2. díj

Köszönet Butterfly Girl-nek! :)
1. Ha megkaptad ezt a díjat készíts róla bejegyzést és tedd ki a fent látható képet!
2. Őszintén kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 személynek kell tovább adnod!
4. Ezt egytől-egyig át kell másolnod a lapodra, kivéve a kérdéseket!
5. A díjat visszafelé nem lehet adni!

Kérdések hozzám:
1. Mi az eredeti neved? B.
2. Milyen iskolába jársz (általános, gimi, stb.. ) Képzésre járok.
3. Voltál már nagyon mélyponton az életedben?  Voltam.
4. Szoktál venni magazinokat ? Szoktam.
5. Melyik híres emberrel akarsz legszívesebben találkozni? Már találkoztam híres emberrel, de nem akkora szám, mint ahogy a legtöbben gondolják. Inkább nem találkoznék a kedvenceimmel, mert még elrontanák a képet, ami bennem él róluk.

Mint ismertek, megszegem a szabályokat és nem teszek fel kérdéseket, nem küldöm tovább. De azért köszi, hogy gondoltál rám! :)

BRIT

Amúgy tisztában vagyok vele, hogy az eredeti BRIT 2013 Szerdán került megrendezésre, de ez a történet csak kitaláció, drágaságaim! :) Xx

8. fejezet

 Nati szavai álmomban visszatértek és nem hagytak aludni. Arra nem emlékeztem, hogy mit álmodtam, de amikor felébredtem kapkodtam a levegőt és a párnáim le voltak túrva a földre.

 Megvártam, hogy a szívverésem lecsillapodjon, majd leporoltam a párnákat és visszafeküdtem aludni. Ezután már nem volt semmi álmom, de mikor reggel felébredtem bennem volt a rossz érzés, hogy Liam talán tényleg akart valamit, de én elkergettem.

 A reggeli teámat kavargattam, mikor még mindig ezen agyaltam, majd a pultba vertem a fejem.

 Phil mosolyogva nézte a szenvedésemet és jókat derült a kitöréseimen.

 - Meg ne szólalj! - Szóltam rá, mire elhúzta a láthatatlan cipzárt a szája előtt.

 A hét hátralevő részében nem találkoztunk a banda egyetlen tagjával sem. Apámat is egyre kevesebbet láttam, mert a BRIT szervezője mindent újra és újra leellenőriztetett. Mikor megvolt az ellenőrzéssel, akkor a One Direction menedzsere kereste. Csak aludni járt haza, és ez már megszokott volt. Minden eseménynek megvan a hajtási időszaka. Először leszervezik az időpontot, a pénz foglalónak érkezik, majd benyújtják a technikai szükségletüket, majd a személyzet szükségletét, a sztárok igényeit, meg ilyesmiket. Igazából sosem tudtam megjegyezni, hogy mennyi mindent kell jóváhagyni, miből kell alkudni vagy hogy milyen jogszabályokat kell betartani. Én csak azt tudtam, hogy hogyan lehet az arénát legjobban kihasználni, hol vannak a szakraktárak és hogy hol vannak a színpad kapcsolói. Imádtam a reflektorokkal játszani és azt is tudtam, hogy merre van az UV-lámpa raktár. Mikor Natival unatkoztunk, volt hogy oda zártuk be magunkat és jókat játszottunk a neon színű ruháinkkal vagy ha éppen fehér volt rajtunk. Egyszer fluoreszkáló festékkel rajzoltuk tele azt a falat, amihez ott hozzáfértünk. Apa nem volt ránk mérges, de azért a lelkünkre kötötte, hogy soha többé nem hajtunk végre változtatást az aréna területén az engedélye nélkül. És elvette az összes festékünket is.

 Pénteken suli után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk vásárolni. Natinak nem mondtam el, de bocsánatot akartam kérni Liamtől. Nem tettem semmi rosszat, és ő értett félre, mégis.. Valahogy ezt éreztem helyesnek.

 A BRIT-re olyan ruhát akartunk, amit még nem hordtunk, így el kellett mennünk vásárolni London belvárosába a suli végeztével. Nem mintha nem lett volna ínyünkre egy kis vásárolgatás.

 Nati először egy neonzöldes-sárgás ruhát próbált fel.

 - Ööö.... - néztem végig a ruhán, ami a térdéig ért. - Lehet, hogy egy kicsit túlságosan hivalkodó.

 - Gondolod? - Kérdezte a tükör előtt forogva. Bólogattam, mire visszament egy másikat felpróbálni. Kijött egy pink rózsaszínben.

 - Ugh... - A szemem elé raktam a kezemet.

 - Nem is annyira rossz! - Szólt rám, mire hitetlenkedő pillantást vetettem rá kikukucskálva a kezem mögül.

 - Túl egyszerű! - Egy halvány lila ruha. - Inkább a strandra. - Ombre stílussal változott a fehér feketébe a ruha tetejétől az aljáig. - Ezt próbáltad fel az előbb lilában! - Néztem végig a halványkék ruhán.

 - Reméltem, hogy nem veszed észre - sóhajtott lemondóan Nati.

 - Ez libafos színű? - Kérdeztem egy zöld ruhánál. - Semmi csipke!

 - De ez egy Valentino! - Fakadt ki hitetlenkedve.

 - Úgy nézek ki mint Cupido? - Visszaküldtem a próbafülkébe.

 2 óra keresgélés után ő is és én is megtaláltuk a megfelelő ruhát, majd újabb egy óra cipő és kiegészítő vásárlás következett. Elfáradtunk a sok párosítással és egyeztetéssel, meg a mászkálásban.

 A ruhákat és a szatyrokat a kocsim hátsó ülésére pakoltuk, majd hazamentünk hozzám. Tartottunk egy szépítő estet. Szombaton a legszebb formánkban akartunk megjelenni a díjátadón. Radírozó tusfürdővel fürödtünk, majd az arcunkat is leradíroztuk, feltettünk egy-egy arcpakolást, és míg az fent volt megcsináltuk a körmünket. Mind a kettőnk nagyon utálja, ha más csinálja meg, így feltettünk valami háttérzenét és csajos beszélgetéssel, éneklés közben megcsináltuk magunknak. Manikűr, pedikűr, testápolás, arcápolás és hajnalban mentünk aludni. Imádom az ilyen esteket. És mivel Nati elég gyakran nálunk alszik, szépen minden héten megtartjuk az ilyen csajos esteket. Közben viszont nem mindenki által ismert popzenéket hallgatunk, mint a legtöbb korunkbeli tenné, hanem feltörekvő zenészek számait, akiket leginkább a YouTube-ról ismerünk.

 Mikor Phil benyitott, akkor is Hoodie Allen - Fame is for Asses számát rappeltük.

 - Éjfél van. Nem akartok aludni? - Kérdezte Phil, mikor véget ért a versszak.

 - Még hátra van pár szám - rázta a fejét Nati.

 - Majd szóljatok, ha a koncertetekre el is fog menni valaki! - Röhögve csukta be az ajtót maga mögött, amin két párna puffant.

 Szombaton 10 óra körül keltünk és minden rendben volt. Phil nem osont be este, hogy alkoholos filccel összefirkálja az arcunkat, mint ahogy azt néha megtette. Megreggeliztünk, majd leültünk tv-t nézni. Nem volt semmi dolgunk kettőig és nem is akartunk semmit sem csinálni, mert félő volt, hogy elfelejtünk időben elkezdeni készülődni.

 - Phil! - Kiabáltam ki neki a kanapéról.

 - Na? - Jött be az ajtón. 

 - Hozol valakit? - Kérdeztem a fejemet hátra döntve a háttámlára.

 - Nem. Csak három jegyet kaptunk - rázta a fejét.

 - De akarnál hozni valakit? - Kérdezte Nati.

 - Majd csak az afterpartyra pár havert.

 - Akkor telefonálj nekik, hogy csípjék ki magukat.

 - Már megbeszéltem velük, hogy odafelé menet felvesszük őket a limóval. Így simán be fogják őket engedni.

 - Oké.

Phil visszament csinálni, amit eddig csinált, mi pedig folytattuk a punnyadást. Legnagyobb örömömre rábukkantam egy Lilo és Stitch rajzfilmre.

 Csöngettek, én pedig nem mozdultam. Phil se jelentkezett, hogy kinyissa az ajtót, így Nati kelt fel a kanapéról.

 - Majd én kinyitom - indult az ajtó felé. - Annak ellenére, hogy nem én lakom itt!

 - Ühm - totál nem figyeltem rá. Minden figyelmemet a rajzfilm kötötte le. Kicsit álmos voltam, és ez a rajzfilm volt a kedvencem.

 - Sziasztok, hát ti? - Köszönt Harrynek és Liamnek Nati meglepetten. Harry széles mosolyt küldött a barátnőm felé, Liam pedig zsebre tett kézzel álldogált. Látszott rajta, hogy nem érzi magát kényelmesen.

 - Csak jöttünk megkérdezni, hogy jöttök-e ma este a díjátadóra - beszélt Harry, míg Liam feltűnően nem kapcsolódott be a beszélgetésbe. Ennek ellenére bekukucskált Nati mögé, hogy lát-e valamit.

 - Persze, hogy megyünk - bólintott Nati viszonozva a hatalmas mosolyt. - Gyertek be. Gondolom egy kávéra még van idő.

 Harry egyből belépett az ajtón, Liam pedig követte őt fejét lehajtva.

 - Adi a nappaliban van. Lilo és Stitchet néz, ami mellől nem lehet kirobbantani, míg véget nem ér - intett a nappali ajtaja felé Nati, és közben Liamre nézett. Harryvel a konyhába mentek, Liam pedig habozott pár percig, majd lerúgta a cipőjét és bejött a nappaliba. Megállt a kanapé mellett eldönteni, hogy hova üljön le, majd végül mellém ült.

 - Szia - köszönt a tévét nézve.

 - Ühüm. - Tovább néztem a mesét. Nem kapcsoltam ki teljesen, tudtam, hogy ott van, csak furcsa volt. Még sosem kaptak rajta, hogy a kedvenc mesémet nézzem, főleg nem egy srác. Phil és Nati tudták, hogy ha erről a rajzfilmről van szó, bármi jöhet.

 Egy kis agyalás után sem tudtam, hogy mit mondhatnék neki, így inkább tettekhez folyamodtam. Liam karja a háttámlán pihent, így közelebb húzódtam hozzá, felhúztam a térdeimet és a fejemet a vállára hajtottam. Úgy néztem tovább a tévét. Átölelte a vállamat, én pedig megkínáltam gumicukorral, amit eddig az ölemben tartottam.

 Mikor Harry és Nati besétáltak, éppen véget ért a rajzfilm.

 - Mennünk kell. Köszönöm a kávét. - Harry puszit nyomott Nati arcára, mi pedig Liammel egyszerre álltunk fel. Maga elé engedett egy félmosoly kíséretében.

 Kikísértük őket az ajtóig, elköszöntünk tőlük, hogy néhány óra múlva az O2-ban találkozunk, majd becsuktuk az ajtót.

 - Liammel bújócskázunk a kanapén? - Kérdezte Nati vigyorogva és a szemöldökét húzogatva.

 - Harryvel iszogatunk a konyhában? - Kérdeztem vissza.

 Mind a ketten elnevettük magunkat, majd felszaladtunk a lépcsőn, hogy elkezdjünk készülődni. Lezuhanyoztunk még egyszer utoljára, majd jött a smink, haj és az öltözés. Miután elkészültünk, Phil csatlakozott hozzánk és taxival elmentünk az arénáig. Hatalmas tömeg volt a környéken, és egy bizonyos ponton tovább csak ellenőrzés után engedték a kocsikat. A rajongói tömeg mindenhova kiterjedt. A hangzavar szinte fülsüketítő volt, ahogy megláttak egy sztárt a vörös szőnyegen. A taxival az épület mögé fuvaroztattuk magunkat, ahonnan gyalog mentünk a parkolóházba. Mivel nem kellett végig sétálnunk a vörös szőnyegen, rajtunk volt kabát, ami eltakarta a ruhánkat, így csak úgy tűnt, mintha Phil üzletember lett volna, mi pedig titkárnők vagy asszisztensek, akik egy munkanap után csak a kocsijukért jöttek. A parkolóház legalsó szintjére mentünk, és egy ajtón keresztül végig sétáltunk egy hosszú folyosón, ami az O2-be vitt. Úgy tűnt, mintha egy akciófilmben lettünk volna, de mi csak unottan tettük meg a távot, vagy ezredjére életünkben. Megvannak a biztonsági bejáratok az arénába és szerencsére mi ismertük őket. Így nem kellett végig verekednünk magunkat azon a rengeteg emberen, meg magyarázkodni a biztonságiaknak, akiket nem ismertünk. Tudtuk, hogy az ismerőseink merre vannak beosztva, így választottunk útvonalat a bejutáshoz. Persze semmi sem ment stikában, apa tudott róla, hogy merről érkezünk és megkaptuk hozzá a mágneskártyákat is az ajtókhoz. Mindenhol kamera és érzékelő volt, hogy ha egy idegen próbálkozik azzal, amit mi csináltunk, időben észrevegyék.

 A kabátjainkat apa irodájába letettük, majd a belépőjegyeinkkel elfoglaltuk a helyeinket. Az arénában rengeteg kör alakú asztalt állítottak fel a sztárvendégek részére és egyéb nagy embernek. Az asztalok között nagyszerűen lehetett közlekedni és a pincérek is tették a dolgukat rendesen. Az ülés rendet sajnos nem volt alkalmam elcsenni aputól, így nem tudtam, hogy ki merre lesz. Azért odaköszöntünk néhány ismerős arcnak, akik a szervezéssel és az irányítással voltak elfoglalva.

 - Szerintem itt lesz Eleanor is - mászott a fülembe Nati hangja a zsivajon át. - Danielle x-factor turnén van, Perrie pedig Little Mix koncerten.

 - Hogy jön ide Danielle? - Kérdeztem értetlenül.

 - Hát nem tudom, csak mondtam - vágott fancsali képet Nati.

 - Arról van szó, hogy Taylor Swift is itt lesz? - Kérdeztem a teremben körül nézve.

 Natinak nem kellett semmit se mondania, az arckifejezése elárulta, hogy mit érez. Ha egy kiszemelt exje jelen van egy nagyszabású eseményen, persze, hogy görcs van a gyomrodban.

 - Gyertek, tudom hol van apu! - Szakította félbe Phil a kis lányos csevejünket, és elnavigált az egyre nagyobb tömegen keresztül. Voltak, akik már végig vonultak a vörös szőnyegen, így az asztalok kezdtek megtelni.

 - Sajnálom lányok, de ma is dolgoznotok kell - vágott a közepébe apa.

 - Remek - sóhajtott lemondóan Nati.

 - Történt valami? - Kérdeztem apu ideges arcát vizsgálva.

 - Csak a szokásos - legyintett. - Már elintéztük.

 - Bomba vagy rajongó? - Kérdezte Phil.

 - Mindkettő - köszörülte meg apu a torkát.

 - Nagyszerű - fordítottam az ég felé a tekintetemet. - Mit kell tennünk?

 - Nati a pincéreknél lesz, Phil a világításnál, te pedig a sztároknak fogysz szólni, hogy mikor kell színpadra lépniük.

 Bólintottunk, majd mind a hárman kaptunk bluetoothst az egyik fülünkre és egy iPadot, amin a teendők és időpontok voltak. Egy gyötrődő pillantást vetve egymásra szétváltak az útjaink és felkerestük a kirendelt pozíciónkat.

 - Mezítláb fogok afterpartizni - dohogott a fülembe Nati, ami nevetésre késztetett.

Utóhatás

7. fejezet

 A vendégszobában nem igazán volt mit összepakolni tekintve, hogy csak a tegnap esti ruhánkat kellett a kezünkbe venni, de azért én bezártam az ajtót és Natit nem engedtem ki.

 - Mi volt a fürdőszobában? - Kérdeztem suttogva és gyanakodva végignéztem rajta.

 - Semmi, hisz ismersz - vont vállat és szembe állt velem.

 - Holnap már így is lesz pár cikk rólunk - lenéztem Liam kölcsön-ruháira. - Főleg hogy ezekben feszítünk.

 - Ne légy már ennyire paranoiás! - suttogta ingerülten.

 - Tudom, hogy Harry nőfaló, te pedig pasifaló vagy, de nem akarom, hogy neked bajod esne ebből az egészből - keresztbe fontam a karjaimat magam előtt.

 - Te beszélsz?! Majdhogynem kézen fogva sétáltatok le az emeletről Liammel!!!

 - Jaj, hagyd már! Nem volt köztünk semmi sem. Ti bezzeg együtt fürödtetek! - Nati megforgatta a szemeit. - Én értem, hogy imádod mutogatni magad és nem vagy önbizalom hiányos, de most olyan dologba csöppentünk, amiben még nem volt részünk. Oda kell figyelnünk minden mozdulatunkra. Főleg hogyha elhagyjuk majd a házat.

 - Ezt én is tudom. Adi nem vagyok annyira hülye, mint amennyire tettetni szoktam magam!

 - Ó, tudom én azt! - Villantottam rá egy vigyort. - Legalább bejön neked? - Kérdeztem pár perc habozás után.

 - Tetszenek a fürtjei - vont vállat. - De még nem ismertem meg igazán - kaptam egy féloldalas mosolyt. - És Liam?

 - Mi van vele? - Kérdeztem leengedve a kezeimet magam mellé.

 - Tetszik, nem? - Vonogatta a szemöldökét.

 - Persze hogy tetszik! - Emeltem az ég felé a tekintetemet. - De ezzel nem én vagyok az egyetlen ezen a bolygón.

 - Harry elcsiripelte, hogy neki is bejössz - vonogatta még mindig a szemöldökét a barátnőm.

 - Kuss már! - Felkaptam a ruháimat és nagy lendülettel kinyitottam az ajtót. Meglepetésemre Harry és Liam ott álltak előtte.

 - Hallgatózunk, hallgatózunk? - Kérdeztem felhúzva a szemöldökömet.

*** Pár perccel korábban***

Liam szemszöge

Miután visszamentünk a földszintre csak annyit hallottam, hogy becsapódik az ajtó Adi és Nati mögött a vendégszobában.

 - Ember, ezek a nők! - Csóválta a fejét Harry.

 - Mégis mihez kell zárt ajtó mögé bújni? - Kérdeztem összeráncolt szemöldökkel az ajtót nézve.

 - Szexi fehérneműben párna csatázni - vigyorodott el kajánul.

 - Az én cuccaim vannak rajtuk. És azok között nem szerepelt szexi fehérnemű - néztem rosszallóan perverz barátomra.

 - Meztelen párna csata, még jobb! - Kacsintott Harry.

 - Csajos beszélgetést lehet folytatni előttünk is - fordultam a kávéfőző felé és elővettem két kávés csészét az italnak.

 - Nati biztos beavatja Adit, hogy tetszik neked - mondta nemtörődöm hangsúllyal Harry és leült az egyik székre az étkező asztalnál.

 - Hogy mi? - Esett ki a kezemből az egyik csésze, majd hangosan ketté tőrt a padlón. Pár szitokszó kíséretében feltakarítottam a szilánkokat.

 - Ugyan már. Dani óta nem sürgölődtél ennyit egy csaj körül - jegyezte meg a mélyenszántó felfedezését Harry.

 - Sürgölődtem?! - A szívverésem megugrott és görcsbe rándult a gyomrom. - Én nem..

 - Engedted, hogy a fenti fürdőt használja. - Harry higgadt maradt. - Haver, még Zaynnek se engeded meg, hogy ott tükörbe nézzen.

 Pár percig csak mereven néztem és gondolatok milliói cikáztak át az agyamon. - És Nati mit mondott?

 - Szerinted volt ideje, hogy mondjon valamit? - Kérdezett vissza az arcára visszatért kaján vigyor kíséretében. - De kihallgathatjuk őket.

 Harry és én rátapasztottuk a fülünket az ajtóra.

 - Suttognak - állapítottam meg. - Semmit sem hallok.

 - Ssss! - Intett le Harry. - Azt hiszem éppen... - de nem tudta befejezni, mert Adi kinyitotta az ajtót.

Adi szemszöge

 - És hallottatok valami érdekeset? - Kérdeztem nyugalmat erőltetve magamra, de a szívem csak úgy kalapált.

 - Hát mivel suttogtatok, nem nagyon lehetett hallani, hogy mi van, meg amúgy is csak most kezdtük - vont vállat Harry lezserül.

 Szúrós szemmel néztem rá, de nem tört meg a pillantásom súlya alatt.

 - Gyertek, hazaviszünk benneteket - kapta elő a kocsikulcsait Liam.

 Szerencsére Phil felvette a telefonját, és az is kiderült, hogy otthon van, így nem futottunk felesleges köröket.

 - Kösz mindent! - Nyomtam egy puszit Liam arcára futólag és kinyitottam az anyós ülés ajtaját, hogy kiszálljak.

 - Jó móka volt! - Nati szájra puszival köszönt el Harrytől, és kiszállt a hátsó ajtón.

 - Sziasztok! - Köszöntünk el egyszerre és becsaptuk az ajtókat.

 Vissza se néztünk és egyenesen bementünk az ajtón, amit Phil kinyitott előttünk.

 - Na jó volt a buli? - Kérdezte, miközben elhaladtunk előtte.

 - Aha - válaszoltuk kórusban.

 Becsukta mögöttünk az ajtót és mind a nappaliba vonultunk.

 - Figyelj, bármit is hallasz vagy látsz mostanában az újságban, ne hidd el! - Fordult a bátyám felé Nati.

 - Úúú! Ilyen jó lett a buli? - Kérdezte vigyorogva Phil.

 - Nem erről van szó - ráztam meg a fejemet. - Az előbb fuvarozott haza minket Liam Payne és Harry Styles. Nem hiszem, hogy ez elkerülte volna a média figyelmét.

 - És hétvégén lesz a BRIT - szúrta közbe Phil.

 - Tényleg? - Kérdeztem meglepődve. - Már el is felejtettem.

 - Apu szerint most nem lesz ránk szükség, de még semmi sem biztos. - Phil leült a kanapéra és bekapcsolta a tévét valami sport csatornára. - Azért jegyünk van - villantott ránk egy vigyort majd a meccsre fordította a figyelmét.

 Másnap tesztet írtunk egy tantárgyból, így hazavittem Natit, és én is felkészültem az anyagból. Az internet közelébe sem mentem, mert nem voltam biztos benne, hogy lesz-e rólunk cikk, vagy sem. Tegnap este a fiúkkal buliztunk és együtt is távoztunk, de a szórakozó helyre elvileg nem juthattak be újságírók. Elvileg. De ezt könnyen ki lehet játszani... Aztán meg honnan tudjuk, hogy egy unatkozó paparazzi nem éppen Liam háza előtt tengette-e unalmas óráit. Inkább a tanulmányaim felé fordítottam a figyelmemet. Végül azon kaptam magam, hogy Liam pulcsiját szagolgatom. Intenzív volt és valahogy tetszett a gondolat, hogy az egész testemet Liam-illat lengi körbe...

 - Wuhuuuu! - Nati a feje fölött lengetve az újságot rohangált körbe-körbe a házban. A konyhából a nappaliba, a nappaliból ki a folyosóra, onnan vissza az étkezőbe, és a konyhán keresztül folytatta az útját.

 - Betéptél vagy mi van? - Kérdezte Phil hunyorogva álmos szemeivel és a reggeli csésze kávéját tartotta a kezében.

 - Benne vagyunk az újságban - dörmögtem álmosan és tejet öntöttem a gabonapelyhemre.

 - Mi? - Kérdezte álmosan Phil.

 - Nati Harry barátnőjeként szerepel az újságban. Engem pedig Liam kiszemeltjeként említenek meg - dörmögtem tovább fel se nézve a tálamból.

 - Harry barátnőjeként? - Kérdezte Nati felé sandítva.

 - Pont lekapták, hogy szájra-puszival köszönt el tőle - vontam meg a vállamat.

 - A legtöbb sráctól szájra-puszival köszön el - jegyezte meg Phil.

 Csak vállat vontam és folytattam a reggelimet. Nati pár kör után lehuppant közénk az étkező asztalhoz és pihegve legyezte magát az újsággal.

 - Szerintem örül neki - jegyeztem meg a vigyorgó arcára nézve, majd befejeztem a reggelimet és felmentem fogat mosni.

 - És képzeld el, hogy mennyi lehetőség tárulkozik így ki előttünk! - Lelkendezett Nati még mindig, mikor leparkoltam a kocsit a suli parkolójában. Egész úton csak erről járt a szája.

 - Most basszalak pofán vagy ráér később is? - Kérdeztem behúzva a kéziféket és ránéztem. Nati abbahagyta a vigyorgást. - Attól, hogy benne voltunk az újságban, még nem változik meg a világ. A legtöbb ember, aki nem ismer minket azt gondolja, hogy csak figyelmet akarunk szerezni és pénzéhes kurvák vagyunk - Nati nyikkant egyet a kemény szavaim hallatán. - Akik meg ismernek minket tudják, hogy mi a szitu. Ne várd, hogy a cikk miatt Harry egy gyűrűs dobozzal térdel eléd és veled lesz az idők végezetéig. Valami barom unatkozott a szerkesztőségben, miután egy másik barom befutott a képekkel.

 - Miért vagy ennyire pesszimista? - Kérdezte normál hangon Nati, miközben a hátsó ülésről előre vettem a táskámat és a füzeteimet.

 - Nem pesszimista, hanem reális - mondtam és kiszálltam a kocsiból. Miután Nati is kiszállt bezártam a kocsit és a suliba belépve már várt ránk Rachel és a dráma kedvéért maga előtt tartotta az újságot szétnyitva, mintha éppen olvasná.

 - Ne próbálkozz, a szavak nem fogják magukat felolvasni - jegyeztem meg.

 - Úgy látszik valaki figyelemre éhes - engedte le az újságot és elengedte a füle mellett a megjegyzésemet.

 - Igen. Belőled ki is nézem, hogy hiszel a bulvárlapokban lévő képeknek - nézett végig rajta Nati.

 - Biztos szabadnapos volt a kidobó vagy csak jótékonyságból engedtek be benneteket az FB-be - mondta lenéző pillantást vetve mind a kettőnkre. - És a srácok nagyon részegeknek kellett lenniük, hogy veletek kössenek ki az este végére.

 - Ú! - Tettettem ijedtséget. - Akkor biztos nem tudod, hogy Liam kora-születése miatt vigyáznia kellett az egyetlen veséjére, így soha nem ivott.

 - Várj csak! - Kapta ki Nati Rachel kezéből az újságot és végignézte a képeket, amik a Funky Buddha előtt  készültek, mikor megérkeztünk, és amikor Liam kocsijából kiszálltunk. - Hmm... Most vagy kiphotoshoppolták a randa fejedet, vagy... - úgy tett, mintha nagyon elgondolkozna. - Ja igen, még be sem jutottál a Funky Buddhába!

 Rachel gyilkos tekintettel meredt Natira, de az alattvalói elrángatták.

 - Istenem... - forgattam meg a szemeimet, majd Natival órára mentünk.

A suli végeztével Liam várt ránk a parkolóban. Az én kocsim mellett parkolt és a sajátjának dőlve várakozott zsebre tett kézzel. Az ajtón kilépve meglepetésemben földbe gyökerezett a lábam.

 - Liam! - Nati magasba emelte a kezét és intett neki. Liam a hang irányába fordította a figyelmét és miután észre vett minket féloldalas mosoly jelent meg az arcán.

 Lassú léptekkel követtem hiperaktív barátnőmet. Egyszerre akartam odarohanni és elfutni innen messzire. Apa munkája révén megtanultam, hogy vigyázni kell az emberekkel, főleg azokkal, akikre a média odafigyel. Liam világsztár volt és olyan közvetlenül viselkedik, hogy az akár félreérthető is lehet. Lehet, hogy mindenkivel ilyen és ha bedőlök neki csak egy leszek a sok közül. Vagy lehet, hogy nem...

 Nati bővel előbb odaért, mint én, de azért a hangját így is folyamatosan hallottam. Amikor izgatott hadarni kezd és idegesítően csipogni néha... Miután üdvözölte és elfecsegtek pár semleges témáról, szóba hozta Harryt is, a bulit, majd az újságot is.

 - Pont erről lenne szó - vágott közbe Liam, mikor Nati levegő-szünetet tartott. - A telefonszámotok nincs meg, és tudni akartuk, hogy nem okozott gondot nektek a bulvár. - A szemembe nézett, miután egy méterre tőlük megálltam.

 - Semmi gond - vontam vállat. - Viszont a cuccaid nincsenek nálam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar viszont látunk téged.

 Persze eszem ágában sem volt még ilyen hamar visszaadni neki a fincsi pulcsiját.

 - Nem is kell. Mármint nem mintha ruha hiányban szenvednék. - Idegesen elkapta a szemét rólam és a suli épületére nézett, amit egy régi bérházból alakítottak át.

 - Persze Rachel hozta a formáját.. - forgatta a szemét Nati.

 - Nati! - Szóltam rá, de már kijött a száján.

 - Rachel? - Kérdezett vissza Liam.

 - Csak egy beképzelt csaj. Nem nagy cucc - vontam vállat.

 Gyanakodva nézett rám, majd Natira.

 - Csak apuci pénzéből él és nem vagyunk jóba. Ott rúg belénk, ahol csak tud - fecsegett Nati.

 - Tényleg semmi - emeltem meg kicsit a hangomat. - De gondolom neked amúgy is menned kell. A BRIT a hétvégén lesz és a rákövetkező pár napban lesz az országos turnétok nyitó koncertje.

 Látszott Liamen, hogy nem szívesen menne a próbára, de végül bólintott.

 - Ti is jöttök? - Kérdezte Liam.

 - A turnét nyitó koncertre? - Kérdezte összeráncolt szemöldökkel Nati.

 - Meg a BRIT-re - bólintott újra Liam.

 - A BRIT-en biztos, hogy ott leszünk - válaszoltam, miközben a kocsim felé indultam.

 - Akkor... Ott találkozunk. - Liam nem volt olyan jó kedvű, mint amilyen tegnap volt. De gondolom elég stresszes a készülődés.

 - Szia Liam! - Köszönt el fülig érő mosollyal Nati.

 - Szia! - Köszöntem el én is.

 Miután Liam beszállt a kocsijába és elhajtott Nati arcára ördögi maszk került. - Mi a franc van veled?

 - Mi a francról beszélsz? - Kérdeztem a hangját utánozva.

 - Liam azért jött, mert látni akart téged.

 Beszálltunk a kocsiba.

 - Azért jött, mert benne voltunk az újságban.

 - Az ég szerelmére, ő egy sztár! Egy telefonhívás és megvan neki a számunk! - Nati beszéd közben a kezeivel is gesztikulált.

 - Ne szállj el a felhők felé... - dünnyögtem kihajtva a parkolóból.

 - Adi! - Sipította Nati. - Komolyan nem vetted észre a zavarodottságot az arcán, mikor olyan hűvösen beszéltél vele?! Utána meg le is hangolódott miattad!!! Ha normálisan beszéltél volna...

 - Normálisan beszéltem! - Vágtam közbe.

 - NEM! - Csattant fel a heves természetű barátnőm. - Adtad a jégkirálynőt és most azt hiszi, hogy semmi esélye sincs nálad!

 Csak a szemeimet forgattam, de a fülembe ültette a bogarat.

Következő nap

NE FOGJÁTOK MAGATOKAT VISSZA A KOMMENTELÉS TERÉN! XX

6. fejezet

 Olyan dél körül elkezdtem nyitogatni a csipáimat, mert a nap besütött az ablakon és pont rám esett a fénye. Marhára idegesített, ezért becsukott szemmel felkeltem és odavonszoltam magam az ablakhoz, hogy behúzzam a sötétítőt. Sikeresen végrehajtottam a műveletet, de mikor visszafordultam, láttam, hogy Nati elterült az egész ágyon.

 - Bazd meg - szitkozódtam, és megdörzsöltem a szememet. Körül néztem és a táskámból elővettem a telefonomat, megnéztem, hogy mennyi az idő, és nem lepődtem meg. Ha nincs suli és ilyen sokáig fent vagyunk, van hogy délután egyig ki sem kelünk az ágyból. Visszadobtam a telefonomat a táskámba és kimentem a szobából. A fürdőben megmostam az arcomat, hogy a sminkem maradványait is eltávolítsam, amit tegnap este fáradtságomban kihagytam vagy nem vettem észre. Találtam egy hajgumit a táskám alján, amivel egy kócos kontyba fogtam fel a hajamat, majd kisétáltam a konyhába.

 A síri csönd tökéletesen leírta a helyzetet. Néhány madár kint csicsergett a kertben lévő fákon, én pedig kinéztem az ablakon.

 Tegnap este csak sötétséget láttam, mikor kinéztem a házból, de most szemügyre vehettem a kicsiny kertet, ami egyszerű volt, de azért volt benne egy trambulin  Elvigyorodtam, ahogy átjárt a gondolat, hogy mennyit lehet szórakozni egy ilyen gumiasztalon.

 A gyomrom hangosan a tudtomra adta a véleményét, mire a hűtő felé indultam. Annak ellenére, hogy fiú lakásban voltam, meglepően jól fel volt szerelve kajával. Palacsintára vágytam és örömmel láttam, hogy megvannak a megfelelő hozzávalók. Pár szekrényajtó nyitogatás után lisztet is találtam, szitát és palacsintasütőt is. Gyorsan kikevertem a tésztát, ami nem nagy ördöngösség, majd elkezdtem palacsintát sütni.

 Mikor csoszogást hallottam megfordultam és Nati jött felém egy hatalmasat ásítva.

 - Nyam - nyögte ki, mikor megláttam a palacsintát.

 - Nyamnyam - bólintottam és visszafordultam a sütő felé.

 Nati felkutatta a lekvárt, kakaóport, csokis szirupot, nutellát és minden mást, amivel meg lehetett tölteni a palacsintát. Mindet a konyhaszigetre tornyozta és miután lett három palacsinta, egyből nekiállt alkotni.

 - Mosolyogj! - Parancsolt rá az egyikre csokisziruppal a kezében. Tejszínhabbal rajzolt a fejnek hajat, lekvárból szemeket és orrot, a csokisziruppal pedig mosolygó szájat.

 - Fúj - jelentettem ki, ahogy végig néztem, amint jóízűen megeszi.

 - Másnaposságra minden jó - vont vállat, majd neki állt a másik palacsinta megtöltésének is.

 A palacsinták hamar megsültek és miután lekapcsoltam a gázt, én is megettem kettőt-hármat.

 Az utolsó csokisziruposat tömtem magamba, ami persze mindenfelé folyt, amikor Liam és a kómás Harry betámolygott a konyhába.

 - Jó reggelt! - Köszönt fitten és életvidáman Liam.

 - Nektek is! - Köszöntünk vissza és én elkezdtem lenyalogatni magamról a csokiszirupot.

 - I-igazán nem kellett volna - mondta akadozva Liam rám szegezve a tekintetét és mintha egy kicsit sötétebb barnára váltott volna a szeme...

 - Éhes voltam - vontam vállat. - Különben is meg akartam köszönni valahogy, hogy itt maradhattunk.

 - Többször is itt aludhatnátok - morogta Harry és úgy vetette magát a palacsintára, mint egy éhező.

 - Nyugi harcos, van még! - Néztem rá nagy szemekkel, mikor egyszerre kettőt benyomott a szájába.

 Bárpulthoz való székeken reggeliztünk igénybe se véve az étkezőasztalt, de senkit sem zavart, hogy félig állva, félig ülve reggelizett.

 Kaja közben Harry éberebbé vált, majd Natival versenyeztek, hogy ki tudja megkreálni majd megenni a leggusztustalanabb palát.

 - Fúj! Ne! - Tiltakoztam egy gumicukros, csokiszirupos, tejszínhabos ellen, mikor Nati Harry képébe nyomta. Nem nyitotta ki a száját, így az egész arca tejszínhabos és csokiszirupos lett.

 - Na megállj csak! - Kapta fel a tejszínhabos flakont és Nati arcára nyomta. Ő persze sikított, mert a pólója alá is lecsúszott pár édes falat, én pedig jóízűen nevettem.

 - Nem illik kimaradni a mókából! - Kapta fel Liam a csokiszirupos flakont és össze-visszafröcskölt vele.

 - Liam! - Sikkantottam fel, megpróbáltam magam elé tartani a kezemet, hogy megvédjem magam, de esélytelen volt.

 A pulton maradt a liszt, én pedig belemarkoltam és megcéloztam vele Liamet. A haja és a pólója tiszta fehér lett, mintha hó borítaná. Nati mellém ugrott, hogy kivegyen egy marékkal az ötletemen felbuzdulva, és Harryre szórta. Végül mindenki dobált mindenkit. 20 perc múlva a flakonok kifogytak, a konyha padlója pedig csúszott a sok cucctól, amit egymásra dobáltunk. Két felé oszlott a négy fős csapat. Nati és én a pult egyik oldalán guggoltunk, Liam és Harry pedig a másik oldalon lapult.

 - Szent juharszirup, kifogytam a munícióból! - Kiáltott fel Liam és eldobta az üres dobozt.

 - Én is! - Vágta a földhöz mérgesen Nati a saját fegyverét.

 - Oké, srácok! - Emeltem fel a hangomat. - Mindenki kifogyott mindenből. Szerintem itt az ideje, hogy békét kössünk!

 Pár percig csak Harry és Liam mély hangjának a dörmögését lehetett hallani, ahogy beszélnek, de a szavakat nem tudtam kivenni, hiába választott el minket csak egy pult.

 - Oké! - Szólalt meg végül Harry. - Mindenki felemeli a kezét, ezzel jelezve, hogy nincs nála semmi.

 - Rendben! - egyeztünk bele, majd a megbeszéltek szerint mindenki felemelkedett álló helyzetbe.

 Gyanakodtam valami trükkre a fiúk részéről, de azon jobban meglepődtem, hogy mind a ketten feltartották a kezüket.

 Persze, ahogy megláttuk egymást kitörtünk a nevetésben. Mindenki mindenhonnan csöpögött és folyt.

 - Mivel a vendégszoba fürdője van a legközelebb, ezért mindenki ott fog fürödni - jelentette be Liam. - Nem akarom, hogy széthordjátok a mocskot az egész házban.

 - Te mész előre - böktem felé. - Miután végeztél, hozhatsz nekünk új pólókat - néztem Natira és vissza Liamre. - De ezúttal kéne melegítőnaci és pulcsi is.

 - Nem lesz gond - kacsintott Liam és elindult a szoba felé. - Ti addig kezdjetek el takarítani! - Kiáltotta vissza, majd hallatszódott, ahogy becsukja az ajtót.

 Mikor Liam visszajött egy szál törölközőben, kicsit elakadt a lélegzetem. Iszonyat jól néz ki!

 - Én próbálkoztam! Tényleg! - Tereltem el a figyelmemet Liam felsőtestéről. Míg ő zuhanyzott, Harry és Nati inkább még jobban egymásra kenték a mocskot, és nem takarították azt.

 - Mint az óvodások... - csóválta a fejét az immár tiszta srác. - Valamelyikőtök menjen fürödni, én pedig hozok tiszta ruhákat.

 Nati és Harry összenéztek és egyszerre kezdtek el rohanni a fürdő felé. Út közben meg-megcsúsztak, így belekapaszkodtak a másik pólójába vagy testrészébe, amelyik éppen a kezükre esett, de végül mind a ketten beverekedték magukat a fürdőbe. Viháncolás hangjai szűrődött ki az ajtón keresztül, én pedig csak mosolyogva csóváltam a fejem. Nem féltettem Natit. Tudott magára vigyázni és láthatólag jól érezte magát. Ki vagyok én, hogy elvegyem a boldogsága forrását?

 Folytattam a szekrények ajtajáról letörölni a mocskot, elpakoltam az edényeket a mosogatógépbe és a pultról lesöpörtem mindent a földre.

 - Egyedül vagy? - Kérdezte Liam meglepetten a kezében pár ruhadarabbal. Csak egy melegítőnadrág volt rajta és műanyag papucs.

 - A két jómadár a fürdőben van - bólintottam a helyiség felé. Nekidőltem a pultnak és keresztbe fontam a karjaimat. Rám tört a késztetés, hogy megsimogassam Liam felsőtestét, ami olybá tűnt, mintha kőből faragták volna ki tökéletesre.

 A testéről felnéztem a szemére és láttam, hogy észrevette. Enyhe pír kúszott az arcomra és inkább elfordultam. Krákogtam, hogy biztosítsam a hangom.

 - Kéne valami, amivel a padlót is feltöröljük. - A lábammal a mocsokba túrtam, mivel nekem nem volt papucsom úgy, mint Liamnek.

 - Mindjárt hozok valamit. - Az ajkain mosoly játszott, ahogy elindult a ruhadarabokkal a fürdő felé. Bekopogott, beadta a kinyúlt kéznek két melegítőt és két pólót, majd visszajött a konyhába. Semmi sem takarta ki őt, míg sétált, így a hátában is gyönyörködhettem, de mikor visszaindult, inkább a padlóra fordítottam a figyelmemet.

 - Először - megállt mellettem olyan közel, hogy uralkodnom kellett magamon, hogy ne érintsem meg, de ne is mozduljak a helyemről - feltörlünk mindent a papírtörlővel. - Elnyúlt mellettem a gurigáért, és csak centikre volt, hogy hozzáérjen a kezemhez, amivel a pultba kapaszkodtam. Lefogadom, hogy észrevette és direkt provokált.

 - O-oké - hebegtem és gyors léptekkel átmentem a konyhasziget másik oldalára.

 A padlót is feltakarítottuk amennyire csak lehetett, végül Liam hozott egy felmosót, amivel végigment az egész konyhán, a vendégszobába vezető lábnyomokat és feltakarította és az odabent lévőket is egészen az ajtóig.

 Én már az elején felpattantam a konyhapultra és letöröltem a lábujjaimról és a talpamról a ragacsot, ami kezdett megszilárdulni és leperegni, mint a megszáradt homok. A hajamból kihúztam a hajgumit és egy fintorral kidobtam a kukába. A mosogatóba ráztam a liszt nagy részét, és az ujjaimmal átfésültem, hogy még több jöjjön ki belőle.

 Lévén, hogy nem volt rajtam nadrág, eléggé hideg volt a konyhapult, és mikor Liam visszatért kényelmetlenné is vált, mikor a szemei elkalandoztak a combjaimon.

 - Kíváncsi vagyok, hogy mikor fognak kijönni onnan - néztem a fürdő felé és próbáltam nem Liamre nézni. De úgy vonzotta a tekintetemet a felsőteste, mint a molylepkét a fény.

 - Ha megengeded, akár fel is vihetlek az emeletre - ajánlotta fel Liam szemérmetlenül.

 Rászegeztem a pillantásomat egyenesen a szemébe, és próbáltam kiolvasni belőle valamit. Hallottam néha róla híreket. Hogy a leglelkiismeretesebb a bandában, hogy a legkedvesebb, hogy a leg... De most félmeztelenül áll előttem és a tekintetéből kiolvasva annyira kíván engem, mint én őt.

 Ziháltam a fantáziaképektől, amik a lelki szemeim előtt ugráltak, de próbáltam elzárni őket a tudatom hátuljába.

 - Fönt van sampon és tusfürdő is - fűzött tovább Liam. - Nem hiszem, hogy ők túl sokat fognak maguk után hagyni - intett a fejével a fürdőszoba felé, ahonnan ismét hangos nevetések szűrődtek ki.

 - Már nem mocskos a lábam. Egyedül is fel tudok menni. - Nehéz volt a szemébe nézni, mert minden porcikámat elöntötték a hormonok.

 - Ahogy gondolod - kitárta a kezét és a lépcső felé indultunk. Út közben a mindentől ragacsos póló szegélyét húzkodtam lejjebb, de az nem fog egyik pillanatról a másikra megnyúlni. A lépcső aljában megálltam és Liamre néztem.

 - Te mész elöl - jelentettem ki, mire vigyor terült szét az arcán és elindult.

 Az emeleten sem volt rendetlenség, ami még mindig szemet szúrt.

 - Bejárónőd van? - Kérdeztem, mikor kitárt egy ajtót, ami a fürdőt rejtette.

 - Nem, nincs. Miért? - Kérdezte fél szemöldökét felhúzva.

 - Csak... olyan rend van. - Még egyszer körülnéztem, majd visszanéztem rá.

 - Nem a rendetlen fajtából faragtak. - Összefonta a karjait maga előtt és az ajtófélfának dőlt. A mozdulattól a karjaira vándorolt a tekintetem, ami vigyort csalt az arcára.

 - Akkor majd jövök. - Becsusszantam mellette a fürdőszobába anélkül, hogy hozzáértem volna.

 Becsuktam az ajtót, miután ellépett az útjából és a biztonság kedvéért kulcsra zártam. Halk nevetést hallottam a túloldalról.

 Gyorsan megszabadultam a pólómtól és a mosdóba engedtem vizet, hogy kioldjon belőle a legtöbb ragacs. Alaposan lezuhanyoztam, de Liamnek csak férfi illatú tusfürdője volt idefent, míg a vendégszobaiban volt semleges is. Nem törődtem vele túlságosan. Igazából nagyon is tetszett a tusfürdő illata. A samponnak is volt egy enyhe férfi aromája, ami hajszárítás után is érződött, pont mint a bőrömön a tusfürdő...

 Felfrissülten és tisztán léptem ki a fürdőből, de egy szál törölközőben. Szétnéztem a folyosón, de nem láttam nyomát, hogy Liam ruhát hagyott volna a részemre. Elindultam egy félig nyitott ajtó felé, amin belépve Liamet találtam, ahogy az ágyán feküdt és a plafont bámulta.

 - Zavarok? - Kérdeztem meg sem várva a választ és beléptem az ajtón. Végig futtatta rajtam a szemét és megcsillant a szeme. - Adnál valami cuccot, amit felvehetek?

 Kipattant az ágyból és a fiókos szekrényéhez lépett. Kihúzogatta a fiókokat lentről felfelé és kivett egy felsőt, egy nadrágot és egy boxert.

 - Még nem hordtam - nyújtotta át a ruhákat.

 - Tudod a tolvajok is pont így csinálják - mutattam a fiókokra. - Lentről felfelé haladnak, hogy ne vesztegessenek időd.

 Liam nagy lendülettel becsukta az összeset, én pedig inkább a fürdőbe mentem, hogy átöltözzek.

After

5. fejezet

 Egy-két váll nekem ütődött miközben Liam fehér ingbe öltöztetett hátát követtem. Niall nem ellenkezett, hogy a friss levegőre vezessük. Szerencsére. Mikor éreztem, hogy  a levegő hűlni kezd, ahogy egy vasajtóhoz közeledtünk, belebújtam a zakóba. Megcsípte az arcomat a hideg szél, ahogy  Liam kilökte a lábával az ajtót és kitámogatta rajta a részeg szőkeséget.

 A hely egy sikátorra nyílt, ami tele volt kocsikkal viszont senki sem tartózkodott ott.

 - Ide ülj le szépen, pajti! - Liam leültette Niallt egy székre, ami mellett csak egy másik árválkodott.

 A zene halk lüktetése szűrődött csak ki a vasajtón keresztül. Nagyon jól volt szigetelve a hely.

 - Leülsz? - Kérdezte Liam az üres szék felé intve.

 - Kösz, nem - ráztam a fejem. - Még felfáznék a szoknyámban.

 Liam lepillantott a lábaimra, amin csak egy barna harisnya volt. Nem gondoltam, hogy az éjszaka közepén kint fogok állni a hidegben. A pillantását felvezette a cipőmtől a kölcsönvett zakóig és elmosolyodott.

 - Mi az? - Kérdeztem és követtem a pillantását a zakóra.

 - Az én zakóm van rajtad - mondta vigyorogva.

  Megcsörrent egy telefon és én ijedtemben ugrottam egyet. Liam halk nevetésben tört ki és közelebb lépett. Méllyen a szemembe fúrta a tekintetét, miközben benyúlt a zakó zsebébe és kihúzta a telefonját. Alig kaptam levegőt és a pulzusom az egekbe szökött. Nem bírtam levenni a csokoládébarna szemiről a tekintetemet. Mikor elfordította rólam a figyelmét, hogy megnézze ki keresi, lerogytam Niall mellé a székre. A lábaim már nem bírták volna tovább. Úgy éreztem magam, mintha minden erőm elhagyott volna, pedig nem csináltam semmit.

 Niall közben elkezdett egy dalt dúdolni, de nem ismertem fel. Vagy túl részeg volt, hogy a megfelelő sorrendben adja elő a számot, vagy még nem hallottam.

 - Igen? - Szólt bele Liam a telefonba. - Itt vagyunk a kocsiknál. Valaki hazavihetné az ír barátunkat. - A szeme Niallra siklott, majd rám. - Oké.

 Becsúsztatta a telefont a zsebébe.

 - Nemsokára jön valaki - mondta nekem. Bólintottam, mert a hangomban nem voltam biztos. Liam mellett a testem sok furcsaságot produkál és ez zavarba ejtett. A szoknyám szegélyével játszottam és inkább nem néztem Liamre. De ő elém lépett és leguggolt, hogy megtartsa az egyensúlyát annak a széknek a lábaiba kapaszkodott, amin ültem. Így a két karja között az én lábaim remegtek enyhén, nem feltűnően.

 - Milyen suliba jársz? - Kérdezte Liam megint a szemembe nézve.

 - C-Csak üzleti suliba - dadogtam hirtelen zavaromban.

 - És mikor végzel vele?

 - Még van ezen a féléven kívül kettő. - Uralkodni próbáltam magamon, hogy ne mutassam ki azt, ami bennem  játszódik, ezért akarattal lesimítottam a szoknyámat és egymásra tettem a kezeimet rajta. - Te befejezted a sulit?

 - Nem volt rá alkalmunk - rázta a fejét egy szomorú mosollyal.

 - Mit tanultál volna a legszívesebben, hogyha nem jött volna össze az énekes pálya? - Kíváncsi voltam Liamre.

 - Tűzoltó... vagy tornatanár.

 - Tűzoltó? - Vigyorodtam el. Kicsit visszanyertem az uralmamat és magabiztosság költözött belém.

 - Mi olyan vicces? - Húzta fel a szemöldökét.

 - Csak elképzeltelek egyenruhában. - Félre döntöttem a fejemet és gyorsan végig futtattam rajta a tekintetemet. - Valószínűleg abban is hódítanál.

 Látszott a szemén, hogy tetszik neki a kijelentés és a karjain megfeszültek az izmok, ahogy jobban megmarkolta a szék lábait. 

 A vasajtó hirtelen kinyílt és mind a ketten odakaptuk a fejünket. Egy megtermett férfi jött ki a hátsó bejáraton és úgy rémlett, mintha az est elején elől is láttam volna.

 - Kéne egy fuvar? - Kérdezte egy félmosoly kíséretében.

 Liam és a pasi berakták Niallt az egyik kocsi hátsó ülésére, aki közben elbóbiskolt. Rövid eszmecserét folytattak, majd a pasi beszállt a vezető ülésbe, Liam pedig visszasétált hozzám.

 - Holnap pokolian fájni fog a feje - néztem a kitolató fekete kocsi után.

 - Az nem kifejezés - bólintott Liam. Mikor a kocsi kifordult az utcából, Liam átkarolta a hátamat és a vasajtó felé fordított. - Menjünk vissza a többiekhez.

 Nem ellenkeztem, így egymás mellett léptünk be a felerősödött, lüktető zene felél.

 A kanapéknál Nati és Harry egy-egy koktélt szürcsöltek és jól érezték magukat. Beszélgetésükbe csatlakozott még más is, akiknek már nem emlékeztem a nevükre. Levettem magamról Liam zakóját, ami közben a keze lecsúszott és hűvös emlék maradt csak a nyoma után.

 Megragadtam Nati csuklóját, aki felnézett rám, rá mosolyogtam és ő letette a poharát. Magam után húzva indultunk a tánctérre és a lüktető testek közé vegyültünk. Felpezsdült levegő vett körül minket és a zene lüktetésével együtt mozgott a testünk is. Lassan felmelegedett a hidegben lehűlt bőröm és ismét felengedve táncoltam. Később fel-feltűntek önjelölt táncpartnerek, de ilyenkor Natival mindig úgy tettünk, mintha egymásba fonódnának a végtagjaink. Így a legtöbbek felhagytak a próbálkozással. Végül Andy, Tom, Harry és Liam négyese is odakeveredett valahogy és így egymás mellett táncolva élveztük a hajnalt. Mikor partyfotós vetődött arra, a tömeg helyet csinált neki és mi pedig bepózoltunk neki. Elég félreérthető figurák sikeredtek, amik majd hatalmas zajjal landolnak majd az interneten, de egyenlőre senki sem foglalkozott vele. Vigyorogva néztünk egymásra és hol őrült mozdulatokkal, hol a dalszöveget énekelve tomboltunk.

 Egy idő után a kisebb csoportunkban lévő emberek helyet cserélgettek egymással, így mindenki tudott táncolni mindenkivel. Mikor éppen Andy vette a fejébe, hogy megpörget ötször egymás után, Liamhez egy szőke csinibaba simult, de Liam nem a szőkét nézte, hanem az én tekintetemet kereste. Mikor a szemébe néztem, rögtön el is néztem. Tomra került a sor és a mellkasának dőlve vártam, hogy az ég és a föld forgása lecsillapuljon az intenzív pörgetések után. Észre vettem, ahogy Natit Harry kisajátítja magának és nem engedi tovább Andy felé, mint ahogy eddig a kis rituális táncpartner váltásaink zajlottak. Andy nem törte magát az ügyön és Liam előtt vonagló szőkeség után kapott. Az rögtön Andyhez simult. Liam még mindig rajtam tartotta a szemét. Az arcán láttam, hogy elhatározásra jutott, kinyúlt és maga felé rántott Tom elől. Keze a derekamra csúszott, a másikkal pedig még mindig a csuklómat fogta, ahogy visszanyertem az egyensúlyomat.

 Tovább táncoltunk és szinte folytattuk azt, amit egész este egymással játszottunk. Feszegettük egymás határait és ingereltük a másikat. Nekem ez már zsigerből jött, de olyan új keletű barátságoknál, mint amilyen Liamé is volt, még nem vetettem be. Ennek ellenére sem fogtam vissza magamat. Végül Nati mellém táncolt és túlharsogva a zenét jelezte, hogy le akar ülni. Bólintottam és követtem vissza a törzshelyünkké vált kanapékhoz.

 - Na mi van, kifáradtatok? - Kérdezte Harry követve a példánkat és leült a kanapéra.

 - Hajnali 4 óra! - Mutatta fel a telefonját Nati.

 Elgondolkoztam rajta, hogy hová tűnt az idő, de annyira jól éreztem magamat, hogy nem érdekelt a dolog.

 - Máris mentek haza? - Kérdezte Tom lehuppanva a kanapéra. 

 - Ki állított ilyen marhaságot? - Kérdeztem tettetett felháborodással és látványosan körülnéztem és megpillantottam Andy és Liam közeledő alakját is. - Nincs kedvem haza taxizni - fordultam vissza a kis társasághoz és vágtam egy fintort.

 - Szívesen hazaviszünk titeket - terült el  egy kaján vigyor a göndörke arcán.

 - Meghiszem azt! - Vigyorogtam rá vissza.

 - Na mi van sráááácok? - Hajolt le közénk Andy, Harry és Tom vállán támaszkodva. Egyértelműen jól érezte magát.

 - Elfáradtunk. Hazamegyünk - mondta Nati.

 - Mivel mentek? - Kérdezte Liam a kanapé szélére kuporodva.

 - Taxival - válaszoltam.

 - Á! Haza tudunk vinni benneteket! - Legyintett erre Liam.

 - Aha. Három hormontúltengéses fiatal sráccal és egy totál részeggel egy kocsiban. Kösz, de kihagyom - legyintett Nati lemondóan.

 - Neeem. Andyt Abby viszi haza - Liam a szőke cicababára mutatott, aki nemrégiben még olyan hevesen Liamhez, majd Andyhez simult. - Tom pedig saját magáról is tud gondoskodni.

 Tom helyeslően bólintott. Végig néztem Harryn és Liamen, majd Natira fordítottam a tekintetemet. Látszott rajtunk, hogy hezitálunk.

 - És nem mi fogunk vezetni! Itt van Ted a testőrünk is - mondta Harry tovább győzködve minket.

 - Hát jó - adta be a derekát Nati.

 - Ez az! - Liam és Harry egymás tenyerébe csaptak, mire Nati és én csak a szemünket forgattuk. Megkerestük a pulcsijainkat és a fiúk a zakójukat. Még mielőtt neki készülődtem volna, hogy a pulcsit magamra vegyem, ismerős anyag súrolta a vállamat. Hátra néztem a vállam felett és Liam terítette rám a zakóját. Biztatóan rám mosolygott de egy kis félelem is megcsillant a szemében, hogy hogyan reagálok a tettére. Mosolyogtam és rá kacsintottam, majd Nati és Harry felé fordultam, ahol ugyan ez a jelenet játszódott le.

 Ugyan úgy a hátsó vasajtón mentünk ki, mint az előbb, ahol már egy pasi, gondolom Ted, várt ránk. Beültünk a fekete kocsinak a hátsó ülésére, és meglepetésemre mind a négyen elfértünk egymás mellett. Persze hely nem volt, és a combjaink egymásnak feszültek. Natit és engem is enyhe pír öntött el, miközben az ajtó bezáródott a sereghajtó Harry mögött. A kocsiba sötétség költözött és csak a műszerfal világított.

 Ted óvatosan kitolatott az útra, de fordulás közben a gravitáció még így is Liam vállához préselt engemet, mert Nati pedig nekem préselődött.

 - Bocsi - suttogtam félig Liamnek a sötétben.

 - Semmi baj - mondta és hallottam a hangján hogy teli pofával vigyorog. Rácsaptam a térdére, mire felszisszent és éreztem, ahogy a válla mozog, ahogy a fájdalmas területet simogatja. - Ezt most mért kaptam?

 - Késő van és sötét. Nem vállaljuk a felelősséget a tetteinkért - mondta Nati.

 A közvilágításnak köszönhetően halványak kirajzolódtak négyünk körvonalai de még mindig sötét volt.

 - Látnátok kéne, amikor túladagolja magát gumicukorral - vihogtam a markomba.

 - Vagy amikor Adi kólát iszik a savanyú gumicukorra - vágott vissza Nati.

 - Ha látnátok, hogy milyen Harry reggelente... - vetette közbe Liam, mire kitört belőlünk a nevetés.
 Nevetve nyitottam ki a táskámat, hogy elő keressem a kulcsaimat, mivel Nati nálunk aludt... VOLNA, ha meglett volna a kulcsom!
 - Ne! - Tört fel belőlem. - Ne, ne, ne, ne! - Hajtogattam és a táskám tartalmát kiborítottam az ölembe. Benyomtam a telefonomat, hogy világítson, de az ölemben csak Nati és az én pénztárcám volt egy-két smink-termékkel.
 - Mi a baj? - Kérdezte Liam figyelemmel kísérve a kiborulásomat.
 - Nincs meg a kulcsom. - Az adrenalin végigdübörgött rajtam és az üres táskámat rázogattam, hátha valamilyen csoda folytán mégis kipottyanna belőle a kulcsom. - Nem tudom, hogy hol veszthettem el. - A hangom megremegett és a sírás határán egyensúlyoztam.
 - Semmi baj - próbált csitítani Liam. - Valaki csak beenged titeket.
 - Nem. - Mérgemben és félelmemben legördült egy könnycsepp az arcomon, amit egy dühös mozdulattal letöröltem. - Apu nem kel fel, Phil meg aztán végkép. - Visszapakoltam mindent a táskámba. - Holnap délutánig nem tudunk bejutni a házba. - A szomorúság csak úgy sugárzott minden egyes szavamból keserűséggel átitatva.
 - Nálam aludhattok, ha gondoljátok - ajánlotta fel Liam habozás nélkül.
 - Cuki mosoly ide vagy oda, nem ismerünk benneteket - ráztam a fejemet és próbáltam visszanyelni a könnyeimet.
 - Esküszöm, hogy nem lesz semmi baj - ígérte Liam a szemembe nézve és pár percig csak néztem a gyér világítás mellett, próbáltam kiolvasni belőle, hogy mit gondol.
 Furcsa módon biztonságban éreztem magamat mellette és hittem a szavának is. A józan eszem viszont azt mondta, hogy nem kéne.
 - Akkor ma este a 1D kecóban fogunk durmolni! - Csettintett a nyelvével Nati elégedetten és tovább folytatta Harryvel az élénk beszélgetésüket a hóember készítés módszereiről.
 Kétség még mindig volt bennem, mikor megálltunk egy kocsifeljárón, de a sötétben nem tudtam kivenni a házat. Az autó fényszórói megvilágították az oldalát, és láttam, hogy tégla díszítésű volt kívülről. De utána a reflektor lekapcsolódott.
 Liam kiszállt és kisegített a kocsiból, a másik oldalt pedig Harry segített Natinak. Csak akkor tudatosult bennem, hogy a két félrészeg segít egymásnak, mikor Nati keze hangosan csattant a kocsi oldalán. - Jól vagyok! - Tartotta fel a kezét. - Semmi bajunk! - Kibotorkáltak a kocsi mögül és mind a négyen a bejárati ajtóhoz mentünk.
 Odabent lekerült rólunk a cipő, Liam pedig megmutatta nekünk a vendégszobát. Harry ismerve a járást, szép álmokat kívánt és eltűnt a házban. Liam felkapcsolgatta a villanyt és megmutatta a vendégszobából nyíló fürdőt is. Aztán elment keríteni valamit, amiben aludhatunk Natival. Barátnőmet belöktem a fürdőbe, hogy zuhanyozzon le. Szerencsére ehhez még nem kellett neki segítség. Levettem Liam zakóját és egy székre terítettem, hogy ne gyűrődjön. A pulcsimat a szék ülésére dobtam, a táskámmal együtt.
 - Lány pizsivel sajnos nem szolgálhatok - toppant be Liam a kezében két pólóval.
 - Nem baj. Pólóban is elalszunk - mosolyogtam rá. Elvettem tőle őket és megnéztem mi van rajtuk, de azok minta nélküliek voltak. Az egyik fekete, a másik pedig terepmintás.
 - Az ajtót belülről be lehet zárni, ha akarjátok - tette zsebre a kezét Liam. - Holnap nincs semmi dolgunk, ezért nem fogunk eltűnni. Hát... akkor szép álmokat. - Látszott rajta, hogy zavarba jött a helyzettől, de én sem csinálok minden nap ilyet.
 - Liam - szóltam utána, mikor kisétált a sötétségbe. Nem kapcsolt villanyt a folyosón. - Köszönjük, hogy itt alhatunk. Nem direkt hagytam el a kulcsomat.
 - Semmiség - mosolygott, majd elnyelte a sötétség.
 Becsuktam a vendégszoba ajtaját, de nem fordítottam rá a kulcsot. Helyette felkaptam az egyik kicsi üveg vázát, ami díszként szolgált az asztalon és ráraktam a kilincsre. Ha valaki be akar jönni, majd összetöri a vázát is.
 Nati törölközőbe csavarva kijött a fürdőből, én pedig odaadtam neki a terepmintás pólót. Én is gyorsan lefürödtem és magamra húztam a fekete pólót. Nem volt hatalmas, de azért hosszú volt és eltakarta a fenekemet, ha nem emeltem fel a karomat.
 Az ágyban Nati már húzta a lóbőrt, ezért lábujjhegyen közlekedve leraktam a ruháimat Natié mellé és lekapcsoltam a villanyokat. Nem zavart, hogy ismeretlen környezetben hajtom álomra a fejemet.

Party and bullshit

4. fejezet

 - Naaatiiii! - Elhúztam a szavakat, miközben a szekrényemben turkáltam. - Nem is értem, hogy miért mondtam igent.

 - Még mindig nem tudod, hogy mit vegyél fel? - Kiabálta ki a fürdőszobából. Ő már a sminkelésnél tartott. Szerencsés.

 - Egyszerűen nem tudom eldönteni. - Ruhák borították az ágyamat és a székemet. A padlóra is került egy pár, de még mindig nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel. Szerettem, ha megnéznek, mert ez megerősítette az önbizalmamat is. De nem voltam a kivágott ruhák híve. Volt pár bevállalósabb darabom, de azokat mind nyáron vettem csak fel. Még tíz perces keresgélés után föladtam.

 - Nem érdekel. Így megyek és kész. - Magamra rángattam a kiválasztott ruhadarabokat és csatlakoztam Natihoz a fürdőszobába.

Adi

Nati

 - Mit akarsz? Tök jól nézel ki! - Nézett rám szemrehányóan a tükrön keresztül.

 Csak morogtam válaszként és belefogtam a sminkelésbe. Nem vittük túlzásba, csak egyszerű partisminket tettünk fel.

 - Nem hozol táskát? - Kérdeztem, mikor a földszinten vettük a cipőinket.

 - Gondoltam belefér a tiedbe is az én cuccom - nézett rám szép szemekkel.

 Megforgattam a szememet és belegyömöszöltem a party-pénztárcáját az enyém mellé. A telefonját a kezében tartotta. Mindig, ha nem volt nála táska.

 Fél kilenckor indultunk el otthonról taxival, mert nem akartam parkolóhelyet keresni a kocsim számára. Abban sem voltam biztos, hogy inni fogok-e az estén. Nem szoktam, de ha meghívnak egy pezsgőre koccintás gyanánt, nem ülök utána volán mögé.

 A taxinak meg kellett állnia a szórakozóhelynek a háztömbjének a sarkán, mert tovább nem tudtunk menni. Beállt a forgalom. Kifizettük az összeget és lábon tettük meg az út hátralevő részét.

 - Hogy fogunk bejutni? - Kérdezte Nati. - Meg van valamelyik srác telefonszáma? - Közben hosszan kígyózó sort méregette, ami a szórakozóhely előtt állt.

 - Nincs - vallottam be egy kicsit kétségbeesve. A gyomrom görcsbe rándult az izgalomtól és minden lépésnél gyorsabban vert a szívem. Kikerültük a sort és éreztem a hátunkba fúródó a rosszalló szempillantásokat.

 Emberek tolongtak az ajtótól nem messze és vakuk villantak. Nyeltem egy nagyot, de a gombóc nem tűnt el a torkomból.

 Egy rés volt a sor és a fényképező emberek között, ahol előre nyomakodtunk Natival és észrevettük Liamet és még két srácot az ajtó előtt beszélgetni. A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy felismertem Tom Deley-t, az olimpikont.

 Tágra nyílt szemekkel álltunk oldalt, mikor Liam felénk pillantott. Odafordult egy kidobóemberhez és felénk mutatott. Az bólintott és felénk indult. A kamerás emberek észrevették a történéseket és már minket fotóztak különböző kérdéseket kiabálva. Összezavarodtunk Natival, de a kidobóember félretolta a kellemetlenkedőket és átengedett minket a kordonon.

 Bizonytalan léptekkel indultam a srácok felé. Liam nagy mosollyal az arcán várta, míg felmentünk a kis lépcsőn. Olyan mosollyal, mint amilyennel rávett, hogy eljöjjünk.

 - Sziasztok! - Odahajolt, hogy két puszival köszöntsön, amire ismét összezavarodtam, de viszonoztam a gesztust.

 A paparazzók hada viszont csak nem csillapult, így Liam a hátam mögé nyúlt és befelé irányított engem. Natit egy hosszú hajú srác tessékelte befelé.

 Odabent megálltunk a ruhatár előtt és miután levettük a kabátjainkat bemutattam Natit Liamnek.

 - Tudom, hogy már találkoztatok, de azért megemlítem neked, hogy Natinak hívják - Liam bólintott, majd a kezével a két srác felé intett.

 - Ő itt a legjobb barátom Andy, mellette pedig Tom.

 - Sziasztok srácok, Adi vagyok - intettem feléjük.

 - Nana! Én is kérek puszit! - Lépett közelebb Andy. Kuncogtam egyet, de teljesítettem a kérését. Ő tovább lépett Nati felé, míg Tom is odahajolt egy üdvözlésre.

 Miután kipuszizkodták magukat a fiúk, beljebb mentünk a lüktető zene irányába. Átvezettek minket az embertengeren és egy boxban ott Niall és Harry pár újabb idegen társaságában.

 - Backstage lány! - Üdvözölt Harry vigyorogva.

 - Szevasz göndörke! - Intettem felé. A vigyora kicsit alább hagyott, de nem szólt semmit.

 Újabb bemutatkozások következtek, majd Nati és én a pult felé vettük az irányt.

 - Ennyi nevet! - Nyögött Nati egy bárszékre felküzdve magát.

 - Olyan, mintha mindenkit ismernének ebben a klubban - helyeseltem Natira nézve, majd az itallap vonta magára a figyelmemet.

 - Isztok valamit? - Kérdezte Liam közénk hajolva. Kicsit megugrottam a hirtelen közelségétől, de láthatólag ez neki csak örömöt okozott.

 - Én nem igazán szoktam inni - ráztam a fejemet. A zene olyan hangos volt, hogy muszáj volt közel hajolnom, hogy hallja, amit mondok.

 - Helyes! Akkor gyere táncolni! - Ezzel megfogta a kezemet és maga után húzott. Vetettem egy kétségbeesett pillantást Nati felé, de az ő figyelmét Tom kötötte le. Istenem!

 Liam behúzott az ember-tenger közepébe, majd szembefordult velem. Vállak, csípők és karok ütődtek nekem, ahogy az emberek körülöttem táncoltak. Kicsit feszült voltam a helyzet miatt. Nem azért, mert Liammel voltam, hanem azért, mert nem igazán szoktam együtt táncolni valakivel. Csak egymagamban, vagy a csajokkal hülyülve táncoltam. Ha pasizós táncra került a sor, mindig vagy részeg voltam, vagy csak olyannal tettem, akit már ismertem. Liam egy teljesen más kategória volt számomra. Ismeretlen. De ahogy teljesen lazán és fesztelenül táncolt, bennem is kioldott a görcs, és fokozatosan felengedtem. Egyik jó szám követte a másikat és a folytonos lüktetés hatással volt rám is. Tánc közben egyre szabadabb lettem. Játszottam a kiengedett hajammal, ugráltam, simultam, játszottam Liammel. Mindig, amikor úgy gondoltam, hogy esetleg túllépem a határt, megvártam Liam reakcióját, de csak jó kedvet és szórakozott mosolyt láttam rajta. Ő is élvezte a táncot.

 Nem emlékszem, hogy mennyi számot táncoltunk végig, de végül arra lettem figyelmes, hogy kiszáradt a torkom és kicsit kimelegedtem. Liam vállaira tettem a kezemet, hogy közelebb tudjak hajolni hozzá, mire ő átfogta a derekamat.

 - Üljünk le egy kicsit! - Elhúzódtam, mire ő bólintott. Megragadta a kezemet és odavezetett, ahol a legelején a többiekkel találkoztunk. Ott kihúztam a kezemet a markából és leültem egy szabad helyre a kanapén.

 Feltűnően legyeztem magamat, hogy levegőhöz jussak. Valahonnan előkerült egy pincér, és én rendeltem egy kólát szívószállal. Mellettem Niall ült a jobbomon, Liam pedig arrébb tolt pár táskát és blézert, hogy leülhessen a bal oldalamra.

 - Nem iszol alkoholt? - Kérdezte Niall enyhén sörrel átitatott lehelettel.

 - Nem igazán - ráztam a fejemet.

 - Miért nem? - Kérdezte Harry egy dohányzóasztal másik oldaláról. Ing volt rajta és a vigyor még mindig ott volt az ajkain.

 - Egyszerűen csak nem kívánom - rántottam vállat.

Még mielőtt további csevegést folytathattunk volna, Nati és Tom nevetve vetődött ki a tömegből a kanapék mellé.

 - Helló! - Köszönt fülig érő vigyorral. Összevont szemöldökkel néztem rá, de nem szóltam semmit se. A fiúk körülöttünk voltak és feltűnő lett volna, ha a rendelésemet meg sem várva elrángatom Natit hogy mi van. Lenyeltem a kérdésemet és a beszélgetésükre fordítottam a figyelmemet.

 - Hol van Zayn? - Kérdezte Nati.

 - Ő nem olyan nagy partizós típus - rázta a fejét Harry. - Ha teheti inkább hazamegy a családjához vagy Perrie-vel van.

 - És hol van Louis? - Kérdeztem.

 - Eleanorral - válaszolta Liam.

 - Na és Andy hova lett? - Kérdezte Nati.

 Liam csak egy másik kanapé felé mutatott, ahol Andy egy rózsaszín löttyel teli üveget dédelgetett a kezében.

 - Azt mind megfogja inni? - Kérdeztem a gondolattól is rosszul lettem.

 - Hát... - Liam a tarkóját vakarta.

 - Nem dísznek vannak körülötte az emberek - mondta Niall.

 Ránéztem és láttam, hogy a pupillái már nem éppen a józanságról árulkodtak.

 - És milyen gyakran jártok ide? - Kérdezte Nati.

 - Andy is és én is jóban vagyunk a tulajokkal, és mivel Andy kedvenc szórakozóhelye ez, ezért szinte mindig itt van. Amikor itthon vagyunk, általában vele tartok, de a srácok már nem olyan sűrűn. - A kis csoportunk egymás felé hajolt, hogy hallani lehessen a beszélgetést, ami azt eredményezte, hogy Liam hatalmas kezei súrolták a combomat, ahogy a kanapén támaszkodott.

 Megjött a pincér a kólámmal, Niallnak és Harrynek valami alkoholos itallal, amit sörnek néztem, Liam keze viszont üresen maradt.

 - Te nem iszol? - Kérdeztem a szívószállal játszadozva.

 - Amikor kicsi voltam, azt mondták, hogy csak egy vesém működik ezért nagyon vigyáznom kellett rá - meglepetten néztem ár, ő pedig bólogatott. - Nemrég kiderült, hogy mind a két vesém működik, de ettől függetlenül nem kaptam rá a szeszes italokra.

 - Nagyon helyes! - Vállon veregettem, mire vigyor terült szét az arcán.

 - Adi! - Nati felém nyújtotta a kezét, ami azt jelentette, hogy menjünk ki a mosdóba. Még visszanéztem a srácokra és küldtem feléjük egy mosolyt, majd követtem Natit a mosdóba. Bár nekem fogalmam sem volt róla, hogy egyáltalán merre keressük az illem helyiséget, Nati célirányosan ment előre a tömegen keresztül.

 Lengőajtó vitt a helyiségbe, amin egy csaj a részeg barátnőjét próbálta éppen átsegíteni. Miután sikerült neki, bementünk.

 - Honnan tudtad, hogy itt van? - Kérdeztem a mosdókagyló mellé rakva a kólásüvegemet és ellenőriztem magamat a tükörben.

 - Mikor Tommal táncoltunk megláttam - legyintett Nati.

 - Mi van Tommal? - Kérdeztem húzogatva a szememet és Nati szemébe néztem a tükrön keresztül.

 - Semmi. Jó fej srác, jó táncos, de van barátnője - rázta a fejét. - De mi van Liammel? - Most rajta volt a kaján mosoly ideje.

 - Semmi. Mi lenne? - Kérdeztem zavart arccal és elkaptam róla a szememet. - Csak táncoltunk.

 - És ő sem iszik alkoholt - fűzte tovább Nati.

 - Inkább menjünk vissza! - Felkaptam az innivalóm és kimentem az ajtón. Miután visszaértünk, Harry rögtön elvitte Natit táncolni, de én leültem Liam és Niall közé. Tom és Andy valahol máshol szórakoztak.

 - Minden rendben? - Kérdezte Liam.

 - Persze. Miért kérded?

 - Kicsit pirosabb vagy, mint mielőtt elmentetek.

 - Ah, csak egy kicsit meleg van idebent - legyeztem az arcomat.

 - Szeretnél egy kicsit kimenni a levegőre?

 - A paparazzik elé? - Kérdeztem fintorogva. - Inkább itt maradok.

 - Van másik kijárat is - nevetett Liam. - Niallnak amúgy is egy kis friss levegőre van szüksége.

 Ránéztem az említettre és tényleg levegőre lett volna szüksége.

 Liam felnyalábolta a zenész társát és átdobta a vállán Niall karját, hogy úgy nézzen ki, mintha csak jól éreznék magukat.

 Szétnéztem a pulcsim után, de csak egy zakót találtam. Felkaptam, mielőtt még Liam eltűnt volna a tömegben.

Díj

Marha viccesnek találom, hogy 3 bejegyzés után díjat kaptam, de mindegy. A szabályokat nem tartom be. Mert én nem fogom tovább adni. Nem szoktam blogokat olyan sűrűn látogatni, így ha szeretnéd a tied lehet! :) Ha van blogod, de még senki sem ítélte oda neked ezt a díjat, csak vedd át tőlem! Random kérdéseket bedobok, mert tudom, hogy senki sem fogja megcsinálni! :D

Szabályok:

1) írj magadról 11 dolgot
2) Válaszolj
3) írj 11 kérdést
4) küld tovább 11 embernek:

1) eszméletlenül bunkó tudok lenni, volt lila hajam, harapott meg már kutya, változnak a hangulataim, utálok futni, utálok korán kelni, bagoly életmódot akarok folytatni, az ablakomon hóemberek vannak, a tükrömön hópelyhek, akarok egy mopszot, külön lakásban vagy házban akarok élni.


2)
1, Tudnál élni gép és telefon nélkül?
Nagyon valószínű. Az elején még szenvednék tőle, de mint a drogosoknál, egyszer csak leszoknék.
2,  Ha lenne időutazás , hova mennél ? 
Fogalmam sincs. Talán a jövőbe.
3, ha lehetne kijavítanád a múltad egy részét? 
Nem, mert akkor nem lehetnék olyan, mint amilyen most vagyok. Meghalnék. Ez az énem nem is élt volna.
4, Twitter vagy Facebook ?
Twitter!!!!
5, Mit szeretsz a blogokban? 
Néha kikapcsolják az agyamat és elfelejtkezhetek az időről.
6, Melyik ékszer, tárgy áll hozzád a legközelebb? Miért?
Nem kötődöm élettelen dolgokhoz.
7, Ki áll hozzád a legközelebb?
A tükörképem.
8, Álompasi?
Szeret az idők végezetéig. És én viszont, természetesen.
9, körömlak vagy műköröm?
Körömlakk. Egy ideig volt műkörmöm, de túl gyorsan nő a körmöm és két hetente nem fogok 6000-reket kidobni az ablakon. Amúgy is belejöttem már a körömlakkozás művészetébe. Mintákat is tudok.
10,  Milyen háziállatot szeretnél? 
Egy afrikai fehér hasú törpe sünt.
11, Ha lehetne melyik könyv szerelőével cserélnél helyet?  Miért? 
De nem lehet. Pont.

3)
1. Miért kezdtél el blogot írni?
2. Van példaképed? Ki az és miért? Ha nincs, miért nincs?
3. Sminkeled magad?
4. Olvasol könyveket, hogy így fejleszd a szókincsedet, írás készségedet és fantáziádat?
5. Pepsi vagy Coca Cola?
6. Autóval viszik a segged vagy tömegközlekedéssel jársz?
7. Dolgoztál már pénzért?
8. Miért szeretsz élni?
9. Melyik a kedvenc színed? Miért?
10. Csönd kell neked az alváshoz, vagy tévé mellett is simán elalszol?
11. Szoktál valahova rendszeresen járni a szabad idődben?

4) Vigyétek! Csak szóljatok, ha kitöltöttétek! :D