A Randi

Van oldalt egy szavazás, kérlek klikkeljetek valamelyikre! :) Kommenteket szívesen olvasok! Lehetnek hosszúak is (azokat szeretem legjobban)!

Leah Xx
Nem tudom, hogy mi van ezzel a szavazásos izével, mert minden szavazatot kitörölt... A lényeg, hogy ask.fm-re érkezett a legtöbb válasz. http://ask.fm/leahbehindthescreen
Viszont ha nem érkeznek majd kérdések, törölni fogom. Akármit kérdezhettek, én válaszolok! :)

16.fejezet

 **Liam szemszöge**

 Miután Adival beszéltem, az öltözőben vigyorogva vettem egy fürdőt és öltöztem át. Miközben a cipőmet kötöttem be, Zayn felfigyelt a felhőtlen jókedvemre és arra, hogy energetikusan ugrálva kerülgettem hol Lou-t a sminkesünket, hol Harry és Louis párosát, akik versenyeztek valamiben.

 - Mi ez a nagy készülődés? - Kérdezte ledobva magát mellém a kanapéra. - Csak nem randid lesz?

 - Tulajdon képpen, de - villantottam rá egy vigyort, majd a tükörbe nézve igazgattam a ruháimat és a hajamat.

 - És ki a szerencsés csaj? - Kérdezte Zayn.

 - Randid lesz Li? - Kérdezte Niall egy szendvicset majszolva.

 - Lilinek randija lesz? - Hagyta abba Louis Harry püfölését és mind körém gyűltek. A sminkesünk és stylistunk elhagyták az öltözőt, így csak mi maradtunk.

 - Adival - egyesével a szemükbe néztem.

 - A backstage csajjal? - Kérdezte Niall.

 - Neee! Liiii! - Louis minden szót elnyújtott. - Emlékszel, hogy mi volt, mikor Harry kezdett ki egy kellékessel?!

 - Olyan csak egyszer fordult elő! - Védekezett Hazza.

 - Csupa gyerekcuccal töltötték fel az öltözőt és szinte semmi normális kaja nem volt! - Szörnyülködött visszaemlékezve Niall.

 - De Adi más. - Én ezt tudtam legbelül, de hogyan magyarázzam el ezt a srácoknak?

 - Srácok, Liam csak akkor visz el randizni egy csajt, mikor biztos a dolgában - védett meg Zayn.

 - Az, hogy Liam mit hisz és hogy mi a valóság, néha két különböző dolog - jegyezte meg Louis.

 - Párszor volt már alkalmam találkozni Adival és szerintem rendes csaj - osztotta a véleményét Harry.

 - És ráadásul te meg a másik csajjal fogsz randizni! - Méregette Louis Harryt.

 - Figyeljetek - csaptam össze a kezemet, hogy magamra vonjam a figyelmüket. - Majd kerítünk rá alkalmat, hogy mindegyikőtök megismerhesse a lányokat jobban, és értékelem, hogy aggódtok értünk - megszorítottam Louis vállát -, de nekem most randim lesz. - Újra vigyor került az arcomra, mikor az összes srác sok szerencsét kívánt és egy biztonsági őr kíséretében a kocsimhoz mentem. Az egész testembe visszaköltözött az izgalom és a boldogság egyvelege, és alig vártam, hogy Adival tölthessem az estém.

**Adi szemszöge **

 - Hmm... - Néztem az utat és az épületeket, amik mellett elhajtottunk, de még mindig nem jöttem rá az úti célra. - A szememet nem akarod bekötni? - Kérdeztem végül viccelődve.

 - Nem lesz rá szükség - nevette el magát.

 Végül kiértünk a Temze partjára és Liam leállította a kocsit egy parkolóban.

 - Innen gyalog megyünk tovább - mondta még mindig mosolyogva és kiszállt a kocsiból, hogy kinyissa nekem az ajtót. Felém tartotta a karját, én pedig bele karoltam.

 Nem mi voltunk az egyetlen páros, akik a folyó partján sétáltak. Sok hajó állt kivilágítva, várva a vendégeket, hogy a fedélzetre lépjenek. Még sosem voltam ilyen étteremben, vagy egyáltalán hajó túrán, ami nem gyerekeknek volt szervezve. Különösebb bajom nem volt a vízzel, vagy a tengeri betegséggel, de mély vízbe nem merészkedtem önszántamból.

 - Egy hajón lévő étterem? - Kérdeztem, ahogy elhaladtunk néhány nagyobb hajó mellett. - Kíváncsi vagyok, hogy kinek jutott eszébe.

 - Nem tetszik? Mehetünk máshová is! - Torpant meg hirtelen Li és ezzel engem is megállásra kényszerített. Mellettünk estélyibe öltözött nők és szmokingot viselő férfiak haladtak el.

 - Ne rémüldözz! - Nevettem el magam. - Csak még sosem voltam ilyenen. - A mellettünk ringatózó hajóra böktem, majd visszanéztem Liamre, akinek a szemében a kivilágított hajó fénye tükröződött.

 - Akkor ez lesz az első. Mindkettőnknek. - Látszott rajta, hogy megnyugodott, majd tovább indultunk. Egy kisebb hajó következett, aminek a rávezető hídja művirággal volt felfuttatva és így bohém külsőt kölcsönzött a faburkolatú hajónak.

 - Hála az égnek! Már azt hittem, hogy alul öltözött leszek! - Eresztettem meg egy sóhajt, mikor a hídra léptünk.

 Liam csak kuncogott mellettem. A figyelmemet arra fordítottam, hogy a folyón keresztül söprő szelek ne libbentsék fel a szoknyámat, így szinte észre sem vettem, hogy a hídnak vége lett. Mikor felnéztem, a kitámasztott ajtók előtt álltunk, és belátást nyertem a hangulatos étterembe.

 - Foglaltak asztalt? - Kérdezte mosolyogva a hostess egy állvány mögül.

 - Payne névre, két fő. - Liam mosolyogva maga elé engedett, mikor a hostess bólintott és megindult, hogy megmutassa az asztalunkat.
 Ahogy a nő mögött lépkedtem, tanulmányoztam a helyet, és kicsit zavart, hogy egy ilyen helyre foglalni kell asztalt, mert nem illett a helyhez. Úgy tűnt az egész berendezéssel és hangulatával, mintha egy pubba értünk volna, valahol az olcsóbbik negyedben. A kilátás viszont egyből emlékeztetett rá, hogy nem a szilárd talajon állnak az étterem alapjai.
 A foglalt asztalunk egy boksz volt, ami úgy hatott, mintha privát termet kaptunk volna. Liammel egymással szemben ültünk le. A boksz belső oldalán egy fából faragott törzsfőnök gubbasztott csukott szemekkel. Viszont a hatalmas tolldíszes fejpántja helyett egy rossz maffia filmből szalajtott fekete kalapot viselt. Az ülések puhák voltak és a sötét faburkolathoz hasonló színű volt a keret, a bőr ülések pedig bordók voltak. Látszott rajtuk a használat, mégsem keltettek olcsó hatást.
 - Tetszik? - Kérdezte Liam a pillantásom után kutatva, míg én körbe "tapogattam" a bokszot.
 - Nagyon - válaszoltam mosolyogva. - Valamiért otthonos érzést kelt.
 Kezembe vettem az étlapot, amin kétszersültek, saláták és megannyi étel váltotta egymást. A legutolsó oldalon egy történet kapott helyet, ami elmeséli, hogy hogyan lett egy pub "vízen járó".
 - Te mit szeretnél? - Kérdeztem az étlapot le se engedve.
 - Nem tudomm... - hümmögött a saját étlapja mögül.
 - Talán osztozhatnánk egy tál spagettin, mint Susi és Tekergő. - Amint elhagyta a számat a gyerekes mondat, félve pillantottam ki az étlap pereme fölött.
 - Először meg kell kérdezni a pincért, hogy húsgombóc jár-e hozzá. - Liam nem úgy reagált, mint számítottam rá. Furán nézhettem rá, mert mikor lerakta az étlapot és rám nézett, összehúzott szemöldökkel kérdezett. - Talán valami rosszat mondtam?
 - Te láttad a Susi és Tekergőt? - Kérdeztem megfeledkezve a korábbi félelmemről, miszerint első randin nem beszélek a disney kedvenceimről.
 - Én is voltam gyerek - nevette el magát Li.
 - Jó, de... A Susi és Tekergőt? Az egy lány mese!
 - Van két nővérem - kacsintott rám mosolyogva.
 - Melyik a kedvenc meséd? - Kérdeztem teljesen megfeledkezve arról, hogy hol vagyunk és mit csinálunk.
 - Toy Story - vágta rá Liam. Mind a kettőnk keze az étlapon hevert az asztalon, ügyet sem vetve arra, hogy nekünk most éppen ételt kéne választanunk.
 Undorodó hangot adtam ki magamból. - Az első rész még úgy, ahogy tetszett, a másodikból csak azt a részt szeretem, mikor Buzz Lightyear odadobja a kezét Woodynak.
 - Naaa! - Liam úgy nyafogott, mint egy öt éves, akitől elvettem a játékát. - Nekem ez a kedvenc mesém! - Játszotta meg a mű-durcát. - Ha már itt tartunk, neked mi a kedvenc meséd?
 - Szerintem már te is rájöhettél.... - vigyorogtam teli pofával, de a pincér félbe szakított.
 - Eldöntötték, hogy mit szeretnének?
 Liam vigyorogva rendelt két tányér spagettit, majd mind a ketten kértünk innivalót. Ő egy kólát, én meg egy sprite-ot.
 - Szóval? - Kérdezte az asztalra könyökölve és közelebb hajolt. Ugyan így tettem én is.
 Körbenéztem, mintha államtitkot akarnék megosztani vele. - Lilo és Stitch.
 Mind a ketten kuncogtunk a helyzet komolytalanságán.
 - Űrlények és Hawaii? - Kérdezte Liam.
 - A Toy Storyban is vannak űrlények! - Vágtam vissza a kis zöld lényekre utalva. - Csak ők sosem jártak az űrben.
 A vacsora alatt meséket vitattunk meg, és gyerekkori emlékeket csatoltunk egy-egy rajzfilmhez. Például, hogy Phil hogyan akart rávenni bogár evésre az Oroszlánkirály után, vagy hogy Liamet a nővérei beöltöztették hercegnőnek.
 Miután elfogyasztottuk a spagettit, a pincér leszedte a tányérokat, de mi még nem mentünk sehová sem.
 - Milyen jó lenne, ha minden olyan gördülékenyen történne, mint a rajzfilmekben - sóhajtott hátradőlve Liam.
 - Hogy érted, hogy gördülékenyen? A Toy Story minden része arról szól, hogy hogyan keverednek vissza Andyhez - hitetlenkedve néztem rá, de ő csak mosolyogva rázta a fejét.
 - Úgy értem, hogy kedvem támadt felkérni téged egy táncra, de itt senki sem táncol. - Az étterem azon részére mutatott, ahol élő zenekar játszott halkan, aláfestő zenét.
 Vigyorogva néztem Liamre, majd lekaptam az indián törzsfőnök fejéről a kalapot. Meglepetésemre egyáltalán nem volt poros, így a fejembe nyomtam és felpattantam az ülésre.
 - Mit csinálsz? - Kérdezte Liam kíváncsian és nem rémülten.
 - Megengedem, hogy felkérj engem egy táncra. - A hátam mögött összekulcsoltam a kezemet és felemelt állal néztem le rá.
 Egy 'nem-hiszem-el-hogy-ezt-csinálom' mozdulattal túrt bele a rövid hajába, de kiszállt a bokszból és felém nyújtotta a kezét.
 - Engedelmével? - Enyhén meghajlott, mire én belecsaptam a kezébe és engedtem, hogy a derekamnál fogva letegyen a földre. Kéz a kézben sétáltunk a banda előtt lévő kis térre, majd táncolni kezdtünk. Liam egyik keze a derekamon, a másikkal pedig az én kezemet fogta. Az én kezem a vállán pihent, és a fejemet a mellkasára hajtottam. Az ő feje is közel volt az én vállamhoz, de éppen hogy csak nem ért hozzá. A lehelete csiklandozta a bőrömet.
 - Figyeld meg, hogy nemsokára mások is csatlakozni fognak - suttogtam Liam fülébe. Az egész este lassabb ritmusú zene szólt, amit az énekes gyönyörű hangja kísért szerelemről, szabadságról és régi szép időkről énekelve. Balladákban mesélt el egy-egy történetet.
 Pár verssor után igazam lett és csatlakoztak hozzánk más párok is a parketten.

És a végét a következőben megtudjátok! ;)
Ha kapok valamennyi visszajelzést, akkor szombaton este megkapjátok! :P

Koncert és vacsi

Nem a legjobb fejezetem. :(

15. fejezet

Mielőtt hazatértem volna, még Liammel számot cseréltünk és egy kicsit fura elköszönés után haza indultam. Csak hagytam az érzéseimet kavarogni. Izgatott voltam, féltem, ugrálni akartam, de helyette befeküdtem az ágyamba és bekapcsoltam a telefonomon az ébresztőt. Miután teljes sötétségbe borult a szobám, még pár percig csak hagytam magam előtt lebegni a gondolatot, hogy Liam Payne-nel fogok randizni...

 Másnap reggel egy Phillel közös reggeli után az ő kocsijával mentünk az arénához, és út közben Natit is felvettük.

Míg én odafigyeltem, hogy harmonizáljanak a cuccaim egymással, addig ez Natiról nem mondható el.

 - Basszus! - Kiáltott fel Phil, mikor meglátta Natit a visszapillantó tükörben, ahogy a csaj beszállt a hátsó ülésre.

 - Mi van? - Kérdezte morogva Nati és miután becsatolta a biztonsági övet, megigazította a csuklójára tekert sálat.

 - Most az elkövetkező egy hétben mind a ketten morcosak lesztek - Phil duzzogva tette sebességbe a kocsit, hogy elinduljon.

 - Nem tudom, hogy miről beszélsz - fonta maga előtt keresztbe a karjait Nati és kibámult az ablakon.

 - Ha neked megjött, akkor nekem is nemsokára meg fog! - Nyüszítettem kétségbeesetten az anyós ülésen. - Pedig ma este lesz Liammel randim!

 - Mi? - Kérdezte Nati kerek szemekkel.

 - Tegnap este megbeszéltünk egy késő esti randit a koncert után - vontam vállat, de a kedvem olyan volt, mintha savanyú citromba haraptam volna.

 - Végre! - Tapsikolt Nati örömében hátul.

 - Te is elmehetnél valahova Harryvel - fordultam hátra a barátnőmre nézve. -  Jót tenne nektek egy első randi.

 - Adi, ne bomolj! - Rázta a fejét Nati, miközben újra kinézett az ablakon.

 - Szerintem ebből több is lehetne, hogyha megerőlteted magadat - osztottam meg vele a véleményemet. - Igaz, hogy mind a ketten problémásak vagytok a hosszú kapcsolat terén, de ha megpróbálnátok, akkor biztos, hogy jól sülne el a dolog.

 - Lehetne, hogy ilyet nem az én jelenlétemben beszéltek meg? - Kérdezte Phil feszülten, de nem figyeltünk rá.

 - Komolyan gondolod? - Kérdezte Nati rám fordítva a tekintetét.

 - Ühüm - mosolyogtam rá bátorítóan.

 - Szerintem Liam ki fog tenni magáért azon a randin - mosolygott Nati vissza rám ugyan úgy csupa jósággal. - Olyan srácnak tűnik.

 - Szerintem is - bólintottam rá.

 - Megérkeztünk! - Kiáltott fel Phil és egyből kipattant a kocsiból.

 Natival nevetve karoltunk egymásba, miközben az aréna bejárata felé tartottunk és megbeszéltük, hogy hogyan hívhatná el Harryt egy randira. Miután az összes klisés mondatot elvetettük, és lebeszéltem a burkolt célozgatásról is, megegyeztünk, hogy mikor ma először találkozunk velük, félre hívja és a szemébe mondja. Mármint megkérdezi...

 Jó kedvünk volt, mikor apa elé értünk, és ő is csak jó hírekkel tudott szolgálni. Mind a ketten az öltözőnél leszünk felügyelők. Megkaptuk a 'felszerelést' és nekiláttunk a munkának. Délben megebédeltünk, majd egy óra körül megérkezett a banda.

 - Sziasztok! - Köszöntöttük őket hatalmas mosollyal, ami egész nap kitartott nálunk.

 - Wow! Ilyen jó fogadó bizottságunk sem volt még! - Mondta Harry egy hatalmas vigyorral az arcán.

 - Harry, lenne rám pár perced? - Kérdezte Nati, én pedig váltottam vele egy mosolygós pillantást. Ők ketten kicsit távolabb mentek, én pedig a banda többi tagjával bementem az öltözőbe.

 Zayn és Louis átverekedték magukat az ajtón, Niall követte őket, én pedig Liam mellett sétáltam, de mielőtt belépett megállt és mosolyogva maga elé engedett. Cinkosan rám kacsintott, mikor a szemébe néztem, én pedig elpirultam.

 Mivel semmi feladatunk nem volt egészen a koncert kezdetéig, így együtt lóghattunk a srácokkal. Közben megkaptam a hírt a fülhallgatón keresztül, hogy az előzenekarjuk is megérkezett, majd Harry és Nati is bejöttek az öltözőbe. Mind a ketten vigyorogtak, szóval biztos randijuk lesz.

 - Harry - néztem rá egyenesen. - Hol a búbánatban hagytad a cipőd?

 - Csak a szomszédban - mutatott egy másik öltöző felé. - Éppen xBoxozunk és csak szólni jöttem, hogy ott leszek.

 Niall és Louis összeráncolt szemöldökkel nézett Harryre. Furcsállták, hogy szólt hol lesz. Liam mellettem kuncogni kezdett, mire én néztem ugyan olyan értetlen képpel, mint Louis és Niall Harryre.

 Zayn lerakta a telefonját és visszatért a kis csapatba. Liam és én leültünk egy kanapéra, ami az ajtóval szemben, a fal mellett állt. Az öltözőben másik kanapé is volt, ami egy tévével állt szemben néhány méterre tőlünk. A három srác, Zayn, Niall és Louis, azon a kanapén ültek. Amikor az O2-val szervezték a menedzserek a koncertet, külön kérésre lett berakva xBox. Ide és a szomszédos öltözőbe, ami a 5sos együttesnek lett kijelölve.

 Míg én elgondolkodva figyeltem a srácokat, ahogy játszanak, a tarkóm közepén éreztem, hogy figyelnek. Oldalra fordítottam a fejemet és Liam engem nézett.
 - Mi az? - Kérdeztem mosolyogva.
 - Csak alig várom már az estét - mondta vigyorogva.
 - Gondolom izgatott vagy a koncert miatt. - A banda többi tagjára néztem, majd vissza rá.
 - Igen, a világturnénk ma este kezdődik, de más miatt is izgulok - mélyen belefúrta a tekintetét az enyémbe, amitől fészkelődni kezdtem.
 - Hagyd abba! - Szóltam rá kuncogva.
 - Mégis mit?
 Szemei csillogtak és nem fordította el őket egy másodpercre sem.
 - Ezt a nézést!
 - Miért, hogy nézek? - Kérdezte a nevetés szélén.
 - Adina, gyere kérlek a színpadhoz. - Kaptam az utasítást a fülesre.
 - Mennem kell dolgozni - felálltam, de visszanéztem még Liamre. - Majd jövök - rákacsintottam és kimentem az öltözőből.
 Rám sóztak pár munkát, amivel addigra végeztem, mire a srácoknak már csak egy órájuk maradt a koncert kezdetéig. Így csak Natival a folyosón álltunk és gondoskodtunk róla, hogy a biztonsági emberek a helyükön vannak. A srácok bemelegítettek és interjúkat adtak, majd eljött a pillanat, mikor fel kellett őket kísérni.
 Izgatottan trécseltek egymással és egymást buzdítva jöttek mögöttem. Nati a sort zárta. Rengeteg ember nyüzsgött, és magával ragadott a hangulat. Az izgalom és a rajongók egyre erősöd zsivaja még az én gyomromba is görcsöt alkotott, el sem tudtam képzelni, hogy a srácokban mekkora feszültség lehet...
 Mielőtt színpadra léptek, lepacsiztak a 5sos banda tagjaival, majd egymással és megnyitották a koncertet. Natival és pár sminkessel, stylisttal, azokkal, akik az öltözőktől jöttek velünk, hallgattuk a koncertet. Mikor valakinek problémája akadt, gondoskodtunk, hogy megoldódjon.
 A koncert végeztével a mi munkánk ott véget ért, hogy a srácok visszatértek az öltözőjükbe. A biztonságiak feladata volt már az, hogy onnan ki is kerüljenek.
 - Adi! - Liam elkapta a karomat, mikor éppen hátat akartunk fordítani nekik, hogy apuhoz visszamenjünk. Egyből mosoly ült ki az arcomra. Visszafordultam, és Liam addig nézte az egyik sminkest, amíg az el nem ment mellettünk.
 Én is körbe néztem, de senki nem volt már a folyosón. Mire visszanéztem Liamre, már engem nézett.
 - Egy óra múlva érted megyek, jó? - Kérdezte nagy szemekkel.
 - Hová megyünk? - Kérdeztem kíváncsian. - Csak hogy tudjam, hogy hogyan öltözzek fel.
 Pillantása tetőtől talpig végigjárt rajtam.
 - Így is jól nézel ki - mondta és megajándékozott egy huncut mosollyal.
 - Liam - kuncogtam. - Akkor nem kell egy óra. Így is mehetünk. Most rögtön - vigyorogtam.
 - Nem miattad, hanem miattam - kicsit zavarban volt. - A koncert megizzaszt, és jó benyomást akarok kelteni az első randin.
 - Ó, ne félj, az már meg van - vigyorogtam rá ugyan olyan kajánul, ahogy Harry tenné. Viszonozta a mosolyomat, majd elengedte a karomat.
 - Egy óra múlva érted megyek.
 - Várni foglak - bólintottam.

 Phil gyorsnak nem mondhatóan hazafuvarozott, és mikor végre leparkolt a házunk előtt, szinte feltéptem az ajtót, hogy a házba sprintelhessek.
 Beugrottam a zuhany alá, és mivel Natit is magunkkal hoztuk, ő a gardróbomban keresgélt. Hiába kérdezte, hogy mi után is keres, mert Liamtől nem tudtam meg semmi konkrétat. A mosolya elterelte a gondolataimat...
 Nem tudtam túl sok részletet, így feltettem mindent egy lapra és csak felvettem azt, amiben jól éreztem magamat. Hallgattam a megérzéseimre, és mentába öltöztem. Imádtam a kéknek ezt az árnyalatát, mert mindenki azon vitázik, hogy ez most kék vagy zöld... Nekem teljesen mindegy, de szép és az a lényeg. Felvettem még egy barna harisnyát és visszavettem a gyűrűmet is. Szerencsére Nati megtalálta a hozzá passzoló fülbevalókat és nyakláncot is, amit nekem nem sikerült. Mivel nem tudtam, hogy sétálni fogunk-e, vagy végig bent leszünk-e egy étteremben, így mindenre felkészülve felkaptam egy bőrdzsekit is, mivel azon nem fúj át a szél. Sajnálom, hogy még nincs elég meleg egy sima poncsóhoz, vagy ilyesmi...

 Megfésültem a hajamat és megigazítottam a sminkemet is, mikor csöngettek. A szívem nagyokat dobbant, ahogy lelépkedtem a lépcsőn a mamuszomban, mert nem akartam elcsúszni, és ennek csúszás gátlós az alja. Nati és Phil a nappaliba mentek, én pedig ajtót nyitottam.

 Liam szívdöglesztően nézett ki, mint mindig, és egy csokor virágot tartott a kezében. Hasonlót, mint amilyet tegnap kaptam. Azóta is az éjjeliszekrényemen illatozik és úgy látszik, hogy társaságot fog kapni...

 - Szia. - Köszönt mosolyogva Liam.

 Kapott egy puszit az arcára, mikor átnyújtotta a virágokat, majd a nappaliba belépve Nati kezébe nyomtam őket, és mivel közel állt, hogy hallgatózhasson, már fordultam is vissza.

 - Gyönyörűen festesz - mért végig Liam ma már másodszor... vagy sokadjára... ki tudja...

 - Mindjárt felveszem a cipőmet és indulhatunk. - Nem éreztem cikisnek, hogy ilyen mamuszom van, mert amikor nála voltunk, egy csomó batmanes és toy story-s ereklye díszelgett a házában szétszórva.

 A kocsi anyós ülésének az ajtaját kinyitotta előttem és megvárta, amíg beszállok, majd becsukta. Míg körbement, bekapcsoltam az övemet.

 - Indulhatunk? - Kérdezte, és a hangjából arra következtettem, hogy ugyan úgy izgul, mint én.

 - Nálad van a slusszkulcs - néztem rá mosolyogva.

 Beindította a motort és sebességbe tette a kocsit. Míg ő az útra koncentrált és a vezetésre, a profilját néztem, amit meg-megvilágított a közvilágítás és halványan a műszerfal is világította alulról.

 A szeme sarkából rám nézett, majd elmosolyodott. - Mit nézel?

 - Nem fáradtál el nagyon? A színpadon nagyon energetikusak voltatok. Össze-vissza ugráltatok és remekül elszórakoztattátok a közönséget is. - Szinte hangosan gondolkodtam, de ez most nem zavart.

 - Először is köszönjük - rám nézett egy mosollyal, majd visszafordította a figyelmét az útra. - Másodszor pedig tele vagyok energiával. A koncertek néha kivesznek belőlünk egy jó nagy adagot, de van, amikor feltöltenek energiával. Mint most - rám kacsintott, majd újra az útra nézett.

 - Még mindig titok, hogy hova megyünk? - Kérdeztem az utat nézve én is, de nem ismertem túl sok éttermet, csak klubokat a város ezen részén.

 -  Majd meglátod - mosolygott cinkosan.

Let the good times roll

Wooohooo! Túl az 5000 oldalmegjelenítésen! :) Remélem, hogy a jövőben megduplázódik ez a szám! :)
Leah Xx

14. fejezet

*Liam szemszöge*

 Ahogy Adi hátat fordított nekem és elvágtatott, rögtön kiszállt belőlem a harag. Nem akartam ráordítani ilyen keményen, csak megijedtem...

 - Szép volt haver! - Csapkodta a hátamat Zayn, majd a többiekkel együtt elhaladtak mellettem az öltözők irányába. Pont az ellentétes irányba, amerre Adi ment.

 - Haver... - állt meg mellettem Niall. - Mit aggódsz ennyire? - Mosolyogva rázta a fejét. Gyilkos tekintettel néztem rá, mire feltartotta a kezeit. - De azért be kell vallanod, hogy nagyon ügyes volt.

 Követte a többieket a folyosón, én pedig vonakodva indultam utána. Gondoltam rá, hogy Adi után megyek, de nem tudom, hogy ezek után szívesen látna. Magamban tépelődtem, hogy felkeressem és bocsánatot kérjek, de Paul ránk szólt, hogy maradjunk egy helyben, mert nemsokára próbálnunk kell. Pár perc fel-alá járkálás után megpróbáltam elslisszolni az egyik biztonsági emberünk mellett, de nem jártam sikerrel. Ezután az összesnél bepróbálkoztam, de ez alkalommal már számítottak rám, és dupla annyi esélyem se volt, hogy Adi után eredjek. Nem érdekelt, hogy kényelmetlen cipő volt rajtam, és az sem, hogy ha kell leizzadok miközben végig rohanok az egész kibaszott arénán, míg megtalálom Adit.

 Az utolsó próbálkozásom után egyenesen le lettem tolva a fal mellé, hogy nyugton maradjak és üljek a seggemen még tíz percet.

 Gyűlöltem, hogy tehetetlen vagyok még akkor is, mikor Adi valahol itt van nem messze. Tördeltem a műanyagot, hogy lefoglaljam a kezeimet valamivel. Nem nagyon figyeltem a többiekre, de anélkül is meg tudtam mondani, hogy hülyéskednek és jól szórakoznak. 

 Gondolataimban kavarogtak a sötét és a vidám gondolatok, mikor Nati két pár rikító színű Nike cipőjére lettem figyelmes, amik egyenesen előttem álltak.

 Felnéztem rá és miután észre vette, hogy felfigyeltem a jelenlétére, leguggolt mellém a térdemre támaszkodva.

 - Nem tudom már tovább nézni a szenvedéseteket - Nati komoly arcot vágott és ezért én is komolyan figyeltem rá. Valami azt súgta, hogy tényleg segíteni akar. - Adi is csak lányból van - röpke mosolyra húzta a száját, majd folytatta. - Ha komolyan kezdeni akarsz valamit ezzel az egésszel - a kezeivel hadonászott, miközben beszélt, majd miután kibillent az egyensúlyából, újra a térdembe kapaszkodott -, akkor udvarolj. Mint a jó fiúkhoz szokás! - Mielőtt felállt volna, hogy visszatérjen Harryhez, rám kacsintott és megpaskolta a térdemet.

 Harry banánt majszolt, amit az ég tudja, hogy honnan kerített elő, de megkínálta egy másik gyümölccsel Natit is. Ironikusan hatott, hogy pont Nati ad tanácsot, aki szintén csak húzza a dolgokat Styles-szal, de azért hálás voltam érte. Még csak pár hete ismerjük ezeket a lányokat és máris közelebb kerültek hozzánk, mint bárki más, akit ilyen rövid ideje ismerünk.

 Előhúztam a telefonomat, majd egy pár percig forgattam a kezemben. Adi száma nem volt meg, pedig mennyi lehetőségem lett volna rá, hogy elkérjem... A homlokomhoz szorítottam a készüléket, majd eszembe jutott más. Nem egyszer látogattuk már meg őket vagy vittük őket haza. A címe megvolt, és így kiindulhattam valamiből.

*Adi szemszöge*

 - Most már haza mehettek - közölte velem apu, miután egy órát bujkáltam a vezérlő teremben. Néztem a kis csapatot a képernyőn keresztül, majd a térdemre hajtva a fejemet csak gondolkodtam. Mit tegyek? Kéne tennem valamit egyáltalán?

 - Szólsz Natinak? - Kérdeztem alig hallhatóan Philtől.

 - Persze - felkapta a cuccait és kiment az ajtón.

 Egy nagy sóhaj kíséretében én is magamra kaptam a pulcsimat, amit a meleg miatt vettem le, majd leballagtam a lépcsőkön. Mikor leértem Phil és Nati már rám vártak, hogy hazamehessünk. Nati jól láthatóan maradni akart, de mivel a srácok nem voltak elérhetőek, ezért kénytelen volt beleegyezni a fuvarba. Viszont nem látszott mérgesnek, csak sejtelmesen mosolygott a világra. Hiába kérdeztem, nem mondta meg, hogy mi jár az eszében.

Miután hazaértünk, kiválogattam a ruháimat másnapra, mert apu előre szólt, hogy szükség lesz ránk. Nem bántam, mert elhatározásra jutottam. Hogy beszélni fogok Liammel. Felesleges ezt tovább húzni és tépelődni. Mint a drámákban, a végén valaki vagy meghal vagy idegösszeroppanást kap. És én közel voltam ahhoz, hogy falat kaparjak a tudatlanság és a rengeteg kérdés kavargó bugyrai között...

 A nap lemenőben volt, így miután megfürödtem, pizsibe bújtam majd készítettem magamnak valami vacsora félét, mielőtt álomra hajtottam volna a fejemet. Az egész arénázás kifárasztott és a kis edzéssel a levegőben kivett belőlem azzal együtt hogy nem egyszer másztam meg azt a hatalmas nézőteret.

 Csöngettek és mivel Nati otthon volt, Phil meg nem volt itt, apáról nem is beszélve, én mentem ajtót nyitni. Egy idegen férfi állt ott futár szolgálatos egyenruhában és egy hosszúkás dobozt tartott az egyik kezében, a másikban pedig egy táblagépet. Mit sem sejtve nyitottam ajtót, de egy kicsit gyanakvóan.

 - Jó estét kívánok! - Köszönt egy kicsit unott fejjel a pasi. Látszott rajta a nyúzottság és a hosszú munkaidő. - Küldemény érkezett Ms Adina Jaffray részére.

 - Én lennék az - erősítettem meg a kilétemet és összezavarodtam. Homlok ráncolva írtam alá az átvételi elismervényt majd kézbe kaptam a dobozt és elköszönt a férfi. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd a konyhába visszatérve a vacsorám mellé fektettem a csomagot. Kíváncsian kötöttem ki a fekete masnit a barna dobozon és leemeltem a tetejét. Nagy meglepetésemre virág volt benne. Kikerekedtek a szemeim, mert gyönyörűek voltak. Nincs különösebben kedvenc virágom és legtöbbször értelmetlennek tartom, hogy vágott virágot adjanak nekem, mert úgy is el fog hervadni, de ezek a vörös rózsák gyönyörűek voltak. Biztos, hogy nem maguktól nőttek ilyen szemet gyönyörködtetőre, de ezzel most nem foglalkoztam. Kivettem egyet, és mélyen beszippantottam az édes illatát. Közben a másik kezemmel kivettem a kártyát a dobozból.

 Sajnálom, hogy rád ordítottam. Nagyon megkedveltelek és csak megijedtem. Nem akarom, hogy bármi bajod essék. Remélem, hogy nem haragszol rám. Liam Xx

 Elmosolyodtam az üzeneten és az orrom alá tartottam a virágot. Kedves gesztus volt Liamtől, és megerősített abban, amin egész nap járt az agyam. Vízbe tettem a rózsákat és az éjjeli szekrényemre állítottam a vázát. A nap már félig lement, de pár perc tépelődés után átváltottam hétköznapi ruhákra és kocsiba pattantam. Bármennyire is kerültünk közel Liammel, a telefonszáma még mindig nem volt meg. Ez most az idegeimre ment, mert azon kezdett el kattogni az agyam, hogy miért nem kérte még el Liam számomat. A sötét gondolatok majdnem átcsaptak a fejem fölött, de megvetettem a lábamat és bíztam a megérzéseimben. Leparkoltam Liam felhajtójára és még mielőtt gondolkodtam volna, kipattantam a kocsiból és az ajtóhoz siettem. Csöngettem és vártam. Az agyamat üresen hagytam, mert féltem, hogyha hagynám magamat gondolkozni, inamba szállna a bátorságom és visszarohannék a kocsimhoz.

 Liam csodálkozó arckifejezéssel nyitott ajtót, majd elmosolyodott.

 - Nem haragszom rád - nyögtem ki hezitálva. - De én ilyen vagyok Liam. Továbbra is cikis helyzetekbe fogom keverni magamat a sztárok előtt és továbbra is fel fogok mászni a szerkezetre.

 - Gyere be - állt félre utat adva nekem. Örültem, hogy nem csapta rám az ajtót. Besétáltam és miután becsukta az ajtót, szemben álltunk egymással. A nappaliból tévé zaja szűrődött ki és a kis közlekedő közepén lévő lámpából fény esett Liam mosolygós arcára.

 - Én is megkedveltelek. Bár nem töltöttünk olyan túl sok időt együtt, de én szeretnék többet megtudni rólad - mondtam hevesen dobogó szívvel és fura érzéssel a gyomromban. Liam ezt váltotta ki belőlem.

 - Nem akarok csak egy barát lenni - lépett közelebb Liam és a hangja simogatta... mindenemet.

 - Én sem akarok, hogy csak barátok legyünk - ráztam a fejemet mosolyogva.
 - Akkor volna kedved eljönni velem egy randira? - Kérdezte Liam.
 - De holnap koncertetek lesz! - Mondtam kicsit ijedten.
 - Ahogy holnap után is. És az elkövetkező 10 hónapban. - Liam kifürkészhetetlen pillantással tartotta fogva az enyémet. - Ha tényleg ezt akarjuk... Ha tényleg belevágunk, akkor neked is hozzá kell szoknod, hogy én alig leszek itt - mind a két kezemet megfogta, miközben tett még egy lépést felém. Most már egy labda sem fért volna el köztünk.
 - Mikor lesz a randi? - Kérdeztem suttogva a szájára pillantva, majd elkaptam a tekintetemet és inkább a szemébe néztem. Próbáltam kordában tartani az érzéseimet, de a szívem már így is ki akart ugrani.
 - Holnap - vágta rá Liam. - Elmehetünk... - Megakadt a mondat közepén míg elgondolkodott a lehetőségeken. - Egy késő esti vacsorára? - Kérdezte olyan hangon, mintha nemet várna a válaszra.
 - Rendben - egyeztem bele mosolyogva. Próbálná meg levakarni rólam valaki...
 - Komolyan? - Kérdezte csodálkozva.
 - Komolyan - suttogtam.

Felismerés

Nagyon köszönöm a sok kommentet és továbbra is próbálok válaszolni az összesre! :)
A kép el van túlozva, mert azért Adi nem ennyire kétségbeesett, de annyira tetszett, hogy nem tudtam kihagyni. :D
Amúgy ez a fejezet inkább Adi-gondolkodós, mint sem eseménydús... Azért remélem tetszik nektek!
És mint mindig, megint shity cím!
Leah Xx

13. fejezet

 Harry megállt a szórakoztató centrum hátsó bejáratánál. Puszik kíséretében elköszöntünk, Natival megköszöntük a reggelit és egy "Hamarosan találkozunk!"-kal kipattantunk a kocsiból. Mivel ma nem lesz hatalmas koncert vagy rendezvény, így simán besétálhattunk a hátsó bejáraton és nem kellett az egyik mellék folyosót használnunk. Azon a pár méteren, amit Natival megtettünk nem szóltunk egymáshoz, csak magunkban mosolyogtunk és még kiélveztük a friss emlékeket.

 Amint beléptünk a holnap esti koncert területére, meghallottuk a színpadépítésre jellemző hangokat. Megkerestük apát és miután megkaptuk a feladatokat megint szétszéledtünk. Miközben ellenőriztem az öltözőket, hogy tiszták-e és kiadtam a feladatokat, hogy mivel kell feltölteni az egyes helyiségeket agyban nem voltam ott. Minden zsigerből ment és sok segítségemre volt a tablet is, ami mintha a kezemhez nőtt volna. Miután az öltözőkkel megvoltam felgyalogoltam a legfelső szintre és egyesével leellenőriztem a mosdókat is. Unalmas feladat volt és totál egyedüli munka, így miközben szemrevételeztem az illemhelyiségeket tudtam gondolkodni. Csak azon járt az agyam, ami az elmúlt napokban történt. Emlékképek peregtek le a lelki szemeim előtt és újra átéltem az érzelmeket is, amik egészen újnak hatottak... Próbáltam nem eljátszani a gondolatokkal és csak a tényeknél maradni, de ahogy újra és újra visszaemlékeztem Liam pillantásaira, mosolyaira és tetteire, annál jobban fokozódott bennem az érzés, hogy ez nem hétköznapi viszony. Hiába ő a legrendesebb, legérzékenyebb, legjószívűbb ember a föld kerekén... úgy érzem, hogy velem teljesen máshogy bánt mint a többi emberrel. Bár lehet, hogy ez a sármjához tartozik. Elhiteti az emberrel a legszebbet és a legjobb dolgokat...
 Remek vizuális képzelőerőm van. Így nem csoda, hogy miután egyedül bolyongtam lefelé emeletenként, unalmamban elképzeltem, hogy milyen lenne Liammel egy kapcsolatban lenni... Szerelmes ölelések, forró csókok, kedves kis megjegyzések... Liamből a romantikus típust néztem ki, aki apróságokkal lepi meg a szíve választottját random és semmilyen speciális esemény nem kell neki hozzá. Meg van mindene és ezt meg szeretné osztani azokkal, akiket szeret. Elképzeltem, hogy hogyan nézhet ki a családja, de eszembe jutott, hogy milyen sokat van távol. Bár ő már elég idős a saját élethez. Viszont elég korán kezdte, ezért gondolom érzelmileg nagyon kötődik hozzájuk. Elszomorodtam a gondolatra, hogy milyen sokat lenne távol, ha.... Alig látnánk egymást. Nekem 3 hónapon belül elkezdődnek a záró vizsgáim. Liam előtt áll egy egész föld körüli turné, amire nem vihet magával egy teljesen friss kapcsolatot. Csak elvonná a figyelmét. Hiszen egy friss kapcsolat időt és figyelmet igényel. Kettesben töltött időt és beszélgetéseket. De tudom, hogy miből áll egy turné. A rengeteg fellépő, akik mellett dolgozhattam, mind megosztott valamilyen történetet a turnéjukról velem, míg kísértem őket vagy foglalkoznom kellett velük. Legtöbbször a rohanás volt a jellemző. Volt, amikor a menedzserek túlvállalták a szponzoráltjaikat és szegénykék csak aludtak, ettek és felléptek... Aggódni kezdtem a fiúk miatt, nem csak Liamért. Hiszen ez kész őrültek háza. Láttam már kimerült sztárokat, és kiborult sztárokat is. Ha belegondolok, hogy egy korombelinek mennyi mindenre van még lehetősége....
 Mondjuk a fiúk nem fogják vissza magukat. Harry és Zayn tele van tetoválásokkal, Liam pedig kezd rászokni, pont mint Louis. Halványan rémlett, hogy mikor először találkoztam velük, Liamen és Louison is kevesebb tetkó volt, ahhoz képest, amennyit tegnap este láttam rajtuk... Bár Louist nem nagyon láttam...

 Magán monológomat a rádió szakította félbe, amin bemondták, hogy megakadt a függő-híd közel a szerkezet tetejéhez. Még szerencse, hogy a földszinten jártam, így az első embernek, akik elém került a kezébe nyomtam a tablettemet és rohantam, mint amikor reggel meghallottuk, hogy csöngettek. Sprinteltem, ahogy a csövön kifért és ugrálva kerülgettem az elém kerülő embereket.
 Kapkodtam a levegőt, amikor a backstagebe értem, de pont annyival értem oda Nati előtt, hogy győzelem ittas vigyort villantsak rá.
 - Ez nem ér! - Fonta össze maga előtt a karjait durcásan Nati és még fancsali képet is vágott hozzá.
 - Adi volt itt előbb, szóval ő mehet föl - nyújtotta át nekem Ty a hevedereket, amikkel rögzíteni tudom magamat a vasszerkezethez, amin keresztül föl tudok mászni és a plafonon is végig mászhatok, pont mint Pókember.
 Vigyorogva bújtam bele a biztonsági fölszerelésbe, míg Nati még mindig nagyban durcázott. Jack, aki az Ed Sheeran koncertre való készülődésnél a partnerem volt egy ideig szintén ott állt mellettünk.
 - Te fogsz felmászni? - Kérdezte meglepődve.
 - Persze! - Válaszoltam vidáman.
 - Csak Rick-nek nem mondjuk meg, hogy a lányát küldjük fel több méter magasba - kacsintott Ty Jackre. Ty amúgy nagydarab alak volt, csupa izom. Mégis Natival rá tudtuk venni, hogy néha felmászhassunk a magasba. Apunak hallgattunk róla, mint a sír, mert Ty-t is kirúgta volna, és ránk sem lett volna pozitív hatással a dolog.
 - Megvagytok őrülve! - Rázta a fejét Jack.
 - Tudod, hogy mit kell tenned. Csak mássz fel, bogozd ki a köteleket és mássz vissza. Semmi majom parádé! - Nyújtott át egy pár kesztyűt Ty, ami segít a jobb tapadásban.
 - Megígérem! - Vettem fel a kesztyűt, majd tépőzárral rögzítettem a csuklóm körül.
 Az egész olyan volt, mint egy kalandparkban. Két hevederrel csatoltam magamat a szerkezethez, ami egy nálam kétszer nehezebb embert is elbírt volna. Minden vasból volt, így a teherbírása kitűnő volt, nem mellesleg pedig valahogy imádtam a hangját, ahogy kattogtak a csattok mozgás közben. Most örültem neki, hogy reggel nem szoknyát vettem fel. A Nike cipőm is kitűnő választásnak bizonyult. A hajamat fölfogtam, hogy ne zavarjon, miközben mászom.
 Az egész nem tarthatott egy óránál tovább. 20 perc alatt felmásztam a tetejéig, majd egyensúlyoztam a vékony gerenda szerű tetőszerkezeten addig, ahol a függő híd megállt. Ezen fogják Liamék énekelni pár számukat, így nagyon lassan mozog az egész szerkezet. Miután elértem a probléma forrását, megoldottam a hibát és visszalavíroztam a széléhez. Imádtam a magasságot és egyáltalán nem szédültem meg. Kedvem támadt cigánykerekezni is, de megígértem Tynak, hogy nem teszek semmi őrültséget. A hevederektől amúgy se bírtam volna teljesen felegyenesedni álló helyzetbe. Így is ügyelnem kellett arra, hogy ne kerüljön a ruhámra por. Ezt a rész ugyanis nem takarítják. Kinek lenne rá ideje vagy mire lenne egyáltalán jó? Néha-néha Nati vagy én felmászunk ide, de olyan ritkán, hogy abban már rendszer sincs. Vagy ha nem mi, akkor egy alkalmazott, aki magasról tesz arra, hogy koszos-e itt valami, vagy sem.
 Miután lemásztam a szerkezet oldalán a karjaim elfáradtak a folyamatos erőfeszítéstől, de nem annyira, hogy ne tudtam volna megtartani magamat. Igazából kellemes érzés volt, mert éreztem, hogy van erő bennem... Bármilyen furcsán is hangozzék ez.
 - TE MEG MI A JÓ BÜDÖS FRANCOT CSINÁLTÁL ODAFENT?! - Jött a hang a hátam mögül, miközben lefejtettem magamról a kesztyűt és a hevedereket.
 Megfordultam és a One Direction állt Nati mellett igen csak meglepett arcokkal. Bár Liam inkább mérges volt... Nati meg csak a tenyerébe kuncogott. Odaadtam a felszerelést Tynak, aki el is tűnt vele a színpad irányába.
 - Testgyakorlat! - Válaszoltam ugyan olyan vidáman, mint ahogy Jacknek is mondtam. Ő azóta gondolom el lett zavarva, hogy dolgozzon.
 - És ha megsérülsz?! - Tajtékzott tovább Liam. Mert az előbb is belőle tört elő a kérdés. - Ha leesel és összetöröd magad?!
 - Már megmásztam egy párszor ezt a szerkezetet. Nem kell félteni - kacsintottam rá Liamre, de a kedvemet sikerült elrontania. A szemem sarkából láttam, ahogy Harry arcán vigyor terült szét és közelebb araszolt Natihoz.
 - Hogy mit csináltál?! - Akadt ki még jobban Liam.
 - Mit hepciázol az ég szerelmére? - Forgattam meg a szemem. Komolyan nem értettem, hogy min akadt ki ennyire. Ha életveszélyes lett volna, nem csináltam volna meg. - Meg kellett javítani a hülye függőhidatokat, amit holnap este használni fogtok.
 - Erre valóak a munkások! - Mutatott körbe Liam felindulva.
 - Helló! - Integettem neki nagy mozdulatokkal. - Én is az vagyok! - Felment bennem a pumpa ezért inkább hátat fordítottam nekik és sietve távoztam az egyik irányba. Kikaptam annak a kezéből a tablettemet, akinek adtam, majd visszamentem a nézőtér mögé. Leellenőriztem még a földszinti mosdókat is, majd az összesített listát átküldtem az egyik vezetőnek.
 Ezután hiába kértem új munkát, nem volt más. Minden feladat ki volt osztva, és a színpadnál se volt ember hiány. Inkább felballagtam a legtetejére megint és megkerestem az egyik vezérlőt. Sötét volt bent és az egész hangszigetelt. Igazából nem szerettem itt lenni és csak Phil jár erre gyakrabban. Innen lehet irányítani a világítást és ha nagyon akarják a hangokat is vagy a kivetítőket. De igazából erre van lentebb is egy vezérlő.
 Miután becsaptam magam mögött az ajtót, Phil megfordult a székével. Kíváncsian nézett rám és levette a lábait a vezérlő pultról. Leültem a mellette lévő üres forgószékre és hátradőltem, szemeimet a sötét plafonra szegezve.
 - Na mi van? - Kérdezte Phil azzal a cinkos hangszínnel, amit a bűnözők használnak.
 - Te is szoktál aggódni, mikor a szerkezeten mászkálok? - Kérdeztem ránézve.
 - Mikor először megláttalak odafent akrobatázni kicsit elkapott a szívroham, mert apa rám bízott, hogy ne essen semmi bajod. - Kíváncsian figyelte az arcomat még mindig. - De miután láttam, hogy mennyire jó az egyensúly érzéked és hogy mennyire biztosan mozogsz a magasban már nem aggódtam annyira - vállat vont és ő is teljesen hátradőlt a székben.
 - Liam rám ordított, mert meglátta, mikor fent voltam - böktem ki egy kis hallgatás után.
 - Jah, láttam - bökött a kis tévé szerű képernyők felé, ahol immár csak a munkások voltak láthatóak. - Szerintem csak aggódott érted - jegyezte meg Phil pár perc csend után. - Mint azt már egy párszor bebizonyította, nem vagy számára közömbös.
 Nagyot sóhajtottam és a kis tévéképernyők felé fordultam a székemmel. Nem mindegyik volt még beüzemelve, mert a munkálatok még folytak, de az öltözői folyosóról volt felvétel.
 Zayn és Niall a falra másztak éppen kifeszítve magukat a két fal közé, míg Nati és Harry még hang nélkül is simán levehetően flörtöltek egymással. Louis a telefonjával kamerázta Zayn és Niall mutatványát, Liam pedig műanyag kanalakat tördelt a fal mellett ülve. Kivett egy fehér műanyag kanalat a zacskóból, összetörte és maga mellé dobta. Igazából oda se figyelt, hogy mit csinál vagy hogy mi zajlik körülötte. Semmibe meredő tekintettel ült és monoton mozgást végzett.
 - Csak nem értem, hogy mi van - szakadt ki belőlem. - Az sem lenne jó, ha összejönnénk, mert egy évig köbö alig látnám, de az sem esne jól, ha el kéne felejtenem az érzéseimet. - A kezeimet a homlokomra szorítottam és próbáltam kiűzni a kavargó gondolatokat, amiktől úgy éreztem hogy mindjárt szétrobbanok.
 - Talán erről vele kéne beszélned - jegyezte meg Phil.
 - Még arról sem beszéltünk, hogy kedveljük egymást - dörmögtem ugyan abban a pózban maradva.
 - Mindig is remek emberismerő voltál - lapogatta meg a hátamat Phil.

U.i.: Próbáltam azt alapul venni ennél az írásnál, hogy én is meg minden lányismerősöm szokott ilyeneken gondolkodni és ilyenekről beszélgetni. Mindig megtárgyaljuk, hogy milyen lenne egy kapcsolat. Eljátszunk a gondolattal. Még akkor is, hogyha nem vonzódunk a sráchoz totálisan. Mindegy. Ez ilyen mellékes volt, hogy ne nézzetek totál hülyének. :D

az előző fejezet

ÚRISTEN! Nagyon fáradt lehettem, mert nem akartam még megosztani azt a fejezetet! *bújkál a fotel mögött*
Nagyon nincs még kész és véletlenül nyomhattam meg a megosztás gombot!
Viszont akkor már fent hagyom, ha már láttátok, mert felesleges lenne leszedni.
Attól még ég a pofámon a bőr, mert ez egy nyers változat volt még csak. 

Reggeli

12. fejezet

 Liam felpattant az ágy széléről és úgy tűnt, mintha meg akarna állítani, de miután megálltam és visszafordultam felé, ő is megtorpant. Ujjaival végigszántott rövid haján, hogy befejezze a félbehagyott mozdulatot. Megfordult és elment az ablakomig, majd vissza sétált. Mint aki ideges.

 - Csak az van, hogy - folytatta a köröket az ablakig és vissza - amikor még középiskolába jártam, nem kaptam túl sok szép szót. Állandóan csúfoltak, rossz szavakkal illettek és oktalanul bántottak. - Én egy helyben maradtam, és megvártam, míg lecsillapodik egy kicsit. Tudom, hogy felkavaró valami olyasmiről beszélni, ami már régen volt, már szinte el is felejtettük, de mikor mégis a felszínre kerül, ugyan úgy felszínre hozza a régi érzelmeket is. Liam esetében a tehetetlen dühöt. A járkálással fel-alá kiadta magából.

 - Ezért megtanultam boxolni. Kiadtam magamból a dühömet és megtanultam magamat megvédeni. - Megállt előttem és a szemembe nézett. Eddig a földet nézte járkálás közben. - Mikor tegnap behúztam a fickónak... - elhalt a hangja a mondat végén. Egymás szemében kutattunk a másik gondolatai után. Vártuk, hogy mit lép a másik. - Már elfelejtettem, hogy milyen jó érzés felülkerekedni valakin - suttogta enyhe rémülettel.

 - Liam - közelebb léptem hozzá és az arcára tettem a kezemet. - Az érzelmeid nem tesznek téged rosszabb emberré - megszakította a szemkontaktust és lenézett a földre. Addig nyújtózkodtam, míg újra a szemébe tudtam nézni. - Mindenkiben van agresszivitás. Van, aki megtanulja kezelni, van aki elfojtja, de van, aki túl gyenge, hogy az uralma alatt tartsa. - Elvettem a kezemet az arcáról, de még mindig a szemébe néztem. - Azért húztál be annak a pöcsnek, mert engem akartál megvédeni. Ez nagyon hízelgő, és ha tudtam volna, hogy ennyire marcangolni fogod magad, behúztam volna neki egyet én magam.

 Aggódva néztem fel rá, bár nem volt köztünk túl sok magasság különbség.

 Elmosolyodott az utolsó mondatomon, majd pár percig csak csendben álltunk egymással szemben. Mély levegőt vett, majd megszólalt - Kezdhetjük előről a reggelt? - Halkan kérdezte, mintha nem akarna elijeszteni.
 Miután mosolyogva bólintottam a testtartása lazábbá vált és látszott rajta, hogy valami megváltozott benne. Jó irányba. Kiment az ajtómon és becsukta maga mögött. Utána fordultam, mikor elment mellettem, és istenem az az illat...

 Kopogott az ajtón, mire én odasétáltam, hogy kinyissam.

 - Jó reggelt! - Liam az egyik kezével az ajtófélfának támaszkodott és teljesen ellenállhatatlan volt. Próbáltam kiverni a fejemből ezt a gondolatot és nem figyelni a testemben lezajló érzésekre.

 - Jó reggelt! - Köszöntem viszonozva a mosolyát. - Ha minden reggel meg akartok minket látogatni egy közös buli után, talán inkább itt kéne aludnotok. Benzint spórolnánk!

 - Vigyázz mit mondasz, mert még a szavadon foglak! - Kacsintott rám és én élveztem a flörtölést. - Remélem készen vagy.

 - Készen mire? - Kérdeztem kíváncsi arcot vágva.

 - Elviszünk titeket reggelizni! - Közölte még szélesebbre húzva a mosolyát, mint amekkora eddig volt.

 - És mi van a paparazzikkal és menedzserekkel? - Megpróbáltam nem mosolyogni, miközben visszakérdeztem, de sikertelenül.

 - Négy barát együtt reggelizik vasárnap reggel. Mi a rossz ebben? - Kérdezte vállat vonva Liam.

 - Ó. - Játszottam a meglepettet, de még mindig nem tudtam elrejteni a mosolyomat. - Szóval mi csak barátok vagyunk?

 - Most még - kacsintott rám újra majd félig meghajtva a fejét a kezével kitessékelt a szobámból, pont mint a régi úrhölgyeket, akiknek ezzel jelezték, hogy a hintója előállt.

 A reggelink tejben ázva árválkodott a reggeliző asztalon, és alig ettünk belőle két kanálnyit. Nem volt kedvünk azt befejezni, így elfogadtuk a reggeli meghívást.

 Mivel kocsival mentünk és csak reggelizni, ezért nem öltöztem át. Nati sem rohant fel ruhát váltani, és valahol sejtettem, hogy egyre gondolunk. Ha tényleg normálisnak akartunk látszani, akkor normális cuccban is kellett mutatkoznunk. Persze napszemüveget mindegyikünk felvett, amitől menőnek tűntünk. Ezen jót röhögtünk a kocsiban, mikor már mind beszálltunk. Persze megint minden az én táskámban volt, mert Nati nem egy táskás típus. A telefonja elfért a zsebében, ha meg ült, simán a kezében fogta. Az én hajamat kiengedtem, Natié viszont egy laza kontyba volt felfogva, amit már egyszer újra megcsinált. Azért szép is lenne, ha az alvás utáni hajával rohangálna. A nem hétköznapi színű sport cipőinket imádtuk úgy felvenni, hogy nem ment egyik ruhadarabunk színéhez sem. Nem voltunk hatalmas divat követők, így semmi sem szabott akadályt a szokásunknak.

 Egy kis reggeliző és kávézó előtt parkolt le Harry a fekete Range Roverével. Nati és én hátsó ülésről szálltunk ki, a srácok pedig előről.

 Beszélgettünk a többi reggelünkről, hogy kinek hogyan sikerül felébrednie vagy rávennie magát arra, hogy kikeljen az ágyról.. Elmondásuk szerint Harry nehéz eset, de Liam az első csipogásra felébred reggel. Közben pár fotózó embert megláttunk az utca mentén. Kicsit ijesztőek voltak, mert az arcukra is kiült a megszállottság, vagy csak a teljesíteni akarás... Nem is tudom pontosan. Viszont rajongókkal nem találkoztunk. A srácok kinyitották előttünk az ajtót és előre engedtek, amit mi mosolyogva megköszöntünk. Egy olyan asztal mellé ültünk le, amit nem lehetett látni az ablakból, így kicsit magunk maradhattunk.

 Egy pincér kihozta nekünk az étlapot és profihoz méltón meg sem rebbent a szeme, hogy kik tértek be egy reggeli erejéig.

 - Hozhatok esetleg valamit inni? - Udvarias volt a hangvétele és türelmesen várt a válaszra.

 A srácok és Nati is kávét rendelt, én viszont fekete teát.

 - Nem szereted a kávét? - Kérdezte Harry meglepődve.

 - Fúj! Nem! - Nati elnevette magát, mikor kimondtam a szavakat. A pincér elment, mi pedig átfutottuk az étlapot. - Igazán nem tudom, hogy mit lehet szeretni rajta. - Átnéztem az étlapot, majd egy kis hezitálás után választottam - Én maradok a palacsintánál! Hmmm... Van eper szirupos eper darabokkal. - Ahogy elképzeltem már összefutott a nyál a számban.

 - A múltkori után én inkább nem merem megkockáztatni a palacsinta-csatát - jelentette ki vigyorogva Liam.

 - Az tuti, hogy itt nem takarítanám föl - nézett körbe Nati.

 - Én maradok egy francia reggelinél - jutott döntésre Harry.

 - Én rántottát eszem sonkával és gombával - Nati is lerakta az étlapot az asztalra. Ekkor jött vissza a pincér az italokkal.

 - Sikerült döntésre jutniuk? - Kérdezte a pincér, miután mindenki elé helyezte az italrendelését.

 - Igen - mondta Liam. - A két gyönyörűségnek lesz egy epres palacsinta eper darabokkal és egy sonkás-gombás rántotta.

 - Félig vagy teljesen átsütve? - Kérdezett vissza a pincér.

 - Teljesen! - Vágta rá Nati.

 - És az uraknak mit hozhatok?

 - Én egy francia reggelit kérnék - mondta Harry.

 - Én pedig croissant-t barack jammel. Köszönjük!

 Reggeli közben apróságokról beszélgettünk, és megkóstoltuk a másik reggelijét is. Én Natiéból nem ettem sokat, mert utáltam a gombát. Miután ezt a srácoknak is kifejtettem, arról beszélgettünk, hogy ki milyen ételt nem eszik meg. Kellemesen telt el a reggel és csak úgy elröppent az az egy óra, amit a kávézóban töltöttünk. Nem zavart minket semmi sem, és miután befejeztük a kávékat és én a teámat, gyümölcs juice-t rendeltünk.

 Ugyan úgy belekortyoltam mindegyikben, mint tegnap este a koktélokba, azzal a különbséggel, hogy ennek jótékony hatása volt.

 - Szóval mi vett rá titeket, hogy a tegnapi mulatozás után ilyen korán felkeljetek? - Kérdeztem az üres tányérok felett a fiúkra nézve. Közben az italom szívószálával játszottam. - Főleg, hogy Harryt olyan nehéz kikergetni az ágyból.

 - Csak biztosra akartunk menni, hogy épségben hazaértetek - villantott Harry egy 200 wattos mosolyt.

 - A ti sofőrötök vitt haza minket - jegyezte meg Nati.

 - És hogy nem lett még elegetek belőlünk. - Liam a szemembe nézett, mikor kimondta a szavakat, és volt valami, ami miatt elpirultam és a juice-omat vizslattam helyette.

 - Higgyétek el nekem, hogy ti előbb fogtok besokallni tőlünk! - Hajolt közelebb Nati a két sráchoz és mélyen a szemükbe nézett.

 - Oké! - Emelte fel a kezeit Harry védekezően és majdnem elröhögte magát. - De most mennünk kell próbálni. A turnénk nemsokára kezdődik.

 Mindenki boldog mosollyal lépett ki a reggelizőből és egyből be is szálltunk a kocsiba. Csak most Nati lestoppolta az anyós ülést Liam elől, így mi ketten kerültünk hátra.

 Miután becsatoltam a biztonsági övemet, megcsörrent a telefonom.

 - Haló? - Szóltam bele, mert nem néztem meg, hogy ki az.

 - Szia kicsim! - Köszönt apu. - Szükségem lenne rátok Natival. - Hallottam, hogy tényleg nem akarja ránk sózni a munkát, de szerettem neki segíteni.

 - Mindjárt ott vagyunk.

 - Köszönöm! - Majd a vonal megszakadt.

 - Hé Harry! - Szóltam előre a sofőrnek.

 - Mond! - Belenézett a visszapillantó tükörbe, hogy szemkontaktust teremtsen.

 - Eltudnátok vinni minket az O2-be?

 - Persze! - Úgy mondta, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon.

 - Köszi! - Dobtam neki egy puszit, majd a telefonomba merültem pár pillanatra.

 - A koncert csak holnap lesz. Már most készülődnek rá? - Kérdezte Liam kíváncsian.

 - Persze - mosolyogtam rá, majd eltettem a telefonomat. - Persze most csak gondolom a hatalmas kivetítőket pakolják át, felállítják a színpadokat, meg ilyesmi - legyintettem hanyagul, mert ez totál normális volt az én számomra. Azt gondolná az ember, hogy egy fellépőnek is az. - Még nem láttátok, hogy milyen előkészületek vannak egy koncert előtt?

 - Van, amikor rögtön a show előtt érünk oda pár órával, amikor már minden készen van és nekünk amúgy is interjúkat kell adnunk, készülődnünk és bemelegítenünk - bocsánatkérően mosolygott, ami még vonzóbbá tette. - Ha pedig mégis akkor érkeznénk, mikor még csinálják a színpadot, inkább az öltözőnkben maradunk és szórakozunk. Videó játékokat játszunk vagy szimplán csak feltaláljuk magunkat.

 - Igazából nem maradtok le semmi érdekesről. Tényleg. Viszont én imádom nézni, ahogy a legapróbb daraboktól a helyükre kerülnek a cuccok. - Kinéztem az ablakon és lelki szemeim előtt leperegtek a folyamatok gyorsított felvételként. Visszanéztem rá és kicsit zavarba jöttem a nézésétől. - Pont mintha puzzle-t játszanál.

 - Sosem játszottam puzzle-t - rázta a fejét Liam enyhén. - Vagy olyan kicsi voltam, hogy nem értékeltem, vagy a srácok szétdobálták a darabokat.

 - Sok minden kimaradt az életedből, he? - Kérdeztem félrebillentett fejjel.

Dilemma (javaslat alapján)

11. fejezet

 - És behúzott neki egyet? - Kérdezte Nati harmadjára a reggel folyamán.

 Megforgattam a szememet, mielőtt válaszoltam volna neki. Ugyan azt, mint eddig is.

 - Igen. - Sóhajtottam egyet és ettem még egy kanállal a gabonapelyhemből.

 Nati megint nálunk aludt. Ébredés után, ami inkább már délre tolódott leültünk a konyhában a reggeliző asztal mellé és mind a kettőnk gabonapelyhet reggelizett. Pizsamában voltunk: rövid nadrágban és ujjatlan pólóban, valamint fel volt kontyozva a hajunk is, ami most már az alvás után kissé zilált volt. Reggel, miközben próbáltam rávenni magamat, hogy kikeljek az ágyból, csak nézelődtem fekve, de ameddig elláttam, az csak az éjjeli szekrényem volt. A tegnap este viselt ékszerek (egy kupacban) és két bokalánc, amit Natival egymásnak vettünk. Lényegében ugyan azok voltak, arany lánc egy masnival, de azért kicseréltük őket. Miután megmozdultam, rácsatoltam az alvó Nati lábára, majd felcsatoltam a saját bokámra is. Így most csillogott a napfényben, ami az ablakon keresztül szűrődött be.

 - Érdekes. - Hümmögött merengve a táljára meredve.

 - Láttam már másokat is verekedni. Van egy bátyám, rémlik? - Kérdeztem a kanalammal a nappali felé mutatva. Phil xBoxon gyilkolt valami ellenséges lényt. Mikor unatkozom, néha beszállok a játékba, de nincs a véremben az agyatlan gyilkolászás, nem mellesleg pedig nem tudom irányítani úgy a kontrollert, hogy ne haljak meg...

 - Nem, nem, nem - használta a kanalát Nati is a nyomatékosításra. - Liam nem ilyen - rám emelte a pillantását és szinte hallottam a kerekek kattogását. - A sajtó mindig is úgy állította be, mint a legédesebb fiú a világon, aki vattacukor felhők között él és kiskutyákat ment a tűzből karcolás nélkül.

 Értetlenül néztem rá, mert nem tudtam felfogni, hogy a két dolgot hogy lehet egy mondatba rakni.

 - A lényeg - rázta meg a fejét és a pillantása immár rám fókuszált -, hogy hatással vagy rá. - Kétkedve pillantottam rá vissza. - Ismerem a történetet, ahogy Danielle-el összejöttek. - Nem vagyok biztos benne, hogy ezt a történetet hallani akarom... - Harry egy x factoros próbán belemondta a mikrofonba, hogy Liamnek tetszik a göndör hajú táncos lány. Mikor legközelebb összefutottak, Liam kinyitotta előtte az ajtót, mire Danielle megjegyezte, hogy tetszik neki a kabátja. Estére már övé volt a kabát és Liam szíve is.

 Félre toltam a gabonapelyhes tálamat, mert felfordult a gyomrom.

 - Honnan is tudsz te ilyeneket? - Kérdeztem keserű hanggal.

 - Azt próbálom elmondani neked - tette le a kanalat az asztalra -, hogy annyi éven  keresztül voltak együtt és egyszer se volt ilyesmi a hírekben. Pedig hidd el, a rajongók sok mindent kiderítettek már!

 Átgondoltam azt, amit mondott. - Szóval azt mondod, hogy tönkreteszem Liamet már csak a puszta jelenlétemmel is.

 - Az isten áldjon meg Adina Jaffray! - Natinak elfogyott a türelme. - Próbáld már meg nem a sötét oldalát nézni mindennek! Liam kedvel téged, te is kedveled őt! Úgyhogy satírozd ki az agyadból azokat a hülye gondolatokat, hogy "Ú! Nem vagyok elég jó neki!" meg a hasonló szarságokat! Ő is emberből van az ég szerelmére! Azt hittem, hogy el tudod választani az embert a hírnevétől!

 Nem jutottak az eszembe szavak, amikkel válaszolni tudtam volna. Igazat adtam Nati szavainak és elgondolkodtam azon, amit mondott. De még mielőtt kitaláltam volna, hogy mit válaszoljak, csöngettek.
 - Nyitom! - Szólt ki Phil a nappaliból és megszűnt a csatazaj a tévéből.
 Riadtan kaptuk egymásra a tekintetünket Natival, majd egyszerre néztünk le saját magunkra. Csak egyvalaki szokott átjönni mostanában, ami persze kezdett furcsává válni, de ez a gondolat olyan gyorsan cikázott át az agyamon, hogy nem tudtam vele foglalkozni. Sokkal jobban foglalkoztatott, hogy mi van most rajtunk.
 Az volt a baj, hogy a lépcső rögtön a bejárati ajtótól nem messze volt. Nem volt más választásunk, mint sprintelni.
 Egyszerre pattantunk le a bárszékekről és futottunk a lépcső felé. Phil értetlen arccal fordult felénk és megtorpant egy pillanatra, ami nekünk csak jól jött. Ráugrottunk a szőnyegre, hogy elcsússzunk a lépcsőig, de Phil észbe kapott és ördögi vigyorral pattant az ajtó mellé, hogy kitárja azt annyira szélesre, amennyire csak tudja. Hármasával kapkodtuk a lépcsőfokokat és a lépcső feléig értünk, mikor hallottuk az ajtó koppanását a mögötte lévő falon.
 Voltam olyan bátor, hogy visszanézzek, de amikor megláttam Harry és Liam értetlen fejét, ahogy Phil vigyorgó arcára néznek, felsikkantottam. Azonnal meg is bántam, mert magamra vontam a figyelmüket, ezért befogtam az egyik kezemmel a számat, majd tovább sprinteltem a lépcsőn.
 Szerencsére pillanatok alatt felérem, ezért valamennyire megnyugodtam, hogy a két srác csak egy rövid pillantást nyert Nati és az én menekülő alakunkból.
 A lépcső tetején azonnal a falhoz lapultunk és próbáltunk eggyé válni a fallal. A szívem nem a futástól vert hevesen, hanem az ijedségtől és a meglepetéstől. Kikerekedett szemekkel néztünk egymásra Natival.
 - A rossz oldalon vagy! - Suttogta hangosan Nati.
 - Mi? - Kérdeztem rémülten, majd körül néztem és igaza volt. Át kellett mennem a nyílt terepen, hogy átjussak a szobámhoz, hogy ott fel tudjak öltözni valami normális ruhába. Összeszorítottam a szemeimet, majd elmormoltam egy kétségbeesett imát. Lecsúsztam a fal mellett, hogy kilessek.
 Hallottam, ahogy Phil megmagyarázza a jelenetet, majd behívta a srácokat, hogy ne a küszöbön ácsorogjanak.
 Miután nem akartak mozdulni az előtérből, ezért nagy levegőt vettem, hogy rávegyem magamat egy utolsó sprintre. Ha elég gyors leszek, nem is fognak észrevenni.
 Magamban elszámoltam háromig, majd nekiugrottam. Két futólépés és átjutottam a veszélyes zónán. Kalapáló szívvel csaptam be magunk mögött a szobám ajtaját és még a kulcsot is ráfordítottam. Nem gondoltam, hogy valamelyik srác följönne, de a lelkiismeretemet megnyugtatta a zár kattanásának a hangja.
 Nati egyből fölöltözött, míg én elmentem zuhanyozni egyet. A cuccaimat is magammal vittem, hogy ne pazaroljak annyi időt a törölközőben való flangálással.

** Míg én a fürdőszobában voltam **
 Nati lement a nappaliba, hogy utána járjon, most miért jöttek a srácok. Újságot ugyan még nem tartott a kezében, de valahogy sejtette, hogy a tegnap este miatt látogattak meg minket.
 - Jó reggelt! - Köszönt a srácoknak lehuppanva az egyik kanapéra.
 - Elmúlt dél - bökött az órára Harry.
 Nati ártatlan arccal vállat vont.
 - Hol van Adi? - Kérdezte Liam arra nézve, amerről Nati jött.
 - Fürdik - nézett rá félrehajtott fejjel Nati. - Ugye tudod, hogy nem kellett volna behúznod annak a palinak?
 Liam idegesen a pár centis hajába túrt. Hiába nem volt hosszú, a szokás hatalma.. - Már megkaptam a fejmosást a menedzserünktől. Nem kell még egy.
 - Adinak van egy bátya. Rengeteget verekedtek már, és nem mellékesen, folyton ráakadnak az ilyen alakok. - Nati a körmét vizsgálva mondta a szövegét fel sem nézve a kétségbeesett pillantású Liamre. - Nem egyszer küldtek minket el egy bárból, mert a másik nem vérző orral kötött ki a padlón - vetett egy pillantást Liamre, majd lesöpört egy porszemet a nadrágjáról. - Mellesleg a fürdőben fog felöltözni, szóval a szobájában megvárhatod.
 Liam hezitált egy darabig, de miután a barátjától is kapott egy bátorító pillantást felállt, hogy felmenjen a szobámba.
 - Ha behúz neked egyet, tőlem kapod a másodikat - jegyezte meg nem mellékesen Phil, ahogy fel sem nézve gyilkolászta a teremtményeket a tv képernyőjén.

** Vissza hozzám **
 Mikor beléptem a szobámba, Liam az ágyam szélén ült és a saját cuccait hajtogatta össze.
 - Most minek lesz olyan jó illata? - Kérdeztem miközben átfésültem a hajamat, majd felfogtam egy copfba a tükör előtt.
 - Neked - mondta hezitálás nélkül.
 Mosolyogva ránéztem. - Úgy értem, hogy olyan finom pasi illata.
 Visszafordultam a tükörhöz, hogy megigazítsam a hajamat, majd leültem Liam mellé.
 - Szeretnék bocsánatot kérni - törte meg a rövid csendet Liam.
 - Bocsánatot kérni? - Kérdeztem meglepődve. - Ugyan miért?
 - A tegnap estéért - mondta a kezére nézve, amiben az egyik felsőjével babrált. - Elrontottam mindenki estéjét.
 - Na és? Legalább behúztál egy erőszakos szemétládának! - Rátettem a kezemet a vállára. - Liam. Ne ostorozd magad csak mert a helyes dolgot csináltad!
 - Bemosni valakinek helyes dolog? - Kérdezte ingerülten. De inkább önmagára volt mérges, mint sem rám.
 - A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Néha a rossz dolgok szolgálhatnak jó célt is.
 - Talán igazad van - mondta sóhajtva egyet, és éreztem, ahogy a vállában ellazulnak az izmok.
 Megpaskoltam a vállát, majd felálltam és elindultam az ajtó felé. Bármennyire is tetszett a helyzet, hogy Liam a szobámban van, hogy mindenki odalent van, de a szívem két részre szakadt. Az egyik távol akarta tartani magától a zűrt és nem akart érzelmekbe bonyolódni egy bonyolult életű sráccal, a másik pedig fejest ugrott volna mindenbe, és letámadta volna őt, ahogy ott ült az ágyam szélén.
 - Várj! Hová mész? - Kérdezte Liam ijedten.
 - Ööö... - Megálltam a szoba közepén és visszafordultam felé. Talán azok az érzelmek már elkezdtek bonyolódni.. - Le?