Reggeli

12. fejezet

 Liam felpattant az ágy széléről és úgy tűnt, mintha meg akarna állítani, de miután megálltam és visszafordultam felé, ő is megtorpant. Ujjaival végigszántott rövid haján, hogy befejezze a félbehagyott mozdulatot. Megfordult és elment az ablakomig, majd vissza sétált. Mint aki ideges.

 - Csak az van, hogy - folytatta a köröket az ablakig és vissza - amikor még középiskolába jártam, nem kaptam túl sok szép szót. Állandóan csúfoltak, rossz szavakkal illettek és oktalanul bántottak. - Én egy helyben maradtam, és megvártam, míg lecsillapodik egy kicsit. Tudom, hogy felkavaró valami olyasmiről beszélni, ami már régen volt, már szinte el is felejtettük, de mikor mégis a felszínre kerül, ugyan úgy felszínre hozza a régi érzelmeket is. Liam esetében a tehetetlen dühöt. A járkálással fel-alá kiadta magából.

 - Ezért megtanultam boxolni. Kiadtam magamból a dühömet és megtanultam magamat megvédeni. - Megállt előttem és a szemembe nézett. Eddig a földet nézte járkálás közben. - Mikor tegnap behúztam a fickónak... - elhalt a hangja a mondat végén. Egymás szemében kutattunk a másik gondolatai után. Vártuk, hogy mit lép a másik. - Már elfelejtettem, hogy milyen jó érzés felülkerekedni valakin - suttogta enyhe rémülettel.

 - Liam - közelebb léptem hozzá és az arcára tettem a kezemet. - Az érzelmeid nem tesznek téged rosszabb emberré - megszakította a szemkontaktust és lenézett a földre. Addig nyújtózkodtam, míg újra a szemébe tudtam nézni. - Mindenkiben van agresszivitás. Van, aki megtanulja kezelni, van aki elfojtja, de van, aki túl gyenge, hogy az uralma alatt tartsa. - Elvettem a kezemet az arcáról, de még mindig a szemébe néztem. - Azért húztál be annak a pöcsnek, mert engem akartál megvédeni. Ez nagyon hízelgő, és ha tudtam volna, hogy ennyire marcangolni fogod magad, behúztam volna neki egyet én magam.

 Aggódva néztem fel rá, bár nem volt köztünk túl sok magasság különbség.

 Elmosolyodott az utolsó mondatomon, majd pár percig csak csendben álltunk egymással szemben. Mély levegőt vett, majd megszólalt - Kezdhetjük előről a reggelt? - Halkan kérdezte, mintha nem akarna elijeszteni.
 Miután mosolyogva bólintottam a testtartása lazábbá vált és látszott rajta, hogy valami megváltozott benne. Jó irányba. Kiment az ajtómon és becsukta maga mögött. Utána fordultam, mikor elment mellettem, és istenem az az illat...

 Kopogott az ajtón, mire én odasétáltam, hogy kinyissam.

 - Jó reggelt! - Liam az egyik kezével az ajtófélfának támaszkodott és teljesen ellenállhatatlan volt. Próbáltam kiverni a fejemből ezt a gondolatot és nem figyelni a testemben lezajló érzésekre.

 - Jó reggelt! - Köszöntem viszonozva a mosolyát. - Ha minden reggel meg akartok minket látogatni egy közös buli után, talán inkább itt kéne aludnotok. Benzint spórolnánk!

 - Vigyázz mit mondasz, mert még a szavadon foglak! - Kacsintott rám és én élveztem a flörtölést. - Remélem készen vagy.

 - Készen mire? - Kérdeztem kíváncsi arcot vágva.

 - Elviszünk titeket reggelizni! - Közölte még szélesebbre húzva a mosolyát, mint amekkora eddig volt.

 - És mi van a paparazzikkal és menedzserekkel? - Megpróbáltam nem mosolyogni, miközben visszakérdeztem, de sikertelenül.

 - Négy barát együtt reggelizik vasárnap reggel. Mi a rossz ebben? - Kérdezte vállat vonva Liam.

 - Ó. - Játszottam a meglepettet, de még mindig nem tudtam elrejteni a mosolyomat. - Szóval mi csak barátok vagyunk?

 - Most még - kacsintott rám újra majd félig meghajtva a fejét a kezével kitessékelt a szobámból, pont mint a régi úrhölgyeket, akiknek ezzel jelezték, hogy a hintója előállt.

 A reggelink tejben ázva árválkodott a reggeliző asztalon, és alig ettünk belőle két kanálnyit. Nem volt kedvünk azt befejezni, így elfogadtuk a reggeli meghívást.

 Mivel kocsival mentünk és csak reggelizni, ezért nem öltöztem át. Nati sem rohant fel ruhát váltani, és valahol sejtettem, hogy egyre gondolunk. Ha tényleg normálisnak akartunk látszani, akkor normális cuccban is kellett mutatkoznunk. Persze napszemüveget mindegyikünk felvett, amitől menőnek tűntünk. Ezen jót röhögtünk a kocsiban, mikor már mind beszálltunk. Persze megint minden az én táskámban volt, mert Nati nem egy táskás típus. A telefonja elfért a zsebében, ha meg ült, simán a kezében fogta. Az én hajamat kiengedtem, Natié viszont egy laza kontyba volt felfogva, amit már egyszer újra megcsinált. Azért szép is lenne, ha az alvás utáni hajával rohangálna. A nem hétköznapi színű sport cipőinket imádtuk úgy felvenni, hogy nem ment egyik ruhadarabunk színéhez sem. Nem voltunk hatalmas divat követők, így semmi sem szabott akadályt a szokásunknak.

 Egy kis reggeliző és kávézó előtt parkolt le Harry a fekete Range Roverével. Nati és én hátsó ülésről szálltunk ki, a srácok pedig előről.

 Beszélgettünk a többi reggelünkről, hogy kinek hogyan sikerül felébrednie vagy rávennie magát arra, hogy kikeljen az ágyról.. Elmondásuk szerint Harry nehéz eset, de Liam az első csipogásra felébred reggel. Közben pár fotózó embert megláttunk az utca mentén. Kicsit ijesztőek voltak, mert az arcukra is kiült a megszállottság, vagy csak a teljesíteni akarás... Nem is tudom pontosan. Viszont rajongókkal nem találkoztunk. A srácok kinyitották előttünk az ajtót és előre engedtek, amit mi mosolyogva megköszöntünk. Egy olyan asztal mellé ültünk le, amit nem lehetett látni az ablakból, így kicsit magunk maradhattunk.

 Egy pincér kihozta nekünk az étlapot és profihoz méltón meg sem rebbent a szeme, hogy kik tértek be egy reggeli erejéig.

 - Hozhatok esetleg valamit inni? - Udvarias volt a hangvétele és türelmesen várt a válaszra.

 A srácok és Nati is kávét rendelt, én viszont fekete teát.

 - Nem szereted a kávét? - Kérdezte Harry meglepődve.

 - Fúj! Nem! - Nati elnevette magát, mikor kimondtam a szavakat. A pincér elment, mi pedig átfutottuk az étlapot. - Igazán nem tudom, hogy mit lehet szeretni rajta. - Átnéztem az étlapot, majd egy kis hezitálás után választottam - Én maradok a palacsintánál! Hmmm... Van eper szirupos eper darabokkal. - Ahogy elképzeltem már összefutott a nyál a számban.

 - A múltkori után én inkább nem merem megkockáztatni a palacsinta-csatát - jelentette ki vigyorogva Liam.

 - Az tuti, hogy itt nem takarítanám föl - nézett körbe Nati.

 - Én maradok egy francia reggelinél - jutott döntésre Harry.

 - Én rántottát eszem sonkával és gombával - Nati is lerakta az étlapot az asztalra. Ekkor jött vissza a pincér az italokkal.

 - Sikerült döntésre jutniuk? - Kérdezte a pincér, miután mindenki elé helyezte az italrendelését.

 - Igen - mondta Liam. - A két gyönyörűségnek lesz egy epres palacsinta eper darabokkal és egy sonkás-gombás rántotta.

 - Félig vagy teljesen átsütve? - Kérdezett vissza a pincér.

 - Teljesen! - Vágta rá Nati.

 - És az uraknak mit hozhatok?

 - Én egy francia reggelit kérnék - mondta Harry.

 - Én pedig croissant-t barack jammel. Köszönjük!

 Reggeli közben apróságokról beszélgettünk, és megkóstoltuk a másik reggelijét is. Én Natiéból nem ettem sokat, mert utáltam a gombát. Miután ezt a srácoknak is kifejtettem, arról beszélgettünk, hogy ki milyen ételt nem eszik meg. Kellemesen telt el a reggel és csak úgy elröppent az az egy óra, amit a kávézóban töltöttünk. Nem zavart minket semmi sem, és miután befejeztük a kávékat és én a teámat, gyümölcs juice-t rendeltünk.

 Ugyan úgy belekortyoltam mindegyikben, mint tegnap este a koktélokba, azzal a különbséggel, hogy ennek jótékony hatása volt.

 - Szóval mi vett rá titeket, hogy a tegnapi mulatozás után ilyen korán felkeljetek? - Kérdeztem az üres tányérok felett a fiúkra nézve. Közben az italom szívószálával játszottam. - Főleg, hogy Harryt olyan nehéz kikergetni az ágyból.

 - Csak biztosra akartunk menni, hogy épségben hazaértetek - villantott Harry egy 200 wattos mosolyt.

 - A ti sofőrötök vitt haza minket - jegyezte meg Nati.

 - És hogy nem lett még elegetek belőlünk. - Liam a szemembe nézett, mikor kimondta a szavakat, és volt valami, ami miatt elpirultam és a juice-omat vizslattam helyette.

 - Higgyétek el nekem, hogy ti előbb fogtok besokallni tőlünk! - Hajolt közelebb Nati a két sráchoz és mélyen a szemükbe nézett.

 - Oké! - Emelte fel a kezeit Harry védekezően és majdnem elröhögte magát. - De most mennünk kell próbálni. A turnénk nemsokára kezdődik.

 Mindenki boldog mosollyal lépett ki a reggelizőből és egyből be is szálltunk a kocsiba. Csak most Nati lestoppolta az anyós ülést Liam elől, így mi ketten kerültünk hátra.

 Miután becsatoltam a biztonsági övemet, megcsörrent a telefonom.

 - Haló? - Szóltam bele, mert nem néztem meg, hogy ki az.

 - Szia kicsim! - Köszönt apu. - Szükségem lenne rátok Natival. - Hallottam, hogy tényleg nem akarja ránk sózni a munkát, de szerettem neki segíteni.

 - Mindjárt ott vagyunk.

 - Köszönöm! - Majd a vonal megszakadt.

 - Hé Harry! - Szóltam előre a sofőrnek.

 - Mond! - Belenézett a visszapillantó tükörbe, hogy szemkontaktust teremtsen.

 - Eltudnátok vinni minket az O2-be?

 - Persze! - Úgy mondta, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon.

 - Köszi! - Dobtam neki egy puszit, majd a telefonomba merültem pár pillanatra.

 - A koncert csak holnap lesz. Már most készülődnek rá? - Kérdezte Liam kíváncsian.

 - Persze - mosolyogtam rá, majd eltettem a telefonomat. - Persze most csak gondolom a hatalmas kivetítőket pakolják át, felállítják a színpadokat, meg ilyesmi - legyintettem hanyagul, mert ez totál normális volt az én számomra. Azt gondolná az ember, hogy egy fellépőnek is az. - Még nem láttátok, hogy milyen előkészületek vannak egy koncert előtt?

 - Van, amikor rögtön a show előtt érünk oda pár órával, amikor már minden készen van és nekünk amúgy is interjúkat kell adnunk, készülődnünk és bemelegítenünk - bocsánatkérően mosolygott, ami még vonzóbbá tette. - Ha pedig mégis akkor érkeznénk, mikor még csinálják a színpadot, inkább az öltözőnkben maradunk és szórakozunk. Videó játékokat játszunk vagy szimplán csak feltaláljuk magunkat.

 - Igazából nem maradtok le semmi érdekesről. Tényleg. Viszont én imádom nézni, ahogy a legapróbb daraboktól a helyükre kerülnek a cuccok. - Kinéztem az ablakon és lelki szemeim előtt leperegtek a folyamatok gyorsított felvételként. Visszanéztem rá és kicsit zavarba jöttem a nézésétől. - Pont mintha puzzle-t játszanál.

 - Sosem játszottam puzzle-t - rázta a fejét Liam enyhén. - Vagy olyan kicsi voltam, hogy nem értékeltem, vagy a srácok szétdobálták a darabokat.

 - Sok minden kimaradt az életedből, he? - Kérdeztem félrebillentett fejjel.

Dilemma (javaslat alapján)

11. fejezet

 - És behúzott neki egyet? - Kérdezte Nati harmadjára a reggel folyamán.

 Megforgattam a szememet, mielőtt válaszoltam volna neki. Ugyan azt, mint eddig is.

 - Igen. - Sóhajtottam egyet és ettem még egy kanállal a gabonapelyhemből.

 Nati megint nálunk aludt. Ébredés után, ami inkább már délre tolódott leültünk a konyhában a reggeliző asztal mellé és mind a kettőnk gabonapelyhet reggelizett. Pizsamában voltunk: rövid nadrágban és ujjatlan pólóban, valamint fel volt kontyozva a hajunk is, ami most már az alvás után kissé zilált volt. Reggel, miközben próbáltam rávenni magamat, hogy kikeljek az ágyból, csak nézelődtem fekve, de ameddig elláttam, az csak az éjjeli szekrényem volt. A tegnap este viselt ékszerek (egy kupacban) és két bokalánc, amit Natival egymásnak vettünk. Lényegében ugyan azok voltak, arany lánc egy masnival, de azért kicseréltük őket. Miután megmozdultam, rácsatoltam az alvó Nati lábára, majd felcsatoltam a saját bokámra is. Így most csillogott a napfényben, ami az ablakon keresztül szűrődött be.

 - Érdekes. - Hümmögött merengve a táljára meredve.

 - Láttam már másokat is verekedni. Van egy bátyám, rémlik? - Kérdeztem a kanalammal a nappali felé mutatva. Phil xBoxon gyilkolt valami ellenséges lényt. Mikor unatkozom, néha beszállok a játékba, de nincs a véremben az agyatlan gyilkolászás, nem mellesleg pedig nem tudom irányítani úgy a kontrollert, hogy ne haljak meg...

 - Nem, nem, nem - használta a kanalát Nati is a nyomatékosításra. - Liam nem ilyen - rám emelte a pillantását és szinte hallottam a kerekek kattogását. - A sajtó mindig is úgy állította be, mint a legédesebb fiú a világon, aki vattacukor felhők között él és kiskutyákat ment a tűzből karcolás nélkül.

 Értetlenül néztem rá, mert nem tudtam felfogni, hogy a két dolgot hogy lehet egy mondatba rakni.

 - A lényeg - rázta meg a fejét és a pillantása immár rám fókuszált -, hogy hatással vagy rá. - Kétkedve pillantottam rá vissza. - Ismerem a történetet, ahogy Danielle-el összejöttek. - Nem vagyok biztos benne, hogy ezt a történetet hallani akarom... - Harry egy x factoros próbán belemondta a mikrofonba, hogy Liamnek tetszik a göndör hajú táncos lány. Mikor legközelebb összefutottak, Liam kinyitotta előtte az ajtót, mire Danielle megjegyezte, hogy tetszik neki a kabátja. Estére már övé volt a kabát és Liam szíve is.

 Félre toltam a gabonapelyhes tálamat, mert felfordult a gyomrom.

 - Honnan is tudsz te ilyeneket? - Kérdeztem keserű hanggal.

 - Azt próbálom elmondani neked - tette le a kanalat az asztalra -, hogy annyi éven  keresztül voltak együtt és egyszer se volt ilyesmi a hírekben. Pedig hidd el, a rajongók sok mindent kiderítettek már!

 Átgondoltam azt, amit mondott. - Szóval azt mondod, hogy tönkreteszem Liamet már csak a puszta jelenlétemmel is.

 - Az isten áldjon meg Adina Jaffray! - Natinak elfogyott a türelme. - Próbáld már meg nem a sötét oldalát nézni mindennek! Liam kedvel téged, te is kedveled őt! Úgyhogy satírozd ki az agyadból azokat a hülye gondolatokat, hogy "Ú! Nem vagyok elég jó neki!" meg a hasonló szarságokat! Ő is emberből van az ég szerelmére! Azt hittem, hogy el tudod választani az embert a hírnevétől!

 Nem jutottak az eszembe szavak, amikkel válaszolni tudtam volna. Igazat adtam Nati szavainak és elgondolkodtam azon, amit mondott. De még mielőtt kitaláltam volna, hogy mit válaszoljak, csöngettek.
 - Nyitom! - Szólt ki Phil a nappaliból és megszűnt a csatazaj a tévéből.
 Riadtan kaptuk egymásra a tekintetünket Natival, majd egyszerre néztünk le saját magunkra. Csak egyvalaki szokott átjönni mostanában, ami persze kezdett furcsává válni, de ez a gondolat olyan gyorsan cikázott át az agyamon, hogy nem tudtam vele foglalkozni. Sokkal jobban foglalkoztatott, hogy mi van most rajtunk.
 Az volt a baj, hogy a lépcső rögtön a bejárati ajtótól nem messze volt. Nem volt más választásunk, mint sprintelni.
 Egyszerre pattantunk le a bárszékekről és futottunk a lépcső felé. Phil értetlen arccal fordult felénk és megtorpant egy pillanatra, ami nekünk csak jól jött. Ráugrottunk a szőnyegre, hogy elcsússzunk a lépcsőig, de Phil észbe kapott és ördögi vigyorral pattant az ajtó mellé, hogy kitárja azt annyira szélesre, amennyire csak tudja. Hármasával kapkodtuk a lépcsőfokokat és a lépcső feléig értünk, mikor hallottuk az ajtó koppanását a mögötte lévő falon.
 Voltam olyan bátor, hogy visszanézzek, de amikor megláttam Harry és Liam értetlen fejét, ahogy Phil vigyorgó arcára néznek, felsikkantottam. Azonnal meg is bántam, mert magamra vontam a figyelmüket, ezért befogtam az egyik kezemmel a számat, majd tovább sprinteltem a lépcsőn.
 Szerencsére pillanatok alatt felérem, ezért valamennyire megnyugodtam, hogy a két srác csak egy rövid pillantást nyert Nati és az én menekülő alakunkból.
 A lépcső tetején azonnal a falhoz lapultunk és próbáltunk eggyé válni a fallal. A szívem nem a futástól vert hevesen, hanem az ijedségtől és a meglepetéstől. Kikerekedett szemekkel néztünk egymásra Natival.
 - A rossz oldalon vagy! - Suttogta hangosan Nati.
 - Mi? - Kérdeztem rémülten, majd körül néztem és igaza volt. Át kellett mennem a nyílt terepen, hogy átjussak a szobámhoz, hogy ott fel tudjak öltözni valami normális ruhába. Összeszorítottam a szemeimet, majd elmormoltam egy kétségbeesett imát. Lecsúsztam a fal mellett, hogy kilessek.
 Hallottam, ahogy Phil megmagyarázza a jelenetet, majd behívta a srácokat, hogy ne a küszöbön ácsorogjanak.
 Miután nem akartak mozdulni az előtérből, ezért nagy levegőt vettem, hogy rávegyem magamat egy utolsó sprintre. Ha elég gyors leszek, nem is fognak észrevenni.
 Magamban elszámoltam háromig, majd nekiugrottam. Két futólépés és átjutottam a veszélyes zónán. Kalapáló szívvel csaptam be magunk mögött a szobám ajtaját és még a kulcsot is ráfordítottam. Nem gondoltam, hogy valamelyik srác följönne, de a lelkiismeretemet megnyugtatta a zár kattanásának a hangja.
 Nati egyből fölöltözött, míg én elmentem zuhanyozni egyet. A cuccaimat is magammal vittem, hogy ne pazaroljak annyi időt a törölközőben való flangálással.

** Míg én a fürdőszobában voltam **
 Nati lement a nappaliba, hogy utána járjon, most miért jöttek a srácok. Újságot ugyan még nem tartott a kezében, de valahogy sejtette, hogy a tegnap este miatt látogattak meg minket.
 - Jó reggelt! - Köszönt a srácoknak lehuppanva az egyik kanapéra.
 - Elmúlt dél - bökött az órára Harry.
 Nati ártatlan arccal vállat vont.
 - Hol van Adi? - Kérdezte Liam arra nézve, amerről Nati jött.
 - Fürdik - nézett rá félrehajtott fejjel Nati. - Ugye tudod, hogy nem kellett volna behúznod annak a palinak?
 Liam idegesen a pár centis hajába túrt. Hiába nem volt hosszú, a szokás hatalma.. - Már megkaptam a fejmosást a menedzserünktől. Nem kell még egy.
 - Adinak van egy bátya. Rengeteget verekedtek már, és nem mellékesen, folyton ráakadnak az ilyen alakok. - Nati a körmét vizsgálva mondta a szövegét fel sem nézve a kétségbeesett pillantású Liamre. - Nem egyszer küldtek minket el egy bárból, mert a másik nem vérző orral kötött ki a padlón - vetett egy pillantást Liamre, majd lesöpört egy porszemet a nadrágjáról. - Mellesleg a fürdőben fog felöltözni, szóval a szobájában megvárhatod.
 Liam hezitált egy darabig, de miután a barátjától is kapott egy bátorító pillantást felállt, hogy felmenjen a szobámba.
 - Ha behúz neked egyet, tőlem kapod a másodikat - jegyezte meg nem mellékesen Phil, ahogy fel sem nézve gyilkolászta a teremtményeket a tv képernyőjén.

** Vissza hozzám **
 Mikor beléptem a szobámba, Liam az ágyam szélén ült és a saját cuccait hajtogatta össze.
 - Most minek lesz olyan jó illata? - Kérdeztem miközben átfésültem a hajamat, majd felfogtam egy copfba a tükör előtt.
 - Neked - mondta hezitálás nélkül.
 Mosolyogva ránéztem. - Úgy értem, hogy olyan finom pasi illata.
 Visszafordultam a tükörhöz, hogy megigazítsam a hajamat, majd leültem Liam mellé.
 - Szeretnék bocsánatot kérni - törte meg a rövid csendet Liam.
 - Bocsánatot kérni? - Kérdeztem meglepődve. - Ugyan miért?
 - A tegnap estéért - mondta a kezére nézve, amiben az egyik felsőjével babrált. - Elrontottam mindenki estéjét.
 - Na és? Legalább behúztál egy erőszakos szemétládának! - Rátettem a kezemet a vállára. - Liam. Ne ostorozd magad csak mert a helyes dolgot csináltad!
 - Bemosni valakinek helyes dolog? - Kérdezte ingerülten. De inkább önmagára volt mérges, mint sem rám.
 - A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Néha a rossz dolgok szolgálhatnak jó célt is.
 - Talán igazad van - mondta sóhajtva egyet, és éreztem, ahogy a vállában ellazulnak az izmok.
 Megpaskoltam a vállát, majd felálltam és elindultam az ajtó felé. Bármennyire is tetszett a helyzet, hogy Liam a szobámban van, hogy mindenki odalent van, de a szívem két részre szakadt. Az egyik távol akarta tartani magától a zűrt és nem akart érzelmekbe bonyolódni egy bonyolult életű sráccal, a másik pedig fejest ugrott volna mindenbe, és letámadta volna őt, ahogy ott ült az ágyam szélén.
 - Várj! Hová mész? - Kérdezte Liam ijedten.
 - Ööö... - Megálltam a szoba közepén és visszafordultam felé. Talán azok az érzelmek már elkezdtek bonyolódni.. - Le?

Megmutatkozik más is...

Most komolyan! 220-an voltatok itt aznap, mikor kiraktam a fejezetet és letörtek volna az ujjaitok, ha írtatok volna véleményt?

10. fejezet

 Bevallom, hogy a fejembe szállt az a sok pezsgő és más alkohol, amit Phil haverjainak a poharából kortyoltam. Mindenkiét megkóstoltam, mert kíváncsi voltam az ízükre. Persze mindegyiket inkább kiköptem volna, de nem tettem.

 Liam felém nyújtott kézzel állt előttem és várakozóan nézett rám. Olyan hatást keltett, mintha egy évezredig is ott állt volna ebben a pozícióban, csak hogy elfogadjam a felkérését. Nem tudom, hogy miért futnak át Alkonyatos mondatok a fejemben...

 Szórakozottan megfogtam Liam kezét és egy intéssel elbúcsúztam Philtől.

 Megfordultam és a tömegbe sétáltam. Magam után húztam Liamet, aki biztos kézzel fogta az enyémet, hogy ne szakítsanak szét minket a táncoló emberek.

 Valahol a tömeg közepén megálltam és szembe fordultam vele. A testem anélkül, hogy rágondoltam volna, már együtt hullámzott a tömeggel. Pár perc múlva már el se lehetett menni kettőnk között, olyan közel táncoltunk egymáshoz. Ugyan az a szituáció és ugyan azok szinte a számok, mint amikor először együtt táncoltunk, csak az ambíció volt már más. Akartam Liamet. Valami mélyen azt súgta, hogy ez kölcsönös és bárhogyan mozdult, a testem reagált rá. Pedig higyjétek el, nem gondolkoztam túl sokat. Az alkohol blokkolta a józan gondolataim áramlását.

 Teljesen elvesztettem az időérzékemet, és a számokat sem tudtam már megkülönböztetni egymástól, pedig biztos, hogy a Dj tette a dolgát.

 Amikor a fejem már elkezdett józanodni, Liam és az én arcom leheletnyire voltak egymástól. A testünk mégsem ért össze. Nagy volt a kísértés, de egyikünk keze sem landolt a másik testén. Talán így is kínoztuk egymást, kíváncsiak voltunk, hogy melyikünk adja fel előbb és hódol be a másiknak. Jó kedve volt, ahogy nekem is. Bele túrtam a hajamba, és eszembe jutott, hogy régen nem láttam tükröt. Egy kicsit megijedtem, hogy hogy nézhetek ki, ezért Liam füléhez hajoltam, hogy megmondjam merre megyek. Közben a mellkasára helyeztem a tenyeremet, hogy megtámaszkodjam, de éreztem, hogy a szíve eszeveszetten dörömböl, mint egy szabadulni vágyó madárka. Elkaptam a kezemet, mikor rájöttem, hogy ő nyert.

 Átverekedtem magamat a tömegen és beléptem a női mosdóba. A hangos zene lehalkult és megéreztem a saját szívverésemet. Valamilyen hasonlót produkált, mint Liam szíve.

 A mosdó felé lépkedtem, és közben átcikázott az agyamon, hogy nem mondtam Liamnek hol találkozzunk. Az ajtó felé vetettem egy aggódó pillantást, majd a tükörképemre fordítottam figyelmemet.

 A várt ellenére a sminkem a helyén volt és a hajam se állt el. Megmostam a kezemet és egy kicsit bevizeztem a tarkómat. Farkasszemet néztem a tükörképemmel, miközben a kagylóra támaszkodtam. Pár légzésgyakorlattal igyekeztem lecsillapítani a szívverésemet és a légzésemet is, de az adrenalin mindegyiket magasra pumpálta.

 Nem akartam gondolkodni, nem akartam elrontani a saját örömömet, így inkább gyorsan végeztem a mosdóban és vissza tértem a tánctérre. Viszont sehol sem láttam Liamet. Biztos vissza ment a haverjaihoz, hiszen nem fog egy helyben álldogálni, rám várva...

 A pultnál kértem egy üveg vizet, amit ingyen kéne biztosítaniuk, mégis fancsali pofával adták át pár fontért cserébe. Nem foglalkoztam a pultos nézésével vagy hogy mit gondol. Nem akartam vissza esni a becsiccsentett szintre, inkább önmagam akartam maradni. Szívószállal lassan kortyolgattam a buborékmentes vizet és közben a tömeget néztem. Próbáltam egy ismerős arcot felkutatni, de csak hírességeket és ismeretlen arcokat láttam.

 A pult sarkán álltam, ahova kevesebb fény esett, de így legalább nem zavarta a látásomat semmi sem.

 Még mindig a tömeget pásztáztam, mikor egy férfi lépett oda mellém. Kért magának valamit, majd felém fordult.

 - Kitalálom! Modell vagy! - Alkohol nem érződött a leheletéből, mégis viszketett a bőröm alatt az undor.

 - Nem talált - válaszoltam neki rá se nézve.

 - Tényleg? - Kérdezte komolyan meglepődve. Vagy csak nagyszerűen megjátszotta magát. - Pedig szerintem remek adottságaid vannak hozzá.

 Ránéztem és nem tudtam leolvasni az arcáról semmi rosszindulatot. Mégsem hittem el, hogy jó szándék vezérli.

 - Itt a névjegyem - nyújtotta át a kis papír lapot miután abba hagyta a testem vizslatását és visszatért az arcomhoz. - Hívj fel és megbeszéljük a részleteket - beszéd közben közelebb hajolt és megfogta a felkaromat.

 - Hagyjon békén! - Próbáltam elhúzódni tőle, de akaratosan markolta a karomat, és nem engedett a szorításán. Próbáltam eltolni magamtól, de belehajolt a nyakamba.

 Hirtelen megszűnt az érintése és mikor felnéztem, Liamet láttam, ahogy a pasi másik karjánál fogva tartotta. Gondolom ő rántotta el.

 - Ne erőszakoskodjon a hölgyekkel! - Liam arcára kiült az indulat, ami egyszerre dobogtatta meg a szívemet és keltett bennem aggodalmat. Eldönteni azonban nem tudtam, hogy melyik érzelem miatt ugrott meg a szívverésem ismét. 

 - Liam, semmi baj! - Próbáltam közbe szólni, de nem vett róla tudomást. Nem akartam, hogy rossz vége legyen ennek a nem éppen ritka esetnek. A körülöttünk állók felfigyeltek a jelenetre és kíváncsian várták a folytatást.

 - Kérjen bocsánatot! - Szólt rá a férfira égő szemekkel.

 - Mégis kinek képzeled magadat, kis mitugrász? - Kérdezte a férfi kirántva a kezét a szorításból.
 - Liam. Semmi bajom! - Álltam elé és a mellkasára tettem a kezemet, pont mikor legutoljára láttam. A szívverése egyenletesen dobogott. A düh kontrollálta volna?
 - Mi a történet? - Jelent meg Phil és az alkohol tovaröppent belőlem mint egy nyári szellő...
 - Ez a kis Babszem Jankó akarja megmondani, hogy mit tegyek! - Mutatott Liam felé a férfi felkapva a vizet. - A hölggyel már éppen jól mentek a dolgaink - rám kacsintott, mire egy fintorral válaszoltam.
 - Megbocsátotok? - Tolt arrébb Liam, majd ellépett Phil mellett és egy bal-horoggal jutalmazta a "kedves barátunkat".
 Felsikkantottam meglepetésemben és a szám elé kaptam a kezem. Kikerekedett szemekkel néztem, ahogy Phil Liam elé tartott karral mond neki valamit, amit én már nem hallottam. Phil kifelé kezdte terelni Liamet és út közben az én derekamat is elkapta, így velük sodródtam. Menet közben hátranéztem a vállam felett és láttam, amint a férfi az orrát fogta a két kezével, de így vörösre festette a hajszálcsíkos ingét a vér.
 Az ajtón túl villantak a vakuk, az én arcomra pedig közönyösséget varázsoltam. Mind a hárman lehajtott fejjel mentünk a kocsiig. Phil vállába kapaszkodtam, hogy el ne essek út közben, majd mikor a kocsihoz értünk, Phil meglökte Liam vállát, hogy szálljon be a hátsó ülésre. A sofőrt felismertem a múltkori buliról, ugyan az a személy volt. Phil maga elé engedett és mikor beültem Liam mellé, ő csak behajolt a kocsiba.
 - Most hazamentek. Én szólok a többieknek, hogy mi történt, utána pedig szólok apának is - sorolta Phil.
 - Apának? - Kérdeztem értetlenül.
 - Ez holnap benne lesz a sajtóban, és ő tudja a menedzseretek számát - nézett Liamre beszéd közben.
 Búcsú nélkül csukta be az ajtót, és a sofőr már indított is.
 - Hová? - Kérdezte a sofőr és a visszapillantó tükörben kettőnk között jártatta a szemét.
 - Hozzám - mondta Liam nagyot sóhajtva, miután én nem szólaltam meg. Kifelé néztem a sötétségbe, amit London fényei szabdaltak csak apró darabokra. Próbáltam rájönni, hogy miként érzek a helyzettel kapcsolatban. Örültem, hogy nem lettem erőszak áldozata, mert ki tudja, hogy mi történt volna, ha Liam nem lép közbe. De Liam tette nem csak egy éjszakáig fog visszhangot verni a helyi klubban, hanem lehet, hogy ezen fog csámcsogni mindenki egy teljes hónapig. Lehet, hogy soha többé nem tudja majd lemosni magáról ezt a tettét.
 Csöndben tettük meg az utat Liam házáig.
 - Bejössz? - Kérdezte Liam és rám nézett. Félelmet véltem felfedezni a csokoládébarna szemeiben, mikor ránéztem.
 Kiszálltam vele és miután kinyitotta a bejárati ajtót, maga elé engedett. Bezárta maga mögött az ajtót és lerúgta magáról a cipőjét. A nagy sietségben egyikünk sem kérte ki a kabátját a ruhatárból, csak kiloholtunk az ajtón.
 Én is kibújtam a magassarkúmból, majd a konyha felé vettem az irányt. Liam kíváncsian követett.
 Kinyitottam a hűtőszekrényt és egy, a pulton heverő konyharuhába csavartam egy csomag fagyasztott borsót. Megfordultam és mögöttem állt Liam, de nem ugrottam hátra ijedtemben. Elnyúlt mellettem és felkapcsolt egy kis villanyt, amit az egyik szekrény alá rejtettek. Nem töltötte be az egész teret a fény, de legalább félhomályt varázsolt. Felnéztem az arcára és pár pillanatig csak egymás tekintetét kutattuk.
 A hideg csípte a kezemet, így inkább lenéztem az instant borogatásra.
 - Ezt tedd a kezedre. Tudom, hogy fáj - felé nyújtottam, de ahelyett, hogy érte nyúlt volna, felemelte a kezét és végig simított azon a helyen, ahol megszorított az a bunkó. Én is odanéztem és egy vörös foltot vettem észre.
 - El fog múlni - suttogtam biztatóan és felnéztem rá. Az állán megfeszült egy izom, ahogy összeszorította az állkapcsát. - Ezt rakd a kezedre - törtem meg a csendet hangosabban, mint akartam volna. - Rengetegszer csináltam már ezt Phillel. Nem is tudom, hogy mit élveztek abban, hogy összeveritek a másikat - beszéd közben lefelé néztem, és mivel Liam még mindig nem moccant, megfogtam a bal kezét és ráraktam a jeget. Felszisszent egy pillanatra, de hagyta. - Értem én, hogy meg kell védeni a becsületet, meg minden, de néha a semmiségen is felkapjátok a vizet.
 Liam finoman az állam alá nyúlt és felemelte. - Nem tetszett, ahogy bánt veled. Te nem vagy semmiség. - A hangjától végig borsózott a hátam. Az a kellemes érzés, ami tetőtől talpig végig bizserget és megmozgat benned minden sejtet.
 Lélegzet visszafojtva néztem a tekintetébe, amely elnyelt, mint egy feneketlen kút. Elfelejtettem lélegezni és megszűnt körülöttünk a világ. Végig simított a hüvelyk ujjával az arcomon én pedig félig lehunyt szemmel dörgölőztem a tenyerébe, mint egy simogatásért könyörgő kiscica.
 Mikor újra ránéztem az arcára egy féloldalas mosoly volt az arcán. Nem az a gúnyos fajta... Az elégedettség és a boldogság keveredett abban a mosolyban. Majd hirtelen, mintha letörölték volna az arcáról az érzelmeket és elkapta a kezét.
 - Mi a baj? - Kérdeztem egy kis kétségbeeséssel a hangomban, amit nem tudtam hova tenni.
 - Félsz? - Kérdezte pár perc hallgatás után és szomorúság csillant a szemében.
 - Miért félnék? - Kérdeztem elnéző mosollyal. Mikor nem válaszolt, megráztam a fejemet. - Nem félek.
 Liam kihúzta a kezét a kezemből, amivel a borogatást tartottam rajta, majd saját kezűleg tartotta a helyén azt. Ellépett tőlem és felült az egyik bárszékre.
 Furcsa volt, ahogy Liam viselkedett és nem értettem.
 - Mi a baj? - Tettem fel a kérdést újra, ahogy mellé ültem egy másik magasított székre.
 - Nem minden olyan... mint amilyennek a média leírja - mondta Liam meg-megállva ahogy kereste a megfelelő szavakat.
 - Ettől nem kell félned. Nem szoktam hinni a médiának - legyintettem mosolyogva. - Emlékszel még, hogy hol dolgozik az apám?
 Halványan elmosolyodott, majd ismét elillant a jókedve. Néztem az arcát, már amennyit ki bírtam venni a félhomályban.
 Igaz, hogy nem ismertem, de mégis közel éreztem magamhoz. Nem volt több egy srácnál, akit most borús felhők vettek körbe és nem tudtam, hogy mit csináljak.
 Harry lépett be a bejárati ajtón kopogás nélkül, mire összevont szemöldökkel kaptam felé a fejemet. Miután felkapcsolta a villanyt a folyosón, megcsillant a kezében egy kulcs. Így már értettem, hogy hogyan jutott be.
 - Helló mindenki! - Slattyogott be lazán dobálva magát és csípőre tett kézzel megállt előttünk. - Hallottam, hogy miről maradtam le - pimasz vigyor ült ki az arcára. - Kár, hogy nem szóltál előtte nekem. Bírom, mikor kibújsz a csigaházadból - lökte meg játékosan a haverja vállát. - Nati kint vár a kocsiban. Megmondtam Jacknek, hogy vigyen haza titeket - fordult felém még mindig mosolyogva.
 Még egy utolsó kétségbeesett pillantást vetettem Liamre, de nem nézett felém. A borogatást vette le a kezéről, hogy megmozgassa az izmait. Seb nem keletkezett rajta, mivel csak egyet ütött, de biztos fájt neki.
 Elbúcsúztam, felvettem a cipőm és kisétáltam a házból.

Átadó és afterparty

9. fejezet

 Miközben a partneremmel egyeztettem, hogy ki mit csinál, végig futottam a fellépők listáját. A srácok voltak a negyedikek és rögtön utánuk jött Taylor Swift is. Megegyeztünk, hogy ő fog foglalkozni azokkal, akik nem a fellépésre mennek, én pedig minden fellépővel.

 Így kísértem a színpadhoz időben a Muse-t, Robbie Williamst és Justin Timberlake-et. Először mindenkinek bemutatkoztam, megmondta, hogy mi fog történni, mi a feladatom, majd egy 10 perces "együttlét" után valószínűleg soha nem is látom őket újra. Miután JT-t a színpad alá kísértem, visszamentem az öltözőkhöz, ahol a One Direction öltözőjének az ajtaja tárva nyitva volt. Eddig csukva volt, így betessékeltem saját magam.

 - Sziasztok, srácok! - Magamra vontam a figyelmüket, és szerencsére már mind készen voltak felöltözve, belőtt séróval meg minden.
 - Úúú! - Hangzott a srácok részéről. - Nagyon csinos vagy! - Öntötte mondatba Liam.
 - Köszönöm - pirultam el egy kissé és lehajtottam a fejemet, hogy az iPadra nézzek helyettük. - 10 percetek van még, utána showtime! - Felnéztem és ekkor vettem észre, hogy valaki hiányzik. - Hol van Harold? - Kérdeztem és az arcomról lefagyott a mosoly.

 - Az előbb még itt volt - vakarták a fejüket mind. Senki sem látta, hogy merre ment, vagy hogy kivel volt. Felszívódott és ezt nagyon utáltam. Végig mentem a folyosón és minden ajtón benéztem, de nem találtam mást, mint a lelkesen készülődő következő fellépőket. A folyosó végül elkanyarodott és ott folytatódott tovább, ahol már nem minden ajtó volt nyitva. Itt voltak a gyors raktárak, ha valami véletlenül elfogyna, takarító szertár és egyéb ilyen dolgok. Az egyik ajtón benyitva egy csókolózó párt találtam, mire egy "Bocsi!" kíséretében azonnal vissza is csuktam az ajtót. Csak miután tettem néhány lépést, jutott el az agyamig is, hogy mit láttam. Az agyvizem ismét felforrt és visszaléptem az ajtóhoz. Hatalmas lendülettel benyitottam.

 - Mégsem bocsi - megragadtam Harry blézerének a nyakát és kirángattam a helyiségből. A dühtől fel sem fogtam, hogy mit hadovál nekem vagy mit próbál magyarázni. Csak húztam magam után és mikor az öltözőjükhöz értünk szembe fordultam vele. Az ajtó csukva volt, így csak Harry hallotta a szavaimat.

 Ha mesefigura lettem volna, a fejem lángolt volna, a szemem pedig vérben forgott volna.

 - Mégis mi a szart képzelsz? - Kiáltottam rá. - Nati a szart is kiveri belőled meg abból a kurvából, ha megtudja mivel mulatod az időd.
 - Félreérted! - Vágott a szavamba. - Ő csókolt meg engem és pont rosszkor nyitottál be!
 - Ezt majd Natinak magyarázd!
 - Minek magyarázzam, hiszen nem is járunk!
 - Undorodom tőled, Styles! - Belöktem az öltöző ajtaján. - Töröljétek le a rúzst a képedről és 5 perc múlva mindenki itt legyen! - Hűvös hangon közöltem velük majd egy lenéző pillantás után becsuktam az ajtót. Szóltam a partnernek, hogy Taylort ő kísérgesse majd. Mély levegőt vettem és szidtam magam, hogy engedtem magamat ennyire kiborulni. Lecsillapítottam a szívverésemet, amit a düh pumpált fel, majd végig sétáltam a folyosón a színpad végéhez és vissza. Ezalatt lejárt az 5 perc, én pedig mintha az előző jelenet meg sem történt volna kopogtam és finoman benyitottam az öltözőbe.

 - One Direction kérem kövessen a színpad alá. - A srácok szó nélkül tették, amit mondtam és végig mentünk a zsúfoltnak nem mondható folyosón. Néhány ember lézengett itt-ott mikrofonnal a kezében és interjút készítettek. A partnerem is elsétált mellettem kérdő tekintettel nézett a szemembe, de én mentem tovább. Az arcomon kedves mosollyal és hűvös eleganciával fordultam a banda felé. Sok szerencsét kívántam nekik, mint ahogy az eddigi fellépőknek is, majd elköszöntem és vissza se nézve indultam a következő emberhez.

 Mivel nem Taylort kísértem a színpadhoz, így láttam, ahogy a srácok odatették magukat és a rajongók fülsüketítő hangzavarral tombolták végig a legújabb számukat. Úgy tűnt, hogy Harry egy kicsit mindig lemaradt volna, de az előadásban semmi hiba nem volt. A többiek normálisan viselkedtek, ami azt jelenti, hogy Harry vagy még nem mondta el, hogy mi történt, vagy nem is szándékozik.
 Fellépésük után vissza lettek kísérve az asztalukhoz, de én már nem találkoztam velük a műsor végéig. Miután az utolsó 3 fellépő is végzett James Corden lezárta a gálát és a színpad elsötétült. A vendégek kifelé szállingóztak, az öltözőkben pedig összepakoltak. Leadtam az iPadot és a fülest egy szervezőnek és felkerestem Natit.
 Az iPadba merülve végezte a lezárás és közben fel se nézett. Megálltam mellette, hogy megvárjam a végét, közben pedig az aréna belseje felé néztem. Mögöttünk hallatszódott, ahogy a pincérek a poharakkal és tányérokkal csörömpölnek. Nekik még maradniuk kell, míg mindenki elhagyja az asztalokat, hogy elkezdhessék leszedni a terítékeket.
 Leültem az egyik székre, amit bárpultokhoz terveztek, így a levegőben lógott a lábam. A tömeget néztem, ahogy a kijáratnál feltorlódnak, a hírességek egymással beszélgetnek, jókat nevetnek, a nyertesek viccelődve emelgetik a trófeájukat, majd ígéreteket tesznek egy-egy régen látott ismerősnek, hogy több időt fognak egymásra szánni. Lényegében hasonlított egy osztálytalálkozóra. Egy puccos, néha kellemetlen, publikus osztálytalálkozóra...
 A tömegből aztán kivált egy fekete nadrágos, fekete bőrdzsekit viselő magas, férfias alak és a terem másik vége felé vette az irányt. Nekem nincsenek sas szemeim, így csak akkor tudtam megállapítani, hogy Liam közeledik, mikor már jó pár asztal között elszlalomozott és az aréna felééig ért. Nem zavartattam magamat és végig rajta tartottam a szememet, míg sétált. Nem sietett, nem is volt lassú, kihasználta az idejét. Szerintem egy kicsit élvezte is, hogy nincs rohanás, nem kattognak a fényképezőgépek és nem forognak a kamerák. Kicsit lazábbra engedhette magát. Arcán egy huncut mosollyal és zsebre tett kézzel állt meg a bárszék előtt, amin ültem.
 - Mr. Payne - szólítottam meg az egyik szemöldökömet felhúzva, hogy kifejezzem az értetlenségemet a jelenléte miatt.
 - Áll még az after party? - Kérdezte kicsit begörnyedve, hogy ugyan azon a szinten legyen az arca, mint az enyém.
 - Hogy a fenébe ne! - Válaszolt Nati és becsukta az iPad tokját. Rám emelte a pillantását, majd vissza Liamre, aki kiegyenesedett Nati mondatára. - 10 perc múlva mi is indulunk.
 A popsztár bólintott és még billegett egy kicsit a sarkán, majd fújt egyet és elköszönt. A távolodó alakját is szemügyre vettem és nem tudtam nem észrevenni, hogy mennyire szépen mutat a feneke ebben a fekete anyagban.
 Megráztam a fejemet és meglepődve bámultam magam elé. Eddig még nem hagytam figyelmen kívül azt az erősen ajánlott irányelvet, hogy apa ügyfeleire nem vetek szemet. Pedig volt már nem egy pár helyes pofi...
 - Minden rendben? - Kérdezte Nati kizökkentve az elmélkedésemből.
 - Persze... - felvillant előttem Harry és Taylor csókja. - Szeretnél összejönni Harryvel? - Kérdeztem félre döntve a fejemet. Nati végig nézett rajtam és kiült az arcára az értetlenség.
 - Persze hogy igen - válaszolta.
 - De még nem is ismered. - Nem emeltem fel a hangomat, nem tettem bele hangsúlyt, csak tényt közöltem.
 - Ez igaz, de vágyat keltett bennem. - Nati tett egy nőies mozdulatot, amivel felkeltette pár pincér pillantását. - Tudod, hogy hogy van ez - bizalmasan rám mosolygott.
 - Persze - elfordítottam a fejemet és a semmibe meredtem. - Talán az lenne a legjobb, ha megkeresnénk Phi.. - A bátyám a semmiből ugrott elénk és ezzel feleslegessé vált befejeznem a mondatom.
 - A limó kint vár minket és még fel kell szedni pár havert, úgyhogy húzzunk! - Phil átnyújtotta a kabátjainkat és sietősen magára kapta a sajátját.
 A limóban szórakozottan játszottam a nyakláncommal, míg megtettük az utat a klubbig, ahol a parti volt. A kis kitérővel háromnegyed órába telt. A paparazzi tömeg nagyobb volt, mint amikor a Funky Buddhába mentünk. A limó megállt és kinyitották nekünk az ajtót. Phil két haverjába karoltam, akikkel már buliztam együtt és együtt, mosolyogva vonultunk be a bejáraton. Kattogtak a gépek és villantak a vakuk, annak ellenére, hogy egyikünkről se tudták, hogy kik vagyunk. Talán Nati vagy az én arcom lehetett volna ismerős, de mivel nem Liam vagy Harry oldalán voltunk, nem tulajdoníthattak nekünk túl sok figyelmet.
 Odabent minden nagyon puccosnak nézett ki. Lehet, hogy csak a légkör miatt, és a hétköznapokban nem ilyen a benyomása, de még soha nem voltam ebben az épületben. A ruhatárban kedves, fiatal lányok vették el a kabátjainkat, és nem ült az arcukon az az elfolytott megvetés, mint a többi klubban az ilyen beosztottaknak. A kis csoportunk tovább haladt a zene irányába és megkerestük először a bárpultot.
 A mai este után kellett egy ital, hogy eldöntsem, elmondjam Natinak amit láttam, vagy nem rám tartozik. Engedtem magamat rábeszélni egy tequilára, amit az egész társaság kezdő körnek ivott, majd kaptam egy pohár pezsgőt.
 - Igyunk Phil és Adi apukájára, amiért ilyen piszok jó munkája van! - Mondta a pohár köszöntőt Phil egyik haverja, és nem tudtam elfolytani a vigyoromat. Koccintottunk, majd ugyan az, aki a köszöntőt mondta "Szerezzünk egy nőt Philnek!" felkiáltással ketté vált a csoportunk. Nati és én a pultnál maradtunk, a fiúk pedig belevetették magunkat a tömegbe.
 Natival megittunk még két pohár pezsgőt, mire elmeséltük egymásnak az egész este történéseit. Utólag megtudtam, hogy miféle vicceket mesélt a házigazda, hogy lemaradtam egy Nick Grimshaw csókról, és hogy a srácok csak egy díjat nyertek, de az is a legnagyobb díj volt.
 Irónikusan a végszóra Niall és Zayn páros vált ki a tömegből és a bárpultnak dőlve leadták a rendelésüket. Zayn körbe nézett, miközben várakoztak és észrevett minket. Niallt megbökte a könyökével, majd átfurakodott pár emberen, hogy eljusson hozzánk.
 - Sziasztok szép lányok! - Köszönt jó kedvvel Zayn és Niall egyszerre.
 - Sziasztok! - köszöntünk vissza Natival és engem elkapott a nevetés a helyzet bénaságán.
 - Gratulálunk a díjhoz! - Hagyta figyelmen kívül Nati a spicces nevetésemet.
 - Köszönjük - bólintott büszkén Niall.
 - Egyedül jöttetek? - Kérdezte Zayn.
 - Nem. Igazából a bátyám is itt van valamerre a haverjaival, de külön váltunk - magyaráztam mosolyogva, de nem akadt össze a nyelvem.
 A pultos egy tálcát tolt Zayn felé rajta rengeteg itallal.
 - Hű de jól akarjátok magatokat érezni! - Mondta Nati megeresztve egy vigyort.
 - Egy egész hadsereg van a boxunkban, akiknek visszük ezeket - húzta közelebb magához Zayn a tálcát. Közben Niall is kapott egy teli tálcát.
 - Hadsereg, mi? - Kérdeztem a piákra nézve, ami között volt feles és koktél is, valamint sima üdítő is.
 - Ha van kedvetek oda jöhettek ti is - hajolt közelebb Niall, hogy értsük amit mond a zenén keresztül is.
 - Nagyon kedves, de először táncolunk egyet! - Lehúztam a maradék pezsgőmet, majd miután Nati is a pultra rakta az üres poharát, kézen fogva bele vetettük magunkat a tömegbe.
 Különösebben nem kívántam az italt, de néha legurítottam pár pohárral. Nem szoktam magamat segg-részegre inni, mert szerintem annak semmi értelme. Mindig csak annyit iszom, hogy felszabaduljanak a gátlásaim, hogy ne legyek félénk vagy visszafogott, hanem teljesen nyugodtan tudjak táncolni a zene lüktető ritmusára. Ilyenkor nem furakszik olyan gondolat a fejembe, hogy mit csinálok, ki néz, kinek mi a véleménye.

***Liam szemszöge***
 Zayn és Niall miután hoztak innivalót beszámoltak róla, hogy látták Natit és Adit a pultnál. Még mielőtt megmozdulhattam volna, Zayn a vállamnál fogva lent tartott a kanapén és közölte, hogy a lányok a tömegbe vetették magukat egy kis táncért.
 Fogalmam sincs, hogy mi vonzott engem Adihoz, de valami nagyon megfogott benne. Nem tagadtam, hogy valami van, mert ahhoz bolondnak kéne lennem, és a fiúk már amúgy is jól ismernek. Felesleges lett volna bármit is mondanom. Viszont Adi összezavart. Egyszer úgy viselkedik, mint akit érdeklek, egyszer pedig olyan hűvös és közönyös tud maradni, hogy elbizonytalanít.
 Zayn mondatát figyelmen kívül hagyva indultam a bárpulthoz, de nem tudtam igazán, hogy minek örülnék. Ha ott találnám Adit vagy sem. Meg akartam ismerni jobban, mert valahol sejtettem, hogy azért szokott elzárkózni, mert még nem ismerjük egymást, de az ég szerelmére, kevesebb, mint 5ször találkoztunk...
 Út közben fogadtam a gratulációkat, váltottam pár kedves szót mindenkivel, aki megszólított, de végül nem találtam meg Adit.
 Mióta kiderült, hogy a másik vesém is működik, nem éreztem túl sok késztetést, hogy behozzam a lemaradást a lerészegedések terén. Sok barátomnál végig asszisztáltam a folyamatot, és nem láttam értelmét, hogy tönkre tegyem azt, amit csak most kaptam vissza... Technikailag...
 A pulra támaszkodtam a könyökömmel és a táncoló tömeget néztem. Próbáltam rendezni a gondolataimat és rájönni, hogy mit akarok. Lehet, hogy egy csendesebb helyen ez jobban ment volna, de az átadón már legurítottunk két pohár pezsgőt, ami lassan kezdte kiváltani a kellemes hatását, amit még becsiccsentésnek sem neveznék. Csak egy jó hangulatot adott.
 - Ezek a nők! - Szólalt meg mellettem egy nálamnál egy-két évvel idősebb srác.
 - Nekem mondod? - Ránéztem, de nem volt ismerős az arca.
 - Néha igazán lehetnének egyenesek, hogy mit akarnak. Nem vagyunk gondolat olvasók, hogy kitaláljuk mit akarnak. - A srác bedobott egy felest, majd egy keserű képpel fordult vissza a tömeg felé.
 - Valami komoly a probléma? - Kérdeztem, mielőtt bele kortyoltam volna az alkoholmentes italomba.
 - Csak már kételkedem, hogy megéri-e egyáltalán a lefutott köröket újra kezdeni. - Ezúttal sört rendelt magának, mikor a pultosnak intett.
 - Egy bizonyos mennyiség még oké, de ha már nem látod értelmét, lehet, hogy ideje új után nézni - osztottam meg vele a véleményemet.
 - De ha annyira kell nekem... - búskomoran a földre bámult, mire megveregettem a vállát.
 - Phiiiil! - Adi kirobbant a tömegből és a srác nyakába karolt. Meglepődtem a közvetlen gesztuson, és a szívem mélyén valahol én is arra vágytam, hogy így viszonyuljon hozzám. - Dave mondta, hogy itt lógatod az orrodat valami Georgina miatt...
 Adi felém se nézett és szerintem észre sem vette, hogy én is ott vagyok. A mozdulatai kicsit suták voltak, ami arra engedett következtetni, hogy már benne is van egy kis alkohol.
 - Tudod, hogy sok hal van a tengerben. - Adi a két keze közé fogta Phil arcát és felemelte, hogy a szemébe tudjon nézni. - Majd találsz valaki mást, aki xBoxozik veled.
 Phil arcán megjelent egy mosoly, és megpuszilta Adi arcát.
 - Erről van szó, haver - fordult felém Phil és egy kézzel megölelte Adit, aki vissza ölelte. Szúrt a szívem környéke, pedig nem kellett volna. - Ő az én kis hugicám, aki tudja, hogy mit kell mondani.
 Visszaköptem az italomat a pohárba, amit éppen kortyolni készültem, és a két ember között jártattam a szememet. Adi a pillái alól nézett rám és próbált kiszabadulni Phil öleléséből.
 - Phiiil. - Nyújtotta el a bátya nevét. - Nem is mondtad, hogy ismered Liamet.
 - Kit? - Kérdezte Phil lenézve a húgára.
 - Liam Payne-t! - Mutatott felém Adi. - Tudod, a One Direction tagja.
 Phil rám nézett és én visszanéztem rá. Csodálkozás ült ki az arcára, majd a kezét nyújtotta.
 - Örvendek a szerencsének - kezet ráztunk, majd Adi felél fordult. - Szóval ő érte van oda Nati?
 - Ne légy buta! - Nevetett fel Adi. - Az Harry! Majd bemutatlak neki is. - Adi szemei csillogtak jókedvében, én meg nem tudtam betelni a látvánnyal.
 - Nincs kedved táncolni? - Kérdeztem Aditól hirtelen ötlettől vezérelve. Amint a mondat elhagyta a számat, ráharaptam a nyelvemre.
 Adi zavartan pillantott felém, majd vissza Philre. - De be akartam mutatni Harrynek.
 - Majd máskor. - Phil megpaskolta Adi kezét, majd rám nézett. - Tied a pálya, haver.
 Felálltam a bárszékről és az italomat a pultra tettem. Kinyújtottam Adi felé a kezemet és rámosolyogtam. Nem gondolkodtam, hanem csak az ösztöneimre hagyatkoztam. Mentem a hormonjaim után és nem akartam megállni.

2. díj

Köszönet Butterfly Girl-nek! :)
1. Ha megkaptad ezt a díjat készíts róla bejegyzést és tedd ki a fent látható képet!
2. Őszintén kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 személynek kell tovább adnod!
4. Ezt egytől-egyig át kell másolnod a lapodra, kivéve a kérdéseket!
5. A díjat visszafelé nem lehet adni!

Kérdések hozzám:
1. Mi az eredeti neved? B.
2. Milyen iskolába jársz (általános, gimi, stb.. ) Képzésre járok.
3. Voltál már nagyon mélyponton az életedben?  Voltam.
4. Szoktál venni magazinokat ? Szoktam.
5. Melyik híres emberrel akarsz legszívesebben találkozni? Már találkoztam híres emberrel, de nem akkora szám, mint ahogy a legtöbben gondolják. Inkább nem találkoznék a kedvenceimmel, mert még elrontanák a képet, ami bennem él róluk.

Mint ismertek, megszegem a szabályokat és nem teszek fel kérdéseket, nem küldöm tovább. De azért köszi, hogy gondoltál rám! :)

BRIT

Amúgy tisztában vagyok vele, hogy az eredeti BRIT 2013 Szerdán került megrendezésre, de ez a történet csak kitaláció, drágaságaim! :) Xx

8. fejezet

 Nati szavai álmomban visszatértek és nem hagytak aludni. Arra nem emlékeztem, hogy mit álmodtam, de amikor felébredtem kapkodtam a levegőt és a párnáim le voltak túrva a földre.

 Megvártam, hogy a szívverésem lecsillapodjon, majd leporoltam a párnákat és visszafeküdtem aludni. Ezután már nem volt semmi álmom, de mikor reggel felébredtem bennem volt a rossz érzés, hogy Liam talán tényleg akart valamit, de én elkergettem.

 A reggeli teámat kavargattam, mikor még mindig ezen agyaltam, majd a pultba vertem a fejem.

 Phil mosolyogva nézte a szenvedésemet és jókat derült a kitöréseimen.

 - Meg ne szólalj! - Szóltam rá, mire elhúzta a láthatatlan cipzárt a szája előtt.

 A hét hátralevő részében nem találkoztunk a banda egyetlen tagjával sem. Apámat is egyre kevesebbet láttam, mert a BRIT szervezője mindent újra és újra leellenőriztetett. Mikor megvolt az ellenőrzéssel, akkor a One Direction menedzsere kereste. Csak aludni járt haza, és ez már megszokott volt. Minden eseménynek megvan a hajtási időszaka. Először leszervezik az időpontot, a pénz foglalónak érkezik, majd benyújtják a technikai szükségletüket, majd a személyzet szükségletét, a sztárok igényeit, meg ilyesmiket. Igazából sosem tudtam megjegyezni, hogy mennyi mindent kell jóváhagyni, miből kell alkudni vagy hogy milyen jogszabályokat kell betartani. Én csak azt tudtam, hogy hogyan lehet az arénát legjobban kihasználni, hol vannak a szakraktárak és hogy hol vannak a színpad kapcsolói. Imádtam a reflektorokkal játszani és azt is tudtam, hogy merre van az UV-lámpa raktár. Mikor Natival unatkoztunk, volt hogy oda zártuk be magunkat és jókat játszottunk a neon színű ruháinkkal vagy ha éppen fehér volt rajtunk. Egyszer fluoreszkáló festékkel rajzoltuk tele azt a falat, amihez ott hozzáfértünk. Apa nem volt ránk mérges, de azért a lelkünkre kötötte, hogy soha többé nem hajtunk végre változtatást az aréna területén az engedélye nélkül. És elvette az összes festékünket is.

 Pénteken suli után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk vásárolni. Natinak nem mondtam el, de bocsánatot akartam kérni Liamtől. Nem tettem semmi rosszat, és ő értett félre, mégis.. Valahogy ezt éreztem helyesnek.

 A BRIT-re olyan ruhát akartunk, amit még nem hordtunk, így el kellett mennünk vásárolni London belvárosába a suli végeztével. Nem mintha nem lett volna ínyünkre egy kis vásárolgatás.

 Nati először egy neonzöldes-sárgás ruhát próbált fel.

 - Ööö.... - néztem végig a ruhán, ami a térdéig ért. - Lehet, hogy egy kicsit túlságosan hivalkodó.

 - Gondolod? - Kérdezte a tükör előtt forogva. Bólogattam, mire visszament egy másikat felpróbálni. Kijött egy pink rózsaszínben.

 - Ugh... - A szemem elé raktam a kezemet.

 - Nem is annyira rossz! - Szólt rám, mire hitetlenkedő pillantást vetettem rá kikukucskálva a kezem mögül.

 - Túl egyszerű! - Egy halvány lila ruha. - Inkább a strandra. - Ombre stílussal változott a fehér feketébe a ruha tetejétől az aljáig. - Ezt próbáltad fel az előbb lilában! - Néztem végig a halványkék ruhán.

 - Reméltem, hogy nem veszed észre - sóhajtott lemondóan Nati.

 - Ez libafos színű? - Kérdeztem egy zöld ruhánál. - Semmi csipke!

 - De ez egy Valentino! - Fakadt ki hitetlenkedve.

 - Úgy nézek ki mint Cupido? - Visszaküldtem a próbafülkébe.

 2 óra keresgélés után ő is és én is megtaláltuk a megfelelő ruhát, majd újabb egy óra cipő és kiegészítő vásárlás következett. Elfáradtunk a sok párosítással és egyeztetéssel, meg a mászkálásban.

 A ruhákat és a szatyrokat a kocsim hátsó ülésére pakoltuk, majd hazamentünk hozzám. Tartottunk egy szépítő estet. Szombaton a legszebb formánkban akartunk megjelenni a díjátadón. Radírozó tusfürdővel fürödtünk, majd az arcunkat is leradíroztuk, feltettünk egy-egy arcpakolást, és míg az fent volt megcsináltuk a körmünket. Mind a kettőnk nagyon utálja, ha más csinálja meg, így feltettünk valami háttérzenét és csajos beszélgetéssel, éneklés közben megcsináltuk magunknak. Manikűr, pedikűr, testápolás, arcápolás és hajnalban mentünk aludni. Imádom az ilyen esteket. És mivel Nati elég gyakran nálunk alszik, szépen minden héten megtartjuk az ilyen csajos esteket. Közben viszont nem mindenki által ismert popzenéket hallgatunk, mint a legtöbb korunkbeli tenné, hanem feltörekvő zenészek számait, akiket leginkább a YouTube-ról ismerünk.

 Mikor Phil benyitott, akkor is Hoodie Allen - Fame is for Asses számát rappeltük.

 - Éjfél van. Nem akartok aludni? - Kérdezte Phil, mikor véget ért a versszak.

 - Még hátra van pár szám - rázta a fejét Nati.

 - Majd szóljatok, ha a koncertetekre el is fog menni valaki! - Röhögve csukta be az ajtót maga mögött, amin két párna puffant.

 Szombaton 10 óra körül keltünk és minden rendben volt. Phil nem osont be este, hogy alkoholos filccel összefirkálja az arcunkat, mint ahogy azt néha megtette. Megreggeliztünk, majd leültünk tv-t nézni. Nem volt semmi dolgunk kettőig és nem is akartunk semmit sem csinálni, mert félő volt, hogy elfelejtünk időben elkezdeni készülődni.

 - Phil! - Kiabáltam ki neki a kanapéról.

 - Na? - Jött be az ajtón. 

 - Hozol valakit? - Kérdeztem a fejemet hátra döntve a háttámlára.

 - Nem. Csak három jegyet kaptunk - rázta a fejét.

 - De akarnál hozni valakit? - Kérdezte Nati.

 - Majd csak az afterpartyra pár havert.

 - Akkor telefonálj nekik, hogy csípjék ki magukat.

 - Már megbeszéltem velük, hogy odafelé menet felvesszük őket a limóval. Így simán be fogják őket engedni.

 - Oké.

Phil visszament csinálni, amit eddig csinált, mi pedig folytattuk a punnyadást. Legnagyobb örömömre rábukkantam egy Lilo és Stitch rajzfilmre.

 Csöngettek, én pedig nem mozdultam. Phil se jelentkezett, hogy kinyissa az ajtót, így Nati kelt fel a kanapéról.

 - Majd én kinyitom - indult az ajtó felé. - Annak ellenére, hogy nem én lakom itt!

 - Ühm - totál nem figyeltem rá. Minden figyelmemet a rajzfilm kötötte le. Kicsit álmos voltam, és ez a rajzfilm volt a kedvencem.

 - Sziasztok, hát ti? - Köszönt Harrynek és Liamnek Nati meglepetten. Harry széles mosolyt küldött a barátnőm felé, Liam pedig zsebre tett kézzel álldogált. Látszott rajta, hogy nem érzi magát kényelmesen.

 - Csak jöttünk megkérdezni, hogy jöttök-e ma este a díjátadóra - beszélt Harry, míg Liam feltűnően nem kapcsolódott be a beszélgetésbe. Ennek ellenére bekukucskált Nati mögé, hogy lát-e valamit.

 - Persze, hogy megyünk - bólintott Nati viszonozva a hatalmas mosolyt. - Gyertek be. Gondolom egy kávéra még van idő.

 Harry egyből belépett az ajtón, Liam pedig követte őt fejét lehajtva.

 - Adi a nappaliban van. Lilo és Stitchet néz, ami mellől nem lehet kirobbantani, míg véget nem ér - intett a nappali ajtaja felé Nati, és közben Liamre nézett. Harryvel a konyhába mentek, Liam pedig habozott pár percig, majd lerúgta a cipőjét és bejött a nappaliba. Megállt a kanapé mellett eldönteni, hogy hova üljön le, majd végül mellém ült.

 - Szia - köszönt a tévét nézve.

 - Ühüm. - Tovább néztem a mesét. Nem kapcsoltam ki teljesen, tudtam, hogy ott van, csak furcsa volt. Még sosem kaptak rajta, hogy a kedvenc mesémet nézzem, főleg nem egy srác. Phil és Nati tudták, hogy ha erről a rajzfilmről van szó, bármi jöhet.

 Egy kis agyalás után sem tudtam, hogy mit mondhatnék neki, így inkább tettekhez folyamodtam. Liam karja a háttámlán pihent, így közelebb húzódtam hozzá, felhúztam a térdeimet és a fejemet a vállára hajtottam. Úgy néztem tovább a tévét. Átölelte a vállamat, én pedig megkínáltam gumicukorral, amit eddig az ölemben tartottam.

 Mikor Harry és Nati besétáltak, éppen véget ért a rajzfilm.

 - Mennünk kell. Köszönöm a kávét. - Harry puszit nyomott Nati arcára, mi pedig Liammel egyszerre álltunk fel. Maga elé engedett egy félmosoly kíséretében.

 Kikísértük őket az ajtóig, elköszöntünk tőlük, hogy néhány óra múlva az O2-ban találkozunk, majd becsuktuk az ajtót.

 - Liammel bújócskázunk a kanapén? - Kérdezte Nati vigyorogva és a szemöldökét húzogatva.

 - Harryvel iszogatunk a konyhában? - Kérdeztem vissza.

 Mind a ketten elnevettük magunkat, majd felszaladtunk a lépcsőn, hogy elkezdjünk készülődni. Lezuhanyoztunk még egyszer utoljára, majd jött a smink, haj és az öltözés. Miután elkészültünk, Phil csatlakozott hozzánk és taxival elmentünk az arénáig. Hatalmas tömeg volt a környéken, és egy bizonyos ponton tovább csak ellenőrzés után engedték a kocsikat. A rajongói tömeg mindenhova kiterjedt. A hangzavar szinte fülsüketítő volt, ahogy megláttak egy sztárt a vörös szőnyegen. A taxival az épület mögé fuvaroztattuk magunkat, ahonnan gyalog mentünk a parkolóházba. Mivel nem kellett végig sétálnunk a vörös szőnyegen, rajtunk volt kabát, ami eltakarta a ruhánkat, így csak úgy tűnt, mintha Phil üzletember lett volna, mi pedig titkárnők vagy asszisztensek, akik egy munkanap után csak a kocsijukért jöttek. A parkolóház legalsó szintjére mentünk, és egy ajtón keresztül végig sétáltunk egy hosszú folyosón, ami az O2-be vitt. Úgy tűnt, mintha egy akciófilmben lettünk volna, de mi csak unottan tettük meg a távot, vagy ezredjére életünkben. Megvannak a biztonsági bejáratok az arénába és szerencsére mi ismertük őket. Így nem kellett végig verekednünk magunkat azon a rengeteg emberen, meg magyarázkodni a biztonságiaknak, akiket nem ismertünk. Tudtuk, hogy az ismerőseink merre vannak beosztva, így választottunk útvonalat a bejutáshoz. Persze semmi sem ment stikában, apa tudott róla, hogy merről érkezünk és megkaptuk hozzá a mágneskártyákat is az ajtókhoz. Mindenhol kamera és érzékelő volt, hogy ha egy idegen próbálkozik azzal, amit mi csináltunk, időben észrevegyék.

 A kabátjainkat apa irodájába letettük, majd a belépőjegyeinkkel elfoglaltuk a helyeinket. Az arénában rengeteg kör alakú asztalt állítottak fel a sztárvendégek részére és egyéb nagy embernek. Az asztalok között nagyszerűen lehetett közlekedni és a pincérek is tették a dolgukat rendesen. Az ülés rendet sajnos nem volt alkalmam elcsenni aputól, így nem tudtam, hogy ki merre lesz. Azért odaköszöntünk néhány ismerős arcnak, akik a szervezéssel és az irányítással voltak elfoglalva.

 - Szerintem itt lesz Eleanor is - mászott a fülembe Nati hangja a zsivajon át. - Danielle x-factor turnén van, Perrie pedig Little Mix koncerten.

 - Hogy jön ide Danielle? - Kérdeztem értetlenül.

 - Hát nem tudom, csak mondtam - vágott fancsali képet Nati.

 - Arról van szó, hogy Taylor Swift is itt lesz? - Kérdeztem a teremben körül nézve.

 Natinak nem kellett semmit se mondania, az arckifejezése elárulta, hogy mit érez. Ha egy kiszemelt exje jelen van egy nagyszabású eseményen, persze, hogy görcs van a gyomrodban.

 - Gyertek, tudom hol van apu! - Szakította félbe Phil a kis lányos csevejünket, és elnavigált az egyre nagyobb tömegen keresztül. Voltak, akik már végig vonultak a vörös szőnyegen, így az asztalok kezdtek megtelni.

 - Sajnálom lányok, de ma is dolgoznotok kell - vágott a közepébe apa.

 - Remek - sóhajtott lemondóan Nati.

 - Történt valami? - Kérdeztem apu ideges arcát vizsgálva.

 - Csak a szokásos - legyintett. - Már elintéztük.

 - Bomba vagy rajongó? - Kérdezte Phil.

 - Mindkettő - köszörülte meg apu a torkát.

 - Nagyszerű - fordítottam az ég felé a tekintetemet. - Mit kell tennünk?

 - Nati a pincéreknél lesz, Phil a világításnál, te pedig a sztároknak fogysz szólni, hogy mikor kell színpadra lépniük.

 Bólintottunk, majd mind a hárman kaptunk bluetoothst az egyik fülünkre és egy iPadot, amin a teendők és időpontok voltak. Egy gyötrődő pillantást vetve egymásra szétváltak az útjaink és felkerestük a kirendelt pozíciónkat.

 - Mezítláb fogok afterpartizni - dohogott a fülembe Nati, ami nevetésre késztetett.

Utóhatás

7. fejezet

 A vendégszobában nem igazán volt mit összepakolni tekintve, hogy csak a tegnap esti ruhánkat kellett a kezünkbe venni, de azért én bezártam az ajtót és Natit nem engedtem ki.

 - Mi volt a fürdőszobában? - Kérdeztem suttogva és gyanakodva végignéztem rajta.

 - Semmi, hisz ismersz - vont vállat és szembe állt velem.

 - Holnap már így is lesz pár cikk rólunk - lenéztem Liam kölcsön-ruháira. - Főleg hogy ezekben feszítünk.

 - Ne légy már ennyire paranoiás! - suttogta ingerülten.

 - Tudom, hogy Harry nőfaló, te pedig pasifaló vagy, de nem akarom, hogy neked bajod esne ebből az egészből - keresztbe fontam a karjaimat magam előtt.

 - Te beszélsz?! Majdhogynem kézen fogva sétáltatok le az emeletről Liammel!!!

 - Jaj, hagyd már! Nem volt köztünk semmi sem. Ti bezzeg együtt fürödtetek! - Nati megforgatta a szemeit. - Én értem, hogy imádod mutogatni magad és nem vagy önbizalom hiányos, de most olyan dologba csöppentünk, amiben még nem volt részünk. Oda kell figyelnünk minden mozdulatunkra. Főleg hogyha elhagyjuk majd a házat.

 - Ezt én is tudom. Adi nem vagyok annyira hülye, mint amennyire tettetni szoktam magam!

 - Ó, tudom én azt! - Villantottam rá egy vigyort. - Legalább bejön neked? - Kérdeztem pár perc habozás után.

 - Tetszenek a fürtjei - vont vállat. - De még nem ismertem meg igazán - kaptam egy féloldalas mosolyt. - És Liam?

 - Mi van vele? - Kérdeztem leengedve a kezeimet magam mellé.

 - Tetszik, nem? - Vonogatta a szemöldökét.

 - Persze hogy tetszik! - Emeltem az ég felé a tekintetemet. - De ezzel nem én vagyok az egyetlen ezen a bolygón.

 - Harry elcsiripelte, hogy neki is bejössz - vonogatta még mindig a szemöldökét a barátnőm.

 - Kuss már! - Felkaptam a ruháimat és nagy lendülettel kinyitottam az ajtót. Meglepetésemre Harry és Liam ott álltak előtte.

 - Hallgatózunk, hallgatózunk? - Kérdeztem felhúzva a szemöldökömet.

*** Pár perccel korábban***

Liam szemszöge

Miután visszamentünk a földszintre csak annyit hallottam, hogy becsapódik az ajtó Adi és Nati mögött a vendégszobában.

 - Ember, ezek a nők! - Csóválta a fejét Harry.

 - Mégis mihez kell zárt ajtó mögé bújni? - Kérdeztem összeráncolt szemöldökkel az ajtót nézve.

 - Szexi fehérneműben párna csatázni - vigyorodott el kajánul.

 - Az én cuccaim vannak rajtuk. És azok között nem szerepelt szexi fehérnemű - néztem rosszallóan perverz barátomra.

 - Meztelen párna csata, még jobb! - Kacsintott Harry.

 - Csajos beszélgetést lehet folytatni előttünk is - fordultam a kávéfőző felé és elővettem két kávés csészét az italnak.

 - Nati biztos beavatja Adit, hogy tetszik neked - mondta nemtörődöm hangsúllyal Harry és leült az egyik székre az étkező asztalnál.

 - Hogy mi? - Esett ki a kezemből az egyik csésze, majd hangosan ketté tőrt a padlón. Pár szitokszó kíséretében feltakarítottam a szilánkokat.

 - Ugyan már. Dani óta nem sürgölődtél ennyit egy csaj körül - jegyezte meg a mélyenszántó felfedezését Harry.

 - Sürgölődtem?! - A szívverésem megugrott és görcsbe rándult a gyomrom. - Én nem..

 - Engedted, hogy a fenti fürdőt használja. - Harry higgadt maradt. - Haver, még Zaynnek se engeded meg, hogy ott tükörbe nézzen.

 Pár percig csak mereven néztem és gondolatok milliói cikáztak át az agyamon. - És Nati mit mondott?

 - Szerinted volt ideje, hogy mondjon valamit? - Kérdezett vissza az arcára visszatért kaján vigyor kíséretében. - De kihallgathatjuk őket.

 Harry és én rátapasztottuk a fülünket az ajtóra.

 - Suttognak - állapítottam meg. - Semmit sem hallok.

 - Ssss! - Intett le Harry. - Azt hiszem éppen... - de nem tudta befejezni, mert Adi kinyitotta az ajtót.

Adi szemszöge

 - És hallottatok valami érdekeset? - Kérdeztem nyugalmat erőltetve magamra, de a szívem csak úgy kalapált.

 - Hát mivel suttogtatok, nem nagyon lehetett hallani, hogy mi van, meg amúgy is csak most kezdtük - vont vállat Harry lezserül.

 Szúrós szemmel néztem rá, de nem tört meg a pillantásom súlya alatt.

 - Gyertek, hazaviszünk benneteket - kapta elő a kocsikulcsait Liam.

 Szerencsére Phil felvette a telefonját, és az is kiderült, hogy otthon van, így nem futottunk felesleges köröket.

 - Kösz mindent! - Nyomtam egy puszit Liam arcára futólag és kinyitottam az anyós ülés ajtaját, hogy kiszálljak.

 - Jó móka volt! - Nati szájra puszival köszönt el Harrytől, és kiszállt a hátsó ajtón.

 - Sziasztok! - Köszöntünk el egyszerre és becsaptuk az ajtókat.

 Vissza se néztünk és egyenesen bementünk az ajtón, amit Phil kinyitott előttünk.

 - Na jó volt a buli? - Kérdezte, miközben elhaladtunk előtte.

 - Aha - válaszoltuk kórusban.

 Becsukta mögöttünk az ajtót és mind a nappaliba vonultunk.

 - Figyelj, bármit is hallasz vagy látsz mostanában az újságban, ne hidd el! - Fordult a bátyám felé Nati.

 - Úúú! Ilyen jó lett a buli? - Kérdezte vigyorogva Phil.

 - Nem erről van szó - ráztam meg a fejemet. - Az előbb fuvarozott haza minket Liam Payne és Harry Styles. Nem hiszem, hogy ez elkerülte volna a média figyelmét.

 - És hétvégén lesz a BRIT - szúrta közbe Phil.

 - Tényleg? - Kérdeztem meglepődve. - Már el is felejtettem.

 - Apu szerint most nem lesz ránk szükség, de még semmi sem biztos. - Phil leült a kanapéra és bekapcsolta a tévét valami sport csatornára. - Azért jegyünk van - villantott ránk egy vigyort majd a meccsre fordította a figyelmét.

 Másnap tesztet írtunk egy tantárgyból, így hazavittem Natit, és én is felkészültem az anyagból. Az internet közelébe sem mentem, mert nem voltam biztos benne, hogy lesz-e rólunk cikk, vagy sem. Tegnap este a fiúkkal buliztunk és együtt is távoztunk, de a szórakozó helyre elvileg nem juthattak be újságírók. Elvileg. De ezt könnyen ki lehet játszani... Aztán meg honnan tudjuk, hogy egy unatkozó paparazzi nem éppen Liam háza előtt tengette-e unalmas óráit. Inkább a tanulmányaim felé fordítottam a figyelmemet. Végül azon kaptam magam, hogy Liam pulcsiját szagolgatom. Intenzív volt és valahogy tetszett a gondolat, hogy az egész testemet Liam-illat lengi körbe...

 - Wuhuuuu! - Nati a feje fölött lengetve az újságot rohangált körbe-körbe a házban. A konyhából a nappaliba, a nappaliból ki a folyosóra, onnan vissza az étkezőbe, és a konyhán keresztül folytatta az útját.

 - Betéptél vagy mi van? - Kérdezte Phil hunyorogva álmos szemeivel és a reggeli csésze kávéját tartotta a kezében.

 - Benne vagyunk az újságban - dörmögtem álmosan és tejet öntöttem a gabonapelyhemre.

 - Mi? - Kérdezte álmosan Phil.

 - Nati Harry barátnőjeként szerepel az újságban. Engem pedig Liam kiszemeltjeként említenek meg - dörmögtem tovább fel se nézve a tálamból.

 - Harry barátnőjeként? - Kérdezte Nati felé sandítva.

 - Pont lekapták, hogy szájra-puszival köszönt el tőle - vontam meg a vállamat.

 - A legtöbb sráctól szájra-puszival köszön el - jegyezte meg Phil.

 Csak vállat vontam és folytattam a reggelimet. Nati pár kör után lehuppant közénk az étkező asztalhoz és pihegve legyezte magát az újsággal.

 - Szerintem örül neki - jegyeztem meg a vigyorgó arcára nézve, majd befejeztem a reggelimet és felmentem fogat mosni.

 - És képzeld el, hogy mennyi lehetőség tárulkozik így ki előttünk! - Lelkendezett Nati még mindig, mikor leparkoltam a kocsit a suli parkolójában. Egész úton csak erről járt a szája.

 - Most basszalak pofán vagy ráér később is? - Kérdeztem behúzva a kéziféket és ránéztem. Nati abbahagyta a vigyorgást. - Attól, hogy benne voltunk az újságban, még nem változik meg a világ. A legtöbb ember, aki nem ismer minket azt gondolja, hogy csak figyelmet akarunk szerezni és pénzéhes kurvák vagyunk - Nati nyikkant egyet a kemény szavaim hallatán. - Akik meg ismernek minket tudják, hogy mi a szitu. Ne várd, hogy a cikk miatt Harry egy gyűrűs dobozzal térdel eléd és veled lesz az idők végezetéig. Valami barom unatkozott a szerkesztőségben, miután egy másik barom befutott a képekkel.

 - Miért vagy ennyire pesszimista? - Kérdezte normál hangon Nati, miközben a hátsó ülésről előre vettem a táskámat és a füzeteimet.

 - Nem pesszimista, hanem reális - mondtam és kiszálltam a kocsiból. Miután Nati is kiszállt bezártam a kocsit és a suliba belépve már várt ránk Rachel és a dráma kedvéért maga előtt tartotta az újságot szétnyitva, mintha éppen olvasná.

 - Ne próbálkozz, a szavak nem fogják magukat felolvasni - jegyeztem meg.

 - Úgy látszik valaki figyelemre éhes - engedte le az újságot és elengedte a füle mellett a megjegyzésemet.

 - Igen. Belőled ki is nézem, hogy hiszel a bulvárlapokban lévő képeknek - nézett végig rajta Nati.

 - Biztos szabadnapos volt a kidobó vagy csak jótékonyságból engedtek be benneteket az FB-be - mondta lenéző pillantást vetve mind a kettőnkre. - És a srácok nagyon részegeknek kellett lenniük, hogy veletek kössenek ki az este végére.

 - Ú! - Tettettem ijedtséget. - Akkor biztos nem tudod, hogy Liam kora-születése miatt vigyáznia kellett az egyetlen veséjére, így soha nem ivott.

 - Várj csak! - Kapta ki Nati Rachel kezéből az újságot és végignézte a képeket, amik a Funky Buddha előtt  készültek, mikor megérkeztünk, és amikor Liam kocsijából kiszálltunk. - Hmm... Most vagy kiphotoshoppolták a randa fejedet, vagy... - úgy tett, mintha nagyon elgondolkozna. - Ja igen, még be sem jutottál a Funky Buddhába!

 Rachel gyilkos tekintettel meredt Natira, de az alattvalói elrángatták.

 - Istenem... - forgattam meg a szemeimet, majd Natival órára mentünk.

A suli végeztével Liam várt ránk a parkolóban. Az én kocsim mellett parkolt és a sajátjának dőlve várakozott zsebre tett kézzel. Az ajtón kilépve meglepetésemben földbe gyökerezett a lábam.

 - Liam! - Nati magasba emelte a kezét és intett neki. Liam a hang irányába fordította a figyelmét és miután észre vett minket féloldalas mosoly jelent meg az arcán.

 Lassú léptekkel követtem hiperaktív barátnőmet. Egyszerre akartam odarohanni és elfutni innen messzire. Apa munkája révén megtanultam, hogy vigyázni kell az emberekkel, főleg azokkal, akikre a média odafigyel. Liam világsztár volt és olyan közvetlenül viselkedik, hogy az akár félreérthető is lehet. Lehet, hogy mindenkivel ilyen és ha bedőlök neki csak egy leszek a sok közül. Vagy lehet, hogy nem...

 Nati bővel előbb odaért, mint én, de azért a hangját így is folyamatosan hallottam. Amikor izgatott hadarni kezd és idegesítően csipogni néha... Miután üdvözölte és elfecsegtek pár semleges témáról, szóba hozta Harryt is, a bulit, majd az újságot is.

 - Pont erről lenne szó - vágott közbe Liam, mikor Nati levegő-szünetet tartott. - A telefonszámotok nincs meg, és tudni akartuk, hogy nem okozott gondot nektek a bulvár. - A szemembe nézett, miután egy méterre tőlük megálltam.

 - Semmi gond - vontam vállat. - Viszont a cuccaid nincsenek nálam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar viszont látunk téged.

 Persze eszem ágában sem volt még ilyen hamar visszaadni neki a fincsi pulcsiját.

 - Nem is kell. Mármint nem mintha ruha hiányban szenvednék. - Idegesen elkapta a szemét rólam és a suli épületére nézett, amit egy régi bérházból alakítottak át.

 - Persze Rachel hozta a formáját.. - forgatta a szemét Nati.

 - Nati! - Szóltam rá, de már kijött a száján.

 - Rachel? - Kérdezett vissza Liam.

 - Csak egy beképzelt csaj. Nem nagy cucc - vontam vállat.

 Gyanakodva nézett rám, majd Natira.

 - Csak apuci pénzéből él és nem vagyunk jóba. Ott rúg belénk, ahol csak tud - fecsegett Nati.

 - Tényleg semmi - emeltem meg kicsit a hangomat. - De gondolom neked amúgy is menned kell. A BRIT a hétvégén lesz és a rákövetkező pár napban lesz az országos turnétok nyitó koncertje.

 Látszott Liamen, hogy nem szívesen menne a próbára, de végül bólintott.

 - Ti is jöttök? - Kérdezte Liam.

 - A turnét nyitó koncertre? - Kérdezte összeráncolt szemöldökkel Nati.

 - Meg a BRIT-re - bólintott újra Liam.

 - A BRIT-en biztos, hogy ott leszünk - válaszoltam, miközben a kocsim felé indultam.

 - Akkor... Ott találkozunk. - Liam nem volt olyan jó kedvű, mint amilyen tegnap volt. De gondolom elég stresszes a készülődés.

 - Szia Liam! - Köszönt el fülig érő mosollyal Nati.

 - Szia! - Köszöntem el én is.

 Miután Liam beszállt a kocsijába és elhajtott Nati arcára ördögi maszk került. - Mi a franc van veled?

 - Mi a francról beszélsz? - Kérdeztem a hangját utánozva.

 - Liam azért jött, mert látni akart téged.

 Beszálltunk a kocsiba.

 - Azért jött, mert benne voltunk az újságban.

 - Az ég szerelmére, ő egy sztár! Egy telefonhívás és megvan neki a számunk! - Nati beszéd közben a kezeivel is gesztikulált.

 - Ne szállj el a felhők felé... - dünnyögtem kihajtva a parkolóból.

 - Adi! - Sipította Nati. - Komolyan nem vetted észre a zavarodottságot az arcán, mikor olyan hűvösen beszéltél vele?! Utána meg le is hangolódott miattad!!! Ha normálisan beszéltél volna...

 - Normálisan beszéltem! - Vágtam közbe.

 - NEM! - Csattant fel a heves természetű barátnőm. - Adtad a jégkirálynőt és most azt hiszi, hogy semmi esélye sincs nálad!

 Csak a szemeimet forgattam, de a fülembe ültette a bogarat.