és Nati is úgy látszott kicsit nyugodtabb lett.
 - Készülj fel! - Suttogta Nati mellettem, ahogy a távolabbik sarok felé nézett. - Nagy levegő! - Suttogta magának, majd arcára varázsolta a profi maszkot. Én is vettem még egy mély levegőt, majd az érkező VIP vendég felé fordultam egy hasonló érzelem mentes maszkkal, mint ami Nati arcán is pihent.
 Rachel a tűsarkain tipegett, egy barátnője követte és az egyik biztonsági őrünk kísérte őket.
 - Ms Fisher - köszöntöttem hűvös hangon. - Erre tessék!
 Bevezettük az öltözőbe őt és a talpnyalóját, miközben ő a kifogásolható munkaerőt ócsárolta, és azt hangoztatta, hogy ennél sokkal jobb fogadtatást kapott a Justin Bieber koncerten. Összeszorítottam a fogaimat, hogy ne csússzon ki egy szó sem a számon, majd bekopogtam és benyitottam az öltözőbe. Harry éppen a sminkes székben ült, a többi fiú pedig a tükörben igazgatta a haját.
 - Ms Fisher egy újabb VIP vendég - közöltem a srácokkal, még mielőtt megszólalhattak volna. Eleanor az egyik kanapén a telefonjába merült, míg Rachel a srácokhoz tipegett és nyávogós hangján bemutatkozott nekik, meg elmondta, hogy mennyire szereti őket. A barátnőjére pedig gyilkos pillantást vetett, mikor megvallotta, hogy mennyire kedveli Harryt.
 A srácok ugyan úgy viselkedtek vele, mint az eddigi vendégekkel. Fényképezkedtek, aláírást adtak a dekoltázsára (igen, a dekoltázsára, mert az a rongydarab, ami póló gyanánt szolgált a köldökéig ki volt vágva).
 Nati és én is végig asszisztáltuk a programot, mivel ide voltunk beosztva és ez volt a munkánk. Nem hagyhattuk el az öltözőt csak azért, mert a fülünk már sajgott a nyávogásától... Szerencsére tudtunk viselkedni és uralkodni az indulatainkon. Natira legyen mondva, nem ugrott rá a csajra, mikor az beletúrt a göndör fürtjeibe, majd egy cuppanós puszit adott az arcára, és azt visszakövetelte, mikor a vaku villant.
 Én is csak tűrtem, ahogy Rachel Liamhez simulva fonta körbe a karjaival, mint egy futó inda, míg a kép elkészült.
 Fogalmam sincs, hogy a srácoknak honnan volt ennyi lélekjelenlétük és hogy szinte mindenre igent mondtak, amit csak kért. Nem csodálom, hiszen a rajongóikért élnek, de nekem ez akkor is soknak tűnt. Hiszen van egy határ, nem?
 Niallal és Zaynel való közös képén két oldalról kért tőlük puszit. A talpnyalója minden pillanatot megörökített, még azokat is, mikor a srácok nem pózoltak. Louis csak grimaszolt a közös képükön, mire elmosolyodtam. Ő így mutatta ki a nemtetszését a csaj iránt. Mikor megláttam grimaszt, majdnem elröhögtem magamat. Liam észre is vette, hogy megrázkódom a visszafojtott nevetéstől, és küldött egy szívmelengető mosolyt, majd rám kacsintott.
 Rachelnek még volt ahhoz is pofája, hogy lehuppanjon Eleanor mellé és elkezdjen csacsogni a divatról. Kérdezte a véleményét is pár dologról, de esélyt sem adott neki a válaszolási lehetőségre. Annyira tenyérbemászó volt, hogy viszketett a tenyerem egy pofonra...
 El segélykérő pillantást küldött felénk, így cselekedtem.
 - Elnézést kisasszony, de a bandának fel kell készülnie az előadásra. Meg kell kérnem, hogy távozzon az öltözőből és foglalja el a helyét a nézőtéren. - Udvarias voltam, amennyire csak tőlem telt.
 - Nem látod, hogy éppen beszélgetünk az új legjobb barátnőmmel? - Rikácsolta sértett hangnemben.
 - Kérem fáradjon velem - szólalt meg Bob, a biztonsági őrünk, aki idekísérte őket. Pofákat vágva bár, de végül sikerült elhagynia az öltözőt.
 - Hála a jó égnek! - Törölte le a láthatatlan izzadság cseppeket Nati a homlokáról és a falnak dőlve hátra hajtotta a fejét.
 - Ő volt az a Rachel? A csak a sulitokból? - Kérdezte Liam.
 - Ühüm - bólogattam és próbáltam felidézni, hogy mikor is hoztuk szóba neki. Nagyon régen lehetett és csodálkoztam, hogy emlékszik rá.
 - Nos, soha többé nem akarok vele találkozni - jelentette ki Niall egy répát rágcsálva a kanapén és közben maga köré fonta azt a kezét, amivel nem a répát tartotta. - Rossz érzést keltett bennem.
 - Teljesen tönkretette a belőtt hajamat! - Tette hozzá Harry a tükörképével szemezve, míg a kárt próbálta helyrehozni.
 - Csak összeborzolod és oldalra hajtod - forgatta a szemeit Zayn.
 Louis El mellé ült a kanapén és privát beszélgetést folytattak, majd megölelték egymást.
 - Még 30 perc, és ti jöttök! - Jelent meg az ajtóban az egyik kolléga, majd el is tűnt.
 A srácok még egy alapos tükörkép-vizsgálatot tartottak, majd a színpadra kerültek.

 Másnap suliba kellett mennünk Natival. Mit sem sejtve léptünk be a terembe, ahol az első óránk volt. Csak akkor jött elő újra az emlék, hogy Rachel is ott volt a koncerten, mikor megláttam őt egy csoport lány gyűrűjében. Azután, hogy eltávozott az öltözőből, majd a srácok elfoglalták a színpadot tök jól elvoltunk Ellel és a sminkesükkel Louval. Az ő lányára szokott vigyázni Harry, akiről milliónyi kép volt a csaj telefonján, de egy élmény volt még nézni is a kis cuki fejét. Eleanorral számot cseréltünk és habár ő visszautazott a főiskolájának a városába, megbeszéltük, hogy majd beszélünk még. A koncertet ugyan úgy élveztük, mint az előzőt.
 Rachel az iPadján mutogatta a képeket, amit a mellette álló (mert senki nem ülhetett mellé) csaj készített. A nevét nem is tudtam pontosan, de olyan büszkén düllesztette ki a nemlétező melleit, mintha arany medált nyert volna az olimpián.
 - És mikor ez a kép készült - mutatott a Harryvel közös képére -, csak azért nem a számon landolt a csók, mert Pati éppen akkor szólt, hogy fényképez.
 Nati keze ökölbe szorult mellettem, de odavonszoltam egy padhoz és letoltam egy székre. Én elfoglaltam a mellette lévő széket, de majdnem felpattantam, mikor Rachel újra kinyitotta a száját.
 - Liam is irtó cuki volt! - Rachel lapozott egyet a képernyőn és a kép váltott. - Nem látszódik, de éppen a fenekemet fogta!
 - Nem, nem fogta - morogtam összeszorított fogakkal, de senki nem hallotta Natin kívül, mert mindenki azzal volt elfoglalva, hogy Rachelnek nyáladzanak a képeken.
 - Esküszöm... - morogta mellettem Nati.
 - Tudom... - morogtam vissza.
 Szemeinkből sütött az indulat és a méreg felpumpálta a pulzusunkat is, de valami átragadhatott ránk a srácok viselkedéséből, mert a seggünkön maradtunk és szó nélkül tűrtünk.
 Marha nehéz volt megállni, de sikerült.

Amennyiben szeretnétek becsatlakozni valamilyen módon a történet folytatásába, hagyhattok a megjegyzésekben tippeket, szavakat, random helyeket, tárgyakat... ami csak az eszetekbe jut. Megpróbálom majd őket felhasználni, ha passzolnak. ;)

Nem kell elsietni

Bocsi! Egyszerűen csak sokat dolgoztam ezzel és sosem érzem azt, hogy jó lenne. Tudom, hogy nektek tetszik, de jó lenne, ha végre nekem is tetszene!  Tudom, hogy egoizmus, maximalista dolog, de ez van.
Leha Xx
U.i.: Köszönöm a kommenteket és bocsi a névteleneknek, hogy eddig nem tudtak írni! Mindig elfelejtem beállítani, de ez most már elérhető opció! :)

17. fejezet

 A banda úgy döntött, hogy valami pörgőset is játszik, így mi is felpörögtünk. Szó szerint, mert Liam nem egyszer meg is pörgetett.

 De minden jónak eljön a vége. Ő már lenyomott egy egész koncertet, én pedig dolgoztam, így a mi energiaszintünk is kezdett csökkenni az este előre haladtával. Egy utolsó áttáncolt szám után megtapsoltuk az előadókat, akik integettek nekünk köszönet képpen, hogy feldobtuk az estét. Vicces volt, mert igazából mi csak táncoltunk, és ők voltak a sztárok, hogy úgy fogalmazzak.

 Liam kifizette a vacsorát és visszamentünk a kocsihoz. Ahogy beültem hirtelen elöntött a fáradtság és küzdöttem vele, hogy nyitva tudjam tartani a szemeimet.

 - Ébredj Csipkerózsika! - Ütögette meg finoman a combomat.

 Úgy látszik, hogy elvesztettem a csatát, mert mikor kinyitottam a szemeimet a házunk felhajtóján álltunk. Míg magamhoz tértem Ő körbe ment a kocsi körül.

 - Sajnálom, hogy elaludtam - motyogtam, miközben Liam kinyitotta előttem az ajtót és segített kiszállni a kocsiból.

 - Édes voltál, ahogy álmodban is mosolyogtál - mondta Liam csillogó szemekkel és mosollyal az arcán.

 Az ajtóig a derekamnál fogva kísért, én pedig a vállára hajtottam a fejemet. Kicsit félálomban voltam, de próbáltam felrázni magamat, hogy elköszönjek Liamtől.

 Az ajtó előtt megálltunk és szembe fordultunk egymással. Liam kezei a derekamat fogták két oldalt, én pedig a vállán pihentettem a kezeimet.

 - Nagyon jól éreztem magamat - vallottam be őszintén. - Megismételhetnénk ezt máskor is.

 - Én is jól éreztem magamat. - A szemei a leggyönyörűbb szemek, amiket életemben láttam. Ahogy lenézett rám és a mosolyával együtt, pillangó-tornádó kerekedett a gyomromban.

 - Köszönöm az estét. - Nem bírtam abbahagyni a mosolygást.

 - Én köszönöm, hogy eljöttél. - Liam arcát sem hagyta el a vidámság jele egy percre sem.

 - Biztos, hogy haza tudsz vezetni? Én mindjárt elalszom a fáradtságtól, te pedig egy egész koncertet végig ugráltál. - Kezdtem el aggódni és a kocsija felé pillantottam. Az államnál fogva visszafordította a fejemet és megcsókolt.

 Minden porcikámat végigjárta a hideg és a meleg egyszerre. A szívem kihagyott pár ütemet és majd szét robbantam a boldogságtól. Nem is gondolkodtam, csak visszacsókoltam. A kezeim a tarkója mögött összekulcsoltam, ő pedig végig simított a derekamon, pont ahol a bőrdzsekim véget ért.

 A csók után a homlokunk összeért, én pedig visszaereszkedtem a talpamra. Észre sem vettem, hogy mikor álltam lábujjhegyre. Liam ajkain édes mosoly játszott, majd a szemébe néztem. Minden egyes pillanatot imádtam, amíg egymás szemébe nézve csak álltunk ott.

 - Köszönöm - suttogta Liam. 

 - Én is. - Nem bírtam megszakítani a szemkuntaktust.

 - Most megyek - jelentette be határozatlan hanggal Liam. Egy porcikája sem mozdult, és a kezei még mindig a derekam körül voltak.

 - Jó - suttogtam vissza, és a hüvelykujjammal végigsimítottam az arcán.

 Liam nagy levegőt vett és kibontakozott az ölelésből. - Holnap találkozunk... Vagyis ma... Szóval még látjuk egymást.

 Kuncogva intettem búcsút a hebegő Liamnek. A szívem nem csillapult még akkor sem, mikor kinyitottam az ajtót és bezártam magam mögött. Hallottam az autója motorját és hogy az lassan elhalkult.

 Az egyik mutatóujjammal az ajkaimon húztam végig újra és újra, míg felmentem a szobámba. Nem tudtam elfelejteni az érzést, ahogy a szája az enyémhez ért. Nem volt nyelvcsata, csak egy ártatlan csók, mégis egy egész világot jelentett nekem. Kezdett körbe burkolni az a rózsaszín köd... Gyorsan vettem egy zuhanyt és álmodozva bedőltem az ágyba.

 - Muszáj még egyszer elmondanom? - Kérdeztem egy üres Starbucks poharat görgetve a két kezem között. Nati amint felébredt átjött hozzám és addig nem hagyta abba a bökdösésemet, amíg fel nem keltem. Tudni akart minden részletet és mikor kedvesen elküldtem melegebb éghajlatra, folytatta a bökdösésemet. Mint egy óvodás nyafogott és mindent megtett annak érdekében, hogy még véletlenül se látogathassak vissza álomországba. A vége az lett, hogy egy határozott rúgással lelöktem az ágyról. Nem esett semmi baja, mert a puha szőnyegre érkezett, így tovább folytatta azt, amit eddig csinált.
 Végül megadtam magamat és kikeltem az ágyból. Szebb mozdulattal, mint ahogy Nati tette az imént. Felöltöztem és miután apuval egyeztettünk, hogy mikor kell bemennünk az arénába, összeszedtük a cuccainkat az iskolához.
 Most pedig, az órák után egy kávézóban ültünk az aréna közelében. Ahelyett, hogy hazamentünk volna átöltözni vagy lepakolni a cuccainkat, ide jöttünk, hogy egy lányos csevej után azonnal munkába állhassunk.
 - Ne add már a mártírt! - Puffogott Nati. - Megcsókolt! - Adta elő nagy hévvel Nati. Úgy éreztem, mintha Liam ajkai ismét az enyémet érintenék, ami mosolyt csalt az arcomra. - Tudom, hogy éppen annyira szereted elmesélni a történetet, mint amennyire én szeretem hallgatni. - És ebben igazat kellett neki adnom.
 - De ha ennyire sokat foglalkozok már az első randival, lehet, hogy túlságosan is beleélem magamat, a végén pedig nagyobbat fogok koppanni, mint Sherlock a második évad végén!
 - Adi! - Pisszegett le azonnal Nati és körbenézett. - Ilyeneket nem mondunk nyilvános helyen!
 - Lehet, hogy elég volt már az az előző négy alkalom, amikor minden egyes részletet elmondtam neked a tegnap estéről. - Mondandóm közben a papírpoharat néztem, amin a tea filter átázott madzagja hagyott amorf formákat.
 - Mi lett az indián maffia kalapjával? - Nati tovább lépett a téma fölött egy fél lépéssel, ami már haladás volt.
 - Az éjjeliszekrényemen van a virágok mellett. - Mosolyodtam el, ahogy felidéztem a képet.
 Az órámra néztem, majd felpattantam a székről.
 - Most már menjünk, nehogy valaki felrója nekünk a késést! - A vállamra vettem a táskámat, majd a poharat egy szemetesbe hajítottam.
 - Itt vagyunk öt percre. Csak nem fogunk elkésni! - Forgatta a szemét Nati, de követett, mikor elindultam.
 Kifelé menet két sapkás-napszemüveges srác jött be az ajtón. Az első emberre csak tippelni mertem, hogy Harry, de aki követte ezer közül is felismertem volna. Széles vállain szürke pulóver feszült, és amint észrevett, az arcán csodálatos mosoly jelent meg. Az ajkamba harapva próbáltam elfojtani a mosolyomat, de nem sok sikerrel.
 Miközben elsétáltunk egymás mellett, végig simított a bal karomon, de nem álltunk le beszélgetni. Nem akartunk feltűnést kelteni. Márpedig ha megálltunk volna, levették volna a szemüveget és akkor pikk-pakk lánytömeg teremne körülöttük.
 Az arénában ugyan úgy zajlottak az események, mint előző este. Minden rutinból ment, mégsem siklottunk el egyetlen apró részlet felett sem. A jó kedvem töretlen volt a borús felhők ellenére is. Bár az eső nem volt közvetlen hatással rám, ám amikor a srácok megjelentek az épületen belül, Natival egymásba kapaszkodva álltunk meg a fal mellett.
 Niall és Zayn vezette a sort, akik éppen bezártak egy esernyőt, poénból egymást próbálták lefröcskölni a lecsöppenő vízcseppekkel. Utánuk jött Louis a barátnőjével, Eleanorral. Ők egy közös esőkabátot engedtek le a fejük felől. Csak utánuk érkeztek a remegésünk okai. Szemmel láthatóan Liam és Harry semmilyen kísérletet nem tettek az ellen, hogy megóvják magukat az esőcseppek ellen. Habár volt a kezükben egy-egy újság, ezek semmit sem értek London kövér esőcseppjei ellen. A hajuk csurom vizes volt és a fejükre lapult, míg egy-két rakoncátlan csepp az arcukon gurult lefelé engedelmeskedve a gravitáció törvényének. Miközben a többiek köszönve haladtak el mellettünk, próbáltunk nyugton maradni és viszonozni az üdvözlésüket, de mikor Harry és Liam közeledtek felénk... Liam az átázott pulcsiját húzta át a feje fölött menet közben, de a pólója is felcsúszott, így kivillantva a felsőtestét. Felidéződtek bennem azok a pillanatok, mikor csak egy szál melegítőben állt előttem a lakásában és megremegtek a térdeim. Nati gondolom Harry látványára gyengült el, de miután adtunk magunknak 5 perc bámészkodást és élvezetet, egymásba csíptünk, hogy visszanyerjük a józan eszünket.
 Én inkább elkerültem Liamet a szemmel, hogy megőrizzem a beszélő képességemet legalább addig, amíg elmondom a menetrendet. De éreztem, hogy a csokoládé barna szemivel engem figyel és az arcán ott ül az a féloldalas mosoly. Legszívesebben megpusziltam volna, de olyan sok ember volt körülöttünk, hogy nem lehetett. Apa állását és tekintélyét rontotta volna.
 Ezután ők próbáltak, mi pedig elvégeztünk még pár feladatot. Mivel az előző este is koncert volt, ezért gyorsabban mentek a dolgok a megszokott kerékvágásban.
 Néhány interjú után a srácoknak volt pár szabad órájuk a koncert előtt, amit velük töltöttünk az öltözőben.
 - Lányok! - szólított meg minket Louis Eleanorral az oldalán mikor beléptünk a helyiségbe. Úgy tűnt, mintha soha nem akarná elengedni maga mellől a szíve választottját, ami édesen festett kívülről. - Megtennétek, hogy Ellel maradtok, míg mi fellépünk?
 - Nem kell bébiszitter! - Sziszegte Louis-nak a barna hajú.
 - De nem akarom, hogy egyedül legyél - mondta iszonyat édesen Louis.
 - Amúgy is jobb lesz, ha közelebbről is megismerkedtek - szólt közbe Harry egy kaján mosollyal.
 - Ezt hogy érted? - Kérdeztem összeráncolva a szemöldökömet. Nem válaszolt, csak vállat vont, majd odébb állt. Érkezett pár VIP vendég az öltözőbe, így rájuk terelődött a banda figyelme.
 - Szóval... Eleanor... - mondta Nati. Totál értelmes, ha engem kérdeztek.
 - Röviden csak El - mosolygott ránk  a lány, majd csatlakozott hozzánk az asztalra felülve.
 - Miért is kell nekünk rád vigyáznunk? - Kérdeztem mosolyogva.
 - Mert most nincsenek itt a barátnőim - vont vállat El. - Hirtelen gondolat volt, hogy ma is eljövök. Igazából már tegnap haza kellett volna mennem a főiskolára.
 - Mit tanulsz? - Kérdezte Nati.
 Amíg a srácok a vendégekkel foglalkoztak, mi tök jól elbeszélgettünk Ellel. Nagyon kedves volt és volt humora. Szegénykét rengeteg negatív ember bombázza az interneten, de őt ez egyáltalán nem zavarja. Csak a szeretteivel foglalkozik és azzal, hogy jó kedve legyen. Nem engedi, hogy egy ismeretlen, féltékeny csitri letörje a kedvét.
 Végül a vendégek ki lettek terelve az öltözőből, és szemtanúja voltam, ahogy Liam elhagyta az öltözőt. Louis felénk vette az irányt, pontosabban szerintem El felé, én pedig a kíváncsiságtól vezérelve Liam után eredtem.

A Randi

Van oldalt egy szavazás, kérlek klikkeljetek valamelyikre! :) Kommenteket szívesen olvasok! Lehetnek hosszúak is (azokat szeretem legjobban)!

Leah Xx
Nem tudom, hogy mi van ezzel a szavazásos izével, mert minden szavazatot kitörölt... A lényeg, hogy ask.fm-re érkezett a legtöbb válasz. http://ask.fm/leahbehindthescreen
Viszont ha nem érkeznek majd kérdések, törölni fogom. Akármit kérdezhettek, én válaszolok! :)

16.fejezet

 **Liam szemszöge**

 Miután Adival beszéltem, az öltözőben vigyorogva vettem egy fürdőt és öltöztem át. Miközben a cipőmet kötöttem be, Zayn felfigyelt a felhőtlen jókedvemre és arra, hogy energetikusan ugrálva kerülgettem hol Lou-t a sminkesünket, hol Harry és Louis párosát, akik versenyeztek valamiben.

 - Mi ez a nagy készülődés? - Kérdezte ledobva magát mellém a kanapéra. - Csak nem randid lesz?

 - Tulajdon képpen, de - villantottam rá egy vigyort, majd a tükörbe nézve igazgattam a ruháimat és a hajamat.

 - És ki a szerencsés csaj? - Kérdezte Zayn.

 - Randid lesz Li? - Kérdezte Niall egy szendvicset majszolva.

 - Lilinek randija lesz? - Hagyta abba Louis Harry püfölését és mind körém gyűltek. A sminkesünk és stylistunk elhagyták az öltözőt, így csak mi maradtunk.

 - Adival - egyesével a szemükbe néztem.

 - A backstage csajjal? - Kérdezte Niall.

 - Neee! Liiii! - Louis minden szót elnyújtott. - Emlékszel, hogy mi volt, mikor Harry kezdett ki egy kellékessel?!

 - Olyan csak egyszer fordult elő! - Védekezett Hazza.

 - Csupa gyerekcuccal töltötték fel az öltözőt és szinte semmi normális kaja nem volt! - Szörnyülködött visszaemlékezve Niall.

 - De Adi más. - Én ezt tudtam legbelül, de hogyan magyarázzam el ezt a srácoknak?

 - Srácok, Liam csak akkor visz el randizni egy csajt, mikor biztos a dolgában - védett meg Zayn.

 - Az, hogy Liam mit hisz és hogy mi a valóság, néha két különböző dolog - jegyezte meg Louis.

 - Párszor volt már alkalmam találkozni Adival és szerintem rendes csaj - osztotta a véleményét Harry.

 - És ráadásul te meg a másik csajjal fogsz randizni! - Méregette Louis Harryt.

 - Figyeljetek - csaptam össze a kezemet, hogy magamra vonjam a figyelmüket. - Majd kerítünk rá alkalmat, hogy mindegyikőtök megismerhesse a lányokat jobban, és értékelem, hogy aggódtok értünk - megszorítottam Louis vállát -, de nekem most randim lesz. - Újra vigyor került az arcomra, mikor az összes srác sok szerencsét kívánt és egy biztonsági őr kíséretében a kocsimhoz mentem. Az egész testembe visszaköltözött az izgalom és a boldogság egyvelege, és alig vártam, hogy Adival tölthessem az estém.

**Adi szemszöge **

 - Hmm... - Néztem az utat és az épületeket, amik mellett elhajtottunk, de még mindig nem jöttem rá az úti célra. - A szememet nem akarod bekötni? - Kérdeztem végül viccelődve.

 - Nem lesz rá szükség - nevette el magát.

 Végül kiértünk a Temze partjára és Liam leállította a kocsit egy parkolóban.

 - Innen gyalog megyünk tovább - mondta még mindig mosolyogva és kiszállt a kocsiból, hogy kinyissa nekem az ajtót. Felém tartotta a karját, én pedig bele karoltam.

 Nem mi voltunk az egyetlen páros, akik a folyó partján sétáltak. Sok hajó állt kivilágítva, várva a vendégeket, hogy a fedélzetre lépjenek. Még sosem voltam ilyen étteremben, vagy egyáltalán hajó túrán, ami nem gyerekeknek volt szervezve. Különösebb bajom nem volt a vízzel, vagy a tengeri betegséggel, de mély vízbe nem merészkedtem önszántamból.

 - Egy hajón lévő étterem? - Kérdeztem, ahogy elhaladtunk néhány nagyobb hajó mellett. - Kíváncsi vagyok, hogy kinek jutott eszébe.

 - Nem tetszik? Mehetünk máshová is! - Torpant meg hirtelen Li és ezzel engem is megállásra kényszerített. Mellettünk estélyibe öltözött nők és szmokingot viselő férfiak haladtak el.

 - Ne rémüldözz! - Nevettem el magam. - Csak még sosem voltam ilyenen. - A mellettünk ringatózó hajóra böktem, majd visszanéztem Liamre, akinek a szemében a kivilágított hajó fénye tükröződött.

 - Akkor ez lesz az első. Mindkettőnknek. - Látszott rajta, hogy megnyugodott, majd tovább indultunk. Egy kisebb hajó következett, aminek a rávezető hídja művirággal volt felfuttatva és így bohém külsőt kölcsönzött a faburkolatú hajónak.

 - Hála az égnek! Már azt hittem, hogy alul öltözött leszek! - Eresztettem meg egy sóhajt, mikor a hídra léptünk.

 Liam csak kuncogott mellettem. A figyelmemet arra fordítottam, hogy a folyón keresztül söprő szelek ne libbentsék fel a szoknyámat, így szinte észre sem vettem, hogy a hídnak vége lett. Mikor felnéztem, a kitámasztott ajtók előtt álltunk, és belátást nyertem a hangulatos étterembe.

 - Foglaltak asztalt? - Kérdezte mosolyogva a hostess egy állvány mögül.

 - Payne névre, két fő. - Liam mosolyogva maga elé engedett, mikor a hostess bólintott és megindult, hogy megmutassa az asztalunkat.
 Ahogy a nő mögött lépkedtem, tanulmányoztam a helyet, és kicsit zavart, hogy egy ilyen helyre foglalni kell asztalt, mert nem illett a helyhez. Úgy tűnt az egész berendezéssel és hangulatával, mintha egy pubba értünk volna, valahol az olcsóbbik negyedben. A kilátás viszont egyből emlékeztetett rá, hogy nem a szilárd talajon állnak az étterem alapjai.
 A foglalt asztalunk egy boksz volt, ami úgy hatott, mintha privát termet kaptunk volna. Liammel egymással szemben ültünk le. A boksz belső oldalán egy fából faragott törzsfőnök gubbasztott csukott szemekkel. Viszont a hatalmas tolldíszes fejpántja helyett egy rossz maffia filmből szalajtott fekete kalapot viselt. Az ülések puhák voltak és a sötét faburkolathoz hasonló színű volt a keret, a bőr ülések pedig bordók voltak. Látszott rajtuk a használat, mégsem keltettek olcsó hatást.
 - Tetszik? - Kérdezte Liam a pillantásom után kutatva, míg én körbe "tapogattam" a bokszot.
 - Nagyon - válaszoltam mosolyogva. - Valamiért otthonos érzést kelt.
 Kezembe vettem az étlapot, amin kétszersültek, saláták és megannyi étel váltotta egymást. A legutolsó oldalon egy történet kapott helyet, ami elmeséli, hogy hogyan lett egy pub "vízen járó".
 - Te mit szeretnél? - Kérdeztem az étlapot le se engedve.
 - Nem tudomm... - hümmögött a saját étlapja mögül.
 - Talán osztozhatnánk egy tál spagettin, mint Susi és Tekergő. - Amint elhagyta a számat a gyerekes mondat, félve pillantottam ki az étlap pereme fölött.
 - Először meg kell kérdezni a pincért, hogy húsgombóc jár-e hozzá. - Liam nem úgy reagált, mint számítottam rá. Furán nézhettem rá, mert mikor lerakta az étlapot és rám nézett, összehúzott szemöldökkel kérdezett. - Talán valami rosszat mondtam?
 - Te láttad a Susi és Tekergőt? - Kérdeztem megfeledkezve a korábbi félelmemről, miszerint első randin nem beszélek a disney kedvenceimről.
 - Én is voltam gyerek - nevette el magát Li.
 - Jó, de... A Susi és Tekergőt? Az egy lány mese!
 - Van két nővérem - kacsintott rám mosolyogva.
 - Melyik a kedvenc meséd? - Kérdeztem teljesen megfeledkezve arról, hogy hol vagyunk és mit csinálunk.
 - Toy Story - vágta rá Liam. Mind a kettőnk keze az étlapon hevert az asztalon, ügyet sem vetve arra, hogy nekünk most éppen ételt kéne választanunk.
 Undorodó hangot adtam ki magamból. - Az első rész még úgy, ahogy tetszett, a másodikból csak azt a részt szeretem, mikor Buzz Lightyear odadobja a kezét Woodynak.
 - Naaa! - Liam úgy nyafogott, mint egy öt éves, akitől elvettem a játékát. - Nekem ez a kedvenc mesém! - Játszotta meg a mű-durcát. - Ha már itt tartunk, neked mi a kedvenc meséd?
 - Szerintem már te is rájöhettél.... - vigyorogtam teli pofával, de a pincér félbe szakított.
 - Eldöntötték, hogy mit szeretnének?
 Liam vigyorogva rendelt két tányér spagettit, majd mind a ketten kértünk innivalót. Ő egy kólát, én meg egy sprite-ot.
 - Szóval? - Kérdezte az asztalra könyökölve és közelebb hajolt. Ugyan így tettem én is.
 Körbenéztem, mintha államtitkot akarnék megosztani vele. - Lilo és Stitch.
 Mind a ketten kuncogtunk a helyzet komolytalanságán.
 - Űrlények és Hawaii? - Kérdezte Liam.
 - A Toy Storyban is vannak űrlények! - Vágtam vissza a kis zöld lényekre utalva. - Csak ők sosem jártak az űrben.
 A vacsora alatt meséket vitattunk meg, és gyerekkori emlékeket csatoltunk egy-egy rajzfilmhez. Például, hogy Phil hogyan akart rávenni bogár evésre az Oroszlánkirály után, vagy hogy Liamet a nővérei beöltöztették hercegnőnek.
 Miután elfogyasztottuk a spagettit, a pincér leszedte a tányérokat, de mi még nem mentünk sehová sem.
 - Milyen jó lenne, ha minden olyan gördülékenyen történne, mint a rajzfilmekben - sóhajtott hátradőlve Liam.
 - Hogy érted, hogy gördülékenyen? A Toy Story minden része arról szól, hogy hogyan keverednek vissza Andyhez - hitetlenkedve néztem rá, de ő csak mosolyogva rázta a fejét.
 - Úgy értem, hogy kedvem támadt felkérni téged egy táncra, de itt senki sem táncol. - Az étterem azon részére mutatott, ahol élő zenekar játszott halkan, aláfestő zenét.
 Vigyorogva néztem Liamre, majd lekaptam az indián törzsfőnök fejéről a kalapot. Meglepetésemre egyáltalán nem volt poros, így a fejembe nyomtam és felpattantam az ülésre.
 - Mit csinálsz? - Kérdezte Liam kíváncsian és nem rémülten.
 - Megengedem, hogy felkérj engem egy táncra. - A hátam mögött összekulcsoltam a kezemet és felemelt állal néztem le rá.
 Egy 'nem-hiszem-el-hogy-ezt-csinálom' mozdulattal túrt bele a rövid hajába, de kiszállt a bokszból és felém nyújtotta a kezét.
 - Engedelmével? - Enyhén meghajlott, mire én belecsaptam a kezébe és engedtem, hogy a derekamnál fogva letegyen a földre. Kéz a kézben sétáltunk a banda előtt lévő kis térre, majd táncolni kezdtünk. Liam egyik keze a derekamon, a másikkal pedig az én kezemet fogta. Az én kezem a vállán pihent, és a fejemet a mellkasára hajtottam. Az ő feje is közel volt az én vállamhoz, de éppen hogy csak nem ért hozzá. A lehelete csiklandozta a bőrömet.
 - Figyeld meg, hogy nemsokára mások is csatlakozni fognak - suttogtam Liam fülébe. Az egész este lassabb ritmusú zene szólt, amit az énekes gyönyörű hangja kísért szerelemről, szabadságról és régi szép időkről énekelve. Balladákban mesélt el egy-egy történetet.
 Pár verssor után igazam lett és csatlakoztak hozzánk más párok is a parketten.

És a végét a következőben megtudjátok! ;)
Ha kapok valamennyi visszajelzést, akkor szombaton este megkapjátok! :P

Koncert és vacsi

Nem a legjobb fejezetem. :(

15. fejezet

Mielőtt hazatértem volna, még Liammel számot cseréltünk és egy kicsit fura elköszönés után haza indultam. Csak hagytam az érzéseimet kavarogni. Izgatott voltam, féltem, ugrálni akartam, de helyette befeküdtem az ágyamba és bekapcsoltam a telefonomon az ébresztőt. Miután teljes sötétségbe borult a szobám, még pár percig csak hagytam magam előtt lebegni a gondolatot, hogy Liam Payne-nel fogok randizni...

 Másnap reggel egy Phillel közös reggeli után az ő kocsijával mentünk az arénához, és út közben Natit is felvettük.

Míg én odafigyeltem, hogy harmonizáljanak a cuccaim egymással, addig ez Natiról nem mondható el.

 - Basszus! - Kiáltott fel Phil, mikor meglátta Natit a visszapillantó tükörben, ahogy a csaj beszállt a hátsó ülésre.

 - Mi van? - Kérdezte morogva Nati és miután becsatolta a biztonsági övet, megigazította a csuklójára tekert sálat.

 - Most az elkövetkező egy hétben mind a ketten morcosak lesztek - Phil duzzogva tette sebességbe a kocsit, hogy elinduljon.

 - Nem tudom, hogy miről beszélsz - fonta maga előtt keresztbe a karjait Nati és kibámult az ablakon.

 - Ha neked megjött, akkor nekem is nemsokára meg fog! - Nyüszítettem kétségbeesetten az anyós ülésen. - Pedig ma este lesz Liammel randim!

 - Mi? - Kérdezte Nati kerek szemekkel.

 - Tegnap este megbeszéltünk egy késő esti randit a koncert után - vontam vállat, de a kedvem olyan volt, mintha savanyú citromba haraptam volna.

 - Végre! - Tapsikolt Nati örömében hátul.

 - Te is elmehetnél valahova Harryvel - fordultam hátra a barátnőmre nézve. -  Jót tenne nektek egy első randi.

 - Adi, ne bomolj! - Rázta a fejét Nati, miközben újra kinézett az ablakon.

 - Szerintem ebből több is lehetne, hogyha megerőlteted magadat - osztottam meg vele a véleményemet. - Igaz, hogy mind a ketten problémásak vagytok a hosszú kapcsolat terén, de ha megpróbálnátok, akkor biztos, hogy jól sülne el a dolog.

 - Lehetne, hogy ilyet nem az én jelenlétemben beszéltek meg? - Kérdezte Phil feszülten, de nem figyeltünk rá.

 - Komolyan gondolod? - Kérdezte Nati rám fordítva a tekintetét.

 - Ühüm - mosolyogtam rá bátorítóan.

 - Szerintem Liam ki fog tenni magáért azon a randin - mosolygott Nati vissza rám ugyan úgy csupa jósággal. - Olyan srácnak tűnik.

 - Szerintem is - bólintottam rá.

 - Megérkeztünk! - Kiáltott fel Phil és egyből kipattant a kocsiból.

 Natival nevetve karoltunk egymásba, miközben az aréna bejárata felé tartottunk és megbeszéltük, hogy hogyan hívhatná el Harryt egy randira. Miután az összes klisés mondatot elvetettük, és lebeszéltem a burkolt célozgatásról is, megegyeztünk, hogy mikor ma először találkozunk velük, félre hívja és a szemébe mondja. Mármint megkérdezi...

 Jó kedvünk volt, mikor apa elé értünk, és ő is csak jó hírekkel tudott szolgálni. Mind a ketten az öltözőnél leszünk felügyelők. Megkaptuk a 'felszerelést' és nekiláttunk a munkának. Délben megebédeltünk, majd egy óra körül megérkezett a banda.

 - Sziasztok! - Köszöntöttük őket hatalmas mosollyal, ami egész nap kitartott nálunk.

 - Wow! Ilyen jó fogadó bizottságunk sem volt még! - Mondta Harry egy hatalmas vigyorral az arcán.

 - Harry, lenne rám pár perced? - Kérdezte Nati, én pedig váltottam vele egy mosolygós pillantást. Ők ketten kicsit távolabb mentek, én pedig a banda többi tagjával bementem az öltözőbe.

 Zayn és Louis átverekedték magukat az ajtón, Niall követte őket, én pedig Liam mellett sétáltam, de mielőtt belépett megállt és mosolyogva maga elé engedett. Cinkosan rám kacsintott, mikor a szemébe néztem, én pedig elpirultam.

 Mivel semmi feladatunk nem volt egészen a koncert kezdetéig, így együtt lóghattunk a srácokkal. Közben megkaptam a hírt a fülhallgatón keresztül, hogy az előzenekarjuk is megérkezett, majd Harry és Nati is bejöttek az öltözőbe. Mind a ketten vigyorogtak, szóval biztos randijuk lesz.

 - Harry - néztem rá egyenesen. - Hol a búbánatban hagytad a cipőd?

 - Csak a szomszédban - mutatott egy másik öltöző felé. - Éppen xBoxozunk és csak szólni jöttem, hogy ott leszek.

 Niall és Louis összeráncolt szemöldökkel nézett Harryre. Furcsállták, hogy szólt hol lesz. Liam mellettem kuncogni kezdett, mire én néztem ugyan olyan értetlen képpel, mint Louis és Niall Harryre.

 Zayn lerakta a telefonját és visszatért a kis csapatba. Liam és én leültünk egy kanapéra, ami az ajtóval szemben, a fal mellett állt. Az öltözőben másik kanapé is volt, ami egy tévével állt szemben néhány méterre tőlünk. A három srác, Zayn, Niall és Louis, azon a kanapén ültek. Amikor az O2-val szervezték a menedzserek a koncertet, külön kérésre lett berakva xBox. Ide és a szomszédos öltözőbe, ami a 5sos együttesnek lett kijelölve.

 Míg én elgondolkodva figyeltem a srácokat, ahogy játszanak, a tarkóm közepén éreztem, hogy figyelnek. Oldalra fordítottam a fejemet és Liam engem nézett.
 - Mi az? - Kérdeztem mosolyogva.
 - Csak alig várom már az estét - mondta vigyorogva.
 - Gondolom izgatott vagy a koncert miatt. - A banda többi tagjára néztem, majd vissza rá.
 - Igen, a világturnénk ma este kezdődik, de más miatt is izgulok - mélyen belefúrta a tekintetét az enyémbe, amitől fészkelődni kezdtem.
 - Hagyd abba! - Szóltam rá kuncogva.
 - Mégis mit?
 Szemei csillogtak és nem fordította el őket egy másodpercre sem.
 - Ezt a nézést!
 - Miért, hogy nézek? - Kérdezte a nevetés szélén.
 - Adina, gyere kérlek a színpadhoz. - Kaptam az utasítást a fülesre.
 - Mennem kell dolgozni - felálltam, de visszanéztem még Liamre. - Majd jövök - rákacsintottam és kimentem az öltözőből.
 Rám sóztak pár munkát, amivel addigra végeztem, mire a srácoknak már csak egy órájuk maradt a koncert kezdetéig. Így csak Natival a folyosón álltunk és gondoskodtunk róla, hogy a biztonsági emberek a helyükön vannak. A srácok bemelegítettek és interjúkat adtak, majd eljött a pillanat, mikor fel kellett őket kísérni.
 Izgatottan trécseltek egymással és egymást buzdítva jöttek mögöttem. Nati a sort zárta. Rengeteg ember nyüzsgött, és magával ragadott a hangulat. Az izgalom és a rajongók egyre erősöd zsivaja még az én gyomromba is görcsöt alkotott, el sem tudtam képzelni, hogy a srácokban mekkora feszültség lehet...
 Mielőtt színpadra léptek, lepacsiztak a 5sos banda tagjaival, majd egymással és megnyitották a koncertet. Natival és pár sminkessel, stylisttal, azokkal, akik az öltözőktől jöttek velünk, hallgattuk a koncertet. Mikor valakinek problémája akadt, gondoskodtunk, hogy megoldódjon.
 A koncert végeztével a mi munkánk ott véget ért, hogy a srácok visszatértek az öltözőjükbe. A biztonságiak feladata volt már az, hogy onnan ki is kerüljenek.
 - Adi! - Liam elkapta a karomat, mikor éppen hátat akartunk fordítani nekik, hogy apuhoz visszamenjünk. Egyből mosoly ült ki az arcomra. Visszafordultam, és Liam addig nézte az egyik sminkest, amíg az el nem ment mellettünk.
 Én is körbe néztem, de senki nem volt már a folyosón. Mire visszanéztem Liamre, már engem nézett.
 - Egy óra múlva érted megyek, jó? - Kérdezte nagy szemekkel.
 - Hová megyünk? - Kérdeztem kíváncsian. - Csak hogy tudjam, hogy hogyan öltözzek fel.
 Pillantása tetőtől talpig végigjárt rajtam.
 - Így is jól nézel ki - mondta és megajándékozott egy huncut mosollyal.
 - Liam - kuncogtam. - Akkor nem kell egy óra. Így is mehetünk. Most rögtön - vigyorogtam.
 - Nem miattad, hanem miattam - kicsit zavarban volt. - A koncert megizzaszt, és jó benyomást akarok kelteni az első randin.
 - Ó, ne félj, az már meg van - vigyorogtam rá ugyan olyan kajánul, ahogy Harry tenné. Viszonozta a mosolyomat, majd elengedte a karomat.
 - Egy óra múlva érted megyek.
 - Várni foglak - bólintottam.

 Phil gyorsnak nem mondhatóan hazafuvarozott, és mikor végre leparkolt a házunk előtt, szinte feltéptem az ajtót, hogy a házba sprintelhessek.
 Beugrottam a zuhany alá, és mivel Natit is magunkkal hoztuk, ő a gardróbomban keresgélt. Hiába kérdezte, hogy mi után is keres, mert Liamtől nem tudtam meg semmi konkrétat. A mosolya elterelte a gondolataimat...
 Nem tudtam túl sok részletet, így feltettem mindent egy lapra és csak felvettem azt, amiben jól éreztem magamat. Hallgattam a megérzéseimre, és mentába öltöztem. Imádtam a kéknek ezt az árnyalatát, mert mindenki azon vitázik, hogy ez most kék vagy zöld... Nekem teljesen mindegy, de szép és az a lényeg. Felvettem még egy barna harisnyát és visszavettem a gyűrűmet is. Szerencsére Nati megtalálta a hozzá passzoló fülbevalókat és nyakláncot is, amit nekem nem sikerült. Mivel nem tudtam, hogy sétálni fogunk-e, vagy végig bent leszünk-e egy étteremben, így mindenre felkészülve felkaptam egy bőrdzsekit is, mivel azon nem fúj át a szél. Sajnálom, hogy még nincs elég meleg egy sima poncsóhoz, vagy ilyesmi...

 Megfésültem a hajamat és megigazítottam a sminkemet is, mikor csöngettek. A szívem nagyokat dobbant, ahogy lelépkedtem a lépcsőn a mamuszomban, mert nem akartam elcsúszni, és ennek csúszás gátlós az alja. Nati és Phil a nappaliba mentek, én pedig ajtót nyitottam.

 Liam szívdöglesztően nézett ki, mint mindig, és egy csokor virágot tartott a kezében. Hasonlót, mint amilyet tegnap kaptam. Azóta is az éjjeliszekrényemen illatozik és úgy látszik, hogy társaságot fog kapni...

 - Szia. - Köszönt mosolyogva Liam.

 Kapott egy puszit az arcára, mikor átnyújtotta a virágokat, majd a nappaliba belépve Nati kezébe nyomtam őket, és mivel közel állt, hogy hallgatózhasson, már fordultam is vissza.

 - Gyönyörűen festesz - mért végig Liam ma már másodszor... vagy sokadjára... ki tudja...

 - Mindjárt felveszem a cipőmet és indulhatunk. - Nem éreztem cikisnek, hogy ilyen mamuszom van, mert amikor nála voltunk, egy csomó batmanes és toy story-s ereklye díszelgett a házában szétszórva.

 A kocsi anyós ülésének az ajtaját kinyitotta előttem és megvárta, amíg beszállok, majd becsukta. Míg körbement, bekapcsoltam az övemet.

 - Indulhatunk? - Kérdezte, és a hangjából arra következtettem, hogy ugyan úgy izgul, mint én.

 - Nálad van a slusszkulcs - néztem rá mosolyogva.

 Beindította a motort és sebességbe tette a kocsit. Míg ő az útra koncentrált és a vezetésre, a profilját néztem, amit meg-megvilágított a közvilágítás és halványan a műszerfal is világította alulról.

 A szeme sarkából rám nézett, majd elmosolyodott. - Mit nézel?

 - Nem fáradtál el nagyon? A színpadon nagyon energetikusak voltatok. Össze-vissza ugráltatok és remekül elszórakoztattátok a közönséget is. - Szinte hangosan gondolkodtam, de ez most nem zavart.

 - Először is köszönjük - rám nézett egy mosollyal, majd visszafordította a figyelmét az útra. - Másodszor pedig tele vagyok energiával. A koncertek néha kivesznek belőlünk egy jó nagy adagot, de van, amikor feltöltenek energiával. Mint most - rám kacsintott, majd újra az útra nézett.

 - Még mindig titok, hogy hova megyünk? - Kérdeztem az utat nézve én is, de nem ismertem túl sok éttermet, csak klubokat a város ezen részén.

 -  Majd meglátod - mosolygott cinkosan.

Let the good times roll

Wooohooo! Túl az 5000 oldalmegjelenítésen! :) Remélem, hogy a jövőben megduplázódik ez a szám! :)
Leah Xx

14. fejezet

*Liam szemszöge*

 Ahogy Adi hátat fordított nekem és elvágtatott, rögtön kiszállt belőlem a harag. Nem akartam ráordítani ilyen keményen, csak megijedtem...

 - Szép volt haver! - Csapkodta a hátamat Zayn, majd a többiekkel együtt elhaladtak mellettem az öltözők irányába. Pont az ellentétes irányba, amerre Adi ment.

 - Haver... - állt meg mellettem Niall. - Mit aggódsz ennyire? - Mosolyogva rázta a fejét. Gyilkos tekintettel néztem rá, mire feltartotta a kezeit. - De azért be kell vallanod, hogy nagyon ügyes volt.

 Követte a többieket a folyosón, én pedig vonakodva indultam utána. Gondoltam rá, hogy Adi után megyek, de nem tudom, hogy ezek után szívesen látna. Magamban tépelődtem, hogy felkeressem és bocsánatot kérjek, de Paul ránk szólt, hogy maradjunk egy helyben, mert nemsokára próbálnunk kell. Pár perc fel-alá járkálás után megpróbáltam elslisszolni az egyik biztonsági emberünk mellett, de nem jártam sikerrel. Ezután az összesnél bepróbálkoztam, de ez alkalommal már számítottak rám, és dupla annyi esélyem se volt, hogy Adi után eredjek. Nem érdekelt, hogy kényelmetlen cipő volt rajtam, és az sem, hogy ha kell leizzadok miközben végig rohanok az egész kibaszott arénán, míg megtalálom Adit.

 Az utolsó próbálkozásom után egyenesen le lettem tolva a fal mellé, hogy nyugton maradjak és üljek a seggemen még tíz percet.

 Gyűlöltem, hogy tehetetlen vagyok még akkor is, mikor Adi valahol itt van nem messze. Tördeltem a műanyagot, hogy lefoglaljam a kezeimet valamivel. Nem nagyon figyeltem a többiekre, de anélkül is meg tudtam mondani, hogy hülyéskednek és jól szórakoznak. 

 Gondolataimban kavarogtak a sötét és a vidám gondolatok, mikor Nati két pár rikító színű Nike cipőjére lettem figyelmes, amik egyenesen előttem álltak.

 Felnéztem rá és miután észre vette, hogy felfigyeltem a jelenlétére, leguggolt mellém a térdemre támaszkodva.

 - Nem tudom már tovább nézni a szenvedéseteket - Nati komoly arcot vágott és ezért én is komolyan figyeltem rá. Valami azt súgta, hogy tényleg segíteni akar. - Adi is csak lányból van - röpke mosolyra húzta a száját, majd folytatta. - Ha komolyan kezdeni akarsz valamit ezzel az egésszel - a kezeivel hadonászott, miközben beszélt, majd miután kibillent az egyensúlyából, újra a térdembe kapaszkodott -, akkor udvarolj. Mint a jó fiúkhoz szokás! - Mielőtt felállt volna, hogy visszatérjen Harryhez, rám kacsintott és megpaskolta a térdemet.

 Harry banánt majszolt, amit az ég tudja, hogy honnan kerített elő, de megkínálta egy másik gyümölccsel Natit is. Ironikusan hatott, hogy pont Nati ad tanácsot, aki szintén csak húzza a dolgokat Styles-szal, de azért hálás voltam érte. Még csak pár hete ismerjük ezeket a lányokat és máris közelebb kerültek hozzánk, mint bárki más, akit ilyen rövid ideje ismerünk.

 Előhúztam a telefonomat, majd egy pár percig forgattam a kezemben. Adi száma nem volt meg, pedig mennyi lehetőségem lett volna rá, hogy elkérjem... A homlokomhoz szorítottam a készüléket, majd eszembe jutott más. Nem egyszer látogattuk már meg őket vagy vittük őket haza. A címe megvolt, és így kiindulhattam valamiből.

*Adi szemszöge*

 - Most már haza mehettek - közölte velem apu, miután egy órát bujkáltam a vezérlő teremben. Néztem a kis csapatot a képernyőn keresztül, majd a térdemre hajtva a fejemet csak gondolkodtam. Mit tegyek? Kéne tennem valamit egyáltalán?

 - Szólsz Natinak? - Kérdeztem alig hallhatóan Philtől.

 - Persze - felkapta a cuccait és kiment az ajtón.

 Egy nagy sóhaj kíséretében én is magamra kaptam a pulcsimat, amit a meleg miatt vettem le, majd leballagtam a lépcsőkön. Mikor leértem Phil és Nati már rám vártak, hogy hazamehessünk. Nati jól láthatóan maradni akart, de mivel a srácok nem voltak elérhetőek, ezért kénytelen volt beleegyezni a fuvarba. Viszont nem látszott mérgesnek, csak sejtelmesen mosolygott a világra. Hiába kérdeztem, nem mondta meg, hogy mi jár az eszében.

Miután hazaértünk, kiválogattam a ruháimat másnapra, mert apu előre szólt, hogy szükség lesz ránk. Nem bántam, mert elhatározásra jutottam. Hogy beszélni fogok Liammel. Felesleges ezt tovább húzni és tépelődni. Mint a drámákban, a végén valaki vagy meghal vagy idegösszeroppanást kap. És én közel voltam ahhoz, hogy falat kaparjak a tudatlanság és a rengeteg kérdés kavargó bugyrai között...

 A nap lemenőben volt, így miután megfürödtem, pizsibe bújtam majd készítettem magamnak valami vacsora félét, mielőtt álomra hajtottam volna a fejemet. Az egész arénázás kifárasztott és a kis edzéssel a levegőben kivett belőlem azzal együtt hogy nem egyszer másztam meg azt a hatalmas nézőteret.

 Csöngettek és mivel Nati otthon volt, Phil meg nem volt itt, apáról nem is beszélve, én mentem ajtót nyitni. Egy idegen férfi állt ott futár szolgálatos egyenruhában és egy hosszúkás dobozt tartott az egyik kezében, a másikban pedig egy táblagépet. Mit sem sejtve nyitottam ajtót, de egy kicsit gyanakvóan.

 - Jó estét kívánok! - Köszönt egy kicsit unott fejjel a pasi. Látszott rajta a nyúzottság és a hosszú munkaidő. - Küldemény érkezett Ms Adina Jaffray részére.

 - Én lennék az - erősítettem meg a kilétemet és összezavarodtam. Homlok ráncolva írtam alá az átvételi elismervényt majd kézbe kaptam a dobozt és elköszönt a férfi. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd a konyhába visszatérve a vacsorám mellé fektettem a csomagot. Kíváncsian kötöttem ki a fekete masnit a barna dobozon és leemeltem a tetejét. Nagy meglepetésemre virág volt benne. Kikerekedtek a szemeim, mert gyönyörűek voltak. Nincs különösebben kedvenc virágom és legtöbbször értelmetlennek tartom, hogy vágott virágot adjanak nekem, mert úgy is el fog hervadni, de ezek a vörös rózsák gyönyörűek voltak. Biztos, hogy nem maguktól nőttek ilyen szemet gyönyörködtetőre, de ezzel most nem foglalkoztam. Kivettem egyet, és mélyen beszippantottam az édes illatát. Közben a másik kezemmel kivettem a kártyát a dobozból.

 Sajnálom, hogy rád ordítottam. Nagyon megkedveltelek és csak megijedtem. Nem akarom, hogy bármi bajod essék. Remélem, hogy nem haragszol rám. Liam Xx

 Elmosolyodtam az üzeneten és az orrom alá tartottam a virágot. Kedves gesztus volt Liamtől, és megerősített abban, amin egész nap járt az agyam. Vízbe tettem a rózsákat és az éjjeli szekrényemre állítottam a vázát. A nap már félig lement, de pár perc tépelődés után átváltottam hétköznapi ruhákra és kocsiba pattantam. Bármennyire is kerültünk közel Liammel, a telefonszáma még mindig nem volt meg. Ez most az idegeimre ment, mert azon kezdett el kattogni az agyam, hogy miért nem kérte még el Liam számomat. A sötét gondolatok majdnem átcsaptak a fejem fölött, de megvetettem a lábamat és bíztam a megérzéseimben. Leparkoltam Liam felhajtójára és még mielőtt gondolkodtam volna, kipattantam a kocsiból és az ajtóhoz siettem. Csöngettem és vártam. Az agyamat üresen hagytam, mert féltem, hogyha hagynám magamat gondolkozni, inamba szállna a bátorságom és visszarohannék a kocsimhoz.

 Liam csodálkozó arckifejezéssel nyitott ajtót, majd elmosolyodott.

 - Nem haragszom rád - nyögtem ki hezitálva. - De én ilyen vagyok Liam. Továbbra is cikis helyzetekbe fogom keverni magamat a sztárok előtt és továbbra is fel fogok mászni a szerkezetre.

 - Gyere be - állt félre utat adva nekem. Örültem, hogy nem csapta rám az ajtót. Besétáltam és miután becsukta az ajtót, szemben álltunk egymással. A nappaliból tévé zaja szűrődött ki és a kis közlekedő közepén lévő lámpából fény esett Liam mosolygós arcára.

 - Én is megkedveltelek. Bár nem töltöttünk olyan túl sok időt együtt, de én szeretnék többet megtudni rólad - mondtam hevesen dobogó szívvel és fura érzéssel a gyomromban. Liam ezt váltotta ki belőlem.

 - Nem akarok csak egy barát lenni - lépett közelebb Liam és a hangja simogatta... mindenemet.

 - Én sem akarok, hogy csak barátok legyünk - ráztam a fejemet mosolyogva.
 - Akkor volna kedved eljönni velem egy randira? - Kérdezte Liam.
 - De holnap koncertetek lesz! - Mondtam kicsit ijedten.
 - Ahogy holnap után is. És az elkövetkező 10 hónapban. - Liam kifürkészhetetlen pillantással tartotta fogva az enyémet. - Ha tényleg ezt akarjuk... Ha tényleg belevágunk, akkor neked is hozzá kell szoknod, hogy én alig leszek itt - mind a két kezemet megfogta, miközben tett még egy lépést felém. Most már egy labda sem fért volna el köztünk.
 - Mikor lesz a randi? - Kérdeztem suttogva a szájára pillantva, majd elkaptam a tekintetemet és inkább a szemébe néztem. Próbáltam kordában tartani az érzéseimet, de a szívem már így is ki akart ugrani.
 - Holnap - vágta rá Liam. - Elmehetünk... - Megakadt a mondat közepén míg elgondolkodott a lehetőségeken. - Egy késő esti vacsorára? - Kérdezte olyan hangon, mintha nemet várna a válaszra.
 - Rendben - egyeztem bele mosolyogva. Próbálná meg levakarni rólam valaki...
 - Komolyan? - Kérdezte csodálkozva.
 - Komolyan - suttogtam.

Felismerés

Nagyon köszönöm a sok kommentet és továbbra is próbálok válaszolni az összesre! :)
A kép el van túlozva, mert azért Adi nem ennyire kétségbeesett, de annyira tetszett, hogy nem tudtam kihagyni. :D
Amúgy ez a fejezet inkább Adi-gondolkodós, mint sem eseménydús... Azért remélem tetszik nektek!
És mint mindig, megint shity cím!
Leah Xx

13. fejezet

 Harry megállt a szórakoztató centrum hátsó bejáratánál. Puszik kíséretében elköszöntünk, Natival megköszöntük a reggelit és egy "Hamarosan találkozunk!"-kal kipattantunk a kocsiból. Mivel ma nem lesz hatalmas koncert vagy rendezvény, így simán besétálhattunk a hátsó bejáraton és nem kellett az egyik mellék folyosót használnunk. Azon a pár méteren, amit Natival megtettünk nem szóltunk egymáshoz, csak magunkban mosolyogtunk és még kiélveztük a friss emlékeket.

 Amint beléptünk a holnap esti koncert területére, meghallottuk a színpadépítésre jellemző hangokat. Megkerestük apát és miután megkaptuk a feladatokat megint szétszéledtünk. Miközben ellenőriztem az öltözőket, hogy tiszták-e és kiadtam a feladatokat, hogy mivel kell feltölteni az egyes helyiségeket agyban nem voltam ott. Minden zsigerből ment és sok segítségemre volt a tablet is, ami mintha a kezemhez nőtt volna. Miután az öltözőkkel megvoltam felgyalogoltam a legfelső szintre és egyesével leellenőriztem a mosdókat is. Unalmas feladat volt és totál egyedüli munka, így miközben szemrevételeztem az illemhelyiségeket tudtam gondolkodni. Csak azon járt az agyam, ami az elmúlt napokban történt. Emlékképek peregtek le a lelki szemeim előtt és újra átéltem az érzelmeket is, amik egészen újnak hatottak... Próbáltam nem eljátszani a gondolatokkal és csak a tényeknél maradni, de ahogy újra és újra visszaemlékeztem Liam pillantásaira, mosolyaira és tetteire, annál jobban fokozódott bennem az érzés, hogy ez nem hétköznapi viszony. Hiába ő a legrendesebb, legérzékenyebb, legjószívűbb ember a föld kerekén... úgy érzem, hogy velem teljesen máshogy bánt mint a többi emberrel. Bár lehet, hogy ez a sármjához tartozik. Elhiteti az emberrel a legszebbet és a legjobb dolgokat...
 Remek vizuális képzelőerőm van. Így nem csoda, hogy miután egyedül bolyongtam lefelé emeletenként, unalmamban elképzeltem, hogy milyen lenne Liammel egy kapcsolatban lenni... Szerelmes ölelések, forró csókok, kedves kis megjegyzések... Liamből a romantikus típust néztem ki, aki apróságokkal lepi meg a szíve választottját random és semmilyen speciális esemény nem kell neki hozzá. Meg van mindene és ezt meg szeretné osztani azokkal, akiket szeret. Elképzeltem, hogy hogyan nézhet ki a családja, de eszembe jutott, hogy milyen sokat van távol. Bár ő már elég idős a saját élethez. Viszont elég korán kezdte, ezért gondolom érzelmileg nagyon kötődik hozzájuk. Elszomorodtam a gondolatra, hogy milyen sokat lenne távol, ha.... Alig látnánk egymást. Nekem 3 hónapon belül elkezdődnek a záró vizsgáim. Liam előtt áll egy egész föld körüli turné, amire nem vihet magával egy teljesen friss kapcsolatot. Csak elvonná a figyelmét. Hiszen egy friss kapcsolat időt és figyelmet igényel. Kettesben töltött időt és beszélgetéseket. De tudom, hogy miből áll egy turné. A rengeteg fellépő, akik mellett dolgozhattam, mind megosztott valamilyen történetet a turnéjukról velem, míg kísértem őket vagy foglalkoznom kellett velük. Legtöbbször a rohanás volt a jellemző. Volt, amikor a menedzserek túlvállalták a szponzoráltjaikat és szegénykék csak aludtak, ettek és felléptek... Aggódni kezdtem a fiúk miatt, nem csak Liamért. Hiszen ez kész őrültek háza. Láttam már kimerült sztárokat, és kiborult sztárokat is. Ha belegondolok, hogy egy korombelinek mennyi mindenre van még lehetősége....
 Mondjuk a fiúk nem fogják vissza magukat. Harry és Zayn tele van tetoválásokkal, Liam pedig kezd rászokni, pont mint Louis. Halványan rémlett, hogy mikor először találkoztam velük, Liamen és Louison is kevesebb tetkó volt, ahhoz képest, amennyit tegnap este láttam rajtuk... Bár Louist nem nagyon láttam...

 Magán monológomat a rádió szakította félbe, amin bemondták, hogy megakadt a függő-híd közel a szerkezet tetejéhez. Még szerencse, hogy a földszinten jártam, így az első embernek, akik elém került a kezébe nyomtam a tablettemet és rohantam, mint amikor reggel meghallottuk, hogy csöngettek. Sprinteltem, ahogy a csövön kifért és ugrálva kerülgettem az elém kerülő embereket.
 Kapkodtam a levegőt, amikor a backstagebe értem, de pont annyival értem oda Nati előtt, hogy győzelem ittas vigyort villantsak rá.
 - Ez nem ér! - Fonta össze maga előtt a karjait durcásan Nati és még fancsali képet is vágott hozzá.
 - Adi volt itt előbb, szóval ő mehet föl - nyújtotta át nekem Ty a hevedereket, amikkel rögzíteni tudom magamat a vasszerkezethez, amin keresztül föl tudok mászni és a plafonon is végig mászhatok, pont mint Pókember.
 Vigyorogva bújtam bele a biztonsági fölszerelésbe, míg Nati még mindig nagyban durcázott. Jack, aki az Ed Sheeran koncertre való készülődésnél a partnerem volt egy ideig szintén ott állt mellettünk.
 - Te fogsz felmászni? - Kérdezte meglepődve.
 - Persze! - Válaszoltam vidáman.
 - Csak Rick-nek nem mondjuk meg, hogy a lányát küldjük fel több méter magasba - kacsintott Ty Jackre. Ty amúgy nagydarab alak volt, csupa izom. Mégis Natival rá tudtuk venni, hogy néha felmászhassunk a magasba. Apunak hallgattunk róla, mint a sír, mert Ty-t is kirúgta volna, és ránk sem lett volna pozitív hatással a dolog.
 - Megvagytok őrülve! - Rázta a fejét Jack.
 - Tudod, hogy mit kell tenned. Csak mássz fel, bogozd ki a köteleket és mássz vissza. Semmi majom parádé! - Nyújtott át egy pár kesztyűt Ty, ami segít a jobb tapadásban.
 - Megígérem! - Vettem fel a kesztyűt, majd tépőzárral rögzítettem a csuklóm körül.
 Az egész olyan volt, mint egy kalandparkban. Két hevederrel csatoltam magamat a szerkezethez, ami egy nálam kétszer nehezebb embert is elbírt volna. Minden vasból volt, így a teherbírása kitűnő volt, nem mellesleg pedig valahogy imádtam a hangját, ahogy kattogtak a csattok mozgás közben. Most örültem neki, hogy reggel nem szoknyát vettem fel. A Nike cipőm is kitűnő választásnak bizonyult. A hajamat fölfogtam, hogy ne zavarjon, miközben mászom.
 Az egész nem tarthatott egy óránál tovább. 20 perc alatt felmásztam a tetejéig, majd egyensúlyoztam a vékony gerenda szerű tetőszerkezeten addig, ahol a függő híd megállt. Ezen fogják Liamék énekelni pár számukat, így nagyon lassan mozog az egész szerkezet. Miután elértem a probléma forrását, megoldottam a hibát és visszalavíroztam a széléhez. Imádtam a magasságot és egyáltalán nem szédültem meg. Kedvem támadt cigánykerekezni is, de megígértem Tynak, hogy nem teszek semmi őrültséget. A hevederektől amúgy se bírtam volna teljesen felegyenesedni álló helyzetbe. Így is ügyelnem kellett arra, hogy ne kerüljön a ruhámra por. Ezt a rész ugyanis nem takarítják. Kinek lenne rá ideje vagy mire lenne egyáltalán jó? Néha-néha Nati vagy én felmászunk ide, de olyan ritkán, hogy abban már rendszer sincs. Vagy ha nem mi, akkor egy alkalmazott, aki magasról tesz arra, hogy koszos-e itt valami, vagy sem.
 Miután lemásztam a szerkezet oldalán a karjaim elfáradtak a folyamatos erőfeszítéstől, de nem annyira, hogy ne tudtam volna megtartani magamat. Igazából kellemes érzés volt, mert éreztem, hogy van erő bennem... Bármilyen furcsán is hangozzék ez.
 - TE MEG MI A JÓ BÜDÖS FRANCOT CSINÁLTÁL ODAFENT?! - Jött a hang a hátam mögül, miközben lefejtettem magamról a kesztyűt és a hevedereket.
 Megfordultam és a One Direction állt Nati mellett igen csak meglepett arcokkal. Bár Liam inkább mérges volt... Nati meg csak a tenyerébe kuncogott. Odaadtam a felszerelést Tynak, aki el is tűnt vele a színpad irányába.
 - Testgyakorlat! - Válaszoltam ugyan olyan vidáman, mint ahogy Jacknek is mondtam. Ő azóta gondolom el lett zavarva, hogy dolgozzon.
 - És ha megsérülsz?! - Tajtékzott tovább Liam. Mert az előbb is belőle tört elő a kérdés. - Ha leesel és összetöröd magad?!
 - Már megmásztam egy párszor ezt a szerkezetet. Nem kell félteni - kacsintottam rá Liamre, de a kedvemet sikerült elrontania. A szemem sarkából láttam, ahogy Harry arcán vigyor terült szét és közelebb araszolt Natihoz.
 - Hogy mit csináltál?! - Akadt ki még jobban Liam.
 - Mit hepciázol az ég szerelmére? - Forgattam meg a szemem. Komolyan nem értettem, hogy min akadt ki ennyire. Ha életveszélyes lett volna, nem csináltam volna meg. - Meg kellett javítani a hülye függőhidatokat, amit holnap este használni fogtok.
 - Erre valóak a munkások! - Mutatott körbe Liam felindulva.
 - Helló! - Integettem neki nagy mozdulatokkal. - Én is az vagyok! - Felment bennem a pumpa ezért inkább hátat fordítottam nekik és sietve távoztam az egyik irányba. Kikaptam annak a kezéből a tablettemet, akinek adtam, majd visszamentem a nézőtér mögé. Leellenőriztem még a földszinti mosdókat is, majd az összesített listát átküldtem az egyik vezetőnek.
 Ezután hiába kértem új munkát, nem volt más. Minden feladat ki volt osztva, és a színpadnál se volt ember hiány. Inkább felballagtam a legtetejére megint és megkerestem az egyik vezérlőt. Sötét volt bent és az egész hangszigetelt. Igazából nem szerettem itt lenni és csak Phil jár erre gyakrabban. Innen lehet irányítani a világítást és ha nagyon akarják a hangokat is vagy a kivetítőket. De igazából erre van lentebb is egy vezérlő.
 Miután becsaptam magam mögött az ajtót, Phil megfordult a székével. Kíváncsian nézett rám és levette a lábait a vezérlő pultról. Leültem a mellette lévő üres forgószékre és hátradőltem, szemeimet a sötét plafonra szegezve.
 - Na mi van? - Kérdezte Phil azzal a cinkos hangszínnel, amit a bűnözők használnak.
 - Te is szoktál aggódni, mikor a szerkezeten mászkálok? - Kérdeztem ránézve.
 - Mikor először megláttalak odafent akrobatázni kicsit elkapott a szívroham, mert apa rám bízott, hogy ne essen semmi bajod. - Kíváncsian figyelte az arcomat még mindig. - De miután láttam, hogy mennyire jó az egyensúly érzéked és hogy mennyire biztosan mozogsz a magasban már nem aggódtam annyira - vállat vont és ő is teljesen hátradőlt a székben.
 - Liam rám ordított, mert meglátta, mikor fent voltam - böktem ki egy kis hallgatás után.
 - Jah, láttam - bökött a kis tévé szerű képernyők felé, ahol immár csak a munkások voltak láthatóak. - Szerintem csak aggódott érted - jegyezte meg Phil pár perc csend után. - Mint azt már egy párszor bebizonyította, nem vagy számára közömbös.
 Nagyot sóhajtottam és a kis tévéképernyők felé fordultam a székemmel. Nem mindegyik volt még beüzemelve, mert a munkálatok még folytak, de az öltözői folyosóról volt felvétel.
 Zayn és Niall a falra másztak éppen kifeszítve magukat a két fal közé, míg Nati és Harry még hang nélkül is simán levehetően flörtöltek egymással. Louis a telefonjával kamerázta Zayn és Niall mutatványát, Liam pedig műanyag kanalakat tördelt a fal mellett ülve. Kivett egy fehér műanyag kanalat a zacskóból, összetörte és maga mellé dobta. Igazából oda se figyelt, hogy mit csinál vagy hogy mi zajlik körülötte. Semmibe meredő tekintettel ült és monoton mozgást végzett.
 - Csak nem értem, hogy mi van - szakadt ki belőlem. - Az sem lenne jó, ha összejönnénk, mert egy évig köbö alig látnám, de az sem esne jól, ha el kéne felejtenem az érzéseimet. - A kezeimet a homlokomra szorítottam és próbáltam kiűzni a kavargó gondolatokat, amiktől úgy éreztem hogy mindjárt szétrobbanok.
 - Talán erről vele kéne beszélned - jegyezte meg Phil.
 - Még arról sem beszéltünk, hogy kedveljük egymást - dörmögtem ugyan abban a pózban maradva.
 - Mindig is remek emberismerő voltál - lapogatta meg a hátamat Phil.

U.i.: Próbáltam azt alapul venni ennél az írásnál, hogy én is meg minden lányismerősöm szokott ilyeneken gondolkodni és ilyenekről beszélgetni. Mindig megtárgyaljuk, hogy milyen lenne egy kapcsolat. Eljátszunk a gondolattal. Még akkor is, hogyha nem vonzódunk a sráchoz totálisan. Mindegy. Ez ilyen mellékes volt, hogy ne nézzetek totál hülyének. :D

az előző fejezet

ÚRISTEN! Nagyon fáradt lehettem, mert nem akartam még megosztani azt a fejezetet! *bújkál a fotel mögött*
Nagyon nincs még kész és véletlenül nyomhattam meg a megosztás gombot!
Viszont akkor már fent hagyom, ha már láttátok, mert felesleges lenne leszedni.
Attól még ég a pofámon a bőr, mert ez egy nyers változat volt még csak.